MÚLT
A Rovatból

9 rejtély, amelyről máig azt hiszik, hogy megoldatlan maradt

Ez az igazság a Bermuda-háromszögről, Anasztázia hercegnőről, a piramisokról vagy a majákról.


9. Tényleg elszökött a bolsevikoktól az utolsó orosz cár lánya?

Anna Anderson azt állította, hogy ő volt Anasztázia Romanov nagyhercegnő, az utolsó orosz cár, II. Miklós legfiatalabb lánya. A cárt 1917-es lemondása után családjával együtt 1918-ban mészárolták le bolsevik lázadók, de Anderson azt állította, hogy rejtélyes jótevők megmenekítették és Európába szöktették.

romanov

Bár a Romanov-család leszármazottai tagadták, hogy ez valóban igaz lenne, sokan elhitték, 1956-ban még hollywoodi film is készült a történetből. Évtizedekkel később, 1991-ben újra felkapták a sztorit, amikor egy yekatyerinburgi tömegsírban megtalálták a legtöbb Romanov földi maradványait, kivéve a cár gyerekeiét. Végül 2007-ben derült fény az igazságra: megtalálták a cár két gyerekének maradványait is, melyeket összehasonlítottak az uralkodó 1891-ben – egy gyilkossági kísérlet során – összevérzett ingével, és bebizonyosodott, hogy gyermekei a cárral együtt haltak meg, Anderson végig hazudott.

8. A Bermuda-háromszög titka

A rejtélyes háromszög Florida, Bermuda és Puerto Rico területét köti össze. Szakértők szerint egy megmagyarázhatatlan baleset sem történt ott.

Ha még egy filmet sem láttál vagy egy újságot sem olvastál életedben, vélhetően még nem hallottál a Bermuda-háromszögről. Kevés ilyen ember van a földön. Állítólag itt olyan természeti erők hatnak, melyek úgy tüntetnek el hajókat és repülőgépeket, hogy sosem találják meg őket újra.

Több tanulmány is leírta már a mítosz cáfolatát: Lawrence David Kusche 1975-ben közölt egy írást, melyben bebizonyította, hogy minden, a háromszög területén történt eltűnést a kedvezőtlen időjárás vagy más hátrányos körülmények okozták, és sok esetben a roncsok is előkerültek.

Ennél talán még meggyőzőbb, hogy az amerikai tengervédelem is leírja a weboldalán, hogy nem ismeri el a Bermuda-háromszög létezését.

7. Miért omlott össze a maja civilizáció?

Röviden: környezeti okok miatt.

Az emberek sokáig különböző teoriákat gyártottak a maja civilizáció összeomlására: nagy csaták elvesztése, parasztlázadások, UFO-bevatkozás és még ennél is elrugaszkodottabb magyarázatok.

maja

Jared Diamond történész már 2005-ben felvetette egy írásában, 2012-ben pedig egy, az Arizonai Egyetemen készült tanulmány részletesen leírta: a mezőgazdaság kudarca és az ételhiány okozta a civilizáció végét, mivel a maják olyan sok erdőt kivágtak a területükön, hogy megváltozott a földek napsugár-felszívási képessége, megritkultak az esőzések és a felhőzet, a talaj pedig kiszáradt és művelhetetlenné vált.

6. Volt köze az esernyős embernek John F. Kennedy meggyilkolásához?

Minden bizonnyal nem. Az esernyőt tartó férfi csak heccelni szerette volna az elnököt.

Elterjedt az az elmélet, miszerint 1963-ban a képen is látható férfi esernyőjének feltartása volt a jelzés a fegyveresnek, hogy tüzet nyithat Kennedyre. Amikor az amerikai kongresszus alsó háza újra megnyitotta a nyomozást a ’70-es évek végén, egy Louie Steven Witt nevű férfi bevallotta, hogy ő volt az „esernyős ember”. Heccből csinálta azt, amit: ezzel fejezte ki unszimpátiáját az elnök apja, Joseph P. Kennedy felé, aki az Egyesült Királyság amerikai nagykövete volt, és támogatta a korabeli brit miniszterelnök, Neville Chamberlain politikáját Hitlerrel szemben. Chamberlain szinte alig jelent meg úgy a nyilvánosság előtt, hogy ne lett volna nála esernyő: erre szeretett volna célozni Witt.

5. Mi történt a Franklin-expedícióval?

Sir John Franklin angol felfedező 1845-ben indult útnak Kanada felé, hogy összeköttetést találjon a két óceán között. 128 fős legénysége és 3 évre elegendő élelmiszerük volt, több mint 30 expedíció indult el őket keresve, olyan sokan, hogy már többen haltak meg őket keresve, mint magán az expedíción.

exped

Azóta kiderült, hogy nem is a hajózási baleset, hanem mérgezés okozta a halálukat: olyan magas volt az ólomtartalma a konzervdobozaiknak, hogy a legtöbben ebbe haltak bele. Az is közrejátszhatott, hogy a korabeli Angliában kiugróan magas volt a légszennyezettség a fejlődő ipar miatt, ezért otthonról sem teljesen egészségesen indultak el.

4. Mitől mozognak ezek a több száz kilós kövek?

A kaliforniai Death Valley Nemzeti Parkban található – akár 300 kilós – kövek furcsa okokból mozognak, nyomot hagyva maguk mögött.

kovek

Sokáig senki sem értette, és kutatók sem tudták megmagyarázni, hogy mitől mozognak a hatalmas kődarabok. Mivel a nemzeti park üzemeltetői nem engedték, hogy GPS-nyomkövetőket rakjanak a kövekre, egy kutatócsoport végül úgy döntött, hogy ők maguk helyeznek oda hasonló méretű köveket, és azokat vizsgálják meg.

Minden télen felgyülemlik egy bizonyos mennyiségű víz a völgyben az esőzések miatt, amely éjszaka befagy, vékony jégréteget képezve. Amikor felkel a nap, a jég elolvad olyan kis darabokra, amiket a szél képes arrébb fújni, és velük együtt a köveket is odébb sodorni. A folyamat olyan lassú, hogy szabad szemmel nem is látható.

3. A tunguszkai robbanás rejtélye

A tunguszkai esemény 1908-ban történt, amikor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyó között a légkörbe lépett egy égitest, amely tűzgömbbé vált, majd még a légkörben felrobbant.

Sokáig bizonytalanok voltak a kutatók, hogy mi okozta a robbanást, ami 1.000-szer nagyobb energiát hordozott magában, mint a Hiroshimára ledobott atombomba, és összesen 2.000 négyzetméteren terjedt el. Végül 2013-ban sikerült egyértelmű bizonyítékot találniuk arra, hogy egy meteorit okozta a tunguszkai eseményt.

2. Hogyan halt meg III. Richárd angol király?

Egy csatában 1485-ben, de a maradványait csak 2012-ben találták meg.

richard

III. Richárd angol monarcháról Shakespeare is írt műveiben, megalomán, púpos uralkodónak nevezve őt. Abban senki sem kételkedett, hogy csatában hullt el, de 2012-ben meglepődtek az angliai Leicester lakói, amikor egy helyi parkolóban megtalálták a csontjait egy ásatás során. A vizsgálatok során kiderült, hogy 11 sebet ejtettek rajta, melyből 9 a koponyáját érte. A Shakespeare által festett kép spekulációnak bizonyult, ugyanis egyáltalán nem volt púpos.

1. Hogyan épültek a piramisok?

Évszázadokon keresztül törték a fejüket az emberek, hogy hogyan voltak képesek az egyiptomiak piramisokat építeni. Kutatók 2014-ben írtak arról, hogy a munkások egy szánszerű segédeszközt használtak a kövek szállításához a nedves talajon.

piramis

Leginkább a ’60-70-es években terjedt az a hipotézis, miszerint az ókori Egyiptomban az emberi izmok képtelenek voltak megmozgatni ilyen tömegű köveket, és minden bizonnyal valami külső – nem evilági – segítséget kaptak.

Végérvényesen 2014-ben, az Amszterdami Egyetem kutatói mentettek meg minket a magazinok áltudományától: egy ősi sírt elemezve arra jutottak, hogy a munkások szánkókhoz hasonló eszközökre rakták fel a köveket, melyeken eloszlatták a terhelést, maguk mögé pedig folyamatosan vizet öntöttek, hogy meggátolják, hogy visszacsússzon.

Via science.howstuffworks.com

Ha érdekes volt a cikk, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
A nő, aki elsőként fedezte fel, miből áll az univerzum és a csillagok, de hazájában még diplomát sem kaphatott
Cecilia Payne volt az első hölgy a világon, akinek sikerült megszereznie a csillagászati PhD- fokozatot, sőt, a Harvard professzori címét is. Mindezt abban az időben, amikor Nagy-Britanniában a nők még diplomát sem kaphattak.


Eléggé igazságtalan, hogy a legtöbb találmányhoz automatikusan hozzákapcsoljuk a feltalálóját is, akikkel tele vannak a tankönyvek is, míg mások neve a feledés homályába vész. Pedig igazán nem lehet azt mondani, hogy mellékes információ, amire a brit származású amerikai csillagász, Cecilia Payne (1900-1979) rájött: hogy az univerzum legelterjedtebb eleme a hidrogén.

Eleinte még a saját édesanyja sem támogatta az egyetemi tanulmányait, mert nevetségesnek gondolta, hogy nőként tudományos pályát válasszon. Pedig Cecilia a középiskola után elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre, ami nem volt kis dolog – akkoriban sem. Ott fizikát és kémiát tanult, majd miután elmélyült beszélgetést folytatott egyik professzorával, Arthur Eddington asztrofizikussal az egyetem obszervatóriumának nyílt napján, a csillagászat került érdeklődése középpontjába. Eddington, látva a lány tehetségét, rábízta az obszervatórium könyvtárának gondozását.

Nem meglepő módon Ceciliát még az egyetem alatt a Királyi Csillagászati Társaság tagjává választották, de Cambridge-ben 1948-ig érvényben volt az a rendelkezés, hogy nők ugyan járhatnak az egyetemre, de diplomát nem kaphatnak. Tehát a női hallgatók arról nem is álmodhattak, hogy kutatók lesznek, legfeljebb pedagógusnak állhattak.

Eddington professzor azonban bemutatta őt az Angliába látogató Harlow Shapley amerikai csillagásznak, aki – diploma hiánya ide vagy oda – felajánlott neki egy ösztöndíjat a Harvard Egyetemre, a Radcliffe College-ba a PhD dolgozatának elkészítésére. Cecilia nem csupán élt a lehetőséggel és Amerikába költözött, hanem mindössze két év alatt meg is szerezte a doktori fokozatot. Ezzel ő lett a világtörténelem első nője, aki a Harvardon valaha ledoktorált, méghozzá 25 évesen.

Ebben a dolgozatában mutatta be fő tudományos eredményét: spektroszkópiai módszerrel kimutatta, hogy a Nap tömegének döntő többsége hidrogén. De még jópár alapvető módszertani, illetve tudományos problémát oldott meg benne, sőt a változó csillagok kutatását máig az ő elméletére alapozzák. Óriási megdöbbenést keltett azzal, hogy leírta: a csillagok anyaga nem a Földéhez hasonló, hanem zömmel hidrogénből és héliumból állnak.

A Princetoni Egyetem professzora, akivel a dolgozatot lektoráltatták, az eredményt „nyilvánvaló képtelenségnek” minősítette – de később nyilvánosan belátta a tévedését, miután saját maga is elvégezte más módszerrel az erre irányuló kutatásait, teljesen hasonló eredménnyel. Otto Struve csillagász azonban kapásból így jellemezte a PhD disszertációját:

„A legbriliánsabb tézis, amit valaha írtak a csillagászat területén.”

A sikeres védés után állást kínáltak neki a Harvard Egyetemen, de itt is beleütközött a nemi diszkrimináció könyörtelen üvegplafonjába: nőként csak „technikai asszisztens” besorolást kaphatott, férfi kollégáinál jóval alacsonyabb fizetéssel, miközben az elvárások ugyanazok voltak felé is. Ettől függetlenül kiharcolta magának szakmai munkájával a professzori kinevezést, amelyre 56 éves koráig kellett várnia. Azonban azt a rekordot senki nem vehette el tőle, hogy ezzel ő lett az első professzornő a Harvard történetében. Továbbá később kinevezték a csillagászati tanszék élére is, ezzel pedig ő lett a Harvard Egyetem első női tanszékvezetője is.

Cecilia érthető módon szakmán belül választott magának férjet: 34 évesen hozzáment az orosz származású amerikai csillagászhoz, Sergei Illarionovich Gaposhkinhoz. Közösen is sokat kutattak, főleg a Tejútrendszert és a Magellán-felhők változó csillagait, méghozzá komoly eredményekkel.

A természettudományi szakma immár vitathatatlanul ítélte meg az érdemeit: 43 évesen elnyerte az akadémiai tagságot, 76 évesen pedig kiérdemelte a Henry Norris Russell-díjat, azaz az Amerikai Csillagászati Társaság nagydíját. Köszönőbeszédében ezt mondta:

„A fiatal tudós jutalma az az érzelmi izgalom, hogy ő lehet az első a világtörténelemben, aki látott vagy megértett valamit.”

1979-ben rákban hunyt el, de nem sokkal előbb még megírta az önéletrajzát. A hír hallatán azonban nem robbant fel a gyászjelentés-rovat az újságokban, sőt a tudományos munkássága előtti tisztelgés később kimerült egy egyetemi emléktáblában és egy róla elnevezett díjban. Úgyhogy most legalább a saját elménkbe véssük fel mélyen Cecilia Payne nevét, aki felfedezte, miből vannak a csillagok és miből épül fel a Nap.

(Források: 1, 2, 3)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg
A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.


Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.
Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát
Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.


Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
„A hülyeség és a hülye intézetek, különös tekintettel Magyarország hülyéire” – ez volt az első könyve a gyógypedagógia hazai úttörőjének, aki szellemi fogyatékkal élőkkel foglalkozott
Frim Jakab egész életét a gyógypedagógiára tette fel, amely fogalom is hozzá köthető. Bár nem volt szakképzett, hatalmasat lendített az elmebetegek helyzetén, és ő hozta létre az Első Magyar Hülyenevelő- és Ápoló Intézetet is.


1898-ban még egészen más színezete volt a hülye szónak, mint mostanság: ekkor írta A hülyék és gyengeelméjűek budapesti prospektusa című kiadványt is Frim Jakab (1852-1919).

Már egészen fiatalon, 14 éves korában megszületett a körmendi születésű fiúban az elhatározás, hogy segítsen a fogyatékkal élő embereknek, miután látott egyet, majd a fővárosi Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. Jakab már akkor érzékenyített, amikor ez még nem volt divat: az volt az életcélja, hogy a szellemi fogyatékossággal élőket integrálja az életbe, megfelelő munkát találjon nekik – a számukra lehetséges szakmákat külön tanulmányozta is –, a társadalmat pedig arra ösztönözze, hogy átérezzék a helyzetüket és fogjanak össze az érdekükben.

Így nyilatkozott ezzel kapcsolatban:

„Az értelmi fogyatékos gyerekeket nem elég megóvni, menhelyet létesíteni számukra, hanem gyógyítani, nevelni és képezni kell, hogy legalább félig hasznavehető egyéniségekké válhassanak.”

Ugyan nem készített tantervet vagy órarendet, de akkoriban szokatlan szemléletével úgy vélte, hogy fontos a hozzá kerülő gyermek korábbi adatainak, életeseményeinek ismerete is, megteremtve ezzel az anamnézis, azaz kórtörténeti lap fogalmát. A vallásos nevelést és a zenét tartotta a legfontosabb képzőeszközöknek, valamint az emlékezet fejlesztését történetek újramesélésével.

Olyannyira komolyan foglalkozott a témával, hogy 1876-ban a philadelphiai egyetem a pszichológiai tudományok doktora címmel tüntette ki, három évvel később Párizsban pedig aranyérmet kapott a világkiállításon.

Ahogy az lenni szokott, hazánkban csak jóval később ismerték el a munkásságát, de Magyarországon is több intézményt neveztek el róla.

A tanítónál kéz a kézben járt a tudományos és a gyakorlati nevelőmunka: a betegek oktatása és gondozása mellett folyamatosan képezte magát a pszichiátria területén, bújva a legújabb szakirodalmat. 1884-ben Frim Jakab vezette be a gyógypedagógia fogalmát a magyar szakirodalomba. De hogy jutott idáig a karrierjében?

Diplomája után maga Trefort Ágoston miniszter küldte Frimet európai tanulmányútra, amelynek során – a látott külföldi intézetek példáin felbuzdulva – itthon is hasonló intézmény megalapítására törekedett. Így nyílt meg a tapasztalataira alapozva 1875-ben a Munka elnevezésű gyógyintézet Rákospalotán. (Ez az érdeklődési kör a családban igen erős lehetett, hiszen testvére, Antal szintén gyógypedagógus volt, siketek számára magánintézetet működtetett.) Frim Jakab tehát elsőként tárta fel Magyarországon az értelmi fogyatékosok nehéz sorsát és hozott létre számukra nevelőintézetet, humánus kötelességnek nevezve a hivatását.

Bár az intézete folytonos anyagi problémákkal küszködött, az elért eredmények mégis közismertté tették, és két éven belül – némi létszámbővülés és Pestre költöztetés után – ebből lett az Első Magyar Hülyenevelő- és Ápoló Intézet, amelyet Frim saját költségén intézett.

Ez a későbbi ápolóintézeteknek is jó alapot adott. A gyermeki tompaelméjűséget a gyógypedagógus három kategóriára osztotta: a tompaelméjűekre, akiket szoktatni lehet; a betegelméjűekre, akik fejlődésre képesek; valamint a gyengeelméjűekre, akik képesíthetőek. A hülyeséget elmebetegségnek nevezte, bár szerinte az őrültség, amely ugyancsak elmebetegség, nem azonos a hülyeséggel.

Híres türelmét otthon is kamatoztathatta, hiszen feleségétől nem kevesebb, mint kilenc gyermeke született.

Pedagógiai felfogását Frim így foglalta össze egyik szakkönyvében:

„az elnyomorult, gyenge, elkorcsosult testet a rendes irányban kell kifejteni, erősíteni, gyógyítani, a szunnyadozó lelket felébreszteni, a sötét, tévelygő szellemet összegyűjteni és azt legalább 'a legáltalánosabb és legszükségesebb ismeretekre' tanítani; főképpen azonban a felébresztett szellem alapján 'erkölcsöt' kell beléjük oltani.”

Források:1,2,3,4


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk