prcikk: 8 hazai legenda, amit nem biztos, hogy ismertek | szmo.hu
MÚLT
A Rovatból

8 hazai legenda, amit nem biztos, hogy ismertek

Az ördögfiakkal szövetkező dajka, a forrást fakasztó király, az elásott kincs vagy a föld alatt zúgó harang története ma is lenyűgöző.


Olyan izgalmas legendáink és mondáink vannak, hogy az összes filmre kívánkozik. Ha mindet le akarnánk írni, szinte végeérhetetlenül hosszú cikk lenne belőle. Ezért most csak 8 történetet adunk közre. Kíváncsiak vagyunk, nektek melyik tetszik a legjobban. Írjátok meg kommentben!

1. Fót neve valójában azt jelenti, hogy folt

Több változata is született annak a történetnek, amely Fót nevének eredetéről szól. A legendák a mogyoródi csatára vezetik vissza. A csata I. Béla fiai és Salamon között zajlott 1074 márciusában, a mai Mogyoród környékén. A küzdelemben Salamon király alulmaradt, Béla fia, Géza herceg nyerte a csatát. Géza állítólag letekintett a hegyoldalból és megpillantott egy települést. "Mi az a folt odalenn?" - kérdezte.

Egy másik változat szerint a csata során Géza herceg nadrágján lyuk tátongott, és azt a hegyoldal alján fekvő község egyik lakója foltozta meg. A harmadik változatban László herceg - a későbbi I. (Szent) László nadrágja szakadt el a csatában, és azt kellett megfoltozni. A herceg kiabálni kezdett: "Fót kell, fót!" - így lett a település neve Fót.

A csatát megörökítő kép és térkép forása: mek.oszk.hu

mogyorodi_csata_terkep_mek_oszk

mogyorodi_csata_mek_oszk

2. Ahol megjelent Mária

Mátraverebélyt évszázadok óta legendás helynek tartják a csodakútja miatt. Régi irat számolt be arról, hogy egy néma kisfiú vizet keresve lemaradt apjától. Ekkor megjelent számára Szűz Mária, és egy forrást mutatott a fiúnak. Egy lópatkó formájú mélyedésre mutatott, ahol víz csillant fel. A gyermek ivott a vízből és apja után kiáltott - meggyógyult némaságából. Egy másik változat szerint pásztorfiú előtt jelent meg a Boldogasszony. A helyet szentté nyilvánították, a forrásnak 1195-ben Szentkút lett a neve.

Már a XIII. században búcsújáró hely volt, ám a török hódoltság idején Verebélyt lerombolták, a zarándoklatok megszűntek. A XVII. században a ferencesek kijárták, hogy ismét búcsúkat tarthassanak. Néhány évtizeddel később a szent kútban - szemtanúk állítása szerint - arany kereszt ragyogott fel a vízben, csodálatos gyógyulások történtek, végül egy egész sokadalom előtt jelent meg a Szűzanya, karján a kis Jézussal...

szentkut_gov_hu

A mátrverebélyi búcsújáró hely - Forrás: Pályázat.gov.hu

3. Ki fakasztott vizet?

Mátraverebély gyógyító, szent forrásának eredetét más legenda is megörökítette. Állítólag a kunok ellen induló I. (Szent) László királyt és seregét az ellenség bekerítette, a sereg a völgybe szorult. László király, amint átugratott lovával egy szakadékot, a paripa patája földre érkezésekor forrást fakasztott. Az uralkodó ezután bárdjával beleszúrt a földbe, és azon a helyen feltört a víz...

VIDEÓ: A Szentkút és a búcsújárás története

4. Móré László rablott kincsei

Kisnánán állnak egy ódon vár romjai, ami a 11-12. században épülhetett. Az évszázadok során többször gazdát cserélt, míg végül Móré Lászlóhoz került. A férfit korabeli rablólovagként tartják számon, rendszeresen fosztogatott a Dunántúlon. Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében is felbukkan. 1533-ban Palota várából Laszky Jeromos és Hasszán bég török segédcsapatai közösen űzték ki.

