Atombiztos bázis a Bakonyban
Az antennaállomás az egykori Varsói Szerződés kommunikációs hálózatának egyik tagja, amelynek kiépítését 1977 decemberében határozták el, majd több mint öt évvel később, 1983 nyarán kezdték építeni. A hálózat a Szovjetunión kívül Bulgáriára, Magyarországra, Csehszlovákiára, Lengyelországra és a Német Demokratikus Köztársaságra terjedt ki.
Az első építési fázisban a szovjetek 48.670 négyzetméternyi területet taroltak le az erdőből, hogy az így nyert szabálytalan négyszög alakú terület keleti oldalában egy 11 méter mély gödröt alakíthassanak ki robbantásos eljárással. Kizmus Szabolcs amatőr hadtörténész mérései alapján, a „talajrendezést követően” a gödör alját 90 centiméter vastag monolit vasbetonréteggel töltötték fel a szovjetek.
A fő-és mellékfalakat előre gyártott elemekből építették fel az építőipari szakmunkára befogott szovjet kiskatonák, amelyek 45 centiméter vastagok, 4 és fél méter magasak, valamint másfél méter szélesek voltak. Ezeket az előre gyártott egységeket a herendi vasútállomás melletti üzemben öntötték ki. A beépített falakat kátránnyal és egy speciális szigetelőanyaggal vonták be, amelyre másfél-két méter vastagságban földet hordtak.
A mesterséges domb alatti műtárgyban két szintet alakítottak ki. Az alsó szint belmagasságát 3,30, a felső szintet pedig 3,60 méterben határozták meg.
A főbejáraton át a látogatónak egy szűk lépcsőfolyosón bemerészkedve, 4-6 méternyit kell lefelé haladnia, hogy a lökéshullám kivédésére beszerelt négy darab 400 kilós páncélajtón túlhaladva, megérkezzen a vegyi és a biológiai szennyeződést lemosó, hét, egymásból nyíló szobákból álló fertőtlenítőkbe, az úgynevezett dekontamináló egységbe. A fürdőből kilépve jutunk el a központi folyosó nyugati végébe.
Itt balra fordulva, a normál helyzetben használatos főbejárat páncélajtaját láthatjuk, szemben pedig az irányító szobát. A központi folyosó baloldalán további 5 szobát találunk. Ezekben az apró helyiségekben kapott helyet a két mellékhelyiség, a konyha, a mosogató és az élelmiszerraktár. A spájzzal szemben volt bunkerparancsnok 6 négyzetméteres puritánul berendezett szobája. Az orvosi szoba közvetlenül a parancsnoki háló mellett volt. Külön étkezőt egyébként nem alakítottak ki a hajagtetői állomásban.
A keresztfolyosó keleti oldalán kapott helyt a 18 fő számára átadott, háromszintes emeletes ágyakkal berendezett legénységi hálószoba, a komplexum radiológia és kb. 12 aktív szénszűrővel felszerelt termei, a hatalmas klímablokk hűtőegységei, valamint a levegőcsövet is befogadó rakodóakna.
A keresztfolyosó déli végén nemcsak a bunker híradó és kommunikáció-technikájának termébe léphetünk be, hanem a déli torony üzemeléséért felelős híradószobába is. Ez utóbbi az Észak-Olaszországba telepített NATO-csapatok ellen harcoló szovjet és magyar harci egységeket volt hivatott irányítani az osztrák és a jugoszláv troposzféra-légtéren keresztül. (Az 504-es antennaállomás rádióhívójele: диодон, az ide elhelyezett alakulat postafiókszáma pedig в/ч пп 32362 volt.)
Fedőneve a “BARSZ” nevet viselte, amely bár Hóleopárdot jelent, alapjában véve egy mozaikszót takart: Броне Автономная Радио Система, ami magyarul ”védett, autonóm rádiórendszert” jelentett.
Magyarországon és Bulgáriában 4-4, Csehszlovákiában és az NDK-ban 3-3, Lengyelországban pedig 7 állomást telepítettek, melyek közül némelyiket az adott ország, némelyiket pedig a szovjetek üzemeltettek. Magyarországon ennek aránya 1-3 volt. Számozásuk 5-tel kezdődött, a hajagi állomás az 504-es sorszámot viselte.
Ez nem csak azért volt különleges, mert a szovjetek építették és működtették, hanem mert nukleáris csapás ellen is hathatós védelmet nyújtott, ellentétben a magyar építésű másik három állomással szemben. Az szovjetek az objektum közepén képezték ki az alagsorba vezető lépcsőházat. Itt kapott helyet a szennyvíztároló, a dízelmotorok működéséhez szükséges üzemanyag tartályok, a kompresszor, a sorba kötött akkumulátorok terme, a vízpumpák és a szivattyúk szobája, illetve három víztározó, amelyekben külön-külön tárolták az ivóvizet, a hűtővizet és a tűzoltásra elkülönített ipari vizet.
A gépházban 2 darab 12 hengeres dízelmotort építettek be, amelyek 820-820 lóerejükkel - teljes elzárás esetén - két napig lettek volna képesek ellátni az objektumot energiával. A víz és az élelmiszertartalék maximum csak egy hétig volt elegendő. A felszínen nyolc darab, egyenként 18 méter hosszú, 4 méter magas és 5,5 méter széles garázs kialakítására is sor került. A hálózat működési elve, hogy 1,5 kW-os teljesítménnyel, 4,5 GHz-es rádióhullámokat sugároznak a Föld alsó légterébe, amely azt visszaveri és ezt a visszavert jelet egy másik állomás veszi.
A Varsói Szerződés megszűnése után az állomások funkciójukat vesztették, és elhagyatottan állnak. A rendszerváltáskor a szolgálat 1991. márciusban vonult le a hegyről, hogy átadja a helyet az objektumot megsemmisítő csapatnak.
Magyar cég közreműködéssel elbontották a műszaki berendezéseket, és az egyik antennatornyot is ledöntötték. 1991. április 12-én az szovjet alakulat távozott Herendről és a további bontásokat leállították. Ezek után a közeli faluból rendre jöttek kíváncsiskodók, de megjelentek a fémtolvajok is, akik mára már szinte minden mozdíthatót elvittek a bázisról.
Nézzétek meg mindezt videón is!
Ennek ellenére a három adótoronyból még kettő áll, az egyikre pedig a kalandvágyók – nagy odafigyeléssel -, fel is tudnak mászni, ahonnan hihetetlen panoráma tárul eléjük. Tehát a legendákkal ellentétben, miszerint a bázis alatt hat-hét, illetve nyolcszintes bunker húzódik, valójában csak kétszintes. Ezt bizonyítja Kizmus Szabolcs amatőr történész is, aki centiről-centire átvizsgálta a bunkert, sőt, még 3D-s modellt is készített róla.
A hegytetőn lévő bázis jelenlegi őrzését és rendben tartását a tulajdonos egy airsoftos csapatra bízta. A bázis területére manapság is tilos bemenni! Ez alól kivételt képez, ha a Szellemvárosok blog közreműködésével szerveződő napokon látogatnátok el a területre. Ha figyelitek a blogot, mindenről értesülhettek ezzel kapcsolatban!
Hajner Gyula, Kizmus Szabolcs és Jamrik Levente cikke a Szellemvárosok blogon
Forrás: www.hajag.hu, falanszter.blog.hu
