Amikor a gyermekek még belehaltak a játékba
Még a középkor végén is kész csoda volt, ha tíz megszületett gyermekből legalább öt megérte a felnőttkort és saját családot alapíthatott. Nem csupán a ma már védőoltással megelőzhető és gyógyszerekkel gyógyítható betegségek tizedelték a kicsiket. Otthon és a ház körül is számos veszély leselkedett rájuk.
Sajnos még ma is előfordulnak az alábbiakhoz hasonló esetek (például vízbefúlás), amelyek a felnőttek odafigyelésével könnyűszerrel megelőzhetők lettek volna.
Steve Gunn és Tomasz Gromelski több mint kilencezer, 16. századi halotti anyakönyvi kivonatot nézett át, melyekből kiderült, milyen veszélyekkel néztek szembe a Tudor-korban a gyermekek játék közben. A két kutató a nyilvánosság előtt is beszámol a kutatásairól. Az alábbi fotó az egyik előadásukon készült.
A hétéves George Lord Dacre 1569. május 17-én vesztette életét. Régóta ismert tény, hogy George-ot szokatlan módon érte a halál: egy fából készült ló zuhant rá Thetfordban. A 16. századi halotti anyakönyvi kivonatban meglepő részletességgel számoltak be az esetről.
Délután két óra lehetett. A kis George a norfolki herceg thetfordi palotájában ebédelt előkelő urak és hölgyek társaságában, majd miután végzett, felderítő útra indult. A ház felső részében lévő galérián egy 140 centiméter magas, közel két méter hosszú, fából készült lovat talált, amely négy falábon állt. A ló túl magas volt ahhoz, hogy a kisfiú a hátára pattanjon, ezért elkezdte piszkálni a faló egyik hátsó lábát tartó vasdarabot. A ló rádőlt a gyermekre, aki azonnal életét vesztette.
A kisfiú halála komoly következményeket vont maga után. Nagybátyja, Leonard magának követelte a Dacre címet és földeket, de a norfolki herceg, George mostohaapja és gyámja valamint testvérei kijátszották. Még abban az évben Leonard csatlakozott az északi lázadáshoz (mely során a katolikus nemesek megpróbálták letaszítani I. Erzsébetet az angol trónról, hogy helyére Máriát, a skótok királynőjét ültessék) és végül száműzetésben halt meg Brüsszelben. Erzsébet királynő szerencséjére Norfolk nem támogatta a lázadást. Ehelyett feleségül adta a Dacre lányokat a fiaihoz, ezzel biztosítva a földeket dinasztiája számára.
A megvizsgált halotti anyakönyvi kivonatok számos, kevésbé híres gyermek halálát is megörökítették. Az 1551 és 1560 közötti időszakból származó 1031 regisztrált haláleset közül legalább száznegyvennél 13 éves vagy annál is fiatalabb gyermek volt az áldozat. Ez a szám 170-re növekszik, ha belevesszük azokat is, akiket egyszerűen csak gyermekként vagy valakinek a fiaként vagy lányaként említenek.
Legalább 37-en játék közben lelték halálukat. A gyermekek jól szórakoztak, de, mint minden életkorban, ennek is meg voltak a maga veszélyei. A kis George halálát okozó faló 10 shillinget ért (jóval többet, mint sok élő ló akkoriban), ám a legtöbb gyermek kénytelen volt beérni olcsóbb játékokkal.
A hároméves Christiana Jelyan a Lincolnshire megyei Wrangle-ben a kisgyermekek egyik klasszikus tevékenységével múlatta az időt: a sárban dagonyázva "sársütiket" készített, ám egy óvatlan pillanatban megcsúszott és beleesett egy árokba. Előfordult olyan eset is, hogy lányok és néha fiúk a vízparton, virágszedés közben belecsúsztak a vízbe és megfulladtak.
Az ötéves Nicholas Braunche egy konyhaasztalról felkapott késsel játszott. Futkározás közben megbotlott kistestvére bölcsőjében és torkon szúrta magát.
Ebben az időszakban az állatok gyakori játszótársai voltak a gyermekeknek. Egy kétéves kislány egy kéthónapos csikóval játszott és az állat homlokon rúgta.
Egy még fiatalabb kisfiú pedig egy kislibát követett a ház hátsó udvarán lévő tóba, és vízbe fulladt.
Az állatok közelében a játék az idősebb gyermekek számára is veszélyt jelentett. Egyik reggel a hétéves John Watson egy kanca és annak csikójának karámjába osont be. A csikó oldalba rúgta és John öt órával később belehalt sérüléseibe.
A vele egykorú Robert Cranefold többet kapott, mint, amire számított, amikor egy vékony gallyal rácsapott egy kikötött szürke lóra. A feldühödött állat fejbe rúgta a fiút.
A biztonságosabb játékokat játszó gyermekek esetében a rossz helyszínválasztás vezetett tragédiához. Joan Middleton és Richard Sone a chichesteri városfalnál játszottak, amikor egy novemberi szélvihar lesodorta őket a 18 méteres mélységbe.
Robert Alcocke az apja kovácsműhelyében játszott pajtásaival, amikor egy kasza és egy hatalmas kalapács a fejére esett.
Gyakori esetnek számított, hogy a gyerekek a szekér kerekei közé szorulva lelték halálukat. De előfordult az is, hogy lezuhantak a kocsiról és úgy hajtottak át rajtuk.
Az úton játszó gyermekeket gyakran lovak taposták el, szekerek gázolták halálra vagy szétzúzták testüket az útjelző oszlopok egyikén. A víz közelébe játszó gyermekek tavakba, kútba, árokba, patakokba és folyókba estek. Az sem volt ritka, hogy a gyermekek vízzel teli kádban, hordóban, áztató vödörben, korpában vagy sózott halak között fulladtak meg. A beszámolók szerint az egyik kislány épp a tükörképét nézte a vízben, amikor beleesett.
A felnőttek és az idősebb testvérek munka közben való megfigyelése érdekes volt, de egyben veszélyes is. William Gregorys apja épp egy szekeret javított a pajtában, amikor az egyik kerék leesett és agyonütötte a kis William-et.
William Russhe a nővérét követte több más gyermekkel együtt, amikor teheneket hajtottak a vízhez. A kisfiú útközben megbotlott, és rázuhant egy késre.
A felnőttek az egészen kicsi gyermekeket székbe kötözték, hogy távol tartsák őket a bajtól, de ha a szék felborult, könnyen belezuhanhattak a tűzbe.
Az idősebb gyermekek gyakran tóparton vagy bokrok tövében aludtak olyan helyeken, ahol gyakran jártak szekerek. George Nycolson a Newcastle-i Sandgate-ben egy mészégető mellett aludt és megfulladt a füstben.
Catherine Else-t a Marlow-híd alatt nyomta el az álom és egy hullám a vízbe sodorta az érkező hajók közé.
Ahogy nőttek, a gyermekek a munka veszélyeinek is egyre inkább ki voltak téve. Az 1550-as években történt, hatéves vagy annál fiatalabb gyermeket érintő 61 haláleset közül csak egy esetben jegyezték fel, hogy a gyermek dolgozott – disznókat hajtott. 79 hét és tizenhárom év közötti gyermek közül minden negyediket munka közben ért el a vég. A lányok vizet hordtak, mostak, a fiúk kocsikat hajtottak, szénát pakoltak vagy állatokat tereltek.
Néha a munkát és a játékot elválasztó határ nem egyértelmű.
A hétéves Jane Nune beleesett a Loughton patakba Buckinghamshire-ben, miközben egy vízben úszó libatollért nyúlt.
A tízéves Thomas Hubbard alig várta, hogy beléphessen a felnőtt férfiak világába. A Suffolk megyei Brundish térségében található földekre küldték, hogy ételt és italt vigyen a szántóknak. Ő is megpróbálkozott a szántással, de megbotlott egy kőben vagy egy földdarabban és véletlenül rácsapott egy elhaladó csikóra az ostorral, amivel az igavonó lovat irányította. A ló tarkón rúgta a fiút, aki négy órával később belehalt sérüléseibe.
A kilencéves Thomas Cokerell egy szekeret vezetett a norfolki Reymerston-nál apja felügyelete alatt. Hirtelen, anélkül, hogy az apjával megbeszélte volna , a fiú elszaladt és ráugrott a mozgó szekérre. A megriadt lovak felborították a szekeret, a fiú pedig halálos fejsérülést szenvedett.
A felnőttek játékát nézni szintén veszélyes mulatság volt. 1552-ben több, 8 és 10 év közötti gyermek egy íjászgyakorlat nézése közben a Lincolnshire megyei Louthban valamint egy Corféban rendezett kalapácsvető versenyen vesztette életét.
A serdülők már részt vehettek a versenyeken, de az életkor nem jelentett biztonságot. A 15 éves John Tyler és a 16 éves Thomas Wylson focizás közben vesztette életét. Egyikük szerencsétlenül esett miután elbotlott egy vakondtúrásban. A másik fiú az egyik kicselezett játékos övébe tűzött késsel véletlenül combon szúrta magát.
Az élet örömeivel és veszélyeivel nem csupán gyermekkorban szembesültek az emberek. Ám a több száz, kevésbé híres fiatal szomorú sorsa rávilágít arra, milyen is lehetett a 16. századi Angliában felnőni. Amennyiben sikerült egyáltalán megérni a felnőttkort...