Az egyik legenda úgy tartja, hogy Móré László, aki rengeteg rablott kincsre tett szert, Kisnánáról fosztogatta hol a magyar, hol török utazókat. A törökök egyszer megelégelték ezt, és elindultak, hogy bevegyék a várat. Móré László a történet szerint az ostromlók közé szórta kincseit, ám hiába. Nem tudott elmenekülni, a janicsárok elfogták, és Móré Lászlót a hírhedt Héttoronyba zárták, a férfi ott is halt meg. A kisnánaiak szerint Móré a vár török elpusztítása előtt elásta kincseit a vár területén - erre azonban nincs semmi bizonyíték.

VIDEÓ: A kisnánai vár

A Pallas Nagylexikon vonatkozó szócikke a következőket írja Móré Lászlóról: "első ízben az 1514-iki pórlázadás alkalmával tűnt ki. Részt vett a mohácsi csatában és azután mint I. Ferdinánd király párthíve, rablásai és garázdálkodásai által hírhedtté lett. Kiostromolták Palotából, mire megszökött, de elfogatott. 1537-ben huszárjaival Eszék vidékét pusztította; 1543-ban pedig a törökök elől, miután a Pozsony vármegyében levő Vöröskő várát Thurzó Eleknek eladta, a Mátrába, Nána várába menekült. A törökök innen is kizaklatták, és mint foglyot gyermekeivel együtt Konstantinápolyba vitték, ahol meg is halt."

5. A lány, akit az ördögfiak védtek

Hollókő nevének eredetét is mondával szokás magyarázni. Élt a környéken egy férfi, Pusztavárhegy ura, Kacsics András. Egy ízben leányt rabolt magának és épülő várának egyik termébe záratta. A lány dajkája azonban magával az ördöggel szövetkezett, hogy a lányt kiszabadítsa. Az ördög parancsára az ördögfiak holló képében esténként újra és újra elhordták az épülő vár köveit, egészen addig, míg a várúr a leányt szabadon nem engedte.

A másik változat úgy tartja, az ördögfiak az erődítményt kőről kőre bontották le, így szabadították ki a nőt. A kövekből a közeli sziklán új várat emeltek. Ez lett Hollókő vára, így született a település neve. A harmadik verzióban az asszony hollói rombolták le újra meg újra, amit a kőművesek felépítettet, és a vár csak azután készülhetett el, hogy a nőt szabadon engedték. A történet egyes motívumai emlékeztetnek Déva várának legendájához, ott is egy asszony válik főszereplővé, és ott is napról napra veszendőbe megy a kőművesek munkája.

hollo_jelkep

Fotó: Patrióta Európa

holloko

Forrás: Wikipédia

6. Csák Máté kincse

Hollókő több izgalmas történet ihletője. A jelek szerint a különböző legendák egyik motívuma a elásott/elrejtett kincs. Nos, Hollókő egyik híres uráról, Csák Mátéról is azt tartják, hogy kincseit elrejtette, mégpedig a vár kútjába. "A kút, mely a legendában szerepel, a felső vár víztározója lehet, mivel az alsó vár és az ottani víztározó csak később épült meg. Az is elképzelhető, hogy nem a kút a kincsek rejtekhelye, hanem valamelyik alagút, amely a várból vezetett ki. A legendák szerint ugyanis a Hollókői vár földalatti összeköttetésben áll a Szécsényi és a Strahurai várral, valamint a Nagylóci Őrtoronnyal" írják a Hollókő mondáiban.

A Szécsény és Hollókő közötti állítólagos alagutat eddig senki nem találta meg. A legendák szerint harcok idején használták, például a szécsényi vár ostromakor, 1552-ben, amikor ezen át akart elmenekülni embereivel Árokháti Lőrinc. A törökök azonban elfogták őket.

csakmate

Csák Máté - Forrás: Magyar hősök arcképcsarnoka

7. Galgahévíz titokzatos harangja

A tatárjárásra vezetik vissza az egyik legérdekesebb magyar mondát. Amikor a tatárok betörtek Magyarországra, az itt élők a helyi kolostor kincseit elásták a közelben, a templom harangját pedig a mocsárba süllyesztették. Azóta, ha veszély fenyegeti a települést, a föld alatt megszólal a harang.

galgaheviz

Galgahévíz egy régi képeslapon - Forrás: Decampe

A régmúlt évszázadok történetét idézik azok a dűlőnevek, melyek ma már csak a régi térképeken, illetve az idős emberek emlékezetében élnek. A feneketlen Mocsolya későbbi neve Bikató. A tatárdúlásra, török korra emlékeztető nevek: Vérvölgy, Tatárhányás, Harminchármas domb.

A Feneketlen Mocsolyához különleges legenda társul a nép emlékezetében. A hagyomány szerint a Szentandráspart templomának harangjait a tatárjárás idején abba hányatták bele, hogy az ellenség azt ki ne vehesse. A falu legidősebb emberei mondákban őrizték meg a régmúlt események történeteit. A mondák szerint nagy riadalmat keltett a tatárok érkezése. A pusztító csapatok elől igyekeztek biztos helyre menteni értékeiket. A harangot a közeli mocsolyába süllyesztették, a kolostor értékes kincseit pedig a domb „gyomrába” helyezték. Az idős hévíziek szerint ez a harang mindig megszólalt, ha az országot vagy a falut veszély fenyegette.

A hagyomány szerint a harangzúgást még az első világháború előtt is lehetett hallani. A falu lakóit így figyelmeztette a közelgő veszélyre.

Forrás: Galgahévíz község lapja

Egy másik legenda a szerb alapítású Grábóc községhez köti ezt a mondát. Az ottani kolostortól nem messze állt egykor a falu és a temploma. A templom harangját elásták, és az újhold idején, éjfél körül tompán zúg a föld alatt.

8. Tündérek tanyája

Mást is regélnek Grábócon: valamikor tündérek találkozóhelye volt, nyáron, holdvilágnál hosszú vászonruhába öltözve táncoltak és a közeli dombon fésülték hosszú hajukat...

VIDEÓ: Grábóc

Ha szeretnéd, hogy folytassuk a cikket újabb összeállítással, nyomj egy lájkot!!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Az anyja lehetnék” – Edith Piaf 20 évvel fiatalabb szerelmét mindenki aranyásónak tartotta, amíg ki nem nyitották a végrendeletet
A francia sanzon királynőjének utolsó férje, Théo Sarapo pénz helyett hatalmas tartozást örökölt. Megtehette volna, hogy lemond mindenről, és éli világát tovább. Ő más utat választott.


Párizs, 1962 ősze. A vakufények és a tolakodó újságírók gyűrűjében egy törékeny nő kapaszkodik egy nála majdnem húsz évvel fiatalabb, feltűnően jóképű férfi karjába. A legendás Edith Piaf, a sanzon királynője ekkor már súlyos beteg. Az orvosok többször megműtötték,

a teste lassan felmondta a szolgálatot, a hangja, amely egykor milliókat babonázott meg, már csak foszlányokban emlékeztet régi önmagára.

Ebben a kétségbeejtő állapotban mutatja be a világnak új férjét, a görög származású párizsi fodrászfiút, Théo Sarapót, polgári nevén Théophanis Lamboukast. A közvélemény és a sajtó azonnal ítéletet mond. A lapok hasábjain és a kávéházak teraszain mindenki biztosra veszi, hogy a fiatalember kizárólag a világsztár hatalmas vagyonára és a busás örökségre pályázik. A kegyetlen pletykák futótűzként terjednek, miközben a valóság, amely a zárt ajtók mögött és a későbbi végrendelet soraiban lapul, egy egészen más, sokkal megrendítőbb történetet rejt.

A provokációnak tűnő kapcsolat 1962 januárjában kezdődik, amikor a zenei karrierről álmodó Sarapo megismerkedik az énekesnővel.

A viszony gyorsan komolyra fordul, és a pár 1962. október 9-én, napra pontosan egy évvel és egy nappal Piaf halála előtt, hivatalosan is összeköti az életét.

A házasulók a párizsi tizenhatodik kerületben tartják a polgári szertartást, majd a görög ortodox Szent István-székesegyházban tesznek fogadalmat Isten színe előtt. A frigy nem hoz békét, sőt, valóságos sajtócunamit indít el. A korabeli újságírók „a görög gigoló” névvel illetik a férfit, és a gúnyolódás még Piaf közvetlen környezetét is megmérgezi. A házasság előtti hezitálás egyik legmélyebb pillanatában maga az énekesnő is szinte visszakozik.

„Mindent törölj, nevetséges leszek, az anyja is lehetnék!”

– mondta Edith Piaf Danielle Bonel titkárnőnek és bizalmasnak a házasságkötés előtti feszült pillanatokban.

Csakhogy a reflektorok vakító fénye és a gúnyolódó címlapok mögött egy egészen más dinamika működik a mindennapokban. A színpadon még egy utolsó, hatalmas fellángolást élnek át együtt. Duóként állnak a közönség elé, és 1962-ben közösen veszik fel Michel Emer szerzeményét, az À quoi ça sert l'amour? című dalt. Szeptember 27-én a párizsi Olympia színpadán is együtt énekelnek, majd 1963-ban a Bobino színházban adnak közös estet. A zenei kémia működik, de a színpadi fények kialvása után Sarapóra egy sokkal nehezebb szerep vár. Piaf állapota drasztikusan romlik. Házaspárként Dél-Franciaországba, először Cap-Ferrat, majd Plascassier térségébe költöznek, ahol bérelt villákban próbálják átvészelni a legnehezebb hónapokat. Sarapo ekkor már nem csupán férj és duettpartner, hanem teljes munkaidős ápoló.

Ő viszi a karjában a feleségét, amikor az már képtelen lábra állni, ő eteti kanállal, ő viszi ki a friss levegőre, és egyetlen percre sem hagyja magára,

miközben azok a barátok és haszonlesők, akik évtizedekig a tehetségéből éltek, sorra elmaradnak mellőlük.

A végjáték 1963 októberében érkezik el. Edith Piaf október 10-én, a Grasse közelében fekvő Plascassier-ben örökre lehunyja a szemét. A halál pillanata után Sarapo és a legszűkebb baráti kör egy utolsó, kétségbeesett és törvénytelen lépésre szánja el magát. Mivel Piaf mindig is azt hajtogatta, hogy Párizsban szeretne meghalni és onnan akar végső útjára indulni,

a férj és a kísérők aznap este egy mentőautóval, a legnagyobb titokban a francia fővárosba viszik a holttestet.

A hivatalos bejelentést csak másnap, október 11-én teszik meg Párizsban. Az egész országot mélyen megrendíti a hír. A lemezboltok polcairól a hétvége folyamán a vásárlók az összes Piaf-lemezt elkapkodják.

„Edith Piaf reggel hétkor halt meg Párizsban, és néhány órával később barátja, Jean Cocteau… egy órakor maga is meghalt” – írta Janet Flanner újságíró a gyász napjainak krónikásaként.

A temetés a Père-Lachaise temetőben tízezreket vonz, a tömeg szinte áttöri a kordonokat. Amikor azonban a nemzeti gyász első hullámai elülnek, a család szembesül a hagyatékkal. A pletykák és a rosszindulatú várakozások szerint a fiatal özvegy most teszi rá a kezét a mesés vagyonra. A végrendelet felolvasásakor azonban mindenki elnémul.

A mítoszokkal ellentétben Edith Piaf nem hagy maga után milliókat. Sőt, egyetlen fillért sem hagy hátra.

