MÚLT
A Rovatból

Ki volt a "világ legmagányosabb embere?" – 7 múlt nélküli ember különös története

Az egyik legfurcsább annak a magyar prímabalerinának a története, akinek sem a születéséről, sem a haláláról nem tudunk semmit, csak azt, hogy nyomtalanul eltűnt.


Telis-tele a történelem olyan emberekkel, akik nyom nélkül tűntek el. Azokból azonban jóval kevesebb van, akiknek a múltja ismeretlen: de az igazán érdekes történetek hozzájuk kötődnek.

1. Sandy Cove-i Jerome

1863-ban egy nyolcéves kisfiú a Kanadához tartozó Új-Skóciában, a parton sétálva bukkant rá egy kimerült, átfázott, lábak nélküli férfire. A fiú családja hazavitte. Hamar kiderült, hogy nem beszél angolul, de semmilyen más nyelven sem tudták szóra bírni. Rengeteg kíváncsiskodó ment el meglátogatni, de a férfi egyáltalán nem beszélt, csak morgott mindenkire. Mivel többször hagyta el a száját egy, a névre hasonlító hang, elnevezték Jerome-nak.

Tovább gyűrűzött a rejtély, amikor orvos is megvizsgálta, és kiderült, hogy sebészi precizitással amputálták a lábait, nem sokkal azelőtt, hogy a parton megtalálták.

Jerome átkerült egy új családhoz, Jean Nicola a feleségével és fogadott lányukkal adott neki otthont 7 éven keresztül.

jerome_amazon

Ellátásához heti 2 dolláros támogatást biztosított az állam. Nicola nyelvész volt, de Jerome-ot még ő sem tudta szóra bírni. Miután Nicola felesége meghalt, Jerome átkerült a Comeau családhoz egy közeli faluba, St. Alphonse-ba, és itt élte le élete hátralévő részét. A család hasznot húzott belőle, látogatók pénzt fizettek azért, hogy találkozhassanak Jerome-mal. Az ismeretlen eredetű férfi 1912-ben halt meg, és azóta sem derült ki, hogy ki volt valójában.

2. John Doe 24

1945-ben egy süketnéma, kommunikációra teljesen képtelen tinédzser fiú bukkant fel az Illinois állambeli Jacksonville-ben. Egy szót tudott tudott leírni csupán: „Lewis”. Miután a hatóságok nem találtak rá a családjára, egy pszichiátrián helyezték el, és mivel ő volt a 24. beteg az intézményben, akinek nem tudták a nevét, John Doe No. 24-nek nevezték el – meglepő módon nem Lewis-nak.

Később a látását is elvesztette, vélhetően a cukorbetegsége miatt. 30 évet töltött különböző pszichiátriákon, végül szanatóriumban helyezték el. A rengeteg egészségügyi problémája ellenére jókedvű maradt, gyakran nevetett, süketségétől függetlenül szeretett zenét hallgatni és táncolni.

Szívrohamban halt meg 1993-ban, változatlanul ismeretlen múlttal. Mary Chapin Carpenter dalban örökítette meg a történetét.

3. Monsieur Chouchani

Chouchani tanár úrról sem lehet tudni, hogy pontosan ki ő, és honnan származik. Története azért érdekes, mert mentorai között volt egy Nobel-díjas író, Elie Wiesel is.

Wiesel úgy számolt be róla, hogy "piszkos, szőrös" férfi volt, aki hasonlított egy bohócra. Másik tanítványa, a lengyel-francia filozófus, Emmanuel Levinas szerint egyenesen visszataszító volt a külseje. Ennek ellenére minden tanítványára nagy benyomással volt, kivétel nélkül szuperlatívuszokban beszélnek róla – csak azt nem tudja senki, hogy pontosan ki is volt ő.

chouchani

Annyi ismert, hogy a II. világháború után Párizsban élt 1947 és 1952 között, majd eltűnt néhány évre, és később Izraelben bukkant fel. Aztán megint Párizsban. Végül Dél-Afrikába költözött, ahol élete végéig élt.

Ezen kívül annyit tudnak még róla, hogy 1895-ben született, de azt persze nem, hogy hol. Még a valódi neve sem ismert: a Chouchani, vagy annak még informálisabb változata, a Shushani csak becenevek voltak.

1968-ban halt meg, a sírja Montevideóban, Uruguay-ban van. A Nobel-díjas Wiesel fizette ki a sírkövét és a temetését.

4. Ember a lyukból

Olyan szereplő a listán, aki talán még ma is életben van. Több becenevet is kapott, például az Utolsó Törzstag, vagy a Világ legmagányosabb embere címet is ráaggatták. Először 1996-ban látták az Amazonas esőerdőinek egyikében, Brazíliában, egy marhacsordákkal körbevett területen.

Úgy vélik, hogy ő az egyik helyi törzs utolsó élő tagja. Azért kapta a fenti becenevet, mert minden – szalmából, nádból és levelekből készült – otthonában ásott magának egy kétméteres lyukat, amit vagy csapdaként, vagy búvóhelyként használt.

2007-ben a brazil hatóságok megtiltották, hogy bárki a közelébe menjen, kordonnal vették körbe a területet. Miért? Azért, mert általában nyílzáporral fogadta azokat, akik kíváncsiskodtak. 2014-ben látták utoljára.

VIDEÓ: Találkozás az emberrel a lyukból:

5. Kaspar Hauser

Parasztruházatban találtak rá 1828-ban a mai Nürnberg területén egy kétségbeesett, magányos tinédzser fiúra. Két levél volt nála, az egyiket a gyámja írta, aki „írni, olvasni és vallási tanokra oktatta”, és nem engedte meg neki, hogy kitegye a lábát a házából. A másik az édesanyjától származott, az ő levelében az állt, hogy a fiút Kaspar Hausernek hívják, 1812. április 30-án született, apja lovas katonaként halt meg. A két levél ugyanazzal a kézírással íródott.

Egy katonai tábornok fogadta örökbe, akinek folyton azt hajtogatta, hogy lovas katona akar lenni úgy, mint az apja. Gyakran kezdett lovakról kiabálni, és ha bármi másról kérdezték, pánikba esett, és nem volt hajlandó érdemi dolgokról beszélni.

kh

Később a nürnbergi kastélyban letartóztatták csavargásért. Azt állította, hogy egy sötét cellában tartották, egy takarót, két falovat és egy kiskutyás játékot adtak neki, étkezésre csak kenyeret és vizet kapott. Sosem látta a fogva tartója arcát, és előfordult, hogy arra ébredt, hogy levágták a haját és a körmeit. Feljegyzések szerint örömmámorban tört ki, amikor megkapta a falovakat, folyton simogatta őket és beszélt hozzájuk.

Azt állította, hogy egy furcsa, fekete arcú férfi tanította meg neki a „katona akarok lenni” mondatot, elképzelhető, hogy azt sem tudta, mit jelent valójában. Szerinte ugyanez a férfi hagyta ott az utcán. Növekvő kíváncsiság övezte a történetét, többek között a város polgármestere is meglátogatta a cellájában, és több órát töltött vele.

Két hónappal később kiengedték a börtönből és egy tanító, Georg Daumer befogadta. Ő már tényleg írni, olvasni és rajzolni tanította, Daumer szerint tehetséges volt mindegyikben.

film

Kaspar Hauser életéről film is készült

Ezután kezdődtek az igazi problémák. Többször sérülten találtak rá, Hauser minden alkalommal azt állította, hogy egy ismeretlen csuklyás alak támadta meg. Egyszer pisztolylövést is hallottak a szobájából, vérzett a feje, amikor bementek hozzá. Nem lőtt seb volt, a fiú azt mondta, hogy véletlenül lelökte a fegyvert a falról. Hazudozónak, csalónak titulálták, több családnál megfordult, de mindenki elvesztette vele szemben a bizalmát.

kaspar2

1833-ban egy levéllel a kezében találták meg, súlyos szúrt sebbel a mellkasán. Ismét azzal jött elő, hogy az a férfi támadta meg, aki először otthagyta Nürnberg utcáin. A történetben az sántított, hogy a levél ugyanúgy volt összehajtva, ahogy ő maga hajtogatta őket, a kézírás is az övére hasonlított, ráadásul a korábbi írásaiban előforduló nyelvtani hibák jelentek meg ebben a levélben is.

Erősebben szúrhatta meg magát, mint szerette volna, három nappal később belehalt a sérülésbe. Életét azért követte végig akkora érdeklődés, mert nemesi származásúnak vélték - 1996-ban egy DNS-teszttel bebizonyították, hogy ez nem igaz.

6. A Zöld bakancsos

A Mount Everest egyik legbizarrabb története az övé. Rikító zöld bakancs volt azon a férfin, aki az Everest egyik mészkőbarlangjához közel zuhant le és fagyott halálra, mivel nehezen megközelíthető helyen volt. Nagy valószínűséggel két, 1996-ban eltűnt indiai hegymászó, Tsewang Paljor, vagy a társa, Dorje Morup holttestéről van szó.

Az Everesten már több mint 200-an meghaltak, de ez a szám eggyel kevesebb lehetne, ha nem tévesztenek össze egy haldokló, szintén zöld bakancsos férfit az évek óta ott heverő holttesttel. 2006-ban több tucat hegymászó hitte azt, hogy a Zöld bakancsost látják, miközben egy akkori mászó, David Sharp haláltusájának voltak valójában szemtanúi.

Mivel a korábban lezuhant férfit nem tudták kimenteni, az Everest-hódítók tudták, hogy nem érdemes vele foglalkozni és a rikító zöld bakancs egy régóta halott emberhez tartozik. Sharp vélhetően órákig életben volt, miután összetévesztették a Zöld bakancsossal.

7. Aranyváry Emília

A magyar balerina születéséről szinte semmit nem lehet tudni, de a haláláról sem. Az első magyar prímabalerina valamikor az 1830-as évek környékén születhetett, és valószínűleg a neve sem ez volt eredetileg.

Aranyváry Emília a pesti Német Színház francia balettmesterétől tanult táncolni, első fellépése a Nemzeti Színházban volt, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. A nő később elhagyta Magyarországot, Párizsban lett prímabalerina. Néhány évvel később visszaköltözött Magyarországra, aztán vidéki, majd külföldi társulatok tagja volt, míg végül 1870-ben nyomtalanul eltűnt.

Egyetlen kép maradt fenn róla. Aranyváry Emília életéről és titokzatos eltűnéséről az Index írt cikket.

aranyvari

Forrás: Mentalfloss


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
583 áldozat a kifutón: 49 éve történt a tragikus baleset, amely örökre megváltoztatta a repülést
Két Boeing 747, - a KLM 4805 és a Pan Am 1736 - a tenerifei Los Rodeos futópályáján ütközött 1977. március 27-én. A Las Palmas-i bombariadó, a köd és a kommunikációs hibák együtt vezettek a katasztrófához.


Ma van a repüléstörténet legsúlyosabb katasztrófájának évfordulója:

1977. március 27-én a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife Los Rodeos repülőterén két Boeing 747-es, a holland KLM és az amerikai Pan Am gépe ütközött össze a futópályán. A két gépen összesen 583 ember vesztette életét, és mindössze 61-en élték túl a tragédiát, amely egy sor emberi és technikai hiba végzetes láncolatának következménye volt.

A katasztrófa napján egy bombamerénylet miatt lezárták a Las Palmas-i repteret, ezért az érkező járatokat, köztük a KLM és a Pan Am gépét is a jóval kisebb, felkészületlenebb tenerifei Los Rodeos repülőtérre irányították. A hirtelen megnövekedett forgalom miatt az előtér és a gurulóutak is megteltek, így a hatalmas Jumbo Jeteknek a futópályán kellett manőverezniük. A helyzetet tovább rontotta, hogy az időjárás egyre rosszabbra fordult, és sűrű köd ereszkedett a reptérre, a látótávolság helyenként 700 méter alá csökkent.

Nem sokkal 17 óra előtt a KLM gépe engedélyt kapott, hogy végigguruljon a futópályán, a végén egy 180 fokos fordulattal pozícióba álljon, és ott várjon a felszállási engedélyre. A Pan Am gépét arra utasították, hogy kövesse a hollandokat, de a C3-as gurulóúton hagyja el a pályát. A Pan Am pilótái azonban a ködben nem voltak biztosak a dolgukban, és mivel a C3-as kijáratnál egy rendkívül éles, 135 fokos fordulót kellett volna végrehajtaniuk, inkább tovább gurultak. Eközben a KLM befejezte a fordulót, és Jacob Veldhuyzen van Zanten kapitány gázt adott a felszálláshoz.

A másodpilóta ekkor közbeszólt: „Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!” Erre a kapitány visszahúzta a gázkarokat, majd azt mondta: „Tudom, gyerünk, kérdezz rá!”

A KLM személyzete rádión közölte, hogy felszállásra készen állnak, és várják az irányítási engedélyt. A torony válaszul a felszállás utáni útvonalat adta meg nekik: „KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon.” Van Zanten kapitány ezt tévesen felszállási engedélynek értelmezte, újra gázt adott, és hollandul közölte: „Megyünk.”

Ezzel egy időben a Pan Am pilótái jelezték a toronynak, hogy még a pályán vannak: „Még mindig gurulunk lefelé a kifutón, 1736-os.” Ez a rádióüzenet azonban a KLM pilótafülkéjében egy zavaró sípolásként jelent meg, mert a másodpilóta éppen az útvonalengedélyt olvasta vissza. A torony nyugtázta a Pan Am helyzetjelentését: „Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát.” Ezt hallva a KLM fedélzeti mérnöke megkérdezte a kapitánytól: „Még nem ment le a Pan Am?” A kapitány válasza egy félreérthető „Igen” volt.

Ez volt az utolsó lehetőség a katasztrófa elkerülésére. Pár másodperccel később a két gép személyzete a sűrű ködben megpillantotta egymást.

A Pan Am kapitánya a gázt tövig nyomva próbált balra, a fűre letérni a pályáról, a KLM pilótája pedig olyan erővel húzta fel a gépet, hogy annak farokrésze száz méteren keresztül szántotta a betont. A holland gép elemelkedett, de már nem tudta átugrani a Pan Am törzsét.

A KLM futóművei és hajtóművei letarolták az amerikai gép tetejét és vezérsíkját, majd a felszállás előtt teletankolt holland repülőgép 150 méterrel odébb a pályára zuhant és felrobbant. A Pan Am gépe szintén kigyulladt. A KLM fedélzetén tartózkodó 248 ember mind életét vesztette. A Pan Am gépéről 61-en menekültek ki, de 335-en a lángok között rekedtek.

A kivizsgálás egyértelműen megállapította, hogy a katasztrófa legfőbb oka az volt, hogy a KLM személyzete felszállási engedély nélkül kezdte meg a nekifutást. A spanyol hatóságok hivatalos jelentése szerint azonban több tényező is hozzájárult a tragédiához: a rossz időjárási körülmények, a földi gurítóradar hiánya, a rádió-kommunikációs félreértések, a reptér felkészületlensége, valamint a KLM személyzetére nehezedő időnyomás. A baleset nyomán a nemzetközi légi közlekedésben szigorították a rádiós frazeológiát, és bevezették a pilóták közti hatékonyabb együttműködést célzó képzési programokat. Egy évvel később megnyitották Tenerife déli, korszerűbb repülőterét is, amely átvette a nemzetközi forgalom nagy részét.

Via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Így lett legenda Puskás Ferenc: mindenki tudta, mit fog csinálni, mégsem tudták megállítani
99 éve született Puskás Ferenc, aki arról lett híres, hogy a védők a befelé húzós csele ellenére sem tudták megállítani a bal lábát. Ennek legismertebb példája az 1953-as, Anglia elleni 6:3-as mérkőzésen lőtt ikonikus gólja.


Mindenki tudta, merre húz és melyik lábbal lő – mégsem tudták megállítani.

Puskás Ferenc, aki 99 éve, 1927. április 1-jén született Budapesten, áttörte kora korlátait.

Az egész világon népszerűvé vált, és máig ő az egyik legismertebb magyar híresség.

Gyerekkorában orvos szeretett volna lenni, de a futballpálya lett az otthona. A család 1937-ben magyarosította a nevét, de a legenda mégsem Puskás néven indult.

11 évesen a kispesti kölyökcsapatban még „Kovács Miklós” néven játszott.

A kivételes tehetség hamar utat tört magának.

Mindössze tizenhat és fél éves volt, amikor 1943. december 5-én bemutatkozott az NB I-ben, egy héttel később pedig már az első „felnőtt” gólját is belőtte.

Első szezonjában 18 meccsen hétszer talált be, utána pedig szinte minden második mérkőzésen lőtt egy gólt.

A klubszintű áttörést gyorsan követte a címeres mez. 1945. augusztus 20-án, az Ausztria ellen 5:2-re megnyert meccsen debütált a válogatottban, és rögtön az első gólt ő szerezte. Ekkor kezdett kiépülni a mítosz a nem tipikus atlétaalkatú zseniről, akit az ellenfelek hajlamosak voltak alábecsülni, amíg a bal lába el nem döntötte a meccset.

Ennek karriernek a csúcspontja az 1953-as, Anglia elleni 6:3-as diadal egyik gólja, amikor egy zseniális visszahúzással küldte el az angol védőt, majd a kapuba bombázott.

A történelem azonban közbeszólt. Az 1956-os forradalom után Puskás a Honvéd több játékosával együtt külföldön maradt.

A bizonytalanság és a FIFA-eltiltás időszaka után, 31 évesen, sokak meglepetésére a Real Madrid szerződtette. A legtöbben már leírták, ő azonban 18 kilót fogyott, és újra a világ elitjébe küzdötte magát.

Madridban rácáfolt a kétkedőkre: 262 tétmeccsen 242 gólt szerzett, és több Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK) nyert. Az 1960-as BEK-döntőben az Eintracht Frankfurt ellen négy gólt lőtt, az 1962-es fináléban pedig mesterhármast szerzett. Spanyolországban négyszer lett gólkirály.

Döntéseiben végig mellette állt a családja: 1950-ben vette feleségül a 18 éves Hunyadvári Erzsébetet, lányuk, Anikó 1952-ben született, és 1956-ban ők is elhagyták az országot.

Játékos-pályafutása után „Panchóként” járta a világot edzőként. Legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, amellyel 1971-ben bejutott a BEK-döntőbe, ahol csak a korszakos Ajax tudta megállítani őket.

A rendszerváltás után hazatért Magyarországra. Négy mérkőzés erejéig szövetségi kapitány is volt, és képviselte az országot az MLSZ és a kormány delegációiban.

Egészsége azonban megromlott, az Alzheimer-kór egy speciális fajtája támadta meg, és 2000-től folyamatos kórházi kezelésre szorult. A Real Madrid egy budapesti gálameccsel tisztelgett előtte.

Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el. Örökségét ma a Puskás Aréna és a legszebb gólért járó, róla elnevezett FIFA Puskás-díj is őrzi, ahogy 85 válogatott meccsen lőtt 84 gólja is a magyar futballtörténelem csúcsa marad.

A „Puskás-legenda” azért működött, mert mindenki ismerte a fegyverét, de a technikai tudás, a játékintelligencia és a merészség olyan elegyet alkotott, ami ellen nem tudott védekezni az ellenfél.


Link másolása
KÖVESS MINKET: