A Pécsi Vidámpark története és pusztulása
A Pécsi Vidámpark egy kivételes természeti adottságokkal rendelkező terület a Mecseki Parkerdőben. A körülbelül 50 játékelemből álló, 5 hektáron elterülő park az előző rendszerben élte aranykorát. A napjainkban ide betérőket posztapokaliptikus látvány fogadja.
A vidámpark többnyire a ’60-as ’70-es években volt a legnépszerűbb, leglátogatottabb. Május elsején, gyermeknapokon és a park kiemelt rendezvényein szinte mozdulni sem lehetett a tömegben. A létesítmény a külföldi turistáknak is kedvelt kirándulóhelye volt.
A látogatók bizonyára még emlékeznek a MALÉV Li-2-es, HA-LIS lajstromjelű gépére, ami az évek során a Mecsek szimbóluma lett. A gépet a leselejtezése után, 1964 tavaszán szállították a vidámparkba, ami negyven éven keresztül volt az otthona. 2000-ben egy lelkes csapat elhatározta, hogy repülőképessé tesz egy ilyen gépet, a választás pedig a pécsi parkban lévőre esett. De a repülő állapota az évtizedek során nagyon leromlott, így ezért szolnoki hadtörténeti múzeumban kiállított, sokkal jobb állapotban lévő gépet választották. Persze a múzeum sem adta olcsón, egy ugyanilyen típusú repülőgépet kértek cserébe, méghozzá a pécsit.
A sokak által kedvelt vidámparki gépet 2007-ben a szolnoki Hadtörténeti Múzeum légierő szabadtéri kiállításán helyezték el, ahol újra az eredeti, zöld festésével és 301-es oldalszámával látható.
Elszállítása nem volt hiába való, hiszen jelenleg az egész világon az egyetlen működőképes Li-2-es gépe a miénk, és ez a pécsi testvérének is köszönhető.
A vidámpark pusztulásának kezdete a rendszerváltáshoz vezethető vissza. A fiatalokat már nem kötötte le ez a fajta szórakozásmód, és elkezdtek más lehetőségeket keresni. Nagyjából ettől az időszaktól kezdődött el a park lassú halála. A kétezres évek végére a kb. 50 játékelemből már csak alig fele volt használatban, Ekkor a park napról napra küzdött a túlélésért, és rengeteg adósságot halmozott fel.
A kétezres évek közepre már szemmel láthatóan csökkent a park népszerűsége. Ekkortájt történtek meg az utolsó felújítások a parkban, sőt, még új játékelemek is érkeztek.
A kétezres évek második felében – az ünnepnapok, és a park kiemelt rendezvényi kivételével - csupán alig pár ember lézengett a területen, a legtöbb is közülük turista volt – emlékszik vissza egy régi vidámparki dolgozó.A színpadnál, ahol egykoron olyan együttesek léptek fel, mint az Edda vagy a Beatrice, az Elvarázsolt kastélynál, ami annak idején gyermekek zsivajától volt hangos, ma csend van.
2006-ban Szirmai Márton készített egy dokumentumfilmet a haldokló vidámparkról, Mecsek Kincse címmel, amiben betekintést nyerhetünk a már haldokló létesítmény életébe. Ekkor már a dolgozók is sejtették a park szomorú jövőjét.
Mindezek ellenére még megpróbálták menteni a menthetőt és Retropark néven, új szolgáltatásokkal is bővítették, de hiába. A Pécsi vidámpark 2011-ben végleg bezárta kapuit.
Ugyan akadtak nyitási próbálkozások a 2012-es évre is, de ennek anyagi terheit a város már nem tudta vállalni. A funkció és őrzés nélkül maradt vidámparkot hamar megtalálták a fosztogatók, vandálok, fémtolvajok és a hajléktalanok. Amit fizikailag lehetett, azt kinyerték a parkból, amit pedig nem, azt összetörték és lerombolták. Ott jártamkor még ezerszámra találtam TV toronnyal díszített képeslapokat, mára már valószínűleg azok is eltűntek.
A park kellékeinek egy részét a Die Hard ötödik epizódjában láthattuk volna viszont, a hírhedt ukrajnai szellemváros, Pripjaty díszleteként, de a soha nem használt vidámpark jelenete végül nem került bele a moziba, ellentétben az Ideglelés Csernobilban című filmmel, amiben látható volt néhány vidámparki kellék. A forgatás után ezek már nem is kerültek vissza a városba.
Videó: az elhagyott Pécsi Vidámpark
A helyi lakosok szívéhez nőtt játékelemek rengeteg csodás élménnyel gazdagították az ide látogatókat. A kellékek jelenleg egy hatalmas budapesti raktárhelyiségben várják további, valószínűleg szomorú sorsukat… A Mecseki Vidámpark kereken ötven évet élt.
Még több elhagyott helyet ITT TALÁLTOK.
Hajner Gyula cikke és Kajsza Dániel fotói