Amivel Putyin nem számolt: ennek a háborúnak minden percét és halottját élőben közvetítik a világnak
Az orosz elnök eddig arról volt híres - vagy inkább hírhedt, - hogy a modern technológiát kreatívan képes politikai és katonai céljai szolgálatába állítani, komoly dezinformációs műveleteket és kifinomult kibertámadásokat végrehajtani. 2014-ben így foglalta el a Krímet, később pedig így befolyásolhatta az amerikai elnökválasztás eredményét.
Ilyen háború még nem volt a történelemben - véli a The New York Times többszörös Pulitzer-díjas újságírója, Thomas L. Friedman is most megjelent véleménycikkében.
Közel 60 évvel ezelőtt az amerikaiak vietnami háborújának azért lehetett olyan egyetemes hatása, mert az volt az első, amelyet a televízió a világ minden táján bevitt az otthonokba. Az ukrajnai háború pedig az első nagyszabású háború, amit a közösségi média élőben közvetít bárkinek, aki okostelefonnal rendelkezik, tehát minden mozzanata, brutalitása dokumentálható és látható, minden szűrés nélkül.
Így volt ez már az első nap, amikor a Google Maps megmutatta az orosz tankok bevonulását, egyszerűen azért, mert figyelmeztetni akarták az autósokat a közlekedési dugókra, amelyeket orosz hadoszlopok okoztak. És így van azóta is, az ukránok láthatóan tudatosan próbálnak minden apró győzelmet, minden hőstettet és minden tragédiát megmutatni a világnak. Míg Putyin megtiltotta a katonáinak, hogy mobilt vigyenek magukkal, és az orosz állami médiában még a háború szót sem engedi kiejteni, Volodimir Zelenszkij és az ukrán vezetők a nyilvánosságot használják fegyverként ellene.
Az Ukrajnában történtekről 24 óra alatt több információ jutott ki a világba, mint az iraki háborúról egy hét alatt, pedig 20 év sem telt el azóta. De az internet, a mobiltelefonok és a közösségi média mindent megváltoztatott.
Mindez azonnal szétfut a közösségi médiában, és az üzenetet felerősítik a háború ellen kiálló influenszerek. Például Selena Gomez, akinek az Instagramon kétszer annyi követője van, mint amennyi lakosa Oroszországnak. De rajta kívül kiáll a háború ellen még sok-sok híresség, nemcsak külföldön, Oroszországban is.
A keresztényeket üldöző Sztálin állítólag egyszer azt kérdezte, ugyan, hány hadosztálya van a pápának? Természetesen a háborúellenes véleményvezéreknek sincsenek hadosztályaik, nem állíthatják meg az orosz tankokat, de befolyásolhatják az orosz közvéleményt, márpedig az nagyon is számít, mit gondolnak az orosz átlagpolgárok Putyin háborújáról.
Friedman úgy gondolja, hogy Putyin ezzel az akciójával nem csak a II. világháború utáni nemzetközi rendszer szabályait akarja egyoldalúan átírni, de fel akarja borítani azt a hatalmi egyensúlyt is, amelyet szerinte rákényszerítettek Oroszországra a hidegháború befejezése után. Az orosz elnök számára ez ugyanolyan megalázó volt, mint Németországnak az I. világháború utáni versailles-i békeszerződések. Moszkvának ugyanis el kellett tűrnie, hogy a NATO nemcsak azokban a kelet-európai országokban terjeszkedik, amelyek egykor a Szovjetunió érdekszférájába tartoztak, hanem még azokban is, amelyek korábban a Szovjetunió részei voltak.
Napjaink dzsungelét át- meg átszövik a kommunikációs, kereskedelmi, közlekedési, pénzügyi, szállítási hálózatok. Vagyis, bár a háború Ukrajna határain belül zajlik, annak kockázatai és hatásai az egész Földön érezhetőek.
A háború kimenetele nagyban függ attól, hogyan reagál a világ többi része. A nyugati világ már egyértelműen állást foglalt a szankciókkal és az Ukrajnába küldött fegyverekkel.
De a globalizáció következményei Kínát is arra kényszeríthetik, hogy döntsön. Kína és Oroszország helyzete ugyanis egyáltalán nem ugyanolyan.
Friedman szerint Kína számára a nagy dilemma, hogy az a fajta rend, stabilitás és globalizáció, amely lehetővé tette számára a gazdasági csodát, éles ellentétben van belső autoritárius rendszerével, és azzal, hogy át akarja venni Amerika helyét a világot vezető szuperhatalomként. Hszi csin-ping kínai vezető a szíve mélyén valószínűleg reméli, hogy Putyinnak sikerül bekebeleznie Ukrajnát és megalázni az Egyesült Államokat, és akkor a világ is könnyebben elfogadná, hogy Kína elfoglalja Tajvant és egyesítse az anyaországgal.
Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, mert Kína 2019-re Ukrajna legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált, például onnan származott összes gabonaimportjának 30%-a. Ráadásul 2020-ra az Európai Unió legnagyobb kereskedelmi partnere is lett, ezért nem engedheti meg magának, hogy belekeveredjen a konfliktusba.
Kína stabilitása, egyben a kommunista párt legitimitása azon múlik, hogy Hszi képes-e fenntartani és erősíteni a már ma is jelentős középosztályt, ahhoz pedig stabil és erősödő világgazdaság kell. Friedman szerint Kínától nem várhatók oroszellenes gazdasági szankciók, egyelőre csak „rosszallásuknak” adnak hangot, de mivel a három nukleáris szuperhatalom egyikéről van szó, egyáltalán nem mindegy az ukrajnai invázió szempontjából, hogy Peking végül hová teszi le a voksát.
– írja Thomas L. Friedman, aki azt jövendöli, hogy Ukrajna lesz az orosz elnök Waterlooja. „Nem kétlem, hogy rövidtávon katonáid felülkerekednek, de hosszútávon azok a vezetők, akik a jövőt a múlttal akarják eltemetni, nem érnek el sikert.”
Egyben megjegyzi: a jelenlegi helyzetben a legnagyobb veszély, hogy még soha nem fordult elő, hogy a három nagy atomhatalom vezetője közül kettőnek, Putyinnak és Hszinek ekkora hatalma legyen, nagyobb, mint Sztálinnak vagy Mao Ce-tungnak. Csakhogy Sztálin és Mao túlkapásai annak idején leginkább saját népeiket érintették, ellenben a mai összekötött világban bármi történik, az közvetlenül vagy közvetve mindenkit érint.