Bunkertúra Budapesten
Bunkertúrára indulhattok ezentúl Budapesten. Ennek során a szemünk elől elzárt, de valaha létfontosságú építményeket látogathattok meg: világháborús és hidegháborús óvóhelyeket. Az egész világot átható háborús fenyegetés rányomta a bélyegét a 40-es, 50-es évek időszakára, most kiderül, milyen hatással volt ez a mindennapi életre.
Somogyi Levente cikke, Mudra László fotóival
A 20. században sokáig világszerte, így Magyarországon is megszokott jelenség volt, hogy hirtelen visító szirénák hangja süvített bele az éjszakába. Emberek tízezrei pattantak ki ágyukból, felkapták előre elkészített vészhelyzeti csomagjaikat, lakásukat elsötétítették és siettek a számukra kijelölt óvóhelyekre.
Kisebb részük pedig, akiket légoltalmi szolgálatra jelöltek ki, gázálarcban, sugármentesítő felszerelésekkel, elsősegély csomagokkal szaladtak szolgálati helyükre. A városok percek alatt teljes sötétségbe borultak, minden kihalttá vált, de a felszín alatt az emberek pattanásig feszült idegzettel várták az elkövetkező órákat.
Az ilyen légoltalmi gyakorlatok Budapesten még az 1950-es években is rendszeresek voltak. Az emberek fejében ekkor még élénken éltek a II. világháború légitámadásai, amikor akár 600 bombázógépből álló kötelékek támadták heti rendszerességgel a fővárost. A légitámadás sokszor órákon át tartott, a zuhanó bombák visítása betöltötte a levegőt, a támadó gépek százainak sok ezer lóerős motorjai fülsüketítő zajjal dübörögtek.
Az iparterületek lángoltak, a légvédelmi elhárító ütegek tompán dörögtek, a becsapódó akár egy tonnás rombolóbombák lökéshullámai pedig megremegtették az épületeteket. A támadó gépek terhük ledobása után távoztak, a lakosok pedig megkezdték a helyreállító munkálatokat, de tudták, hogy néhány nap múlva ismét teljes elszántsággal kell védekezniük.
Számos szinte lehetetlennek tűnő feladatra kellett megoldást találni: éjszaka, radarok nélkül kellett felderíteni az ellenséges repülőket; a túlélés feltételeit akkor is biztosítani kellett, ha egy óvóhelyen a rettegett teljes elzárkózási üzemmódra került sor és légmentesen elzárt bunkerekben kellett leküzdeni az oxigénhiányt.
Manapság ennek a vészterhes időszaknak a hangulatát óvóhelyeken lehet még megérezni. A BudapestScenes bunkertúráján olyan építményeket látogathattok meg, amelyek sok-sok honfitársunk életét mentették meg a múlt században. A túra kezdetén egyből 30 méteres mélységbe ereszkedhettek le: 32 km hosszú (!) föld alatti labirintusba, melynek létrejöttéhez 800 év kellett. A pincerendszer a második világháborúban nem csak óvóhelyként volt hasznosítva, de hadi repülőgépek összeszerelése is zajlott az óriási föld alatti csarnokokban.
Ezután meglátogathatjátok a Csepel Művek gigantikus légoltalmi kockáinak egyikét, amelyet 1943-ban Magyarország legképzettebb munkásainak, a Weiss Manfréd Művek dolgozóinak védelmére építettek. Itt a világháborús légcserélő rendszer a mai napig üzemképes, az áramellátás esetleges hiánya miatt akár emberi erővel is működtethető.
A különleges hangulatot a szervezők légoltalmi gyűjteménye biztosítja: korabeli oktató-, valamint propagandaplakátok, gázálarcok tucatjai, hidegháborús oktató diafilmek és egyéb érdekességek elevenítik meg a korszak hangulatát. Természetesen az orvosi felszerelésekből sem lehet hiány: évtizedes fertőtlenítő és kötöző anyagokat, sugárzásmérő berendezéseket, sőt egy világháborús hordágyat is megnézhettek a helyszínen.
Videó- és hanganyagok segítségével a saját bőrötökön érezhetitek, milyen érzés is volt egy légitámadást ilyen óvóhelyen átélni, sőt, akár az 50 éves kézi légoltalmi szirénát is megszólaltathatjátok.
Bár a hétköznapi életben szerencsére már nem játszanak szerepet, Budapest mai lakói számára mégis különösen nagy jelentőségűek az óvóhelyek. 1944-45-ben ugyanis a főváros lakossága a város bombázását és a 3 hónapos ostromot légópincékben vészelte át.
A legfejlettebb technológiák feszültek egymásnak az emberi élet elpusztítására és védelmére és a föld alatt lapuló budapestiek ekkor még nem tudhatták, hogy vajon mi bizonyul hatékonyabbnak: a késleltetett hatású rombolóbombák vagy a több méter vastag, homokréteggel borított vasbeton födémek? A minden élő anyagot megmérgező harci gázok vagy a többlépcsős légszűrő rendszer filterei? A bombázógépek százai vagy a légvédelem legmodernebb eszközei?
A civilizált világ a légi bombázás jelenségét óriási felháborodással fogadta, de a tiltakozások eredménytelenek maradtak és a technikai fejlődés összességében emberek százezrei számára hozta el a pszichológiai terrort. Ahogy a bunkertúra állomásainak hangulata szinte vákuummal visszarepít a 40-es és 50-es évek háborús hangulatába, valóban átérezhetitek, hogy mai békés életünk önmagában is mekkora értéket jelent.
További infókért kattintsatok a BudapestScenes Facebook-oldalára:
Ha tetszik a bunkertúra ötlete, nyomj egy lájkot! :)
