Tibi Atya felhúzott egy templomot a város közepén – megnéztük a Humbák Borkápolnát
-Kérsz egy kevertet?
-Végül is miért ne?
-Csak vicceltem, valami normálisra gondoltam amúgy.
-Ja.. Okés.
A fenti párbeszéd köztem és Máté - a Tibi Atya brand egyik megalkotója - között esett meg a Borkápolna nyitóestjén, és így utólag olvasva talán az egész hely lelke benne van ebben a négy sorban.
Szerda 19:00. A Körút-Wesselényi sarok már a péntek jeleit mutatja. Most, hogy kiszabadulhattak a népek, a kispéntek kitolódni látszik szerdáig. A körúti kocsmák teraszai szokásosan tele vannak, de az évek óta zárva tartó Limit előtt furcsa anomáliát lehet felfedezni: valami orgonazene ordít az utcára. Az elhaladó fiatalok közül sokan megtorpanva felkiáltanak, hogy: “mi a f*sz?”
A kolosszális antréhoz két Tibi Atya szobor is asszisztál, amiket elnézve már biztos tudni akarod, mi a jó élet folyik bent, bár némi sejtésed van már róla: szesz. Belépve nem a szokásos körúti kocsma belső fogad, méghozzá annyira nem, hogy az ember ijedtében hátra is néz, nem egy dimenziókapu tréfálta-e meg ismét, de a 4-6-os ismerős látványa visszaránt a megnyugtató maszkos-dizájneres körúti valóságba.
Az ajtó után egy valóságos hall fogad, ami elsőre egy vadászház nappalija is lehetne, de trófeák helyett egy irgalmatlan nagy “Dicsértessék” felirat és Tibi Atyás freskók fogadnak.
Az igazi show csak akkor kezdődik, amikor belépünk a szemközti helyiségbe, ami konkrétan egy templom képét tárja elénk. Két oldalon a padok, mint a két hajó, és az első két eleme valóban az “oltár” vagyis a pult felé néz, így akár lehet ordítozni onnan a pultossal, ha már legalább 10 másodperce kikértük az italunkat, de az még mindig nincs bennünk.
Találunk itt egy gyóntatófülkét is, amibe bele se merek gondolni, mi célt szolgálhat jelen esetben. Akaratlanul is feltűnt, hogy gondosan ügyeltek arra a srácok, hogy egyetlen feszület se legyen az ivóban, sőt, még a falon csüngő Jagermeister logókról is eltávolították azokat.
Az emeletre egy stílusos nyekergő sötétbarna lépcsőn jutunk fel, ahol egy újabb “oltár” várja az arra szomjazót. Itt már szeparáltabban lehet helyet foglalni is, és a direkt lelakottá festett falak már arra engednek következtetni, hogy egy újabb tematika felé haladunk: a Tátika borozó felé.
A legendás fiktív kocsma a Tibi Atya univerzum központi helye, ami végre fizikai testet is öltött, és pont úgy néz ki, mint bármelyik Ibolya Presszó 30 évvel ezelőtt, egy különteremben kapott helyett. Itt találjuk az esszenciális oldalhamutartós csocsóasztalt, és azt a zenegépet, amit úgy sem mersz kihúzni, ha Jimmy szólna belőle. A felette lógó TNT platinalemez plakett pedig meg is erősít benne, hogy márpedig gyakran fog szólni Jimmy belőle.
A pince felé haladva szomorodnak a fények, és szinte lehúznak egy cigivel a falak: a pokol felé közeledünk. A falon lévő 14. századi mémek a tudtodra adják, hogy ha a szörny gyomrában iszol, osztozol annak savában. A későbbiekben a hét fő bűnre asszociáló különterem elsősorban bérelhető lesz, és a lent lévő hűtő arról is gondoskodik, hogy max. a WC-ig kelljen kódorogni.
Már jó pár év eltelt azóta, hogy az első Tibi Atyához köthető kocsma megjelent Budapesten, de istenigazából a falon megjelenített vicces kiírásokon túl nem tett le többet a rizlingtől ragacsos asztalra. A Borkápolna viszont egy óriási gag, egy falakkal rajzolt mém, a brand egész eddigi munkásságának állított szeszgőzös emlékműve, ahol nem feltétlenül csak egy agyatlan vedelés emlékeit temethetjük el, hanem minőségien trash pillanatokat élhetünk át a Körút egyetlen nem lelketlen kocsmájában.