MÚLT
A Rovatból

Amikor a gyermekek még belehaltak a játékba

Gyilkossá válhattak a játékok és játékszerek a középkorban. Sokkal kevésbé vigyáztak a szülők a gyermekekre, mint most.


Még a középkor végén is kész csoda volt, ha tíz megszületett gyermekből legalább öt megérte a felnőttkort és saját családot alapíthatott. Nem csupán a ma már védőoltással megelőzhető és gyógyszerekkel gyógyítható betegségek tizedelték a kicsiket. Otthon és a ház körül is számos veszély leselkedett rájuk.

Sajnos még ma is előfordulnak az alábbiakhoz hasonló esetek (például vízbefúlás), amelyek a felnőttek odafigyelésével könnyűszerrel megelőzhetők lettek volna.

Steve Gunn és Tomasz Gromelski több mint kilencezer, 16. századi halotti anyakönyvi kivonatot nézett át, melyekből kiderült, milyen veszélyekkel néztek szembe a Tudor-korban a gyermekek játék közben. A két kutató a nyilvánosság előtt is beszámol a kutatásairól. Az alábbi fotó az egyik előadásukon készült.

gunnek

Egy a sok megrázó haláleset közül

A hétéves George Lord Dacre 1569. május 17-én vesztette életét. Régóta ismert tény, hogy George-ot szokatlan módon érte a halál: egy fából készült ló zuhant rá Thetfordban. A 16. századi halotti anyakönyvi kivonatban meglepő részletességgel számoltak be az esetről.

Délután két óra lehetett. A kis George a norfolki herceg thetfordi palotájában ebédelt előkelő urak és hölgyek társaságában, majd miután végzett, felderítő útra indult. A ház felső részében lévő galérián egy 140 centiméter magas, közel két méter hosszú, fából készült lovat talált, amely négy falábon állt. A ló túl magas volt ahhoz, hogy a kisfiú a hátára pattanjon, ezért elkezdte piszkálni a faló egyik hátsó lábát tartó vasdarabot. A ló rádőlt a gyermekre, aki azonnal életét vesztette.

A kisfiú halála komoly következményeket vont maga után. Nagybátyja, Leonard magának követelte a Dacre címet és földeket, de a norfolki herceg, George mostohaapja és gyámja valamint testvérei kijátszották. Még abban az évben Leonard csatlakozott az északi lázadáshoz (mely során a katolikus nemesek megpróbálták letaszítani I. Erzsébetet az angol trónról, hogy helyére Máriát, a skótok királynőjét ültessék) és végül száműzetésben halt meg Brüsszelben. Erzsébet királynő szerencséjére Norfolk nem támogatta a lázadást. Ehelyett feleségül adta a Dacre lányokat a fiaihoz, ezzel biztosítva a földeket dinasztiája számára.

halalos6

A megvizsgált halotti anyakönyvi kivonatok számos, kevésbé híres gyermek halálát is megörökítették. Az 1551 és 1560 közötti időszakból származó 1031 regisztrált haláleset közül legalább száznegyvennél 13 éves vagy annál is fiatalabb gyermek volt az áldozat. Ez a szám 170-re növekszik, ha belevesszük azokat is, akiket egyszerűen csak gyermekként vagy valakinek a fiaként vagy lányaként említenek.

Legalább 37-en játék közben lelték halálukat. A gyermekek jól szórakoztak, de, mint minden életkorban, ennek is meg voltak a maga veszélyei. A kis George halálát okozó faló 10 shillinget ért (jóval többet, mint sok élő ló akkoriban), ám a legtöbb gyermek kénytelen volt beérni olcsóbb játékokkal.

gyerekek

A hároméves Christiana Jelyan a Lincolnshire megyei Wrangle-ben a kisgyermekek egyik klasszikus tevékenységével múlatta az időt: a sárban dagonyázva "sársütiket" készített, ám egy óvatlan pillanatban megcsúszott és beleesett egy árokba. Előfordult olyan eset is, hogy lányok és néha fiúk a vízparton, virágszedés közben belecsúsztak a vízbe és megfulladtak.

Az ötéves Nicholas Braunche egy konyhaasztalról felkapott késsel játszott. Futkározás közben megbotlott kistestvére bölcsőjében és torkon szúrta magát.

Ebben az időszakban az állatok gyakori játszótársai voltak a gyermekeknek. Egy kétéves kislány egy kéthónapos csikóval játszott és az állat homlokon rúgta.

halalos7

Egy még fiatalabb kisfiú pedig egy kislibát követett a ház hátsó udvarán lévő tóba, és vízbe fulladt.

Az állatok közelében a játék az idősebb gyermekek számára is veszélyt jelentett. Egyik reggel a hétéves John Watson egy kanca és annak csikójának karámjába osont be. A csikó oldalba rúgta és John öt órával később belehalt sérüléseibe.

A vele egykorú Robert Cranefold többet kapott, mint, amire számított, amikor egy vékony gallyal rácsapott egy kikötött szürke lóra. A feldühödött állat fejbe rúgta a fiút.

halalos5

A biztonságosabb játékokat játszó gyermekek esetében a rossz helyszínválasztás vezetett tragédiához. Joan Middleton és Richard Sone a chichesteri városfalnál játszottak, amikor egy novemberi szélvihar lesodorta őket a 18 méteres mélységbe.

Robert Alcocke az apja kovácsműhelyében játszott pajtásaival, amikor egy kasza és egy hatalmas kalapács a fejére esett.

Gyakori esetnek számított, hogy a gyerekek a szekér kerekei közé szorulva lelték halálukat. De előfordult az is, hogy lezuhantak a kocsiról és úgy hajtottak át rajtuk.

Az úton játszó gyermekeket gyakran lovak taposták el, szekerek gázolták halálra vagy szétzúzták testüket az útjelző oszlopok egyikén. A víz közelébe játszó gyermekek tavakba, kútba, árokba, patakokba és folyókba estek. Az sem volt ritka, hogy a gyermekek vízzel teli kádban, hordóban, áztató vödörben, korpában vagy sózott halak között fulladtak meg. A beszámolók szerint az egyik kislány épp a tükörképét nézte a vízben, amikor beleesett.

A felnőttek és az idősebb testvérek munka közben való megfigyelése érdekes volt, de egyben veszélyes is. William Gregorys apja épp egy szekeret javított a pajtában, amikor az egyik kerék leesett és agyonütötte a kis William-et.

halalos1

William Russhe a nővérét követte több más gyermekkel együtt, amikor teheneket hajtottak a vízhez. A kisfiú útközben megbotlott, és rázuhant egy késre.

A felnőttek az egészen kicsi gyermekeket székbe kötözték, hogy távol tartsák őket a bajtól, de ha a szék felborult, könnyen belezuhanhattak a tűzbe.

Az idősebb gyermekek gyakran tóparton vagy bokrok tövében aludtak olyan helyeken, ahol gyakran jártak szekerek. George Nycolson a Newcastle-i Sandgate-ben egy mészégető mellett aludt és megfulladt a füstben.

Catherine Else-t a Marlow-híd alatt nyomta el az álom és egy hullám a vízbe sodorta az érkező hajók közé.

halalos4

Ahogy nőttek, a gyermekek a munka veszélyeinek is egyre inkább ki voltak téve. Az 1550-as években történt, hatéves vagy annál fiatalabb gyermeket érintő 61 haláleset közül csak egy esetben jegyezték fel, hogy a gyermek dolgozott – disznókat hajtott. 79 hét és tizenhárom év közötti gyermek közül minden negyediket munka közben ért el a vég. A lányok vizet hordtak, mostak, a fiúk kocsikat hajtottak, szénát pakoltak vagy állatokat tereltek.

Néha a munkát és a játékot elválasztó határ nem egyértelmű.

A hétéves Jane Nune beleesett a Loughton patakba Buckinghamshire-ben, miközben egy vízben úszó libatollért nyúlt.

A tízéves Thomas Hubbard alig várta, hogy beléphessen a felnőtt férfiak világába. A Suffolk megyei Brundish térségében található földekre küldték, hogy ételt és italt vigyen a szántóknak. Ő is megpróbálkozott a szántással, de megbotlott egy kőben vagy egy földdarabban és véletlenül rácsapott egy elhaladó csikóra az ostorral, amivel az igavonó lovat irányította. A ló tarkón rúgta a fiút, aki négy órával később belehalt sérüléseibe.

A kilencéves Thomas Cokerell egy szekeret vezetett a norfolki Reymerston-nál apja felügyelete alatt. Hirtelen, anélkül, hogy az apjával megbeszélte volna , a fiú elszaladt és ráugrott a mozgó szekérre. A megriadt lovak felborították a szekeret, a fiú pedig halálos fejsérülést szenvedett.

halalos3

A felnőttek játékát nézni szintén veszélyes mulatság volt. 1552-ben több, 8 és 10 év közötti gyermek egy íjászgyakorlat nézése közben a Lincolnshire megyei Louthban valamint egy Corféban rendezett kalapácsvető versenyen vesztette életét.

A serdülők már részt vehettek a versenyeken, de az életkor nem jelentett biztonságot. A 15 éves John Tyler és a 16 éves Thomas Wylson focizás közben vesztette életét. Egyikük szerencsétlenül esett miután elbotlott egy vakondtúrásban. A másik fiú az egyik kicselezett játékos övébe tűzött késsel véletlenül combon szúrta magát.

Az élet örömeivel és veszélyeivel nem csupán gyermekkorban szembesültek az emberek. Ám a több száz, kevésbé híres fiatal szomorú sorsa rávilágít arra, milyen is lehetett a 16. századi Angliában felnőni. Amennyiben sikerült egyáltalán megérni a felnőttkort...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Egy ellopott akkumulátor miatt halt meg 11 gyerek: a pörbölyi tragédia, ami egy egész generációt törölt ki a faluból
1993. február 12-én a vonat 80-nal rohant a pörbölyi iskolabuszba – a mozdonyvezető pontosan tudta, hogy a fénysorompó hetek óta rossz.


„Igazgató bácsi, én most meg fogok halni?” – kérdezte egy alsó tagozatos kisfiú a pörbölyi iskola vezetőjétől a fémroncsok, a szirénák és a kiáltások közepette. A kérdés, amely a Tolnai Népújság tudósítása szerint a tragédia helyszínén hangzott el, egyetlen mondatba sűrítette a felfoghatatlant.

1993. február 12-én, egy fagyos, ködös péntek reggelen Pörböly határában egy pillanat alatt kialudt tizenegy gyermek élete, amikor az őket szállító iskolabusz egy vonattal ütközött. A balesetben a busz sofőrje is életét vesztette, a tragédia tizenkét áldozatot követelt.

Aznap reggel sűrű, párás köd ült a tájra, drámaian lecsökkentve a látótávolságot a nyékipusztai bekötőút vasúti átjárójában. A mentéshez riasztott pécsi helikopter sem tudott leszállni a sűrű pára miatt. A helyszínre érkezőket apokaliptikus kép fogadta: a Gemenc Volán Ikarus busza kettészakadt, hátsó része az árokba csapódott, míg az elejét a Kiskunhalas felől Bátaszék irányába tartó személyvonat mintegy százötven méteren tolta maga előtt a síneken. Az influenzajárvány miatt a buszon a szokásos hatvan helyett aznap csak huszonkilenc gyermek utazott.

A vasúti átjáró fénysorompója a baleset napján nem működött, mert hetekkel korábban, január végén valaki ellopta a berendezés akkumulátorát. A tolvajt sosem találták meg.

A MÁV a vasúti személyzetet írásban figyelmeztette a veszélyre, és a mozdonyvezetők számára kötelezően előírta, hogy a fedezetlen átjáró előtt 15 kilométer/órára csökkentsék a sebességet. A közúton közlekedők számára azonban a sötét jelzőlámpa semmilyen veszélyt nem jelzett a sűrű ködben.

A 7817-es számú személyvonat mozdonyvezetője a kötelező érvényű írásbeli rendelkezés ellenére nem lassított. A vizsgálat később megállapította, hogy a szerelvény közel 80 kilométer/órás sebességgel érkezett az átjáróhoz. A mozdonyvezető ugyan adott hangjelzést, de a fékezésre már nem maradt ideje. Egyik túlélő gyermek visszaemlékezése szerint az utolsó pillanatokban valaki felkiáltott a buszon: „Mi lesz most?! Itt a vonat!”

A tizennyolc sérült gyermeket több környező kórházba szállították, de a helyszínen nem állt rendelkezésre pontos utaslista, ami jelentősen megnehezítette a gyerekek azonosítását és a szülők értesítését. A helyszínen kilenc, a kórházba szállítás után pedig további két gyermek halt bele sérüléseibe. A buszt vezető férfi szintén a kórházban hunyt el.

A tragédiát követő nyomozás a buszvezető és a mozdonyvezető felelősségét is megállapította. Mivel a busz sofőrje elhunyt, csak a mozdonyvezető ellen indult eljárás.

A bíróság első fokon két évre, a Legfelsőbb Bíróság pedig jogerősen három év letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A hazai vasúttörténetben ez volt az egyik első olyan eset, amikor vasúti átjáróban történt halálos baleset miatt egy mozdonyvezetőnek börtönbe kellett vonulnia.

A pörbölyi tragédia az egész országot megrendítette. „Kimondhatatlan fájdalom ért minket. Ezt a tragédiát ez a kis falu talán soha sem fogja kiheverni” – nyilatkozta Gayer János, a falu akkori polgármestere. Közadakozásból 18 millió forint gyűlt össze a gyászoló családok megsegítésére és az áldozatok temetésére. A sportvilág is megmozdult: egy székesfehérvári felkészülési torna győztese, a BVSC-Dreher a százezer forintos fődíjat, a döntős Videoton pedig a rendezvény teljes bevételét ajánlotta fel az érintetteknek. Az elhunyt gyermekeknek egységes síremléket állítottak, a baleset helyszínén pedig emlékmű őrzi az emléküket. A tragédia feldolgozására mentálhigiénés csoport is indult, de a közösségben a történtek sokáig tabutémának számítottak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
A fiatalon elhunyt Kesjár Csaba megérezte a versenypályán a közelgő tragédiát
64 éve született a magyar autóversenyző. Párja a tragédia után azt nyilatkozta, hogy a többi résztvevő Csaba halála után nem akart versenyezni, mindenki a szerette. A futamot le is fújták.


Annak idején, az 1980-as években egy egész korszak ígéretét hordozta Kesjár Csaba a magyar autósportban.

Tehetséges volt, ambíciózus, és oda kellett rá figyelni.

1962. február 9-én született, és csak huszonhat év adatott neki – mégis megmaradt több generáció emlékezetében.

A nyolcvanas években sokan nevezték őt „a reménység hercegének”. Nem véletlenül: egy évvel az első magyarországi Forma–1-es futam, az 1986-os Hungaroring-debütálás után már valós forgatókönyv volt, hogy magyar versenyző állhat rajthoz a királykategóriában. És abban az időben ez nem csupán álom volt, mert az ajtó már kinyílt.

A versenysport családi örökség volt

Kevesen tudják, hogy Kesjár Csaba szenvedélye a családi hagyományokból táplálkozott. Édesapja és nagyapja is versenyzett, vagyis a mozgás, a gépek világa, a pályák ritmusa ott volt a levegőben. Ő viszont nem csak vezetni tudott, hanem értette is, mitől él egy technika.

Talán ezért is beszéltek róla úgy a kortársak, mint aki nem pusztán gyors, hanem rendszerszinten gondolkodik, ami az autósportban aranyat ér.

Mérnöki fej, versenyzői szív

A történet gokarttal indult: 1977 és 1981 között gokartozott, és már itt kiderült, hogy tehetséges. A nemzetközi licencű kategóriában 1980-ban és 1981-ben magyar bajnoki címet szerzett – kétszer egymás után, ami a legjobb bizonyíték arra, hogy nem egyszeri, véletlen sikerről volt szó.

1982-ben már autóversenyzői igazolvánnyal folytatta, és onnantól az események szinte sűrűsödnek. Közben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett.

Formula Easter: 1982, 1983, 1984, 1985 – négyszeres magyar bajnok. 1985: abszolút magyar bajnok. 1986: hegyi bajnok.

Formula Ford: 1986-ban osztrák bajnok, ami különösen fontos állomás volt. Ebből már lehetett sejteni, hogy a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét a magyar versenyző.

