KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Éva néni 38 évig tanított – ma a krisnásokhoz jár enni

Minden hétköznap négy budapesti helyszínen osztják az ingyen ételt a krisnások. Velük tartottunk a Városligetbe, és megnéztük, valójában kik is állnak sorban a gőzölgő kondérok előtt.


Szöveg: Pokorny Szilárd; Fotók: Mervai Márk

Éva nénivel majdhogynem véletlenül találkoztam: eredetileg nem is rá, hanem János bácsira voltam kíváncsi. Persze, amikor először megláttam a krisnások ételosztással foglalkozó közhasznú alapítványának egyik "videoklipjében", még nem tudtam, hogy így hívják. Csak arra voltam kíváncsi, ki lehet ez az ősz hajú, ősz szakállú öregúr, aki ugyan egy szót sem szól, mégis olyan sokatmondó tekintetettel néz a kamerába...

Amikor megkerestem a krisnásokat, vajon valódi személyről, vagy egy "reklámarcról" van-e szó, azt válaszolták, nagyon is valóságos személy Jani bácsi. Gyanítom, hogy a kételyeimet nem tudtam tökéletesen palástolni, mert rögtön fel is ajánlották, tartsak velük a Városligetbe, ahol majdnem biztos, hogy megtalálom, akit keresek. Hát ezen ne múljon, gondoltam, meg is beszéltük, hogy 3 nap múlva elkísérem őket a központi konyhájukról a Városligetbe, az ételosztásra, egy fotóssal együtt.

Az említett videó, benne János bácsi:

János bácsi egy másik krisnás videóban is megjelenik, amit a Kowalsky meg a Vegából ismert Kowa készített

Krisna-tudat: a konyhavallás

A krisnások ételosztó brigádja Budapesten reggel fél 6-kor kezdi a napot, ekkor indul a főzés a csillaghegyi Krisna-templom és kulturális központ konyhájában. A krisnások régi motorosok a műfajban, mivel a mozgalmat az ezeréves hindu (vaisnava) tradícióknak megfelelően megalapító guru, Sríla Prabhupada (ejteni úgy kell, hogy "prabupád" - P. Sz.) alapvető fontosságúnak tekintette az ételosztást. Olyannyira, hogy célul tűzte ki:

a világ bármely Krisna-templomának 10 kilométeres körzetében ne legyen éhező ember.

Krisnás ételosztás Magyarországon

Ez persze eléggé hatásvadász jelmondatnak tűnik, de egy kis utánajárás után úgy tűnt: a magyarországi Krisna-hívők valóban sokat tettek, hogy ez ne csak egy hangzatos frázis legyen. Miután a rendszerváltást követően a mozgalmat egyházként bejegyezték, rövidesen elindultak az ételosztások, először csak alkalmanként.

Az első mérföldkő az újpesti ingyenkonyha elindítása volt, ahol napi 250 adag ételt főztek, amit helyben lehetett elfogyasztani. Aztán 1999-ben megalapították az Ételt az Életért Alapítványt. Kezdetben csak egyetlen autóval, hetente egyszer, egy helyszínen folyt a munka. Mostanra eljutottak odáig, hogy Budapesten 4 helyszínen és Egerben minden hétköznap van ingyenes ételosztás, ezen kívül pedig további 4 vidéki városban osztanak ételt rendszeresen.

A budapesti konyha természetesen mindenben megfelel az előírásoknak, amit a hatóságok is előszeretettel ellenőriznek - de eddig még egyszer sem találtak hibát. Sőt, a krisnások szerint többször is volt már rá példa, hogy az ellenőrzést végző hatósági szakemberek megjegyezték: ha rajtuk múlna, szabványosítanák az itteni sztenderdeket, olyan szép tiszta ez a konyha.

Ez persze nem véletlen, hiszen a Krisna-hívők számára fizikai és spirituális értelemben is kiemelten fontos a tisztaság. Ami nem csak azt jelenti, hogy az általuk tisztátalannak tartott alapanyagokat - mint például a húst vagy a tojást - teljesen mellőzik, de a főzés során is nagyon odafigyelnek a tisztaságra. Alapvető, hogy aki a konyhába lép, az azelőtt nem sokkal fürdött.

konyha_1024x683

A konyhában nagy a sürgés-forgás

De van, ami ennél is furcsább lehet első hallásra:

"
Minden ételt Krisnának főzünk és neki ajánlunk fel, főzés közben egyáltalán nem kóstolunk bele"

- világosít fel mosolyogva Nagy Imre, a szakács. Szinte csodával határosnak tűnik, de ennek ellenére az ételek tökéletesen vannak ízesítve, teljesen rendben van a fűszerezésük, a sósságuk. Sőt: egyenesen finomak! Nem véletlenül hívják ezt a vallási irányzatot félig-meddig tréfás felhanggal "konyhavallásnak".

A mai fogás pásztortarhonya, persze a 4 budapesti helyszínre

több mint 1500 adag étel készül,

szóval nem egy-két kislábossal főznek. Ennyi pásztortarhonyához egészen pontosan

200 kg krumplit, 40 kg tarhonyát, 2 kg őrölt piros fűszerpaprikát, 25 dkg köményt, 200 g szárított petrezselymet, 5 liter olajat és 6 kg sót használnak fel.

Az étel legkésőbb 9 órára elkészül, ekkor kezdik bepakolni a 2 mikrobuszba, amelyekkel kiviszik a kondérokat a 4 helyszínre. Adnak még hozzá csemege kukorica konzervet is, amit az Élelmiszerbanktól kaptak, és természetesen kenyeret, illetve limonádét. Gyakori a gyümölcs is, ami ma épp nem volt a menü része.

autoban_1024x683

Prabhupada és a guruk tanítványi láncolata vezetés közben is vigyáznak ránk

kipakolas1_1024x683

Az egyik helyszín a 3 budapesti közül: Erzsébetvárosban van. Itt megállunk egy rövid időre, és kipakolják az ételek, konzervek egy részét

kipakolas2_1024x683

Miközben a Városliget felé autózunk, Szanyi Attila (krisnás, avatott nevén: Bhakta Vatsala prabhu) arról beszél, hogy minden helyszínen vannak olyan önkénteseik, akik a sorban állók közül kerültek ki. Ők az ételért cserébe - jóllehet, azt mindenféle önkéntes munka nélkül is megkapnák - segítenek a pakolásban, a tömeg irányításában, a szemétszedésben.

Persze, ha már az önkéntes munkánál tartunk, akkor nem kell ilyen messzire menni. Fekete Csaba, a Városligetben folyó ételosztás felelőse például egy autószalonban dolgozott korábban, aztán az Árpád hídnál találkozott egy bhaktával - "krisnás nyelven" így nevezik egymást a hívők, a bhakti: az Isten iránti szerető odaadás szanszkrit szó alapján. Ekkor kapott egy krisnás magazint, ami felkeltette az érdeklődését. Annyira, hogy végül a templomba is elment, a vége pedig az lett, hogy otthagyta az állását, és most az Ételt az Életért Alapítvány lett a munkahelye.

Jani bácsi tényleg nem "reklámarc"

Mikor megérkezünk, már méretes sor kígyózik a Városligetben: saccra jó 400 ember várhatja a meleg ételt, de közben is folyamatosan érkeznek és állnak be a sor végére. A tömeg fegyelmezett, senki sem tolakszik vagy hangoskodik, mindenki békésen vár a sorára. Első látásra számunkra is meglepő, hogy a tipikus "hajléktalan külsejű" sorban állók mellett mennyi az ettől elütő idős vagy középkorú hölgy és úr, de fiatal, gyermekes párok is állnak a sorban szép számmal.

Miután az autó leparkol, a krisnások és a helyszínen tettre készen várakozó önkéntes segítőjük pillanatok alatt kipakolják és felállítják a hordozható asztalokat, és kiteszik rá a nagy fémkondérokat, a műanyag, eldobható tányérokat és evőeszközöket, a poharakat, a limonádét. És már indulhat is az ételosztás.