Helyette egy gigantikus, felfoghatatlan méretű adóssághegy szakad a férj nyakába. A francia jogszabályok értelmében a házastársi öröklés során a tartozások is automatikusan az életben maradt félre szállnak. Piaf az élete során ugyan rengeteg pénzt keresett, de a bőkezűsége, a hatalmas háztartás fenntartása, a barátok folyamatos pénzelése, valamint az utolsó évek brutális orvosi és klinikai költségei teljesen felemésztették a bevételeit. A közkeletű adatok hétmillió francia franknyi azonnali tartozást említenek.

„A világ azt hitte, mérhetetlenül meggazdagodtam. Szeretném ezt egyszer s mindenkorra tisztázni. Edith halálakor nagyon kevés pénze maradt.

Nyilván sokat keresett, de mindent felemésztettek a háztartás fenntartásának költségei, a klinikák, a betegség, az orvosok – én pedig egy évvel később mintegy negyvenmillió frank adófizetési kötelezettséggel találtam szembe magam.

A lemezek után semmit sem kapok, mert a jogdíjakat bérként kezelik; márpedig örökösnek bért nem fizetnek. Így tehát kizárólag a szerzői jogok maradnak” – nyilatkozta Théo Sarapo énekes, Piaf özvegye.

Bár Sarapo megörökli a jogokat és dönthet az életmű felhasználásáról, ez azonnali készpénzt nem jelent az adóhatóság és a hitelezők felé. Ahelyett, hogy lemondott volna az örökségről és új életet kezdett volna, vállalta a teljes adósságállományt, és visszatért a színpadra. Éveken keresztül megállás nélkül koncertezett, turnézott és új dalokat vett fel, hogy minden megkeresett frankot a hitelezőknek és az adóhivatalnak utaljon át.

„Théo úgy döntött, hogy maradéktalanul visszafizeti ezeket az adósságokat. És ez sikerült neki”

– mondta Catherine Glavas Lamboukas, Piaf egyik örököse.

A sors azonban nem ad hosszú és békés életet a tartozásaitól végre megszabaduló férfinak. 1970. augusztus 28-án Sarapo a Limoges melletti Panazolnál, a D941-es úton haladt a Citroën autójával, amikor egy ittas sofőr letérítette az útról. A jármű egy fának csapódott. A mentők még élve emelték ki a roncsok közül, de a harmincnégy éves férfi három órával később a limoges-i kórházban belehalt a sérüléseibe. A család a legfőbb kívánságának megfelelően intézte a temetést.

A párizsi Père-Lachaise temetőben, Edith Piaf családi sírjában helyezték örök nyugalomra. Neve ott áll a fekete márványon, pontosan a felesége lábainál.

A férjtől aztán a családja örökölte Edith Piaf szerzői jogait. A testvérei ma Amerikában élnek és tovább ápolják az énekesnő emlékét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Először azt hitték, itt a világvége: a Niagara-vízesés vize többször is elapadt az évek során
Egyik alkalommal éppen 1848 tavaszán, amikor Európa szerte forradalmak robbantak ki.
Sz. E. Fotó: Fortepan - szmo.hu
2026. március 22.



Képzeld el, amint több száz ember égő fáklyákkal a kezében sétál a Niagara-vízesés peremén. Pontosabban a vízesés hűlt helyén, miközben lent a meder közelében, ahol percekkel korábban még tajtékzott a víz, lovas katonák ügetnek.

Ez nem egy filmjelenet, hanem maga a valóság.

Többször is megtörtént, hogy a világ egyik leghíresebb természeti csodája egyszerűen megszűnt létezni.

A Niagara valójában nem egy, hanem három vízesés összefoglaló neve. A legnagyobb, a Patkó-vízesés javarészt Kanadához tartozik, tőle a Kecske-sziget választja el az amerikai oldalon lévő két kisebb zuhatagot, a Menyasszonyfátyol-vízesést és az Amerikai-zuhatagot.

1848 tavaszán, egyébként akkor, amikor Európában pont fegyveres felkelések és forradalmak zajlottak, egy kivételesen hideg tél után a márciusi meleg és az erős keleti szél hatalmas jégtömeget tolt az Erie-tóból a Niagara folyó torkolatába.

A jég hatalmas gátat képzett, ami harminc-negyven órára teljesen elzárta a víz útját. A vízhiányt először a folyóparti malmok tulajdonosai vették észre, amikor a malomkerekek megálltak.

A hírre ezrek özönlöttek a helyszínre, és óvatosan bemerészkedtek a száraz mederbe. Az emberek olyan fegyvereket találtak a sárban, amiket feltehetően az amerikai csapatok hagytak ott egy 1814-es csata után. Március 29-én éjjel több százan fáklyákkal sétáltak a vízesések peremén, miközben az amerikai lovasság a mederben ügetett. A folyó másnap indult meg újra, amikor a szélirány megváltozott, és a jégdugó feloszlott.

1903. március 22-én az amerikai oldalon ismét elapadt a víz.

A látványosságnak pedig Kanadából és az Egyesült Államokból is a csodájára jártak. A szakértők szerint azonban az 1848-as volt az egyetlen teljes, természetes leállás, a későbbi esetek inkább rendkívül alacsony vízhozamot jelentettek.

1969-ben azonban már szándékosan szüntették meg a vízesést.

Egy 1965-ös helyi újságcikk ugyanis a zuhatag végét jósolta, mivel a korábbi, 1931-es és 1954-es sziklaomlások törmeléke már megfelezte a vízesés magasságát. A közösségi nyomásra egy amerikai-kanadai bizottság jött létre, hogy felmérjék a helyzetet.

1969. június 12-én egy 180 méter hosszú, 28 ezer tonna kőből és földből épített gáttal elzárták a vizet az amerikai oldalon. Mérnökök precízen felmérték a sziklafalat, 48 kőzetfuratot vettek, és érzékelőket telepítettek a kőzettömbök mozgásának figyelésére.

A munkálatok közel fél évig tartottak, majd november 25-én a gát elbontásával a víz újra a régi medrében zubogott. A vizsgálatok után úgy döntöttek, a leomlott törmeléket nem távolítják el.

A Niagara minimális vízhozamát egy 1950-es amerikai-kanadai egyezmény szabályozza, és egy 1954-ben épült gát segít a víz elosztásában a vízesések és az erőművek között.

Hogy az 1848-as esemény ne ismétlődhessen meg, 1964 óta minden télen úszó jégtörő gátat telepítenek a folyóra, ami megakadályozza a jégdugók kialakulását. A vízesés „kiszárításának” ötlete időnként felmerül egy-egy nagyobb felújítás, például hídcsere miatt, de ez ma már hatalmas turisztikai és környezetvédelmi kérdéseket vetne fel.

Via National Geographic, Pangea blog


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
583 áldozat a kifutón: 49 éve történt a tragikus baleset, amely örökre megváltoztatta a repülést
Két Boeing 747, - a KLM 4805 és a Pan Am 1736 - a tenerifei Los Rodeos futópályáján ütközött 1977. március 27-én. A Las Palmas-i bombariadó, a köd és a kommunikációs hibák együtt vezettek a katasztrófához.


Ma van a repüléstörténet legsúlyosabb katasztrófájának évfordulója:

1977. március 27-én a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife Los Rodeos repülőterén két Boeing 747-es, a holland KLM és az amerikai Pan Am gépe ütközött össze a futópályán. A két gépen összesen 583 ember vesztette életét, és mindössze 61-en élték túl a tragédiát, amely egy sor emberi és technikai hiba végzetes láncolatának következménye volt.

A katasztrófa napján egy bombamerénylet miatt lezárták a Las Palmas-i repteret, ezért az érkező járatokat, köztük a KLM és a Pan Am gépét is a jóval kisebb, felkészületlenebb tenerifei Los Rodeos repülőtérre irányították. A hirtelen megnövekedett forgalom miatt az előtér és a gurulóutak is megteltek, így a hatalmas Jumbo Jeteknek a futópályán kellett manőverezniük. A helyzetet tovább rontotta, hogy az időjárás egyre rosszabbra fordult, és sűrű köd ereszkedett a reptérre, a látótávolság helyenként 700 méter alá csökkent.

Nem sokkal 17 óra előtt a KLM gépe engedélyt kapott, hogy végigguruljon a futópályán, a végén egy 180 fokos fordulattal pozícióba álljon, és ott várjon a felszállási engedélyre. A Pan Am gépét arra utasították, hogy kövesse a hollandokat, de a C3-as gurulóúton hagyja el a pályát. A Pan Am pilótái azonban a ködben nem voltak biztosak a dolgukban, és mivel a C3-as kijáratnál egy rendkívül éles, 135 fokos fordulót kellett volna végrehajtaniuk, inkább tovább gurultak. Eközben a KLM befejezte a fordulót, és Jacob Veldhuyzen van Zanten kapitány gázt adott a felszálláshoz.

A másodpilóta ekkor közbeszólt: „Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!” Erre a kapitány visszahúzta a gázkarokat, majd azt mondta: „Tudom, gyerünk, kérdezz rá!”

A KLM személyzete rádión közölte, hogy felszállásra készen állnak, és várják az irányítási engedélyt. A torony válaszul a felszállás utáni útvonalat adta meg nekik: „KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon.” Van Zanten kapitány ezt tévesen felszállási engedélynek értelmezte, újra gázt adott, és hollandul közölte: „Megyünk.”

Ezzel egy időben a Pan Am pilótái jelezték a toronynak, hogy még a pályán vannak: „Még mindig gurulunk lefelé a kifutón, 1736-os.” Ez a rádióüzenet azonban a KLM pilótafülkéjében egy zavaró sípolásként jelent meg, mert a másodpilóta éppen az útvonalengedélyt olvasta vissza. A torony nyugtázta a Pan Am helyzetjelentését: „Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát.” Ezt hallva a KLM fedélzeti mérnöke megkérdezte a kapitánytól: „Még nem ment le a Pan Am?” A kapitány válasza egy félreérthető „Igen” volt.

Ez volt az utolsó lehetőség a katasztrófa elkerülésére. Pár másodperccel később a két gép személyzete a sűrű ködben megpillantotta egymást.

A Pan Am kapitánya a gázt tövig nyomva próbált balra, a fűre letérni a pályáról, a KLM pilótája pedig olyan erővel húzta fel a gépet, hogy annak farokrésze száz méteren keresztül szántotta a betont. A holland gép elemelkedett, de már nem tudta átugrani a Pan Am törzsét.

A KLM futóművei és hajtóművei letarolták az amerikai gép tetejét és vezérsíkját, majd a felszállás előtt teletankolt holland repülőgép 150 méterrel odébb a pályára zuhant és felrobbant. A Pan Am gépe szintén kigyulladt. A KLM fedélzetén tartózkodó 248 ember mind életét vesztette. A Pan Am gépéről 61-en menekültek ki, de 335-en a lángok között rekedtek.

A kivizsgálás egyértelműen megállapította, hogy a katasztrófa legfőbb oka az volt, hogy a KLM személyzete felszállási engedély nélkül kezdte meg a nekifutást. A spanyol hatóságok hivatalos jelentése szerint azonban több tényező is hozzájárult a tragédiához: a rossz időjárási körülmények, a földi gurítóradar hiánya, a rádió-kommunikációs félreértések, a reptér felkészületlensége, valamint a KLM személyzetére nehezedő időnyomás. A baleset nyomán a nemzetközi légi közlekedésben szigorították a rádiós frazeológiát, és bevezették a pilóták közti hatékonyabb együttműködést célzó képzési programokat. Egy évvel később megnyitották Tenerife déli, korszerűbb repülőterét is, amely átvette a nemzetközi forgalom nagy részét.

Via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk