KULT
A Rovatból

Vérbeli olasz volt, nem csak dalaiban – elment Toto Cutugno

A nők szégyenlős bálványa féltette hazája hagyományait. Toto Cutugno legismertebb dalában népének azt a tulajdonságát énekelte meg, amiért világszerte szeretik az olaszokat.


Amikor először hallottam őt énekelni a rádióban, azt hittem, nagy kedvencemet, Adriano Celentanót hallom. Kicsit rekedtes bariton, a hangjában finom iróniával, és még a dal stílusa is illett volna hozzá. Aztán amikor újra hallottam, már éreztem, hogy ez valaki más, egy talán kevésbé expanzív stílusú előadó. Így találkoztam Toto Cutugnóval idestova 40 évvel ezelőtt és magam sem hittem volna, hogy 3 évvel később már jót beszélgetünk a Budapest Sportcsarnok egyik öltözőjében.

Bejött egy közel hórihorgas, napbarnított, sűrű, fekete hajú, csillogó fekete szemű férfi, akinek tekintetében egyszerre volt erő, életszeretet, de egy csöppnyi harag és gyanakvás is. Az ilyenre szokták mondani a nők, hogy „megérne egy ajtócsapkodást”.

Ő volt Toto, azon ritka sztárok egyike, aki zeneszerzőként már régen világhírű volt, amikor egyáltalán kimerészkedett a színpadra, és éppen betöltötte a negyvenet, amikor egy olyan dalt énekelt, ami a következő 40 évében védjegyévé vált.

Most ő is itt hagyott bennünket.

Salvatore Cutugno Toszkánában, a középkori váráról híres Fosdinovóban jött a világra, szicíliai szülők gyermekeként 1943. július 7-én. Először dobolni tanult, aztán különböző zenekarokkal próbálkozott, de hamarosan felfedezték dalszerzői tehetségét. Olasz kortársai közül nem ő volt az első, aki előbb komponistaként lett híres, hiszen így kezdte a ma Itáliában valóságos ikonként számon tartott Lucio Dalla és Lucio Battisti is. Az viszont már valóban meglepő volt, hogy ez az ismeretlen olasz fiú nemcsak saját hazájában látta el kora legkiválóbb énekeseit remek dalokkal, hanem még az e téren szintén nem szűkölködő Franciaországot is. A legtöbben valószínűleg Joe Dassin L’été indien című dalát ismerik – nálunk Kovács Kati vitte sikerre Indián nyár címmel – de megtalálták őt olyan csillagok is, mint Johnny Hallyday, Mireille Mathieu és az olasz-egyiptomi származású Dalida is.

Szinte felsorolhatatlan azoknak a honfitársainak a sora, akik Cutugno-dalokkal értek el nagy sikereket. Közéjük tartozott Celentano is, aki a Soli című dalával listavezető lett.

Ez 1979-ben történt, és akkor már Toto három éve maga is színre lépett: először az Albatros nevű zenekarával harmadik helyezést ért el a sanremói fesztiválon, de hamarosan szólópályára lépett és 1980-ban meg is nyerte a leghíresebb olasz dalversenyt a Solo noi-jal. Az énekesi igazi áttörés azonban 1983-ban következett be:

„Jó reggelt, Itália, harapós spagettiddel

partizánból lett elnököddel,

zsebrádióddal jobb kezedben,

kanárival erkélyeden…”

Cutugno a L’italianóban éppen népének azt a tulajdonságát veszi elő, amiért világszerte szeretik az olaszokat: tudnak magukon, megrögzött szokásaikon is nevetni, de azt is szeretettel és megbocsátóan képesek tenni. Toto rímbe szedte az olaszokról szóló kliséket, nem hiányzik közülük a közkedvelt „caffé ristretto”, de a „melankóliával teli tekintet” sem, amiért annyira odavannak a lányok. De a refrén tiszta vallomás:

„hadd énekeljek nektek

gitárral kezemben

szólaljon meg csendben egy dal

hadd énekeljek

mert büszke az én szívem

hogy én olasz vagyok

egy igazi olasz, igen” (GNL fordításai).

A dalt eredetileg Celentanónak szánta, neki azonban nem kellett, így Toto maga vitte Sanremóba. Igaz, hogy csak ötödik helyezett lett, de jól tudjuk, hogy nem egy fesztiválzsűri döntésén múlik egy dal népszerűsége. Innentől kezdve nem volt megállás. Bár Cutugno mindvégig elsősorban dalszerzőnek tartotta magát, énekesként bejárta a világot, még két évvel ezelőtt, súlyos betegsége kezdetekor is koncertezett és hozzánk is többször eljutott. A L’italiano mellett olyan dalok kerültek fel be az örökzöldek közé, mint az Insieme, az Innamorati, a Buona notte vagy az Emozioni.

1986-ban a Sportsegély gálára érkezett, ahol két dalt énekelt, majd ezután következett önálló koncertje és a közönség kis híján felfalta őt rajongásával.

Totóval pillanatok alatt egymásra hangolódtunk, nyilván annak is örült, hogy ebben az idegen országban az anyanyelvén beszélgethet egy újságíróval. A Magyar Ifjúságban megjelent beszélgetést természetesen megőriztem. Cutugno a siker titkáról így beszélt: „Ha olyankor jelenik meg egy dal, amikor azt a közönség igényli, és hamar magáévá teszi, akkor nagyon könnyű. De ha az ember úgy érzi, hogy egy dal éppen nem kell, ki kell várni a megfelelő pillanatot”. Elárulta, hogy mint oly sok pályatársának, neki is felajánlottak filmszerepeket, ő azonban nem akart belevágni a színész karrierbe, mert túlságosan félénk.

„Már a tv fényétől is félek, képzeld el akkor, hogyan vágnám magamat különböző pózokba a filmkamerák előtt”

– mondta nevetve.

Aztán amikor legnagyobb slágere kapcsán rákérdeztem, hogy ő milyennek látja valójában az olaszokat, szinte haragossá vált: „Szerintem az igazi olaszok azok, akik külföldön élnek. Elég sok ellenségem van otthon e nézetem miatt, de a vérpadon is ezt hangoztatnám. A külföldön élő olaszok őrizték meg az igazi érzelmeiket, a könnyeket. Nem akarok szentimentálisnak látszani, de ha elmegyek külföldre, találkozom egy olasszal és kezet fogok vele, mérhetetlen szeretet van egyetlen kézfogásban. Olaszország kezd belefulladni a fogyasztói szemléletbe és kezdjük elveszíteni hagyományainkat, szokásainkat” – mondta és soha nem felejtem el, ahogy a mondat végén szinte rámkiabált, hogy „ciao!”.

Bár már a L’Italianóban is arról énekelsz, hogy „túl sok az Amerika a plakátokon”, mint Itália örök szerelmese, üzenem Neked Toto odaátra, hogy azért az igazi olasz szellem még mindig él Velencétől Rómáig, Milánótól Nápolyig és tovább. Az a jóslatod pedig bevált, hogy „a divatos dalokra már jövőre sem fogsz emlékezni, míg egy olasz dal 20 év után is ugyanaz marad.” Mit húsz, negyven vagy még több év után is…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Imádtad a Stranger Things-et? A Duffer Brothers most előjött egy új, nagyon nyugtalanító sorozattal
Új sorozatukban a menyasszonyt egyetlen, kegyetlen kérdés gyötri az oltár felé menet. A Netflix hátborzongató előzetese szerint a válasz egy rémálomba taszít. Mutatjuk a videót.


Volt már olyan borzalmas érzésed, hogy valami szörnyűség leselkedik rád a sarkon túl? Pontosan erről szól a Netflix legújabb, nyolcrészes horrorja, a Something Very Bad Is Going To Happen, magyarul valószínűleg a Nagyon rossz előérzetem van címmel megy majd, amelynek mind a 8 epizódja március 26-án érkezik. A főszerepben Camila Morrone és Adam DiMarco látható, a kreatív felügyeletet pedig a Stranger Things alkotói, a Duffer fivérek biztosítják – írta a LADbible.

A történet egy fiatal pár esküvője körül bonyolódik, ahol a menyasszony, Rachel egyre inkább retteg attól, hogy élete legrosszabb döntését készül meghozni.

A sorozatot a házasság Carrie-jeként és Rosemary gyermekeként emlegetik, ami egy fokozódó paranoiára épülő pszichológiai horrort ígér. Az első, egyperces előzetes ezt a nyomasztó hangulatot erősíti: miközben a menyasszony az oltár felé vonul, a képeket nyugtalanító látomások, torz, vészjósló mosolyok és különböző szereplők ismételt bocsánatkérései szakítják meg. A feszültség a csúcspontjára ér, amikor egy hang felteszi a kérdést: „Biztos vagy benne, hogy ő az igazi?”.

A sorozat mögött Haley Z. Boston áll alkotóként, a rendezői székben pedig a Baby Reindeer egyik rendezője, Weronika Tofilska mellett Axelle Carolyn és Lisa Brühlmann is helyet foglalt.

