Az I. világháború magyar hősei az interneten
A történészek és kutatók által működtetett honlapon az I.Világháború magyar hőseinek albumában a Mária Terézia Katonai Rend kitüntetettjei, a Tiszti arany vitézségi érmesek, valamint a Legénységi arany vitézségi érmesek ismerhető
A Mária Terézia Katonai Rendet az elsők között alapították, és az egyik legrangosabb kitüntetésnek számított. A hétéves háború idején, 1757. június 18-án Nagy Frigyes porosz király seregén aratott győzelem tiszteletére hozta létre a királynő.
A vitézségi érem alapítása II. József nevéhez kötődik, aki 1789. július 19-én kelt udvari rendeletével előírta a vitézül helytálló őrmesterek és a náluk alacsonyabb rangú legénység vitézi tetteinek jutalmazását. Az eleinte gomblyukban viselt becsületjelvényt 1809 óta nevezik vitézségi éremnek.
Az alapításakor két-, majd 1764-től középkereszttel kiegészítve három fokozatú érdemrend elnyeréséhez igencsak bátor katonai tettekre volt szükség. A vitézségi érmek aranyból, illetve ezüstből készültek. 1848 augusztusában az uralkodó egy új, méretében kisebb, II. osztályú ezüst vitézségi érmet alapított, a "kis ezüstöt". 1898-tól a kitüntetettek halálukig kapták az érem után járó pótdíjat. 1915-re már négy osztályba - arany, I. osztályú ezüst-, II. osztályú ezüst és bronz vitézségi érem - sorolták a vitézségi érmeket. Összesen mintegy 1500 magyar katona számára adományozták az arany vitézségi érmet. Közülük 800 katona haditettéről lehet olvasni a honlapon.
A tisztek számára sokáig a kiemelkedően hősies magatartás esetén sem adományozhattak vitézségi érmeket, ami elégedetlenséget szült. Ebben hozott változást IV. Károly rendelete, aki 1917. szeptember 15-én megalapította a tiszti vitézségi érmeket. Az alapítás utáni több mint egy év során az osztrák-magyar haderőben 189 arany-, illetve nagyjából ugyanennyi ezüst vitézségi érmet adományoztak tisztek számára. A magyar származású tisztek közül az első világháború idején 99-en kaptak tiszti arany vitézségi érmet, a honlapon mindegyikük haditettéről olvasható hosszabb-rövidebb leírás.
berzeviczi és kakaslomniczi
Berzeviczy Béla
vezérőrnagy
Agasu-nál (Gyimesi szoros) vívott harcban, 1916. október 17-én mint vezérőrnagy a m. kir. 19. népfelkelő hegyidandár parancsnoka, azon önálló elhatározásra jutott, hogy a menetirányt megváltoztassa. Ezáltal sok ellenséges erőt (dandárparancsnokkal) elfogott és a rendkívül válságos, kedvezőtlen saját helyzetet megmentette.