1987-től 1988-ig a német Forma–3 bajnokságban versenyzett. 1987-ben a 9. helyen végzett, ami ebben a mezőnyben komoly teljesítmény, főleg úgy, hogy ő volt az, aki nem „készen” érkezett.

Kesjár Csaba lett volna az első magyar versenyző, aki Forma–1-ben szerepelhet

Az 1987-es Magyar Nagydíj hétvégéjén tesztelhette a Zakspeed csapat autóját, így ő lett az első magyar, aki F1-es autót vezetett. Egyetlen teszt is elég ahhoz, hogy egy ország sporttörténeti pillanatként emlékezzen rá.

Majd 1988. június 24-én a nürnbergi Norisringen történt meg az, amit egyetlen versenyző családja sem akar átélni: Kesjár Csaba az edzésen halálos balesetet szenvedett.

A magyar versenyző mintha megérezte volna végzetet

- erről Harle Tamás írt a Kesjár Csaba 60 – A teljes történet című könyvében. A kötetben a szerző felidézi, hogy

24 órával a tragédia előtt Kesjár Csaba a csapattársával bejárta a pályát, és a hírhedt kanyarban meg is állt.

A beszélgetés lényege – röviden – az volt, hogy ha hibázik, nagy baj lehet.

"A halálkanyarban - amelynél később az életét veszítette - megállította a tűzpiros Hondát és azt mondta társának, hogy ha eltéveszti a kanyart, akkor beleszáll a tóba"

-írja Harle Tamás.

"Csapattársa azt felelte, ha elvéti a kanyart, akkor ott a szalagkorlát, ami megfogja. Döbbenet, de 24 órával később éppen ez a korlát okozta Csaba halálát."

Azon a bizonyos napon a fiatal autóversenyző a piros–fehér–zöld festésű Dallarával féknyomok nélkül, nagy sebességgel csapódott a gumifalnak, majd az autó át is szakította a szalagkorlátot, és csak a fák alatt állt meg.

Nem tudott fékezni.

A korabeli beszámolók szerint édesapja épp a helyszínre tartott, de késett. Az edzésre már nem ért oda, a futamot akarta látni. A hírt – hogy a fia meghalt – a csapat magyar szerelője, Nagy Péter közölte vele.

Harle Tamás a Forbes-nak 2022-ben azt mondta, hogy alapvetően a Norisring pár évvel korábbi átépítése és az akkoriban lazább biztonsági szabályok miatt nem élte túl Kesjár az ütközést.

A lazán összerakott gumifal azonnal szétrebbent, és Kesjár autója lyukat fúrt a szalagkorlát két íve közé, amelynek felső része halálos ütést mért a fejére.

A mai előírások mellett, a pilóták fejét védő úgynevezett „glória” miatt nagy valószínűséggel túlélne egy ilyen balesetet.

Werner Imola, Kesjár Csaba párja a tragédia után azt nyilatkozta, hogy a többi versenyző Csaba halála után nem akart versenyezni, mindenki a szerette. A versenyt le is fújták.

Kesjár Csaba neve az 1980-as években azt jelentette, hogy Magyarországnak lehet saját F1-es versenyzője. Sajnos nem így lett.

De amit elért, az örökre beírta őt a magyar autósport történetébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Tömegsír igazolta a világ első feljegyzett tömegjárványát, amit sokan kamunak tartottak
A holttestek fogaiból kinyert DNS bizonyította, hogy a gyilkos kór a pestis volt, ami a kora középkor elején söpört végig a Bizánci Birodalomból indulva.


Egy római kori versenypálya mellett feltárt tömegsír tárja fel a világ legelső, feljegyzett világjárványának borzalmait.

A mai Jordánia területén talált, több mint 200 holttestet rejtő sír kézzelfogható bizonyítékot szolgáltat arra,

hogyan tarolta le a Justinianus-kori vagy Iusztinianoszi pestisjárvány a mediterrán városokat, és hogyan kényszerített egy mozgásban lévő, sokszínű népességet egyetlen, tragikus temetkezésbe.

Az amerikai vezetésű kutatócsoport eredményei szerint a sír egyetlen, katasztrofális esemény nyomait őrzi, nem pedig olyan temetőét, ami lassan, évtizedek alatt telt meg – írta a The Guardian.

A 6. és 8. század között tomboló pestisjárvány milliókat ölt meg a Bizánci Birodalomban.

A most vizsgált Dzserasz városa a járvány egyik epicentruma volt, egy nyüzsgő kereskedelmi központ, ahová a birodalom minden szegletéből érkeztek emberek.

A kutatók a holttestek fogaiból nyerték ki a DNS-t, amivel egyértelműen azonosították a gyilkos kórokozót, a Yersinia pestist.

„A korábbi beszámolók magát a kórokozót azonosították. A dzseraszi lelőhely ezt a genetikai jelzést emberi történetté formálja arról, kik haltak meg, és a város miként élte meg a válságot” – mondta Rays Jiang, a tanulmány vezető szerzője, a Dél-Floridai Egyetem docense.

A kutató szerint a lelet megmutatja, hogy a járványok nemcsak biológiai események, hanem társadalmi traumák is.

„Ez segít megérteni a pandémiákat a történelemben megélt egészségügyi eseményeket, amelyek így csak szövegekben feljegyzett járványkitörések.”

A tömegsírban férfiak, nők, idősek és fiatalok maradványait is megtalálták.

Az áldozatok sokfélesége azt mutatja, hogy a város lakossága rendkívül mobilis volt: rabszolgák, zsoldosok, kereskedők éltek és haltak meg itt egymás mellett. A járvány azonban csapdába ejtette őket, hasonlóan ahhoz, ahogy a Covid-19 idején leállt a világ. „Az emberek mozognak. Utaznak, sebezhetők, és normál esetben szétszóródnak, felbolydulnak. Itt a válság terelte őket össze” – tette hozzá Jiang.

A felfedezés egy régi tudományos vitára is pontot tehet.

„Egy egész filozófiai irányzat épült arra, amely szerint az első pandémia nem is történt meg”

– magyarázta a kutató.

A tagadók azzal érveltek, hogy sem a népszámlálási, sem a gazdasági adatok nem mutatnak összeomlást, és eddig nem került elő egyetlen tömegsír sem.

„Csakhogy az első pestisjárvány valójában könnyen kibogozható. Megvan a Yersinia pestis mint kórokozó; van egy tömegsír és vannak testek – bizonyítékaink vannak rá, hogy megtörtént”

– szögezte le Jiang.

Szerinte a történelem nem mindig látványos összeomlásokból áll. „Hogy a társadalom vagy az intézmények összeomlottak-e, az külön kérdés. Lehet, hogy egy betegség végigsöpör, anélkül hogy forradalomra, lázadásra vagy rezsimváltásra lenne szükség annak bizonyításához, hogy valóban végigsöpört.”

A Iusztinianoszi pestis (i. sz. 541–750) az első a három nagy, történetileg feljegyzett pestisjárvány közül, amelyet a Yersinia pestis baktérium okozott. A második a 14. századi Fekete Halál, a harmadik pedig a 19. század végén, 20. század elején Kínából kiinduló pandémia volt.

A Iusztinianosz-kori járvány a Bizánci Birodalom központjából, Konstantinápolyból terjedt el a birodalom kereskedelmi útvonalain keresztül, és a becslések szerint a Földközi-tenger térségének lakosságát akár 25–50%-kal is megtizedelhette.

A járvány nevét I. Iusztinianosz bizánci császárról kapta, aki maga is elkapta a betegséget, de túlélte.

A dzseraszi (Jerash) lelet azért is kiemelkedő, mert a mediterrán régióban eddig kevés közvetlen régészeti bizonyítékot találtak a járvány pusztítására. Míg Észak-Európában, például Angliában és Németországban már tártak fel a korszakhoz köthető pestises tömegsírokat, a birodalom központi területeiről hiányoztak a hasonló, egyértelmű leletek. A dzseraszi sír genetikai bizonyítékai megerősítik a korabeli írásos forrásokat, például Procopius történetíró leírásait, aki a járvány borzalmairól és a temetetlen holttestekről számolt be Konstantinápolyban. A felfedezés így segít összekapcsolni a történelmi szövegeket a kézzelfogható régészeti és biológiai valósággal.

Via The Guardian

https://www.theguardian.com/world/2024/feb/05/mass-grave-jordan-justinian-plague-pandemic


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Milliárdos gázsi és botrányok: Dieter Bohlen 72 évesen sem bír magával, most is felforgatja a német tévét
Dieter Bohlen a nyolcvanas évek európai pophangzásának egyik megteremtője, aki később producerként és a tévés tehetségkutatók kíméletlen, de vitathatatlanul szórakoztató zsűritagjaként is a csúcson tudott maradni.


A Pop-Titán 72 évesen is újraírja a saját legendáját: alig pár hete, december végén vette feleségül 18 éve tartó szerelmét, Carinát, tavasszal pedig megújult zsűrivel tér vissza a képernyőre a német tehetségkutatóban, a DSDS-ben – és azt ígéri, ezúttal semmit sem hagynak a régiben.

Dieter Bohlen 1954. február 7-én született Berne-ben. Bár egyetemi diplomát szerzett közgazdaságtanból, a zene már a hetvenes évektől kezdve mozgatta. Az igazi áttörés 1984-ben jött el, amikor Thomas Andersszel megalapította a Modern Talkingot.

A duó berobbant a köztudatba, és egymás után öt olyan slágert szállított, amely vezette a német slágerlistát: a „You’re My Heart, You’re My Soul”, a „You Can Win If You Want”, a „Cheri, Cheri Lady”, a „Brother Louie” és az „Atlantis Is Calling” örökre beírta magát a poptörténelembe. A formáció 1987-es első feloszlása után Bohlen producerként folytatta, és ő írta például Chris Norman 1986-os óriási slágerét, a „Midnight Lady”-t, ami szintén hat héten át vezette a német listákat.

2002-ben indult a Deutschland sucht den Superstar (DSDS), amelynek Bohlen évtizedekre a legfőbb arcává és zsűrielnökévé vált.

Egy rövid, 2021-es szünet után visszatért, idén tavasszal pedig a 22. évaddal folytatódik a történet, teljesen megújult zsűrivel. Bohlen mellett a rapper Bushido és az énekesnő Isi Glück foglal majd helyet. „Mindent megfordítottunk” – üzente Bohlen a visszatérés kapcsán. Az RTL csatorna szerint, amely a show-t gyártja, a koncepció egyértelmű. „Három erős karakter, három különböző világ, egyetlen zsűri” – fogalmazott Inga Leschek, az RTL programigazgatója. A feladatról Bushido is elmondta a véleményét: „Ez egy megtiszteltetés.”

A show üzleti szempontból is óriási jelenség. Az Ebiquity adatai szerint a DSDS 2018-ban 60,1 millió euró, azaz mai árfolyamon körülbelül 22,9 milliárd forint bruttó reklámbevételt termelt. A sajtóban megjelent, nem hivatalos értesülések szerint Bohlen gázsija a csúcson évente elérhette a 2,5 millió eurót (körülbelül 953 millió forintot). A 2023-as évadban komoly botrányt okozott, amikor az egyik versenyzőnek, Jill Lange-nak a következő kérdést tette fel:

„Csináltál valami normálisat is? Vagy csak leérettségiztél, és utána dugattad magad?” A jelenet nagy felháborodást keltett, és az RTL végül kivágta a vitatott részt az adásból.

A Modern Talking körüli vita sem csitul. Bohlen és Thomas Anders között évtizedek óta tart a vita arról, valójában ki is énekelte a legendás slágereket. „Minden dalt először én énekeltem fel, Thomas utánaénekelte” – nyilatkozta a Bildnek Dieter Bohlen. Anders ezt rendszeresen cáfolja, a kettejük közötti adok-kapok a német bulvársajtó visszatérő eleme.

Bohlen magánélete is fordulatot vett. December 31-én, a Maldív-szigeteken vette feleségül Carina Walzot, akivel 2006 óta alkotnak egy párt. Az érzelmes pillanatról később így mesélt: „Két percig csak sírtam” – mondta a Bildnek. A szertartást januárban Németországban, Nenndorf városában is hivatalossá tették egy polgári esküvővel, Carina pedig felvette a Bohlen vezetéknevet.

Forrás


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk