A magyar, aki átverte az FBI-t és felrobbantott egy kaszinót
1980 augusztus huszonhatodika volt. A nevadai Harvey’s Casino egyik termében egy különös dobozt találtak, mellette egy boríték a padlón. Senki sem foglalkozott vele, amikor egyenruhás emberek begurították az épületbe: egy IBM feliratú lepel volt rajta. Ez azonban nem egy új technikai berendezés volt, hanem minden idők egyik legszofisztikáltabb házi készítésű bombája, a kaszinó pedig Birges János, „Big John” korábbi törzshelye. Azonnal értesítették az FBI-t.
Négyszázötven kiló dinamit volt benne, amit gyerekeinek kényszerű segítségével különböző építkezésekről lopott össze a nagy tervre készülve. A mellékelt levélben hárommillió dollárt kért – és még csak nem is azért, hogy elárulja, hogyan kell deaktiválni a gépezetet. Állítása szerint ez ugyanis egész egyszerűen lehetetlen volt: ő maga sem tudta volna megtenni.
„Ne próbálják meg megmozdítani a bombát, mert a detonátorokat irányító mechanizmusok rendkívül érzékenyek. Ne próbálják meg elárasztani vagy elgázosítani sem. Szétszedni se próbálják: amennyiben csak egynegyednyit is lazítanak a csavarokon, fel fog robbanni.”
A Luftwaffét és a gulágot is megjárt férfi 1957 májusában érkezett nincstelenül az Egyesült Államokba, hogy tizenöt évvel később már milliárdos legyen. Kiváló feltalálónak és nagy hazardőrnek bizonyult, akit pont a blackjack-asztaloknál elszenvedett hatalmas veszteségek vezettek ahhoz, hogy egy olyan különleges bombával próbáljon hárommillió dollárt kizsarolni egy kaszinóból, amit az FBI-nál azóta is használnak a tűzszerészek kiképzésére.
Birges János alig három dollárral a zsebében érkezett meg New Jersey-be feleségével, azt is a Vöröskereszt jóvoltából kapta. Erzsébet új napszemüveget szeretett volna, így hát erre költötték a mesebeli összeget.
New Jersey-t egy kaliforniai farm és asztalosság követte, majd egy fémmegmunkáló cég alkalmazottjaként dolgozott öt évig. Két évvel később ötszáz dollárból alapította meg saját kertépítő cégét. 1972-re „Big John” milliárdos lett. Három Mercedese volt, és mikor gyorshajtás miatt elvették a jogosítványát, egy saját repülőt vett magának, mellyel szinte földközelben mutatott be nyaktörő manővereket, többször gyerekeivel a fedélzeten. Felesége ekkorra a János által neki megvásárolt étterem menedzselésével foglalkozott a szemüvegválogatás helyett.
Sikersztorinak hangzik, de nem volt az. Férj és feleség is sokat ivott, és még annál is többet veszekedett. János házasságtöréssel vádolta időnként napokra eltűnő feleségét, akit gyerekeivel együtt rendszeresen vert. A nő 1973-ban adta be a válókeresetet, de utána sem ment messzire: a ház szomszédságában maradt, egy lakókocsiban, hogy a gyerekeken tarthassa a szemét. A viták és az eltűnések folytatódtak.
A volt feleség 1975 júliusában aztán végleg eltűnt. Három nappal később találták meg a ház mögötti mezőn: a saját hányadékába fulladt bele, vérében alkohol és válium halálos kombinációja. A halottkémi jelentés szerint öngyilkosság volt, gyomra tele volt whiskeyvel. Erzsébet mindig is csak vodkát ivott. A whiskeysüveg sosem került elő. A testet elhamvasztották, a hamvakat az özvegy gyermekei szeme láttára szórta szét a portán.
Birges János szinte kifordult magából a haláleset után.
Úgy kezdte el szórni a pénzt, mint még soha, méregdrága öltönyöket vett, és egyre több időt töltött a kaszinókban. Egyik nap nyolcezer dollárnyi konzervdoboz érkezett a házhoz. Másnap egy tonna hús. „Ez három évig elég lesz nektek” – mondta fiainak, és megint Vegas felé vette az irányt.
Az ételből több maradt, mint a vagyonból. 1979 végére a teljes vagyon odalett – és Birges egészségi állapota is komolyan romlásnak indult. Ahogy megjelentek az első fedezetlen csekkek, az egykor Erzsébetnek vett étterem rejtélyes módon kigyulladt és porrá égett. A háromszázezer dollárnyi biztosítási díj is a kaszinóban kötött ki. Nyomott áron adta el a családi házat, de ez sem volt elég az adósságok kifizetésére. Eddigre már kétszer műtötték daganattal, tavasszal pedig gyomorrákot diagnosztizáltak nála. Nem sokkal később belső vérzés következében került kórházba.
Eljött 1980. Halálos beteg volt, minden pénzét elveszítette, addigra már másodjára is elvált, leégett éttermének egyik fiatal pincérnőjétől. Nem volt vesztenivalója. Bombajó ötlete támadt.
1956-ban Birges egy bombával vette ki részét a felkelés eseményeiből: egy barátját a szó legszorosabb értelmében kirobbantotta börtönéből. Most is egy ilyen eszközbe helyezte reményeit.
A milliárdos üzletember szabadidejében botcsinálta feltalálóként töltötte szabadidejét első felesége halála előtt. Soha nem készített még mostani masinájához foghatót.
Birges nem blöffölt, amikor azt írta, hogy nem lehet hatástalanítani a bombát: nyolc különböző módon aktiválódhatott volna a szerkezet. Belefúrnál, megpróbálnád szétfeszegetni, eldöntenéd, rázogatnád, leszednéd a fedelét, szétcsavaroznád? Bumm. Mindezek, valamint a beépített számláló mellett huszonnyolc kapcsoló volt a bomba elején, melyek megfelelő helyzetbe állítása lehetővé tette volna a gépezet biztonságos elmozdítását. Ténylegesen nem lehetett hatástalanítani. Ha megkapja a pénzt, elárulja, milyen kapcsolóbeállítások mellett lehet elmozgatni, hogy aztán kontrollált közegben felrobbanthassák – írta levelében a hatóságoknak.
A kaszinót és környékét kiürítették. Tucatnyi szakértő vizsgálta meg a bombát a következő huszonnégy órában, miközben a tulajdonos és az FBI azon tanakodott, mi legyen a váltságdíjjal. Még ha meg is kapják az utasításokat, mikorra érkeznének meg a postán? És mekkora kockázatot vállalnak azok, akik elszállítják a bombát? Nem: ettől a szörnyűségtől ott kell megszabadulni, ahol van. „Úgysem fizetnék ezeknek a rohadékoknak” – adta áldását a tervre a kaszinó tulajdonosa.
A levél szerint a hárommillió dollárt egy helikopterben kellett a megadott helyre szállítani. Ez a hely egy nyilvános telefonfülke volt, ahol a pilóta további információkat kap majd. Egyedül kell repülnie, és egy megadott irányba haladva egy stroboszkópot fog megpillantani. Négy percen belül le kell szállnia ott.
Birgesék terve az volt, hogy a pilóta leszálltakor fegyvert fognak rá, elszedik tőle a pénzt és a helikoptert, amivel aztán egy közeli völgybe szállnak, ahol két cinkostársuk vár rájuk egy Volvóval. Aztán vissza Európába, hogy tisztára mossák a pénzt.
A hatóságok papírdarabokkal töltötték meg a bőröndöt, a tetején ötezer dollárnyi valódi pénzzel. A pilóta mögött egy SWAT-kommandós rejtőzködött, lövésre készen. Nem találták meg egymást.
Murphy törvénye, ha nem is a bombával kapcsolatban, de ismét beigazolódott: ami elromolhat, az el is romlik. Egyik fiát megbüntették gyorshajtásért a tervezett leszállási hely közelében, a barátnője pedig árokba hajtott és kórházba került. Egy otthon felejtett akkumulátor miatt nem világított időben a stroboszkóp, a helikopter így sosem találta meg a tervezett helyszínt. Több mint egy óráig körözött ugyan a mező felett, amit a leszállási zónának tippelt, majd visszament a telefonfülkéhez, de nem kapott újabb utasításokat.
Az FBI innentől kezdve nem tudta elérni a zsarolót, és fogalmuk sem volt, mikor robban fel magától a bomba. A szakértők megannyi röntgenfelvételt és fotót készítettek róla, de ezzel sem jutottak előrébb: mikor kezdődött el a visszaszámlálás? Mennyire profi az elkövető? Tényleg tudja, mit csinál, vagy csak egy őrült játékszerével állnak szemben? Mennyire megbízhatóak az elemek? Nem lehetett tudni. Egy kerekasztal-beszélgetés során újabb és újabb ötleteket vetettek fel és el. Árasszák el folyékony nitrogénnel. Öntsék körbe aszfalttal. Kapják fel és vigyék el a legközelebbi golfpályára.
Végül úgy döntöttek, hogy megpróbálják szétrobbantani a bombát. Az elképzelés lényege az volt, hogy a bomba „agyát” – azaz az aktiváló mechanizmusokat – egy ilyen extrém és azonnali reakcióval választják el a „testétől”, iszonyatos gyorsasággal vágva el az áramköröket, melyek a 450 kiló dinamit felrobbanásához vezettek volna. Alig fél milliszekundum, míg a robbanás keresztülvág a bombán – gyorsabb, mint az elektromos impulzusok. Kockázatos ötlet, de messze a legjobb, amit ki tudtak találni. Egyhangúlag szavazták meg.
A szavazást tett követte. Miközben Birges a második pénzátviteli kísérletet kezdte szervezni, az FBI emberei biztosították, hogy ne legyen újabb alkalom. Délután három óra negyvenhat perckor aktiválták a bombára erősített robbanószert.
Bumm.
A Harvey’s Casino a földdel lett egyenlővé.
Birgesnek volt egy utolsó utáni trükkje az ilyen eshetőségekre is: a robbanószert tartalmazó doboz külső oldalára is ráerősített pár rúd dinamitot. A „lefejezési kísérlet” ezt robbantotta fel, ami aztán a kaszinó teljes pusztulásához vezetett. Senki sem sérült meg, de az épület használhatatlanná vált. Birges a rádióból értesült a dologról. „Na, most már nincs miért élnem” – szakadt ki belőle.
A férfi nem sokkal később mégiscsak talált magának egy új életcélt: ha az első bomba nem jött össze, akkor csinál majd egy másikat. Joggal érezte magát biztonságban, hiszen bár a hatóságok már korán gyanakodni kezdtek rá, sokáig nem volt kézzelfogható bizonyítékuk. Az egyetlen nyom a fehér furgon rendszáma volt – a járművet a kaszinó közelében látták a bomba megjelenésének idején, a rendszámot pedig a moteltulajdonos felesége írta fel, akinél előző este megszálltak. Hajnali négykor felcsengettek hozzá, hogy akkumulátortöltő kábelt kérjenek – már csak ezért is emlékezetes maradt a látogatásuk.
A kocsi Birges húszéves fiáé volt. Vallomásában tartotta magát ahhoz, hogy nem tudja, mit keresett a kocsija a kaszinó közelében. Félmillió dolláros nyomravezetői díj, és fél év kellett hozzá, hogy előrelépés történjen – mint kiderült, a srác elmesélte volt barátnőjének dinamitlopási kalandjait, aki ezt követően szakított vele. Új barátja fordult az FBI-hoz az információval. Mindent bevetettek rajta: poligráfot, hipnózist, bármit, amit a nyolcvanas évek elején csodaszernek hittek. Az ifjabb Birgest és testvérét is nem sokkal később letartóztatták – azonban egyértelmű volt, hogy nem ők voltak az értelmi szerzők.
„Nem fogunk börtönbe menni az apánkért” – tört meg végül ellenállásuk. „Big Johnt” 1981. augusztus 15-én tartóztatták le. Az évekig húzódó tárgyalási procedúra során megannyi ügyvédet fogyasztott el, hogy végül aztán saját maga védője legyen. Később beismerte, hogy ő készítette a bombát, de azt állította, hogy kényszerítették rá – hol titokzatos nehézfiúk, hol a gyerekei. Ők az ügyészséggel kötött alku értelmében azonban ellene vallottak – és felfüggesztettet kaptak csupán –, és Birges Jánost végül húsz év börtönre ítélték. 1996-ban, rákban hunyt el, mielőtt letöltötte volna büntetését.
Ami a bombát illeti, az FBI álláspontja szerint még napjaink technológiájával sem lett volna jobb esélyük hatástalanítani a szerkezetet – és a tárgyalásra készített modellverziót azóta is használják a kiképzések során. „Valószínűleg nehéz lenne ennél rafináltabbat készíteni” – fogalmazott egyik munkatársuk az ügynökség weboldalán.
Képek: Youtube, Wikipedia
Ha érdekes volt a cikk, oszd meg másokkal is!
