Szomszédünnep volt
Nyissunk egymásra! – ez a mottója a Szomszédünnep névre hallgató kezdeményezésnek, amelyet negyedik alkalommal rendeztek meg a múlt hétvégén. A koncepció egyszerű: gyűljünk össze szomszédainkkal, beszélgessünk, együnk-igyunk, érezzük jól magunkat. Több helyszínt is meglátogattunk, hogy ízelítőt kapjunk a hangulatból.
Az idei programok 38 település száznál is több helyszínén zajlottak. A legtöbben természetesen Budapestről jelentkeztek, de a nagyobb vidéki városoktól egészen a legkisebb falvakig mindenhol akadtak lelkes szervezők, akik magukra vállalták a program tető alá hozását és népszerűsítését.
Maga a Szomszédünnep elnevezés ugyanis csupán egy keretet, illetve egységes arculatot ad az egészhez: a koordinációért felelős Hungarofest kérésre plakátokat, lufikat és szórólapokat biztosít minden jelentkezőnek. Innentől kezdve viszont mindenki maga dönti el, mivel szeretné kitölteni saját Szomszédünnepét és hogyan biztatja részvételre a környezetében élőket.
Nem meglepő ennek fényében, hogy a legnagyobb tömeg azokon a helyszíneken volt, ahol egyébként is összetartó lakóközösség él, így most mindössze megragadták az alkalmat, hogy rendszeres találkozóik mellett a Szomszédünnep ürügyén is összejöjjenek. Ez volt a helyzet például Rákoshegyen, ahol a helyi Közösségi Ház előtti utcaszakaszon, illetve bent a kertben várták programokkal az érdeklődőket.
Szerencsére ekkor még az időjárás is kegyesnek bizonyult, érkezésünkkor verőfényes napsütés fogadott bennünket. Az egymás mellett álló bográcsokban javában rotyogtak a finomabbnál finomabb ételek – főzőverseny zajlott ugyanis –, a kerti színpadon pedig épp helyi gyerekek tartottak néptáncbemutatót. Emellett a kisebbeket változatos kézműves foglalkozások is várták, az agyagozástól egészen az üvegfestésig.
A légkör igazán családias volt, akár valamelyik szervezővel, akár a résztvevőkkel beszélgettünk, lépten-nyomon ráköszöntek a szembejövőkre – ebből is látszott, hogy tényleg mindenki ismer szinte mindenkit. Nem csoda, hiszen a kertvárosi környezetben könnyen lehet olyan érzésünk, mintha nem is Budapesten járnánk, ez pedig az itt élők közvetlenségén is meglátszik.
Rákoshegyről a belváros felé vettük az irányt, azon belül is a Múzeumkertbe, ahol a Civilek a Palotanegyedért Egyesület tartott összejövetelt. Ez sokkal inkább piknikjellegű volt, minden ilyenkor szokásos kellékkel: fűbe terített pokrócok, labdázó gyerekek, lekváros fánk, baráti beszélgetés.
Külön programokkal itt nem készültek, de a Szomszédünnep szellemiségéhez nem is kellett ennél több. A városrész lakói egyébként szintén közeli viszonyban állnak egymással, az Egyesület szervezésében havi szinten találkoznak ugyanezen a helyszínen, megvitatva környezetük aktuális dolgait, illetve az előttük álló kihívásokat.
Jó volt látni, hogy a város két egymástól távoli pontján ugyanúgy virágzik a civil szerveződés: az önkéntesek többsége annak ellenére munkálkodik lakóhelyének jobbá tételén, hogy mellette főállású munkája is van és ezért semmilyen fizetséget nem kap. Ha valami, akkor ez biztosan hozzájárul ahhoz, hogy Budapest egyre élhetőbbé váljon.
Szomszédünnep minden bizonnyal jövőre is lesz, de ha megtetszett nektek az ötlet, nem kell addig várnotok a megvalósítással. Hiszen ahogy a fentiekből is kiderült, nem szükséges semmilyen konkrét apropó ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a környezetünkben élőkkel. Mindössze elhatározás kérdése, hogy megtegyétek az első lépést és bármelyik napsütötte hétvégén találkozóra invitáljátok házatok vagy utcátok lakóit.
Elsőre talán nem jártok sikerrel, mi is voltunk most egy olyan helyszínen, ahol a két szervező lelkesedése sajnos nem ragadt át a többi lakóra, így ők voltak az egyedüli résztvevők a közös kertbe meghirdetett összejövetelen. Ennek ellenére egyetértettek abban, hogy jövőre – sőt talán már hamarabb is – újra megpróbálják, a kitartó igyekezet pedig előbb-utóbb biztosan meghozza gyümölcsét. Hiszen a lényeg tényleg csak annyi: nyissunk egymásra!
Ha tetszik a kezdeményezés, nyomj egy lájot!
