KULT
A Rovatból

40 éve tart már a bál – Megnéztük a Pál Utcai Fiúk születésnapi koncertjét

Lecsó minden dalban meghalt kicsit a színpadon, több korábbi tag mellett pedig Kispál András, Péterfy Bori és Müller Péter Sziámi is vendégszerepelt a bulin. Beszámoló a Budapest Parkból.

Link másolása

A Pál Utcai Fiúk tulajdonképpen surranópályán lett mára az egyik legrégebb óta aktív zenekar Magyarországon, akik néhány rövidebb leállástól eltekintve végigkoncertezték az elmúlt 40 évet, igazán nagy hírverés azonban a '90-es évek első felét leszámítva soha nem volt körülöttük.

Ekkor egy ideig ünnepelt sztároknak számítottak, kiadójuk nyomására minden évben kihoztak egy új nagylemezt, és még a Budapest Sportcsarnokban is felléptek. Frontemberük, Leskovics Gábor „Lecsó” azonban nem igazán érezte önazonosnak ezt a szerepet, így végül több tagcserét követően visszamanőverezte a PUF-ot a korábbi klubzenekari státuszába.

Ezt pedig azóta is tartják: csak idén 11 vidéki városban léptek már fel, ugyan vélhetően kevesebb ember előtt, mint a manapság legtrendibbnek számító előadók, de ettől még mindenhol megvan a maguk törzsközönsége. Ráadásul jóval elkötelezettebb rajongók alkotják, akik biztosan nem egy-két szám miatt, divatból mennek el csápolni és TikTok-videózni a koncertre.

Az emiatt érzett hálát pedig sosem felejtik el kimutatni: Lecsó a Budapest Park színpadán is szinte könnyekig hatódva mondott köszönetet a tömegnek. A PUF egyébként nem először ünnepel itt, már a 30. és 35. születésnapi koncertjüket is ide szervezték, és most is sikerült szinte teljesen megtölteniük a helyet.

Aki csak véletlenül keveredett oda (vagy az élő közvetítésbe nézett bele), aligha tippelt volna arra, hogy egy 40 éves zenekart lát: olyan erővel és átéléssel játszottak, ahogy valószínűleg annak idején a szigetszentmiklósi garázssoron is.

Bár az alapító felállásból mára csak Lecsó maradt, pont ő a legenergikusabb mindannyiuk közül – tipikusan az a fajta frontember, aki minden dalban meghal kicsit a színpadon.

Legalább ennyire fontos oszlopa a PUF-nak a másik „őstag”, Potondi Anikó is: ő ugyan mindig inkább a visszafogottságáról volt híres, de nála karakteresebb hangú énekesnő nem sok van, és valahogy pont az eltérő vérmérsékletük miatt működik jól köztük a dinamika. A közösen előadott duettjeik mindegyike ott van az életmű legerősebb darabjai között.

A szólógitáros, Molnár Balázs nélkül is egészen máshol tartana a zenekar – ha egyáltalán léteznének még –, már csak azért is, mert az utolsó három nagylemezből dalszerzőként és szövegíróként is vastagon kivette a részét. A Farkas Zoltán és Varga Laca által alkotott ritmusszekció szintén hiba nélkül hozza az alapokat. Nekem mindig is ez a felállás jelentette a PUF-ot (2008-ban kezdtem el a koncertjeikre járni), és bár biztosan jó lehetett a hőskor is, semmiféle hiányérzetem nincs amiatt, hogy lemaradtam róla. Ez pedig egyértelműen a mostani tagság érdeme.

A koncert egy fúvószenekar bevonulásával kezdődött, majd azonnal bele is csaptak a közepébe az Utolsó évvel. Az összes nagyobb koncerthez hasonlóan most is vendégszerepelt billentyűsként Dióssy Ákos, akinek virtuóz zongoraszólói jó néhány számot feldobtak. Meghívták a csapat korábbi szaxofonosát, Eőry Tamás Totyát, pár dal erejéig pedig a legelső dobos, Zelenák Tibor is feltűnt a színpadon.

Voltak különleges vendégek is: Péterfy Bori és Müller Péter Sziámi egy-egy saját dalukat szőtték bele a Szajha és az Idegen c. PUF-számok előadásába, Kispál András pedig A következő buszon c. Kispál és a Borz-klasszikus gitárszólójával kötötte össze a Másnapot.

Kapott egy epizódszerepet Varga Laca 9 éves kisfia, Domi is, aki az Angyal gitárszólóját játszotta el furulyán – méghozzá úgy, hogy egyetlen hamis hang se volt benne.

Az új dalok közül négyet vettek elő (ebből kettő, a Spleen és a Köszi a halakat egészen frissek), de egyáltalán nem tűntek ezek se tölteléknek. Igaza lehet Lecsónak abban, hogy azért telt el 1994 óta sorrendben 6, 8 és 11 év a nagylemezeik között, mert csak olyan dalokat engedett át a szűrőn, amelyekkel tökéletesen elégedett volt. A legutóbbi, 2019-es album is abszolút organikusan illeszkedik a korábbiakhoz, nem véletlenül válogattam be az évtized legjobbjai közé.

Persze legendás slágerekből se volt hiány, a Régi évektől a Szerelemharcon és a Közel az éjfélen át a Fiatal lányokig és a Csak úgy csinálig terjedt a repertoár. A születésnap alkalmából még Partizánt is elővették, amit jó ideje csak az ehhez hasonló különleges alkalmakon hajlandóak eljátszani, hiába követeli folyamatosan a közönség.

Az utolsó dal természetesen nem lehetett más, mint a Bál, aminek üzenete az ilyen kerek évfordulókon még aktuálisabb. Lecsó néhány éve azt nyilatkozta nekem, hogy ha rajta múlik, még 70-hez közeledve is színpadon lesz. A zenekar frissességét elnézve erre minden esély megvan: kopogjuk le, de bízom benne, hogy a PUF 45. és 50. születésnapi koncertjéről is írhatok még hasonló beszámolót.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: