A katolikus pap, aki egy budapesti hadiüzemben alkalmazta, így rejtegette a zsidókat
Budapest egyik legnagyobb iskolájának, a Ranolder Intézetnek az egyik tanára az életét kockáztatta a háború alatt.
Több tucat embernek adott munkát az általa létrehozott varróüzemben, hogy ne hurcolják el őket haláltáborokba.
Klinda Pál atya megkapta a Világ Igaza címet. De ezt ő már nem érhette meg.
Mi volt a Ranolder? És hogyan vált Budapest egyik legnagyobb iskolájává?
A lányiskolát Ranolder János veszprémi püspök alapította, és az Irgalmas Nővérek vezették. A budapesti intézmény 1875-ben nyitott.
Később emeletráépítéssel, internátussal és tanítóképzővel bővült a Ranolder. (A Ranolder 1897-ben épült Vendel utcai szárnyában egyébként ma a Leövey Klára Gimnáziumot találjátok.) Az 1900-as években óvodát is létesítettek, majd 1937-ben szakközépiskolát, és így egészen az államosításig olyan komplex intézményként működött, amely a legnagyobbak közé tartozott Budapesten.
Az iskolába részben a környékbeliek leánygyermekei, részben pedig a római katolikus középosztály gyermekei jártak, kisebb részben más felekezetűek, például reformátusok.
A második világháború alatt az iskola falai között a háborús feladatok megoldásával foglalkoztak a tanítóképző növendékei: hadikórházakat látogattak, jótékonysági akciókban vettek részt.
A történetünk szempontjából azonban a Ranolder szakközépiskolája, a Klára érdekes. Az 1937-ben létrehozott intézményben új oktatási formát honosítottak meg. A négyéves ipari leányiskolában a gimnáziumi tananyag mellett oktattak idegen nyelvet, művészeti ismereteket, szabás-varrást, gép- és gyorsírást, sütés-főzést. Ez volt az országban az első ilyen jellegű iskola.
Varroda is működött az épületben. Közvetlenül a háború után derült csak ki, hogy ez milyen szerepet játszott több tucatnyi ember sorsának alakulásában.
A varroda segítségével tudott életeket menteni Klinda Pál atya, és Mallász Gitta, akit a pap az üzem vezetésével bízott meg. Megszereztek egy budai épületet, és ott rendezték be az üzemet.
Klinda Pál 1903-ban született, 1922-ben érettségizett az esztergomi bencés gimnáziumban. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi karának hallgatója lett. Esztergomi egyházmegyés kispapként teológiai tanulmányokat folytatott Budapesten és Bécsben.
1929-ben szentelték pappá. 1933-ban lett a Ranolder Intézet hittantanára. Nevéhez fűződik az iskola Klára Ipari Leányközépiskolájának megalapítása, majd a zsidóüldözés alatt a Katalin nevű üzem létrehozása.
A Katalinban katonai ruhákat készítettek ugyan, de az üzem titkos célja az volt, hogy zsidó asszonyokat mentsenek meg gyermekeikkel együtt a deportálástól.
Az egyik túlélő, Kis Zsuzsanna, aki 15 évesen kapott menedéket a varrodában, így emlékezett vissza: "Ott dolgoztunk az üzemben. Akinek volt varrógépe, be kellett adnia a Katalinba. Anyámnak volt egy, s azt el is vittük az üzembe. A varrodában ötös sorokban ültünk, nők. Ez egy nagy terem volt, és tele volt a katonaság számára készítendő ingek anyagával. Voltak nők, akik megtanították a többieket varrógéppel varrni. Így aztán szakmailag rendben volt. Fantasztikus szellemi légkör volt a varrodában. Több inget varrtunk meg, mint ami arra a napra be volt tervezve, és amikor befejeztük, elkezdtünk énekelni, együtt! Valóban nagyon gyorsan dolgoztunk, és örömünk is volt benne… Ezekben a nehéz időkben, amit átéltünk, olyan volt ez, mintha moziba mentünk volna."
A ruhaüzem egy sportlegenda családját is védte. Itt talált menedékre a torinói futballcsapat korábbi edzőjének, Erbstein Ernőnek a testvére, a felesége és a kisebbik lánya, Márta is.
"Az üzem folyamatosan és akadály nélkül működött a Horthy-rezsim alatt, hála az apostoli nuncius és a magas rangú katonák segítségének a nyilas hatalomátvételig" - írja Bóc Imre, aki összeállította a varroda történetét.
Hiába védte a vatikáni zászló Klinda Pál atya üzemét. 1944 utolsó hónapjaiban a nyilasok nekiláttak, hogy módszeresen felkutassák Budapesten a zsidókat, és elhurcolják őket.
1944. december elsején a nyilasok megszállták a varrodát, és magukkal vittek több tucat nőt - közülük Dános Éva kivételével mindenki meghalt, vagy a pokoli vonatút alatt, vagy a haláltáborban.
Volt, aki Mallász Gitta és a nunciatúra segítségével el tudott szökni, ők a környéken az erdőben, illetve barátoknál, rokonoknál bújtak el, és várták ki a háború és a nyilas rémuralom végét.
Klinda Pál 1945-ben meghalt.
Klinda Pált 1995-ben, halála után 50 évvel választották a Világ Igazai közé, a Yad Vashem honlapján azt is felsorolják, név szerint, hogy kiket rejtegettek a hadiüzemben.
Mallász Gitta szintén posztumusz, Bóc Imre és Monique Guillement-Solaire kutatómunkájának köszönhetően, 2012-ben kapta meg a Világ Igaza címet.