„Imádom a horrort. Teljesen természetes közeg számomra: így dolgozom fel a saját érzelmeimet, érzéseimet, és így értem meg a világot is.” – nyilatkozta Boston a Netflix Tudum nevű magazinjának. Hozzátette, a horror szerinte lehetővé teszi a tabunak számító érzések felfedezését.

„Szerintem a horror lehetőséget ad arra, hogy tabunak számító érzéseket is megvizsgáljunk, és ezeknek a félelmeknek valódi formát, igazi súlyt adjunk.”

Az alkotó azt is elárulta, hogy az ihletet egy gyerekkori beszélgetés adta az anyjával. „Amikor gyerek voltam, anyukám azt mondta nekem: „Csak arra kell figyelned, hogy ne a rossz emberhez menj feleségül”

– mondta, majd elárulta: „A sorozat arról a félelemről szól, hogy az ember a rossz emberhez megy”

A rettegő menyasszonyt Camila Morrone, vőlegényét pedig Adam DiMarco alakítja. A szereplőgárdában olyan nevek is feltűnnek, mint Jennifer Jason Leigh, Ted Levine, Jeff Wilbusch, Karla Crome és Gus Birney. A közönség első reakciói alapján nagy az érdeklődés.

„A cím és a főszereplők korábbi munkái alapján egy hangulatos, pszichológiai thrillerre vagy egy sötét presztízsdrámára számítok” – írta egy kommentelő.

„Ennek az előzetesnek komoly esküvői horror energiája van. Nézni fogom” – fogalmazott egy másik, míg egy harmadik hozzátette: „Na, ez valami izgalmas és borzongató. Alig várom, hogy lássam.”

A gyártásért a Duffer fivérek cége, az Upside Down Pictures felelt, a Baby Reindeer-ből ismert Weronika Tofilska pedig a nyolc epizódból négyet rendezett. Aki kíváncsi, jelölje be a naptárában március 26-át – ez az esküvő garantáltan nem a boldog befejezésről fog szólni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Még nincs vége A Nagy Ő-nek: a finálé után kibeszélőműsor indul, Kiara Lord is visszatér
Az utolsó adás után a párkereső műsor főszereplői utoljára gyűlnek össze, hogy egymás szemébe mondják az igazságot. Kiderül az is, milyen kapcsolatban van a forgatások óta Stohl András a végső választottjával.


Péntek este véget ér A Nagy Ő legújabb évada, a nézők pedig végre megtudják, hogy a népszerű színész-műsorvezető, Stohl András kit választ: Kiara Lordot vagy Kiss Krisztát.

Az utolsó epizód után azonnal indul a kibeszélőműsor, amelyben a főszereplők együtt idézik fel a forgatások legemlékezetesebb pillanatait és a végső döntésig vezető utat.

A műsor lehetőséget ad arra is, hogy a párjelöltek és Stohl András egymás szemébe mondják az igazságot. A beszélgetéseket a realityhez hasonlóan Lékai-Kiss Ramóna vezeti majd, a nagy Ő mellett pedig Kiara, Kriszta, Böbe és Gina térnek vissza egy utolsó közös szereplésre.

Az előzetesből kiderül, hogy a hölgyek nem fognak finomkodni egymással. Böbe például elmondja, hogyan élte meg a sárga rózsás incidenst, és kiderül az is, hogy Kiara megsajnálta-e őt az ellopott randi miatt. A nézők arra is választ kapnak, mi lehetett volna András és Gina között, ha a szőkeség megnyílik a férfinak. Kiderül, melyik nővel kapcsolatban ismeri el Stohl András, hogy rengeteg hibát követett el vele szemben, és még csak észre sem vette, hogy hibázik.

A színész-műsorvezető azt is elárulja majd, milyen kapcsolatban van a forgatások óta a választottjával, akit a péntek esti fináléban fog megnevezni.

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Cserhalmi György 78 éves: kilenc műtét után a színpadon teljesíti felesége utolsó kérését
Cserhalmi György 78 éves. Az évforduló nem csupán egy szám, hanem egy visszatérés ünnepe is.


Cserhalmi György ma ünnepli 78. születésnapját. Az évforduló nem csupán egy szám, hanem egy olyan visszatérés ünnepe is, amely mögött öt év, kilenc műtét és egy friss, mégis időtálló ars poetica áll. Az Örkény Színház Székfoglaló című önálló estje február 22-én és 25-én is műsoron van, a színpadon pedig egy olyan ember áll, akinek hangja és arca egybeforrt a magyar történelem és filmművészet legfontosabb pillanataival.

1989. március 15-én a Magyar Televízió Szabadság téri székházának lépcsőjén több tízezres tömeg előtt ő olvasta fel az ellenzéki szervezetek 12 pontos követelését. A Fekete Doboz archív felvételei máig őrzik a pillanatot, ahogy a színész egy nemzet hangjává válik. A gesztus nem volt kockázat nélküli.

Évtizedekkel később a Veiszer Alinda műsorában feltett kérdésre, hogy mitől félt, amikor elvállalta a feladatot, egyetlen mondattal válaszolt: „Attól, hogy lelőnek.”

Ez a fajta karakter a filmvásznon is meghatározta pályáját. A nyolcvanas évek egyik kultfilmje, András Ferenc Dögkeselyűje (1982) taxisofőrként mutatta be, aki magányosan száll szembe a kisstílű bűnnel és a közönnyel; a filmet a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon is vetítették. A nemzetközi elismerés már korábban megtalálta: az 1976-os Azonosítás című filmben nyújtott alakításáért a Berlinale Ezüst Medve-díjjal tüntette ki a stábot a kiemelkedő egyedi teljesítményért. Szerepelt Szabó István Oscar-díjas Mephistójában is, a 2000-es években pedig Antal Nimród Kontrolljában tűnt fel az emlékezetes „Öltönyös” figurájaként.

Alkotói teljesítményét a szakma és az állam is a legmagasabb szinten ismerte el. Már 1990-ben megkapta a Kossuth-díjat, 2014 óta a Nemzet Színésze cím birtokosa, 2023-tól pedig a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

„Nálunk, színészeknél meló van, kőkemény meló” – foglalta össze ars poeticáját egy korábbi interjúban. A meló-etikához egy életen átívelő, erős értékrend társul: a szabadság fogalma.

„Ő nevelt fel, és ahogy lett egy kis eszem, én is megértettem, hogy mennyit jelent a szabadság” – emlékezett vissza nagyapjára. Ezt az értékrendet a közéleti megszólalásaiban is következetesen képviseli.

A Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglaló beszédében egyértelműen fogalmazott: „Olyan országban szeretnék élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal.”

A mai színházi működésről is markáns véleménye van, Latinovits Zoltánt idézve kritizálta a túltermelést. „prostituálttá válik a színház, ha mindennap gőzerővel megy a nagyüzem” – mondta a Telexnek adott interjújában. Miközben bírálta Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színházban történt baleset után neki tulajdonított „azokhoz tartozol” kiszólásról Szász Júlia színésznő egy interjúban kijelentette, hogy az nem hangzott el.

A közéleti viták és a szakmai állásfoglalások mögött az elmúlt években egy mélyen személyes küzdelem is zajlott. A Rákeltérítő című sorozatban kendőzetlen őszinteséggel beszélt erről:

„Öt év alatt kilenc műtét, az sok.”

A betegség és a gyógyulás útján a legfőbb támaszt a humor és a partneri viszony jelentette, de egy megrendítő magánéleti pillanat is erőt adott neki. Visszaemlékezése szerint 2016-ban elhunyt felesége utolsó mondata az volt hozzá: „maradj, mert rád még szükség van.” Visszatérése az Örkény Színházba 2025 novemberében ennek a mondatnak a beteljesülése is. A premier utáni érzéseiről így beszélt: „Színpadrozsdám volt, de jólesett, amit a közönségtől kaptam.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Sohasem álltam meg” – a 81 éves Hobo ma este egy egész filmmel bizonyítja be, hogy ezt milyen komolyan gondolja
Az Urániában tartott díszbemutató után a Duna TV-n debütál a film. A road movie több ezer kilométeren át, koncertek közben követi a zenészt.


„Sohasem álltam meg, most is úton vagyok.” A mondat Földes László Hobótól származik, és aligha sűríthetné pontosabban egyetlen képbe azt a hat évtizedes pályát, amely a magyar rock- és blueszene, valamint a versszínház egyik megkerülhetetlen alakjává tette. Ma, február 13-án, a 81. születésnapján ez a gondolat különös erővel bír, hiszen este 21 órakor a Duna televízió bemutatja a HOBO 80 – Úton lenni boldogság című, egész életművet feldolgozó portréfilmet. Az alkotást február 10-én, telt házas díszbemutatón ünnepelték az Uránia Nemzeti Filmszínházban, jelezve, hogy a premier egy kiemelt kulturális eseménysorozat csúcspontja.

A film azonban nem egy statikus, nosztalgikus visszatekintés, hanem maga is egy mozgásban lévő, dinamikus alkotás.

A Szederkényi Olga rendezésében, Csáky Attila producer vezetésével és Kőrösi András vezető operatőr képeivel készült road movie több mint 100 órányi frissen forgatott anyagból és jelentős mennyiségű archív felvételből építkezik. A stáb több ezer kilométeren át követte Hobót, a vidéki kultúrházaktól a határon túli fellépéseken át egészen a tavalyi, 80. születésnapját ünneplő Aréna-koncertig. A portré dramaturgiai íve egy különleges történelmi egybeesésre épül:

Földes László 1945. február 13-án született, pontosan azon a napon, amikor Budapest ostroma véget ért.

Ez a kiindulópont lehetővé teszi, hogy a személyes élettörténet egy szélesebb, a magyar történelem sorsfordulóit (1956, 1968, 1989) is érintő kultúrtörténeti tablóvá bontakozzon ki, amelyben egy művész szabadságvágya és függetlensége tükrözi egy egész korszak feszültségeit.

„Egy olyan emberről, művészről beszélünk, aki szabad” – nyilatkozta Csáky Attila producer a Kultúra.hu portálnak. Ez a szabadság hatja át a film formanyelvét is. „A személyiségéhez igyekeztünk adaptálni a film mesélési módját” – erősítette meg Szederkényi Olga rendező, ezzel indokolva, miért választották a hagyományos portré helyett a folyamatos mozgást és úton levést középpontba állító road movie műfaját. A díszbemutatón Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos is ezt a kettősséget emelte ki, amikor arról beszélt,

hogyan vált Hobo a magyar kultúra szerves részévé: „Hobo a bluest úgy hozta közel hozzánk, hogy a szövegekbe beemelte a legnagyobb költőinket…”

Ez a híd a blues zenei hagyománya és a magyar irodalom között teremtette meg azt az egyedi hangot, amely generációk számára tette őt hiteles és releváns előadóvá.

Művészi hitvallását maga Hobo fogalmazza meg a legélesebben.

„Hobo, azaz csavargó vagyok ma is, állandóan úton vagyok. Ahonnan én jöttem, nem jött senki. Az én utamon előttem nem járt senki. Ma sem tudom, hová tartok, de úton lenni boldogság, megérkezni halál” – hangzik el tőle a werkfilmben, míg egy másik nyilatkozatában így fogalmaz:

„Nem redukálom a mondanivalómat vagy a szókincsemet azért, hogy mindenki megértsen” – mondta az Infostart.hu-nak. Az alkotói attitűd azonban nem jelent magányosságot; a filmben családtagok, pályatársak és a közönség tagjai is megszólalnak, árnyalva a kőkemény rocker imázsát.

A ma esti televíziós premier egy tudatosan felépített, hároméves időszakot zár le.

A „Hobo 80” jubileumi programsorozat 2024 februárjában kezdődött,

amikor a közmédia a Petőfi Zenei Díj életműdíjával ismerte el munkásságát. A csúcspontot a 2025. február 15-i, teltházas koncert jelentette a Papp László Budapest Sportarénában, amelynek felvételei a most bemutatandó mű gerincét is adják.

Ez az életmű olyan sarokpontokat foglal magában, mint az 1978-ban alapított Hobo Blues Band, amely évtizedekre meghatározta a hazai zenei életet, és amely 2011 óta Hobo és Bandája néven működik tovább. Ide tartozik az 1984-es Vadászat című dupla konceptalbum, amely a magyar rocktörténet egyik megkérdőjelezhetetlen klasszikusa.

És persze nem maradhat ki a sorból Szomjas György 1981-es, mára digitálisan felújított kultuszfilmje, a Kopaszkutya,

amelynek főszereplőjeként Hobo egy egész generáció életérzését testesítette meg. Munkásságát 2011-ben a legmagasabb állami művészeti elismeréssel, a Kossuth-díjjal ismerték el.

A most bemutatott film gyártási háttere is megvilágítja a projekt komplexitását. A Nemzeti Filmintézet 151,2 millió forintos gyártási támogatással állt a tévéfilm mellé. A fejlesztés korai szakaszában, 2024 tavaszán a sajtó még más alkotói felállásról és munkacímről (Nem lehet két hazád) számolt be, ami jelzi, hogy a kreatív folyamat során a koncepció jelentős változásokon ment keresztül, mire elnyerte végső, Szederkényi Olga által rendezett formáját. A ma esti premierrel ez a hosszú alkotói út is a végéhez ér, és a közönség egy olyan portrét láthat, amely nemcsak emlékezik, hanem a jelenben mutatja be a folyamatosan alkotó, ma is aktív művészt.

Ahogy Hobo fogalmaz: „Sohasem álltam meg, most is úton vagyok. Annyi a különbség a régi időkhöz képest, hogy van hová hazatérnem.”

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk