Április bolondja
A mai napon senki nincs biztonságban. Bármikor jöhet egy tréfa, egy kárunkra elkövetett vicc, de mi is kuncoghatunk sűrű tenyérdörzsölések közt. Miért kell ma kötelezően vidámnak lenni? Miért épp ma? S honnan ered ez a szokás? Eláruljuk!
Egyes tudósok a bolondok napjának az eredetét egészen a régi Franciaországra vezetik vissza, ahol ezzel a nappal, vagyis április 1-jével kezdődött a naptári év. Ez pedig arra ösztönözte az akkori népet, embereket, hogy megajándékozzák egymást. Így minden április 1. az ajándékozás napjáról szólt. Mígnem közbelépett IX. Károly király, az akkori király, aki 1564-ben az év első napját áttette január 1-jére.
Mivel nem mindenki engedheti meg magának, hogy egy évben kétszer ugyanazért az alkalomért ajándékozzon, így kezdett átalakulni a történet. A remek ajándékok helyett elkezdtek tréfás, vicces, humoros és szórakoztató ajándékokat adni egymásnak az emberek. Mivel korábban hamis évkezdésnek bizonyult ez a nap, így hamis ajándékkal „ünnepelték”.
A legérdekesebb és egyben legkiválóbb, legkreatívabb bolondos tréfát az akkori francia király, XIV. Lajos találta ki. Egy márkit szemelt ki a tréfájához, akitől az éj leple alatt elcsente ruháit, majd szűkebbre varratta szabóival. Másnap a márki riadtan vette tudomásul, hogy hirtelen kövér lett, nem tudta mire vélni, és valami komoly, halálos betegség tudatával orvoshoz fordult. Az orvos elküldte a gyógyszerészhez egy gyógyszer megnevezésével, amire a következő szöveg volt írva:
"Accipe cisalia et dissue purpunctum”
Ami magyarra, értelmesen lefordítva a következőt jelent: "Fogj egy ollót és vágd fel a mellényedet".
Az április 1-jei tréfálkozásnak Magyarországon is nagy hagyományai vannak. Ezen a napon a felnőttek és a gyerekek egyaránt szerették megtréfálni egymást. Topolyán például a gazda a szomszéd tanyára küldte a kiskanászt szúnyogzsírért. Szokás volt az is, hogy pénzt adtak a gyerekeknek, majd a boltba küldték őket trombitahúrért, esernyőmagért és hegedűbillentyűért.
A beugratottat azután így csúfolták:
"Április bolondja,
Május szamara,
Fölnézett a toronba
Megnézte, hogy hány óra:
Féltizenkettő,
Bolond mind a kettő!"
Április 1-je az indás növények vetőnapja is volt, minden más munka végzésére szerencsétlennek tartották ezt a napot, mert a nép úgy hitte, Júdás ezen a napon akasztotta fel magát.

