Öveges, a fizika varázslója
A tudás iránti szeretetet, a szórakoztatva tanítás belső tüze izzott mindannyiunk kedvenc tanárában, az igazi tudós külsejű piarista szerzetes Öveges József professzorban.
A természettudomány népszerűsítésének egyik legkiemelkedőbb alakja volt, kinek előadásait nézve annak sem tűnik lehetetlen feladatnak megszeretni a fizikát, aki addig irtózott tőle. Magával ragadó előadásmódjának hála, még a kísérletek otthoni elvégzésére is kedvünk támadhat!
Miért nem esnek le a felhők?, Van-e a levegőnek árnyéka?, Mi van a buborékban, ha forr a víz? – hasonló kérdésekre adta meg a választ 100 kérdés – 100 felelet című tévéműsorában, illetve nebulók sokaságát ösztönözte otthoni próbálkozásra a Legkedvesebb kisérleteim című műsorában, s egy ország ismerte a fából faragott kis Heki kutyát, „ki” pusztán a hangja hallatára pattant elő papírházából.
Varázslat volt, amit művelt, s nem csak látványos fizikai kísérletei miatt. Úgy sugárzott belőle a fizika szeretete, hogy másokban is képes volt lángra gyújtani a tanulás és a tudás iránti vágyat, s hallgatóságához mindig azok képzettségüknek, tudásuknak megfelelően szólt.
Úgy tartotta, hogy a tudást nem csupán elméleti szinten kell felhalmozni, hanem alkalmazni is közvetlenül kell tudni életünkben, hogy az addig meddő ismeret termékeny tudássá váljon.
Képes volt felismertetni, hogy közvetlen környezetünkben ezernyi csoda vár arra, hogy megfejtsük a titkát. Mind egy-egy kaland az életünkben, amellyel közelebb juthatunk a természet törvényeinek megfejtéséhez. S mert az ember is a természet szerves része, így a kutatás közben képes önmagát is egyre jobban megismerni és megérteni. S ez volt minden titkának lényege.
"Semmiből nem lesz semmi!" - mondta oly gyakran, sőt, még diákjaival is beíratta füzetükbe mottóul ezt az örök érvényű igazságot, mi nem csak a fizika területén, de bárhol, bármire alkalmazható. Innen pedig már csak egy lépést kell megtenni, és máris kiderül, hogy szinte egyetlen lépést sem lehet megtenni a fizika közbenjárása nélkül.
Erre hívta fel a figyelmet olyan egyszerű és olyan közérthető módon, hogy azt mindenki megértette, és mindenki szeretettel fogadta sajátjául. "Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásra." - hangoztatta ezt is olyan gyakran, s mindent meg is tett szavai hitelességéért.
Az, hogy tanítani szeretett volna, nem volt meglepő a környezetében, hiszen családja apai ágon legalább kétszáz évre visszamenően mind-mind néptanítók voltak. Édesapja, Öveges József előbb Pákán, majd Náprádfán volt felekezeti tanító, így az is természetes volt, hogy négy gyermeke közül az elsőnek (1895. november 10-én) érkező Józsefet is ő tanította először.
A család 1901-ben Győr megyébe, Pérre költözött, majd az apa korai halála után nehezebb idők köszöntöttek az árvákra. Mihálovits Ilona a pákai orvos leánya, férje halála után magára maradt, és igencsak meg kellett küzdenie a boldogulásért. Ezért - amint lehetett - a legidősebb fiú az elemi elvégzése után a győri Bencés Gimnáziumba került. A tudományok (és főként a természettudományok) iránt már nagyon fiatalon érdeklődő fiú 1912-ben felvételt nyert a piarista rendbe, így a gimnáziumot már Kecskeméten fejezte be, természetesen színjeles eredménnyel.
1915-1919 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatója lett, tanári diplomáját 1919-ben szerezte meg, pappá 1920. július 4-én szentelték.
Majd a fővárost elhagyva, vidéken gyakorolta hivatását. Az 1924-1930-as éveket a váci Piarista Főgimnáziumban töltötte, majd 1930-tól 1940-ig Tatán tanított. Odaadását, kitartását kollégái meghökkent elismeréssel, diákjai pedig ámult tisztelettel csodálták. Teljesen természetesnek számított, hogy minden reggel négy órakor már világított a hajnali munkálkodást jelző villany. Hajtotta a tanítás legszemléletesebb módjának megtalálása, saját gondolatainak megvalósítása.
A második világháború után a Közgazdaságtudományi Egyetem a fizika megbízott előadója, később a fizika professzora, majd 1948-ban a megalakult Budapesti Pedagógiai Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára lett annak 1955-ös megszűnéséig, amikor nyugdíjazását kérte. Tevékenységét 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el.
A Miskolci Nehézipar Műszaki Egyetem 1958-ban tanszékvezető egyetemi tanárnak invitálta, de "A megtisztelő felhívást - őszinte fájdalmamra - nem fogadhattam el, mert ez akadályozott volna abban, hogy könyveimen, a rádióban, a televízióban akkoriban kibontakozó adásaimon keresztül olyan mértékben lehessek a "nép tanítója", mint szerettem volna."
S valóban sokat dolgozott. 1953-tól (több mint negyedszázadon keresztül) az "Élet és Tudomány " hetilap szerkesztő bizottsági tagja volt, ahol szívesen adta közre tanulmányait. Több mint 30 éven keresztül pedig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Országos Elnöksége tagjaként végzett fontos ismeretterjesztő munkát.
Egyszerű példáival, sajátos, lelkes előadásmódjával a hatvanas években a televíziónézők tízezreinek vált kedvencévé.
Nemzedékekkel tudta megszerettetni a fizika alaptételeit. 135 nagysikerű tévéfelvételt készített, melyekben szórakoztatva mutatta be játékos, otthon is elvégezhető kísérleteit, miközben ő maga is nagyon fellelkesült. Hitte, hogy az egyszerű élőszó megerősíti a tanári magyarázatot.
A rádió mikrofonjába már 1946-ban elmondta első előadását, mi az atombombáról szólt. Előadásait a rádióhallgatók 256 felvételen keresztül élvezhették, nem is csoda, hogy a professzort a „fizika varázslójának” nevezték.
Tudományos munkája mellett szeretett sportolni, a természetet járni. Sok fiatalt tanított meg úszni, korcsolyázni. Azt már csak kevesen tudják róla, hogy Tatán ő honosította meg a jégvitorlázást. A város később sem feledkezett meg tanítójáról, 1964-ben díszpolgárrá választották. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat az 1976-ban alapított Prometheusz érmét fizikai ismeretterjesztésért első ízben neki ítélte oda.
Élete végéig nyarainak nagyobb részét szülőfalujában töltötte, de még idősebb korában is fáradhatatlanul dolgozott. Halála méltó volt életéhez, épp egy kísérlet bemutatása közben kapott agyvérzést Budapesten, 1979. szeptember 4-én. Zalaegerszegen helyezték örök nyugalomra, nevét Budapesten középiskola, Zalaegerszegen általános iskola és ismeretterjesztő egyesület viseli. Családjának pákai házát 1993-ban emléktáblával jelölték meg.
Tatán (egykori kedves iskolájában) születésének 85. évfordulóján emléktáblát avattak, és azóta is rendszeresen tartják az I. és II. osztályosok számára az Öveges-emlékversenyt, melyen a nebulók matematikából és fizikából mérhetik össze tudásukat.
1995-ben, születésének századik évfordulóján forgalomba hozták az Öveges József munkásságának legfőbb értékeit bemutató CD-ROM-ot, mi két fizikatankönyvének teljes szövegét és a Legkedvesebb kísérleteim című videokazetta filmjeinek rövidített változatát is tartalmazza.
Nevét szülőfalujában általános iskola, Budapesten középiskola, valamint az Öveges József fizikai tanulmányi verseny őrzi, melyet az általános iskolák nyolcadik osztályosai és gimnazisták számára hirdetnek meg.
A professzor örök álma volt, hogy tudományos játékszobákat létesíthessen, és ez 1995 őszén valósággá is vált, ugyanis megnyitották a Csodák Palotáját, melyben az egyik terem az ő nevét kapta. Szintén nevét viseli a 67308-as sorszámú kisbolygó, mit a Nemzetközi Csillagászati Unió tiszteletére nevezte el Övegesnek. Emlékét nem felejtik, öröksége tovább él.
