OTTHON ÉS KERT
A Rovatból

Így válasszunk bejárati ajtót

Ha új bejárati ajtót szeretnénk választani, nincs könnyű dolgunk. Legalább öt szempontot figyelembe kell vennünk, ha tudatos döntésre törekszünk!


Az öt szempont közül a biztonság kérdése bír a legnagyobb jelentőséggel. A betörések elleni védekezést alapvetően határozza meg az ajtó anyaga, de más tulajdonságokról sem feledkezhetünk meg; ideális esetben az ajtólap legalább három, de inkább négy ponton csatlakozik a kerethez, az ajtótok falba csapolt megoldással rögzül az nyílásba, illetve az ajtó minél több ponton záródik a keretbe.

Említést kell tenni a hőszigetelő tulajdonságról is. Nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a fémek jó hővezetők, a fa és a műanyag pedig hőszigetelő tulajdonsággal bír, de nem szabad megfeledkeznünk az acélkeretekről, amelyek a műanyag- és faajtók biztonságtechnikai kivitelezését hivatottak segíteni. Ezek esetében előfordulhat hőelvezetés, illetve a téli időszakban a hőmérsékletkülönbség miatt megjelenhet páralecsapódás. Rendszeres szellőztetéssel jelentősen mérsékelhető ez a probléma.

Ha új bejárati ajtót keresünk, figyeljünk a hangszigetelésre is! A különböző ajtók hangszigetelő tulajdonsága jelentős mértékben eltérhet; ebben a tekintetben a faajtók vizsgáznak a legjobb eredménnyel.

Nem feledkezhetünk meg az esztétikai szempontokról sem. Válasszunk olyan megoldást, ami a leginkább illeszkedik a homlokzathoz, illetve az igényeinknek megfelelő dizájnnal rendelkezik. Vegyük számba, szükségünk van-e üvegbetétes ajtólapra!

Végezetül fordítsunk figyelmet az árra, illetve az ár-érték arányra! Ha szemügyre vesszük a bejárati ajtók kínálatát, könnyedén megtalálhatjuk azt a változatot, ami a számunkra előnyösnek ítélt tulajdonságokkal rendelkezik.

A bejárati ajtók típusai

A lakossági célokat elsősorban a fa- a műanyag és az acélajtók szolgálják. Mindegyik rendelkezik jellemző előnyös és hátrányos tulajdonságokkal, érdemes ezeket számba venni, illetve megismerni.

Elsőként a klasszikus megoldásról érdemes szólni… A faajtók a természetesség és az otthonosság érzetével ajándékoznak meg bennünket, ráadásul jó hő- és hangszigetelő tulajdonságokkal rendelkeznek. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a faanyag megóvása érdekében a felületeket rendszeresen ápolni kell, különösen kültéri alkalmazás esetén. Ha nem így teszünk, a faanyag vetemedik, ami záródási problémákhoz vezet. Esetükben is szem előtt kell tartani, hogy a biztonság garantálása csakis acélbetétek felhasználásával lehetséges!

Napjainkban egyre elterjedtebbek a műanyag bejárati ajtók, amelyek a népszerűségüket elsősorban a kedvező árfekvésnek köszönhetik. Az acélbetétek jóvoltából kielégítők a biztonságtechnikai tulajdonságaik, de épp emiatt némi hőelvezetésre lehet számítani esetükben. A felületük gyakorlatilag nem igényel karbantartást, olykor-olykor tisztára kell törölni őket. Hátrányként meg kell említeni a tucattermék jellegüket, illetve a túlzott szigetelő tulajdonságot, ami a rendes természetes szellőzést is gátolni képes. Téli időszakban az acélkeret hővezető tulajdonsága miatt páralecsapódás jelentkeznek, ami rendszeres szellőzés nélkül gyakran penészfoltok megjelenését eredményezi.

Végezetül szót kell ejteni fém bejárati ajtókról. Kivételesen masszív szerkezettel rendelkeznek, ennek megfelelően kiváló biztonságtechnikai adottságaik vannak; a fizikai, kémiai és mechanikai behatásokkal szemben is magas ellenálló képességgel bírnak. A gyenge hő- és hangszigetelő tulajdonságok javítása érdekében speciális megoldásokra van szükség, amelyek miatt az ilyen ajtók ára magasabb lehet. Előnyös választást kínálnak a faborítással rendelkező acélszerkezetes ajtók, amelyek egyesítik a két típus előnyös tulajdonságait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


OTTHON ÉS KERT
A Rovatból
Lejárt a steril fehér falak kora, itt az új őrület, ami megnyugtatja az idegrendszeredet
A minimalizmust a „cozymaxxing” lakberendezési irányzat váltja, ami a meleg földszínekre és személyes tárgyakra épít. Célja, hogy az otthon a külvilágtól védő, stresszoldó menedékké váljon.


Felejtse el a steril fehér falakat és a hűvös, érinthetetlen tereket. A hosszú évekig uralkodó minimalizmus csendben levonult a színről, és helyét egy sokkal emberibb, melegebb és személyesebb irányzat vette át, amely februárra végleg bebetonozta magát a lakberendezési trendek élvonalába. A „cozymaxxing” névre keresztelt mozgalom lényege, hogy otthonunkat tudatosan egyfajta szenzoros, személyes menedékké alakítsuk, ahol a nyugalom és a feltöltődés az elsődleges cél. Ez a fordulat nem csupán esztétikai váltás, hanem mélyebb érzelmi igényre adott válasz: a világ zajától való elvonulás és a biztonságot adó bekuckózás iránti vágyra.

„A háztulajdonosok ma olyan enteriőrökre vágynak, amelyek nyugalmat és regenerálódást adnak” – fogalmazza meg a Southern Livingben Emily Kantz színmarketing-vezető.

A cozymaxxing lényege, hogy az otthon szentéllyé váljon, egy olyan térré, amelyben az idegrendszerünk megbízik.

Ennek pillérei a meleg, rétegezett fények, a puha, tapintható textúrák, a személyes történetekkel bíró tárgyak, valamint az illatok és hangok tudatos használata. „A cozymaxxing nem a tökéletességről szól. Arról szól, hogy az idegrendszered bízzon a térben” – hangsúlyozza Sandra Barvaux, az Aera illatszakértője. A cél egy teljes, minden érzékszervre ható élmény megteremtése, amely segít lehorgonyozni a jelenben. A hangulatot pedig elsőként a színpaletta „melegítése” alapozza meg.

A februári trendek egyértelműen a meleg, földelt tónusokat, az úgynevezett „új neutrálisokat” helyezik előtérbe. A hűvös szürkék helyét puha barnák, zsálya- és erdőzöldek, tompa rozsdaszínek, a meleg bézs és taupe keverékét adó „putty”, a mély csokoládébarna és a derűs vajsárga veszik át, kontrasztként pedig a sötét antracit jelenik meg. „Úgy gondolom, idén erősebb, gazdagabb neutrálisokhoz vonzódunk, amelyek mélységet teremtenek” – mondja Joa Studholme, a Farrow & Ball színkurátora, míg Kristen Peña belsőépítész egyszerűen kijelenti: „A barna igazán visszatér.”

A cél a nyugalom megteremtése, akár egy halványkék mennyezettel, ami az eget idézve teszi könnyebbé a teret, vagy egy olyan földelt árnyalattal, ami Stephanie Calderon tervező szerint „olyan, mint egy meleg ölelés és egy kuckó a lelassuláshoz.”

A színek azonban csak akkor kelnek igazán életre, ha tapintható textúrákkal párosulnak. A sima felületek helyett a limefesték és a vakolat rusztikussága, az erezett természetes kő, a karakteres, sötétebb tónusú fafelületek, valamint a gyapjú, a bouclé, a mohair és a len dominálnak. A textúra lett a luxus új nyelve, amely rétegzettséget és átélhetőséget ad a térnek. Ezt a hatást a fények teszik teljessé. A „nagy felső fény” korszaka lejárt; helyét a többkörös, meleg tónusú, tompítható világítás veszi át, amely az ambient (környezeti), accent (kiemelő) és task (funkcionális) fényforrások tudatos kombinációjára épül. A lágy, rétegezett fények kulcsfontosságúak a hívogató, intim hangulat megteremtésében.

A térszervezésben is a meghittség kerül előtérbe. A nagy, egybefüggő terek helyett vagy azokon belül egyre fontosabbá válnak a kisebb, funkcionális zugok, az úgynevezett „jewel-box” sarkok. Egy olvasósarok, egy dolgozószeglet vagy egy öltöző lehetőséget ad a merészebb színhasználatra és a nemesebb anyagok bevetésére, létrehozva az elmélyülés és a privát visszavonulás intim tereit. Ezt a személyességet a maximalizmus egy új, kurált változata teszi teljessé, ami nem a túlzsúfoltságról, hanem a „jelentéssel teli bőségről” szól. A működőképes maximalizmus alapszabálya, hogy két nagyon erős mintánál ne használjunk többet egy helyiségben; a gazdagságot inkább a különböző textúrák és anyagok rétegzésével érjük el. „A cél nem a több, hanem a jelentés – átgondolt bőséggel” – mondta Kate Hartman tervező.

Aki szeretne gyorsan belépni a Cosy-irányzat világába, annak érdemes a festéssel kezdenie.

Egy kisebb helyiség „színfürdetése” (color drenching), azaz falak, mennyezet és nyílászárók azonos színűre festése, vagy akár csak egyetlen földszínű hangsúlyfal azonnali melegséget hoz. A következő lépés a textúrák rétegzése: egy vastagabb függöny, egy gyapjúpléd, néhány hímzett párna, kézműves kerámiák és a személyes emléktárgyak vizuális és érzelmi kapaszkodókat nyújtanak. A szenzoros élményt pedig esti rutinokkal tehetjük teljessé, például meleg fényű lámpák felkapcsolásával és egy kellemes, vaníliás vagy pézsmás illat párologtatásával, ami jelzi az idegrendszernek, hogy ideje lelassulni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
OTTHON ÉS KERT
Nem is sejted, hogy ezzel teszed tönkre az orchideádat: egy apró változtatás mentheti meg
A legtöbb orchideatulajdonos jó szándékkal perzseli le a növénye gyökerét. Egyetlen egyszerű lépésen múlik a növény megmentése, amit a tápozás előtt kell megtenned.


Sokan esnek abba a hibába, hogy egy nagy adag táppal próbálják virágzásra bírni az orchideájukat, pedig a siker titka épp az ellenkezője. A következetes, de visszafogott tápoldatozás sokkal többet számít, mint a ritka „löketek”. A növény akkor hálálja meg virágokkal a gondoskodást, ha a tápanyag a megfelelő időben, a megfelelő módon és mértékben érkezik. A nemzetközi szakirodalomban „weakly, weekly” (gyengéden, hetente) elvnek nevezett módszer lényege, hogy

a gyökerek érzékenysége miatt mindig előbb öntözni kell, és csak utána jöhet a táp.

Az alapvető öntözési sorrend egyszerű: először langyos vízzel kell átmosni a cserepet, majd hagyni teljesen lecsöpögni. Langyos vízzel átmosni a cserepet, amíg a gyökerek zöldre váltanak, hangzik a gyakorlati tanács. Csak ezután következhet az enyhén hígított tápoldat, így elkerülhető a gyökérperzselés. A cserepen kívül megjelenő léggyökerek egyébként normálisak, az egészséges, aktív gyökérzetre utalnak.

Januárban és februárban, a gyenge téli fény mellett a növekedés lassú, ezért a táp is maradjon visszafogott. Ilyenkor 2–3 hetente elég negyed erősségű, kiegyensúlyozott (például 20–20–20 arányú) tápot adni. Tavasztól nyárig, márciustól augusztusig jön az aktív levél-, gyökér- és virágszár-növekedés. Ekkor heti egyszer jöhet a negyed erősségű táp, de csak akkor, ha a közeg már nem nedves.

Havonta egyszer kulcsfontosságú egy bő, tiszta vizes átöblítés. Havonta egyszer bő, tiszta vízzel elég átmosni a cserepet, hogy a sók ne rakódjanak le a kéregben vagy a mohában.

Sok univerzális tápból hiányzik a kalcium és a magnézium, ezért ezek havi egyszeri pótlása erősebb gyökereket és feszesebb leveleket eredményez.

Szeptembertől októberig, a nappalok rövidülésével a növény a következő virágzási ciklusra készül. A tápozást ritkítani kell 2–3 hetenkéntire, de továbbra is hígítva. Fontos, hogy virágszár megjelenésekor se emeljük a nitrogén arányát, mert az a leveleket hajtja, nem a virágot. A virágzás beindítását segíti, ha a növény éjjel pár fokkal hűvösebb helyre kerül. Novemberben és decemberben a növekedés szünetel, a tápozást minimumra kell csökkenteni, legfeljebb havonta egyszeri alkalomra.

Ha nincs virág, és nincs új levél vagy gyökér, jó teljesen szüneteltetni a tápot a pihenőidő végéig. A téli túltápozás sófelhalmozódáshoz és a növény visszaeséséhez vezet.

A sikerhez a víz minősége is hozzájárul. A kemény csapvíz helyett jobb az esővíz, a desztillált vagy a vízforralóban megmaradt kihűlt víz, ettől a levelek színe és feszessége is javulhat. A levelek egyébként megbízhatóan jeleznek:

a sötétzöld szín kevés fényre vagy sok nitrogénre utal,

a sárgulás túltrágyázásra vagy magnéziumhiányra,

míg az enyhe vöröses árnyalat gyakran a közelgő virágzás jó jele.

A tápozást a közeghez is igazítani kell. A kéregalapú keverék gyorsabban szárad, gyakoribb öntözést és tápozást igényel. A tőzegmoha (sphagnum) viszont sokáig tartja a vizet és a tápanyagot, ezért ennél a közegnél csökkenteni kell a gyakoriságot és a koncentrációt. A leggyakoribb hibák közé tartozik a száraz gyökérre adott tömény táp, a túlzásba vitt adagolás, a téli időszakban is folytatott nyári menetrend, valamint a ritka, de erős tápoldatpzás.

Via Meglepetés.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:


OTTHON ÉS KERT
Ezzel a pofonegyszerű fordított vállfás trükkel tehetsz rendet végre a gardróbodban
Sokan küzdenek a túlzsúfolt ruhásszekrénnyel, de egy meglepő módszerrel végre elkezdhetik a selejtezést.


A szekrényed tele van, mégis folyton azzal küzdesz, hogy nincs mit felvenned?

Sokan küzdenek a túlzsúfolt gardróbbal és halogatják a selejtezést, mert képtelenek azonnali döntést hozni egy-egy darabról.

Nos, egy viszonylag egyszerű módszerrel kiderítheted, mi az, amit valóban hordasz, és mi az, ami csak a helyet foglalja a ruhásszekrényben.

Akár ma bevetheted a trükköt, és néhány héten belül kíméletlenül őszinte képet kapsz a ruhatárad valós használatáról.

A fordított vállfa módszer lényege meglepően egyszerű: a hónap elején minden ruhát úgy akasztasz vissza a szekrénybe, hogy a vállfákon lógva egy irányba nézzenek, bal oldalra.

Amikor felveszel egy darabot,

majd kimosva és megszárítva visszateszed, tedd be úgy, hogy a ruha ellenkező irányba, jobbra nézzen. Egy hónap elteltével a szekrényed önmagáért beszél: azok a ruhák, amelyeknek a vállfája még mindig fordítva áll, egyetlen alkalommal sem kerültek elő.

A módszert érdemes a telefonod naptárába is bepötyögni. 60 nap múlva pedig láthatod, melyek a tartósan mellőzött darabok a szekrényedben.

A féléves, nyári felülvizsgálat a szezonális használatot is megmutatja, egy év pedig végleg eldöntheted, mi az, amire egy teljes év alatt sem volt szükséged, vagyis kiselejtezhető.

„A vállfás módszer kíméletlenül őszinte, nem csap be, mint az emlékezetünk, amely hajlamos megszépíteni a döntéseinket” – magyarázza a módszer lényegét Peter Walsh profi rendszerező, akihez a trükk népszerűsítését kötik. A viselkedésalapú nyomkövetés kiiktatja a torzítást, és objektív alapot ad a selejtezéshez anélkül, hogy azonnali döntéskényszerbe hajszolna.

A módszernek persze vannak korlátai, amelyeket érdemes figyelembe venni. Az olyan kifejezetten szezonális darabokat, mint a téli kabátot vagy a fürdőruhát, mindig az adott szezon végén értékeld.

Az alkalmi, ünnepi ruhák vagy egyenruhák szintén kivételt képeznek, hiszen ezeket ritkán, de meghatározott célból tartjuk. Ha pedig épp méret- vagy életmódváltásban vagy, adj magadnak és a ruháidnak is türelmi időt.

Aki még biztosabbra menne, kipróbálhatja a „dátumozott doboz” variációt is: a hónapokig érintetlen darabokat tedd egy felcímkézett dobozba, és ha a következő szezon végéig sem hiányoztak, akkor válj meg tőlük végleg. Egy másik megoldás, ha a már viselt ruhákat a szekrény egy külön szekciójába teszed vissza, így vizuálisan is szétválik a „forgó” és a „parkoló” készlet.

A trükk nem új keletű, széles körben az Oprah Winfrey Show tette népszerűvé, az utóbbi években pedig a közösségi médiában, például a TikTokon éli reneszánszát. A lényeg, hogy adj egy hónapot a gardróbodnak, és őszinte választ kapsz attól, aki a legjobban ismer: a saját szokásaidtól. A felszabadult darabokat pedig add el neten, adományozd el, vagy gardróbcsere programmal szerezz be helyette más darabokat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

OTTHON ÉS KERT
A Rovatból
Nem hajlandó virágozni a fokföldi ibolyád? Egyetlen durva lépés, és heteken belül nem ismersz majd rá
A sok gondoskodás ellenére a növényed csak zöldell, ami hihetetlenül frusztráló lehet. De mi történik, ha kicsit megkínozod?


Hiába gondozod, a fokföldi ibolyád csak a leveleket hoz, virágot nem? A megoldás drasztikusnak tűnhet: kínozd meg egy kicsit, és 4-6 héten belül bimbók borítják majd.

A növény szinte egész évben képes virágozni, de ehhez teljesíteni kell a különleges igényeit.

A legtöbb esetben egyszerű gondozási hiba áll a háttérben – írta a Meglepetés magazin. A leggyakoribb ok, amiért elmarad a virágzás, a túl nagy cserép. Ha a növénynek túl sok helye van, minden energiáját a gyökérzet fejlesztésére fordítja a bimbók helyett, ráadásul a nagy edényben a föld lassabban szárad ki, ami gyökérrothadáshoz és gombásodáshoz vezethet.

A fokföldi ibolya természetes élőhelyén sziklarepedésekben él, ahol kevés a talaj és rendkívül szűk a hely.

Az aranyszabály, amit mindenkinek be kell tartania, hogy a cserép átmérője legyen körülbelül háromszor kisebb, mint a levélrozetta.

A legtöbb lakásban tartott növénynek egy 7–9 centiméter átmérőjű cserép a tökéletes. Amint kisebb edénybe kerül, a növény szinte azonnal a virágzásra kezd koncentrálni.

A cserépméret mellett a környezet is kulcsfontosságú. Világos, szórt fényű helyre van szüksége, de a közvetlen napfénytől óvni kell. Öntözni mindig alulról, a csészealjába töltött vízzel szabad, így a gyökerek szívják fel a nedvességet, a bársonyos levelek pedig szárazon maradnak. Az ideális hőmérséklet számára 18–25 °C között van, és a kissé párás levegőt is kedveli. A talaj legyen laza, jó vízáteresztő, erre a célra tökéletes a tőzeg és perlit keveréke.

Az átültetés indítja be igazán a változást. Válassz sekély, több vízelvezető nyílással rendelkező, úgynevezett „azálea” cserepet. Ültetéskor ellenőrizd a gyökereket, a rothadt részeket távolítsd el, majd helyezd a növényt a friss, porózus közegbe.

Ha most, januárban átülteted, február végére, március elejére már meg kell jelenniük az első bimbóknak.

A folyamatos virágzás titka a 'gyengén, de hetente' tápoldatozás, ami azt jelenti, hogy minden öntözéskor adj neki egy nagyon hígított, negyedére vagy nyolcadára csökkentett adagot. Ha kevés a természetes fény, napi 6–12 óra mesterséges megvilágítás is segíthet. A szebb forma érdekében a mellékhajtásokat mindig távolítsd el, a közegét pedig félévente érdemes frissíteni.

Ha a földje napokig nedves marad és a levelek puhák, a cserép biztosan túl nagy. Ha a levelek nyele megnyúlik, kevés a fény, ha pedig barnulni kezdenek, túl erős napsütés éri. Ne várj tovább, cselekedj most! A jutalmad egy hónapokon át virágzó, gyönyörű növény lesz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk