Húsvét a reformkorban
A húsvét a keresztény egyházak legrégibb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének az ünnepe is. Sokféle húsvéti hagyományt ismerünk, arról azonban kevesebbet tudunk, hogyan múlatták az időt húsvét hétfőn a pest-budai polgárok a reformkorban.
Sz. Csaplár Eszter írása
A Reformori Buda-Pest (Enciklopédia Kiadó, 1995) című könyvet hívtuk segítségül, hogy megismerjük a XIX. századi pest-budai szokásokat. Kezdődjön az időutazás! :)
"Mult husvethetfőn délután a’ szokott évenkénti nép-ünnep tartatott a tisztes budai sz. Gellérten. Elnemlátható hosszú karavánok huzódtak-át mindjárt délután Pestről a’ hídon, ’s a’ Budaiakkal egyesülve fekete sujtásokkint lepték-el a’ zöldellő hegy oldalait. Egész családok (familiák) törekedtek felfelé, mintha végképp kiakarnának Budapestből vándorolni. – Az egyik kaláccsal rakott kosarat, a’ másik egy szivviditó pinczetokot, - egyik piczi, járni sem tudó apródjait, másik ismét – tán legnehezebb vagyonát – karjába csimpajkodzó hitvestársát vivé-fel meggörbedve a’ hegynek."
"A’ legmulatságosabb tarkázat borítá-el a’ hegy tetejét, mellynek mozgó hullámai – az ide oda tolongó sokaság – minden perczben uj ábrázolatot adának a’ szemnek…"
"A’ hegytető egy kisvárosi vásárt képzett, mellyet bábos és seres-sátorok, kés-pipa-kép-gyümölcs-árosok, szerencse-játékosok, muzsikusok, ’s állatseregletet (menagerie) mutatók lepnének-el. – Még a zsidó könyváros sem hibázott. A’ nyersebb tréfákat kedvelők felülről almákat hajigáltak-alá, ’s az alant viaskodó gyermekcsoport egymást taszigálva ’s lármázva kapkodá azokat, a’ fennálló nézők nagy mulattatására, kiknek nagy része hangos hahotával kaczaga…"
"A’ csendesebb vérűek családjaikkal egyszerüleg a’ zöld gyepre heveredve, vidám tréfák közt fogyasztották el azt, a’ mit magokkal felhoztak. – Még a’ nemzetisedés is mutatá odafent annyiban magát, hogy néhány mesterlegényeink, a’ veres budaitól neki-hevülve, a’ kézi orgonácskákon játszott galoppra – fris magyart tánczolának, egy másik sátor előtt pedig czinczogó duda mellett magyar hangzatok közt aprózva járták az egyszerű nótát; más szabad helyen ismét keringő divatozék.
A’ nézők’ komolyabb része a’ délfelőli meredek hegy-fokra vonóda, ’s a’ nagy szikladarabokra ülve bámulá az ősz Budát ’s az ifjodó Pestet, a’ hatalmas Dunát… vagy pedig, a’ széditő meredeket félve méregetve arról látszék gondolkodni… mekkorát eshetett itt a’ hegy’ keresztanyja, a’ kegyes gellért, midőn a’ vad pogányok parancsára innen leugrani kéntelenittetett…”
Forrás: Szekrényessy Endre: A’ sz. gellért-hegyi nép-ünnep, Honművész. 1833
Remélem, ezzel a korabeli írással és a gyönyörű képekkel sikerült egy kis vidámságot csempészni a XXI. század húsvéti ünnepeibe is.