Jani bácsit nem kell sokáig keresgélni: ősz haja és szakálla messziről világít a tömegből. Nem is kelleti magát, nem kell győzködni, rögtön rááll a beszélgetésre. Megtudom, hogy Czeglédi János a becsületes neve, mint mondja, a régi szép időkben lakatos volt, de már jó ideje munkanélküli, és fedél sincs a feje felett. A Városliget a "székhelye", és saját bevallása szerint azóta jár a krisnásokhoz enni, mióta csak osztják Budapesten az ételt: legalább tíz éve. "Ehető a kaja, a krisnások pedig kedvesek" - teszi hozzá, majd kijelenti, hogy soha nem is ment, és nem is megy ezután sem máshová ingyen ételért.

janiba_1024x683

janiba2_1024x683

Jani bácsi szinte már "törzsvendégnek" számít
Éhezők Magyarországon

Magyarországon a szegénység egyre súlyosabb probléma, a KSH már 2011-ben is 1 millió 363 ezer főre becsülte a szegénységi küszöb alatt élők számát. Az OECD felmérése szerint pedig 2012-ben a magyarok 30 százaléka érezte úgy, hogy nincs elég pénze élelmiszerre. A tendencia azóta még tovább romlott, ami a rászorulóknak egész évben ingyen ételt osztó Krisna-hívők szerint is szembetűnő. A sorban ugyanis a hajléktalanok mellett egyre több a nagycsaládos, a fiatal szülő és a nyugdíjas.

helyszin4-konzerv_1024x683

A kukoricakonzerv az Élelmiszerbank adománya

helyszin5-konzervkaja_1024x683

helyszin6-sor_1024x683

csabaoszt3_1024x683

csabaoszt_1024x683

Fekete Csaba, a városligeti helyszín felelőse osztja a pásztortarhonyát

csabaoszt2_1024x683

20160419-IMG_3941k_1024x683

katieskrisztian1_1024x683

katieskrisztian2_1024x683

Az étel a legkisebbeknek is ízlik

sor-megkapta_1024x683

Éva néni története

Éva néni csillogó szemei vidáman pásztázzák a placcot, valami megmagyarázhatatlan derű sugárzik belőlük - azt hiszem, ezért lépek oda hozzá. Olyan kedvesen fogad, mintha csak a vegyesboltban vagy a piacon találkoztunk volna, és már meséli is az életét. Látszik, hogy csak azért, mert most ingyen ételért áll sorba a krisnásoknál, még nem veszítette el az életkedvét. Derűsen tekintget előre, nem mintha számítana, mikor kerül sorra, sokkal inkább az érdekli, mi a mai ebéd. Úgy tűnik, nem történhet olyan a világon, amitől a derűs mosoly lehervadna az arcáról. Pláne, amikor megtudja, hogy pásztortarhonya a menü. "Azt szeretem, de a gyerekek is szívesen megeszik."

"Tavaly augusztus óta járok ide. Mielőtt nyugdíjba mentem, tanítónő voltam, és a Blaha Lujza tér felé dolgoztam, és hát láttam, tudtam, hogy ott osztják az ételt. Aztán ugye elkerültek onnan, és megtudtam, miért nincsenek ott, mi történt velük". (Később a Teleki térről is menniük kellett - P. Sz.)

Éva néni lánya az egyik külker vállalatnál dolgozott, de a rendszerváltás után pár évvel a biztos munkahelynek befellegzett. Ekkor még, 35 évesen, el tudott helyezkedni egy maszek nagykernél, de tíz évvel később, mikor ez a cég is csődbe ment, már nem kellett senkinek, "túl öreg volt a multiknak". Úgyhogy a munkaközvetítő iroda már csak azt tudta neki ajánlani, hogy a külker diplomájával legyen manikűrös, tanulja ki azt, vagy a betegápolást. Mindkettőt kitanulta, végül az utóbbival tudott elhelyezkedni. Csakhogy közben elvált, és így Éva nénihez költözött a két gyerekével. Nem sokat keres részmunkaidős betegápolóként, Éva néni 21 ezres nyugdíja pedig nem sokkal növekedett 1998 óta.

"
És amikor nagyon elfogyott a pénzünk, tavaly nyáron, akkor én bizony ebédre egy szelet margarinos kenyeret ettem, meg teát – szerencsére nem vagyok nagyétkű.

Hanem aztán egyszer csak a szerveztem megsokallta, és egy év alatt lefogytam hét kilót. Nem mehetett ez tovább, hogy

"
ha jut eszek, ha nem jut, nem eszek.

És ekkor kezdtem el ide járni. Sosem itt eszem meg, hanem az éthordómat telepakolják, és viszem haza, a gyerekeknek meg a lányomnak, és persze én is eszem belőle."

evaneni_1024x683

Éva néni nem bánta, ha lefotózzuk, de a rokonok miatt azt kérte, hogy az arca ne látsszon

"Én sehova máshova nem járok. Katolikusnak vagyok keresztelve, apácákhoz is jártam, anyám mindig jó iskolákba íratott, mégis azt mondom, hogy

"
a krisnások felülmúlják akármelyik egyházat.

Mert melyik teszi meg, hogy aki éhes, mindenkinek ad, méghozzá az év 52 hetének összes hétköznapján? És ők nem intézik el annyival, hogy enni adnak, mindig megkérdik, hogy vagyok, és meghallgatnak, itt elmondhatom, mi nyomja a szívem. Tudja, a krisnások törődnek az emberek lelkével is. Még sincs az, hogy vallatnának,

"
itt nem kérdezősködnek, hogy ki vagyok, mi vagyok, honnan jöttem, rá vagyok-e szorulva: itt adnak."
Arcok az éhes tömegből

turo-erzsebet_1024x683

A 31 éves Túró Erzsébet egy 5 éve törént baleset következtében nem tud járni. A hajléktalan nő számára majdhogynem életmentő a napi egyszeri meleg étel.

margo-neni_1024x683

Margó néni 65 éves, egy lakásmaffiózó forgatta ki a vagyonából, orozta el a lakását - ennek ellenére Margó néni nem felejtett el nevetni

laciesrozi_1024x683

Laci és Rozi úgy beszélgettek velünk, mintha régi ismerősök lettünk volna

Rozi közlékenyebb, de Laci is rááll a beszélgetésre, nem zavarja, hogy kérdezősködöm. Lacitól megtudom, hogy ő vagyonőr, most épp munka nélkül. Rozi elmondja, hogy ők egy pár, méghozzá férj és feleség. Közös gyerek egyelőre nincs, de "korábbról" azért akad. "Unokám is van már" - teszi hozzá büszkén, amin meglepődöm, mivel nem néz ki annyinak.

"Amikor az embernek elfogy az utolsó betevő falatra való pénze..."

Peti és Katalin, egy pár, van egy 1,5 éves gyerekük, Krisztián. családi szállón laknak, Peti parkoló ellenőr a 7. kerületben, Katalin gyesen van a picivel. "És mióta jártok ide?" - kérdezem. "Az az igazság, hogy én nagyon régóta, 4-5 éve, aztán Katalinnal együtt is többször voltunk már itt. Ez egy nagy segítség, amikor az embernek elfogy az utolsó betevő falatra való pénze is. Ez már a hónap közepétől így van, akkortól csak itt jutunk normális meleg ételhez" - mondja Peti, aki nem akarta, hogy lefotózzuk őket.

Tamás, Gábor és István - akik restellik magukat

Mert olyanok is voltak szép számmal, akik nem szívesen válaszoltak a kérdéseimre, és abba sem egyeztek bele, hogy lefotózzuk őket. Ilyen volt az a három idősebb férfi is, akik a tömegtől kissé félrehúzódva, egymás közt falatoztak csöndesen.

Tamás nem mondja, hogy munkanélküli, még a szótól is ódzkodik: ő "álláskereső, diplomás" - teszi hozzá szinte félszegen. A szemre hasonló korú Gábor szintén "álláskereső". "Hát azelőtt?" - kérdem. "Járművezető" - hangzik a felelet. István se túl bőbeszédű, szemlátomást mindhárman zavarban vannak, harapófogóval kell kihúzni belőlük minden szót.

"Nem kell az ember, idős, nem lehet elhelyezkedni" - mondja Tamás. "És milyen itt a kaja?" - kérdezem. "Jó! Annyi, hogy a hús hiányzik belőle – de hát ők így főznek, vegetáriánusok. De finom ízű, és nagy segítség, mert megvan a kajánk. István, te is mondj már valamit, te vagy itt a rangidős, te vagy a legöregebb!" - biztatja kissé kényszeredettnek ható nevetéssel a mellette ülő férfit. István szabadkozik, mint mondja, szórólapozik a Moszkva téren, időre kell odaérnie, úgyhogy még legyűri az utolsó falatokat, és már indul is. Gábor csak egy fokkal készségesebb Istvánnál, hozzáteszi, hogy minden hétköznap itt vannak, hétvégén csak azért nem jönnek, mert akkor nincs ételosztás.

A három férfi gesztusaiból, hanghordozásából az érződik, mintha szégyellnék magukat, hogy itt vannak, hogy ide jutottak, hogy nem elég, hogy munkájuk nincs, még ingyen ételre is szorulnak. Mintha meg sem fordulna a fejükben a gondolat, hogy erről talán nem kizárólag ők tehetnek...

"Az 1% nagy segítség, az száz százalék"

Az ételosztás véget ér, az utolsó sorban álló is megkapta az ebédet, üres kondérokkal térünk vissza a Krisna-központba. Az autóban még szöget üt a fejembe, hogy miből képes előteremteni ezt a rengeteg ételt egy ilyen nem túl nagy és befolyásos egyház, mint a Krisna-tudatú hívők Közössége?

"Mivel az Ételt az Életért Alapítvány közfeladatot lát el, normatív támogatást kap erre a tevékenységre az államtól. Emellett sok konzervet és tartós élelmiszert kapunk az Élelmiszerbanktól, akiknek kapóra jön, hogy nagyon sok rászorulóval állunk kapcsolatban, és el tudjuk juttatni hozzájuk az adományokat" - magyarázza Csaba. "Kis és nagykereskedőktől is szoktunk kisebb-nagyobb adományokat kapni. zöldségeket, gyümölcsöket főleg. Aztán előfordul, hogy pályázati pénzből is nyerünk valamennyit ilyen célokra, és az egyház tagjainak adományaiból is sokat áldozunk erre.

De talán a legfontosabb forrást az 1%-os felajánlások jelentik. Sokan az egyházi 1%-ot is nekünk adják, mert már hallottak az ételosztásainkról, és tudják, hogy jó célra fordítjuk. Szerencsére olyanok is vannak, akik az alapítványi 1%-ot is nekünk ajánlják fel, hiszen egyébként eltűnne a központi költségvetés nagy, közös »kalapjában«. Pedig, ahogy ti is láthattátok, elkél a segítség. Sőt, egyre többre és többre lenne szükség. Nem akarok szellemeskedni ezzel, de nagyon nagy segítség ez az 1%, az száz százalék."

Megdöbbentően kevesen rendelkeznek az adójuk 1+1%-áról

A magyar adózok döntő többsége elmulasztja, hogy rendelkezzen arról, hogy az általa befizetett személyi jövedelemadó egyházaknak felajánlható 1%-a hová kerüljön - márpedig ebben az esetben sehová sem kerül, hanem elsüllyed az adó többi részét is elnyelő központi költségvetésben.

Még furább, hogy nagyon sokan az alapítványoknak felajánlható 1%-ról sem rendelkeznek. Pedig ezeket az összegeket mindenképpen be kell fizetni, tehát ha adóztok, ezektől már mindenképpen elestek, ám egy egyszerű művelettel jótékony célok megvalósításában segíthettek.

Ha a krisnásoknak vagy az Ételt az Ételért Alapítványnak szeretnétek felajánlani az adótok 1%-át, a szükséges infókért KATT IDE és KATT IDE.

Ha érdekel, milyen egyéb, jótékony célokat szolgáló alapítványok számára ajánlhatjátok fel az SZJA 1%-át, akkor ITT és ITT tájékozódhattok.

Az 1+1 százalékról való rendelkezés határideje május 20-a.

Ha érdekesnek vagy értékesnek érezted a riportot, oszd meg az ismerőseiddel, vagy nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Képtelen vagyok ezt kifizetni” – 370 ezres villanyszámlát kapott a bohócdoktor
A számla egy új szabályozás miatt érkezett, pedig Ádi bohóc csak nemrég költözött be a rossz állapotú házába, amit nemrég vásárolt. Még a részletfizetést sem engedélyeztek.


Kovács István Ádám, az Egy tábla szeretet alapítvány bohócdoktora 371 333 forintos áramszámlát kapott, írja a Blikk. A számla teljesen lesújtotta, mivel átalányban fizet havi 70 ezer forintot, és úgy érezte, ez az összeg teljesen váratlanul érte.

„Képtelen vagyok ezt kifizetni”

– mondta Ádi bohóc.

Miután megkapta a csekket, felkereste az áramszolgáltató ügyfélszolgálatát, bízva abban, hogy valamilyen félreértés történt, vagy legalább részletfizetést kérhet. Ott azonban elmagyarázták neki, hogy a követelés jogszerű. Egy januári kormányrendelet értelmében, ha egy háztartás bármely évben túllépi az 5 ezer kWh éves áramfogyasztást, kötelező új mérőórát felszerelni, amelyet távolról is le lehet olvasni. Ennek ára 251 ezer forint, a fennmaradó összeg pedig az áramszámla különbözete.

A szolgáltató azt is közölte, hogy

részletfizetést azért nem tudnak biztosítani, mert az ingatlan kevesebb mint egy éve van Ádám nevére írva.
Kovács Ádám István/Facebook

A bohócdoktor szerint a magas fogyasztás még azelőtt keletkezett, hogy ténylegesen beköltözhetett volna, mivel a házvásárlás hónapokig elhúzódott egy hagyatéki eljárás miatt. A mérőóra viszont már az ő nevén szerepelt.

Ádám két munkahelyen dolgozik, hogy biztosítani tudja a megélhetését és az alapítvány munkáját. Az Egy tábla szeretet alapítvány nevében rendszeresen látogatja a kórházakat, ahol beteg gyermekeknek segít mosolyt csalni az arcára

– és egy tábla csokit is ad nekik. Bár arra törekszik, hogy a gyerekek ebből semmit se vegyenek észre, sokszor nehéz elrejtenie a mögöttes feszültséget.

Egy korábbi orvosi műhiba miatt fél tüdejét el kellett távolítani. Ennek ellenére nemrégiben sikerült saját házat vásárolnia a Mátrában. Az ingatlan rossz állapotban volt, de munka mellett fokozatosan rendbe hozta.

Ha segíteni szeretnél a bohócdoktoron, az alábbi számlaszámon megteheted:

Megyesi Krisztián

OTP BANK

11773449-02829621-00000000


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Eldőlt, hogy melyik az ország legjobb iskolája - egy kisvárosi suli vitte haza a díjat
Összesen 44 jelölés érkezett az ország különféle pontjairól, amelyek közül ötöt választott ki a szakértői zsűri. Egy újszászi suli lett végül a győztes.


Idén először hirdették meg Az ország legjobb iskolája díjat, amelynek győztese közönségszavazással dőlt el. Az elismerést az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola nyerte el a Telexen lebonyolított szavazáson.

A pályázatot még márciusban indította az Együttnevelés Szövetség, amely szülőkből, pedagógusokból és oktatási szakértőkből áll. Összesen 44 jelölés érkezett különböző intézményektől, ezek közül választotta ki a szakértői zsűri azt az öt iskolát, amelyek bejutottak a döntőbe.

A zsűri tagjai között volt Berényi Eszter, Derdák Tibor, Ercse Krisztina, Németh Szilvia és Radó Péter is. A döntőbe jutott intézmények a következők:

  • Szent Pál Marista Általános Iskola, Karcag
  • Kondor Béla Általános Iskola, Budapest
  • Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Kaba
  • Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Újszász
  • Nézsai Mikszáth Kálmán Szlovák Nemzetiségi Általános Iskola, Nézsa

A zsűri olyan iskolákat választott ki, amelyek bár nem a kompetenciamérések élmezőnyében szerepelnek, mégis kiemelkedő munkát végeznek. A tanárok odafigyelnek a diákokra, támogatják őket, ha nehézségeik vannak, és bátorítják őket, ha valamiben tehetségesek. Fontos szempont volt az is, hogy ezekben az intézményekben otthonos, elfogadó környezet várja a gyerekeket, ahol biztonságban érezhetik magukat. Emellett a szülőkkel való kapcsolat is közvetlen, a közösségek pedig összetartók.

Az ilyen iskolák nem válogatnak, hanem lehetőséget adnak minden gyereknek.

Az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskoláról készült kisfilm elérhető a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Berohant a tűzbe, és kivezette a csikókat – a 16 éves Blanka mentette meg a lovakat a biztos haláltól Szarvason
A díjugrató versenyről hazatérő tinédzser nem habozott, amikor meglátta a füstöt. A tanya gazdája szerint 20 év munkája égett le, de az állatok túlélték.


Hazafelé tartott egy díjugrató versenyről a 16 éves Blanka és édesanyja, Lestyán Réka, amikor szokatlan látvány fogadta őket a szarvasi tanyavilágban. Sűrű, fekete füst gomolygott az égen – egy tanya lángokban állt. Blanka épp aludt az autóban, de amikor anyukája felébresztette, azonnal tudta, hogy baj van, írja a Blikk.

„Egyértelmű volt, hogy valakinek ég a birtoka. Félrehúzódtam, felébresztettem a lányom, aki nem kérdezett semmit, látta, mi a helyzet. Rohantunk a kertek alatt, bokrokon, árkokon, trágyadombokon át segíteni”

– idézte fel az édesanya.

A helyszínre érve látták, hogy lángol egy szénatároló. A forróság szinte elviselhetetlen volt, a lángok akár négy méter magasra is felcsaptak. A káosz közepette Blanka észrevette, hogy az egyik istállóban lovak rekedtek bent, és senki nem mert bemenni hozzájuk.

A tinilány nem habozott: félrelökte az embereket, és elindult az épület felé. Egyesével nyitotta ki a boxokat, majd kivezette a rémült állatokat. Mire a tűzoltók megérkeztek, mindegyik ló biztonságban volt.

„Mire észrevettem, mire készül Blanka, már nem tudtam visszatartani. Féltettem, de éreztem, hogy nem lesz baja, nem lehet baja, pontosan tudja, mit csinál” – mesélte meghatottan Réka.

„Ott állt a lányom, kormosan, izzadtan, de büszkén, és már nemcsak egy kislány volt, hanem egy igaz ember. Ott volt benne az édesapja öröksége, tartása, csendes ereje. Amit tett, nem puszta bátorság volt, hanem egy hatalmas, mély, emberi teljesítmény, ösztönös, valódi hősiesség.”

A tanya porig égett, de a gazda, Zsolt nem a veszteséget emelte ki, hanem azt, amit Blanka tett.

„A tanya a miénk, és a család nevében is szeretném megköszönni Blankának az önzetlen segítséget. Az életét kockáztatva segített a lovakon, ennél bátrabb dolgot még soha sem láttam. A lovaknak nem lett bajuk, de a pajta sajnos leégett. Ám ez, amit itt láttunk, tartást ad ahhoz, hogy ne keseregjünk, hanem takarítsuk el a romokat és építsünk új istállót a lovainknak, hiszen ők megmaradtak.”

Blanka gyerekkora óta lovagol, otthon is ő felel a hátasokért, és már olyan makacs lovat is megszelídített, akivel a tapasztaltabb idomárok is kudarcot vallottak. A hétvégén az országos bajnokságra készül a Kincsem Parkban.

A helyiek is tisztelettel beszélnek róla. Egy szarvasi lovas, Gábor így fogalmazott: „Nagyon jó látni, hogy ilyen gyerekek is vannak a telefonjukat nyomkodó korosztályban. Itt a tűzoltók is tisztelegtek tegnapelőtt egy csepp lánynak, aki viszont szerényen elhárított minden dicséretet, nyilatkozatot, csak annyit mondott, ki kellett hoznia a lovakat. Egy gyerek öntött belénk erőt, hitet, ez maga a csoda.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Életmentő kettős szervátültetésen esett át Franciaországban a 11 éves Olivér – két év után térhetett haza
A kolozsvári kisfiút két évig kezelték Franciaországban, miután itthon lemondtak róla. Egy fertőzés is megtámadta a szervezetét, ő azonban most örül, hogy iskolába járhatott, és hogy nemsokára ötödikes lesz.


Olivér mindössze néhány éves volt, amikor kiderült, hogy súlyos betegséggel kell megküzdenie. Először Miskolcon vizsgálták, majd Budapestre került, ahol a család a lehető legtöbb szakemberrel konzultált. A vizsgálatok eredménye azonban lesújtó volt: kiderült, hogy a kisfiú vesetágulata rosszabbodott, ráadásul a mája is súlyosan károsodott. Az orvosok kimondták: csak egy vese- és májátültetés adhat esélyt – írja a Blikk.

Romániában, ahol a család él, egyik orvos sem vállalta el a beavatkozást. Azt mondták, túl nagy a kockázat, és azt sem hallgatták el, hogy szerintük a kisfiúnak már csak egy éve van hátra. A szülők azonban nem adták fel a reményt: végül sikerült kijutniuk Franciaországba, Lyonba, ahol 2023. június 18-án elvégezték az életmentő műtétet.

A műtét után hosszú felépülési időszak következett.

Olivért két éven keresztül kezelték a lyoni kórházban. Több komplikáció is nehezítette a gyógyulást, többek között fertőzések és betegségek. A fiúnak a mai napig rendszeres kezelésekre van szüksége.

Május végén azonban végre hazatérhetett az édesanyjával együtt. „Május 21-én engedtek haza minket” – mesélte Boros Lídia, Olivér édesanyja a portálnak. „Egy hónapot kaptunk, és már utazunk is vissza Lyonba, hiszen a kezeléseket folytatni kell.”

Olivért közben egy kórokozó is megtámadta, ami miatt mintát kell venni a veséjéből. Egy olyan vírusról van szó, amely normál esetben minden ember szervezetében jelen van, de nála – a kilökődésgátló szerek miatt – felerősödött. A gyógyszereket emiatt le kellett állítani, ami azzal jár, hogy a szervezete elkezdett antitesteket termelni a beültetett vesével szemben.

Az elmúlt hónap azonban különleges volt Olivér számára. Végre nem csak a kórház és a kezelések határozták meg a napjait – iskolába járhatott, és olyan dolgokkal foglalkozhatott, mint a többi gyerek. „Talán ő az egyetlen, aki az osztályából tényleg szereti a sulit” – mesélte az édesanyja. Bár Lídia így sem tud teljesen elszakadni a betegségtől: kétóránként be kell mennie az iskolába, hogy katéterezze a kisfiát.


Link másolása
KÖVESS MINKET: