MÚLT
A Rovatból

5 híres festő, aki kettős életet élt

A híres magyar és külföldi festők között diplomata, asztalos, gyógyszerész, lelkész és belsőépítész is volt. Elmondjuk, kik ők.


Legnagyobb művészeink egy része egészen más pályára készült, és van olyan is, aki a festés mellett belesodródott kora politikai életébe. Az életrajzaikat olvasva gyakran elgondolkodunk, mi lett volna, ha nem fedezik fel a tehetségüket, ha a "tisztes polgári hivatások" valamelyikét választják vagy abban ragadnak. Arra a következtetésre jutottunk, hogy sokkal, de sokkal szegényebb lenne nélkülük az európai művészet története. Azt felmérni sem tudjuk, mennyire.

1. Rubens kora kiváló diplomatája volt

Családja a 16. században Antwerpenből települt át a mai Németország területére, és amikor 1587-ben az akkor tíz esztendős Peter Paul Rubens édesapja meghalt, visszaköltöztek Németalföldre. A fiú anyanyelvén kívül öt nyelven beszélt; ennek már korán hasznát vette, 1600 és 1608 között itáliai tanulmányúton volt. Vincenzo Gonzaga mantovai herceg udvarában részben festett, részben pedig a hercegnek tett apróbb szívességeket. Hazatérése után Antwerpenben Albert főherceg és Izabella főhercegnő udvari festőjeként diplomáciai szolgálatot is ellátott.

onarckep

Rubens egyik kései önarcképe

Élete legfontosabb diplomáciai küldetését az 1620-as évek végén teljesítette. Közvetítőnek kérték fel, hogy simítsa el IV. Fülöp spanyol király és az angol uralkodó, I. Károly konfliktusát. Kortársai szerint Rubens művelt, finom, megnyerő személyiség volt, aki tökéletesen ismerte az akkori illemszabályokat. 1630-ban ennek a kiváló államférfinek és művésznek köszönhetően írt alá békeszerződést az angol és a spanyol udvar. Közben Rubens műhelye ontotta magából a remekműveket: A három grácia, Susanna Lunden portréja, Vénusz és Mars, Bundácska. A művészetre való hatása igen erőteljes volt, például az általa ábrázolt gömbölyded, soványnak éppen nem mondható nőalakok után terjedt el a köznyelvben a rubensi idomok kifejezés. Rubens 1640-ben hunyt el.

haromgracia

A három grácia

2. Munkácsy Mihály asztalosinasként kezdte

Az 1844-ben Lieb Mihály néven született későbbi festő hat éves volt, amikor meghalt az édesanyja, és nyolc, amikor az édesapját is elveszítette. Ezért került Békéscsabára anyai nagybátyjához, aki iparosnak szánta, és egy helyi asztaloshoz adta inasnak. Nehéz évek voltak ezek, nélkülözéssel, napi 10-12 óra munkával. 1858-ban, 14 évesen szabadult fel, ezután újabb inasévek következtek, Aradon, és csak 1860-ban tért vissza a közben Gyulára költözött családjához. Itt ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki tanítani kezdte. Az ifjú Munkácsy Mihály pár évvel később ajánlólevelet kapott Szamossytól, részben ennek köszönheti, hogy Ligeti Antal vette pártfogásába.

munkacsy

Munkácsy Mihály

Azt hihetnénk, innentől kizárólag a festészetnek szentelte életét. A valóság az, hogy a kiegyezés évében például hazai lapok tudósítója volt. Eljutott viszont Párizsba és Düsseldorfba, és az inspiráló módon hatott a művészetére. 1869-ben kint, Németországban festette meg a Siralomház című alkotást, amellyel mintegy berobbant a köztudatba. Egy hullámvölgyet leszámítva a halálát megelőző évekig, 1897-ig egymás után készítette a sikeres képeket: Poros út, a John Miltont ábrázoló festménye, a Krisztus-trilógia stb. 1900-ban hunyt el, ünnepélyes temetésén hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára.

siralomhaz

Siralomház

3. Csontváry Kosztka Tivadar gyógyszerészként kallódott

Már az édesapja is gyógyszerész volt, így hamar világossá vált az 1853-ban született fiú számára, hogy milyen pályára kell lépnie. Budapesten tanult. 1875-ben kapta meg gyógyszerész oklevelét, ezután patikusként dolgozott Léván, Iglón, Eszéken. Mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte. 1880 októberében történt valami, ami áttörést hozott az életében. Akkori munkahelye, a patika előtt üldögélt, rajzolgatott. A gyógyszertár vezetője a rajzra pillantott és felkiáltott: "Hisz maga festőnek született!". Csontváry az 1913-ban írt önéletrajzában azt állította, hogy ekkor a tenyerében megjelent egy fényes háromszög, feje fölött hangot hallott: "Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél!".

cskt

Csontváry Kosztka Tivadar

Már elmúlt 40 éves, amikor Hollósy Simon (a Tengeri hántás alkotója) tanítványa lett. Egy évvel később már külföldön tanult, és azt ezt követő több mint húsz évet utazással és festéssel töltötte. Olyan csodálatos képeket köszönhetünk neki, mint Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, Tavasznyílás Mosztarban vagy a Selmecbánya látképe. Miközben külföldön már elismerték egyéni stílusát, felismerték képei értékét, itthon köznevetség tárgya volt, magányos különc. 1919-ben halt meg.

selmecbanya

Selmecbánya látképe

4. Francis Bacon rájött, nem a belsőépítészet és a bútortervezés érdekli igazán

A 20. századi brit festészet ikonikus alakja Észak-Írországban született 1909-ben, az I. világháború kitörésekor a családja Londonba költözött, azután többször is lakhelyet változtattak. Mindössze 17 éves volt, amikor az apja elzavarták otthonról, mert az édesanyja fehérneműit próbálgatta, és Londonba ment dolgozni. A fiatal fiú egy ismerősével eljutott Berlinbe, Párizsba, és olyan művészek festményeit láthatta, mint Poussin vagy Picasso.

fb

Francis Bacon - Fotó: Telegraph

Bacon 1929-ben önállósította magát, egy garázsba költözött, ez volt a műhelye és a lakhelye is. Gyakorlatilag dizájnerként dolgozott, és már kezdték a fiatal tehetsége között emlegetni. Közben festett, de a festészetből még nem tudott megélni. Korai éveiből nem sok alkotása maradt ránk, mert ezek jelentős részét később, egy rosszabb pillanatában megsemmisítette. Mindenesetre a kenyérre valót változatos munkával kereste meg, még szállodaportás is volt. A negyvenes években lódult meg a szekere (ő maga úgy fogalmazott, hogy 1943-44-ben kezdett igazán festeni), az ötvenes évekre pedig már ismert és elismert, világhírű festő lett. 1992-ben bekövetkezett haláláig sikeres művész maradt.

Head_VI_(1949)

Fej (Tanulmány), 1949

5. Vincent Van Gogh, mint lelkész

Az 1853-ban született művész "pályakezdőként" egy hágai galériában dolgozott. Rajzolgatott gyermekkorától kezdve, de ekkor még nem festőként képzelte el az életét. 23 évesen kilépett a galériából, mondván, a teológiai hivatás vonzza. Mivel édesapja lelkész volt, ezen a környezete nem lepődött meg túlságosan. Egy belga településre küldték feljebbvalói, itt szénbányászok gyermekeit tanította írni, olvasni. Hittant tartott nekik, emellett betegeket ápolt, és csak hobbiként festegetett. Amikor nem hosszabbították meg a kinevezését, lelkileg összetört, ezután még évekig képtelen volt összeszedni magát, szerencsétlenül alakult a magánélete is. Már harmincas éveiben járt, amikor 1886-ban elkezdett festészetet tanulni. Az ezt követő néhány évben született festményeinek zöme, például minden idők egyik legdrágábban eladott festménye, az Íriszek.

vvg

Vincent Van Gogh önarcképe és fotója

Vincent Van Gogh sajnos rendkívül zavart, zaklatott lelkű ember volt. Mély depresszióra és epilepsziás rohamokra egyaránt hajlamos volt - mai források szerint a mértéktelen abszintfogyasztás is súlyosbíthatta a mentális és lelki zavarokat. Egy ízben, egy dühkitörésekor borotvapengével levágta a fülének egy darabját. 1890. július 29-én mellbe lőtte magát egy revolverrel.

iriszek

Íriszek

Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Egy ellopott akkumulátor miatt halt meg 11 gyerek: a pörbölyi tragédia, ami egy egész generációt törölt ki a faluból
1993. február 12-én a vonat 80-nal rohant a pörbölyi iskolabuszba – a mozdonyvezető pontosan tudta, hogy a fénysorompó hetek óta rossz.


„Igazgató bácsi, én most meg fogok halni?” – kérdezte egy alsó tagozatos kisfiú a pörbölyi iskola vezetőjétől a fémroncsok, a szirénák és a kiáltások közepette. A kérdés, amely a Tolnai Népújság tudósítása szerint a tragédia helyszínén hangzott el, egyetlen mondatba sűrítette a felfoghatatlant.

1993. február 12-én, egy fagyos, ködös péntek reggelen Pörböly határában egy pillanat alatt kialudt tizenegy gyermek élete, amikor az őket szállító iskolabusz egy vonattal ütközött. A balesetben a busz sofőrje is életét vesztette, a tragédia tizenkét áldozatot követelt.

Aznap reggel sűrű, párás köd ült a tájra, drámaian lecsökkentve a látótávolságot a nyékipusztai bekötőút vasúti átjárójában. A mentéshez riasztott pécsi helikopter sem tudott leszállni a sűrű pára miatt. A helyszínre érkezőket apokaliptikus kép fogadta: a Gemenc Volán Ikarus busza kettészakadt, hátsó része az árokba csapódott, míg az elejét a Kiskunhalas felől Bátaszék irányába tartó személyvonat mintegy százötven méteren tolta maga előtt a síneken. Az influenzajárvány miatt a buszon a szokásos hatvan helyett aznap csak huszonkilenc gyermek utazott.

A vasúti átjáró fénysorompója a baleset napján nem működött, mert hetekkel korábban, január végén valaki ellopta a berendezés akkumulátorát. A tolvajt sosem találták meg.

A MÁV a vasúti személyzetet írásban figyelmeztette a veszélyre, és a mozdonyvezetők számára kötelezően előírta, hogy a fedezetlen átjáró előtt 15 kilométer/órára csökkentsék a sebességet. A közúton közlekedők számára azonban a sötét jelzőlámpa semmilyen veszélyt nem jelzett a sűrű ködben.

A 7817-es számú személyvonat mozdonyvezetője a kötelező érvényű írásbeli rendelkezés ellenére nem lassított. A vizsgálat később megállapította, hogy a szerelvény közel 80 kilométer/órás sebességgel érkezett az átjáróhoz. A mozdonyvezető ugyan adott hangjelzést, de a fékezésre már nem maradt ideje. Egyik túlélő gyermek visszaemlékezése szerint az utolsó pillanatokban valaki felkiáltott a buszon: „Mi lesz most?! Itt a vonat!”

A tizennyolc sérült gyermeket több környező kórházba szállították, de a helyszínen nem állt rendelkezésre pontos utaslista, ami jelentősen megnehezítette a gyerekek azonosítását és a szülők értesítését. A helyszínen kilenc, a kórházba szállítás után pedig további két gyermek halt bele sérüléseibe. A buszt vezető férfi szintén a kórházban hunyt el.

A tragédiát követő nyomozás a buszvezető és a mozdonyvezető felelősségét is megállapította. Mivel a busz sofőrje elhunyt, csak a mozdonyvezető ellen indult eljárás.

A bíróság első fokon két évre, a Legfelsőbb Bíróság pedig jogerősen három év letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A hazai vasúttörténetben ez volt az egyik első olyan eset, amikor vasúti átjáróban történt halálos baleset miatt egy mozdonyvezetőnek börtönbe kellett vonulnia.

A pörbölyi tragédia az egész országot megrendítette. „Kimondhatatlan fájdalom ért minket. Ezt a tragédiát ez a kis falu talán soha sem fogja kiheverni” – nyilatkozta Gayer János, a falu akkori polgármestere. Közadakozásból 18 millió forint gyűlt össze a gyászoló családok megsegítésére és az áldozatok temetésére. A sportvilág is megmozdult: egy székesfehérvári felkészülési torna győztese, a BVSC-Dreher a százezer forintos fődíjat, a döntős Videoton pedig a rendezvény teljes bevételét ajánlotta fel az érintetteknek. Az elhunyt gyermekeknek egységes síremléket állítottak, a baleset helyszínén pedig emlékmű őrzi az emléküket. A tragédia feldolgozására mentálhigiénés csoport is indult, de a közösségben a történtek sokáig tabutémának számítottak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
A fiatalon elhunyt Kesjár Csaba megérezte a versenypályán a közelgő tragédiát
64 éve született a magyar autóversenyző. Párja a tragédia után azt nyilatkozta, hogy a többi résztvevő Csaba halála után nem akart versenyezni, mindenki a szerette. A futamot le is fújták.


Annak idején, az 1980-as években egy egész korszak ígéretét hordozta Kesjár Csaba a magyar autósportban.

Tehetséges volt, ambíciózus, és oda kellett rá figyelni.

1962. február 9-én született, és csak huszonhat év adatott neki – mégis megmaradt több generáció emlékezetében.

A nyolcvanas években sokan nevezték őt „a reménység hercegének”. Nem véletlenül: egy évvel az első magyarországi Forma–1-es futam, az 1986-os Hungaroring-debütálás után már valós forgatókönyv volt, hogy magyar versenyző állhat rajthoz a királykategóriában. És abban az időben ez nem csupán álom volt, mert az ajtó már kinyílt.

A versenysport családi örökség volt

Kevesen tudják, hogy Kesjár Csaba szenvedélye a családi hagyományokból táplálkozott. Édesapja és nagyapja is versenyzett, vagyis a mozgás, a gépek világa, a pályák ritmusa ott volt a levegőben. Ő viszont nem csak vezetni tudott, hanem értette is, mitől él egy technika.

Talán ezért is beszéltek róla úgy a kortársak, mint aki nem pusztán gyors, hanem rendszerszinten gondolkodik, ami az autósportban aranyat ér.

Mérnöki fej, versenyzői szív

A történet gokarttal indult: 1977 és 1981 között gokartozott, és már itt kiderült, hogy tehetséges. A nemzetközi licencű kategóriában 1980-ban és 1981-ben magyar bajnoki címet szerzett – kétszer egymás után, ami a legjobb bizonyíték arra, hogy nem egyszeri, véletlen sikerről volt szó.

1982-ben már autóversenyzői igazolvánnyal folytatta, és onnantól az események szinte sűrűsödnek. Közben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett.

Formula Easter: 1982, 1983, 1984, 1985 – négyszeres magyar bajnok. 1985: abszolút magyar bajnok. 1986: hegyi bajnok.

Formula Ford: 1986-ban osztrák bajnok, ami különösen fontos állomás volt. Ebből már lehetett sejteni, hogy a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét a magyar versenyző.

1987-től 1988-ig a német Forma–3 bajnokságban versenyzett. 1987-ben a 9. helyen végzett, ami ebben a mezőnyben komoly teljesítmény, főleg úgy, hogy ő volt az, aki nem „készen” érkezett.

Kesjár Csaba lett volna az első magyar versenyző, aki Forma–1-ben szerepelhet

Az 1987-es Magyar Nagydíj hétvégéjén tesztelhette a Zakspeed csapat autóját, így ő lett az első magyar, aki F1-es autót vezetett. Egyetlen teszt is elég ahhoz, hogy egy ország sporttörténeti pillanatként emlékezzen rá.

Majd 1988. június 24-én a nürnbergi Norisringen történt meg az, amit egyetlen versenyző családja sem akar átélni: Kesjár Csaba az edzésen halálos balesetet szenvedett.

A magyar versenyző mintha megérezte volna végzetet

- erről Harle Tamás írt a Kesjár Csaba 60 – A teljes történet című könyvében. A kötetben a szerző felidézi, hogy

24 órával a tragédia előtt Kesjár Csaba a csapattársával bejárta a pályát, és a hírhedt kanyarban meg is állt.

A beszélgetés lényege – röviden – az volt, hogy ha hibázik, nagy baj lehet.

"A halálkanyarban - amelynél később az életét veszítette - megállította a tűzpiros Hondát és azt mondta társának, hogy ha eltéveszti a kanyart, akkor beleszáll a tóba"

-írja Harle Tamás.

"Csapattársa azt felelte, ha elvéti a kanyart, akkor ott a szalagkorlát, ami megfogja. Döbbenet, de 24 órával később éppen ez a korlát okozta Csaba halálát."

Azon a bizonyos napon a fiatal autóversenyző a piros–fehér–zöld festésű Dallarával féknyomok nélkül, nagy sebességgel csapódott a gumifalnak, majd az autó át is szakította a szalagkorlátot, és csak a fák alatt állt meg.

Nem tudott fékezni.

A korabeli beszámolók szerint édesapja épp a helyszínre tartott, de késett. Az edzésre már nem ért oda, a futamot akarta látni. A hírt – hogy a fia meghalt – a csapat magyar szerelője, Nagy Péter közölte vele.

Harle Tamás a Forbes-nak 2022-ben azt mondta, hogy alapvetően a Norisring pár évvel korábbi átépítése és az akkoriban lazább biztonsági szabályok miatt nem élte túl Kesjár az ütközést.

A lazán összerakott gumifal azonnal szétrebbent, és Kesjár autója lyukat fúrt a szalagkorlát két íve közé, amelynek felső része halálos ütést mért a fejére.

A mai előírások mellett, a pilóták fejét védő úgynevezett „glória” miatt nagy valószínűséggel túlélne egy ilyen balesetet.

Werner Imola, Kesjár Csaba párja a tragédia után azt nyilatkozta, hogy a többi versenyző Csaba halála után nem akart versenyezni, mindenki a szerette. A versenyt le is fújták.

Kesjár Csaba neve az 1980-as években azt jelentette, hogy Magyarországnak lehet saját F1-es versenyzője. Sajnos nem így lett.

De amit elért, az örökre beírta őt a magyar autósport történetébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Tömegsír igazolta a világ első feljegyzett tömegjárványát, amit sokan kamunak tartottak
A holttestek fogaiból kinyert DNS bizonyította, hogy a gyilkos kór a pestis volt, ami a kora középkor elején söpört végig a Bizánci Birodalomból indulva.


Egy római kori versenypálya mellett feltárt tömegsír tárja fel a világ legelső, feljegyzett világjárványának borzalmait.

A mai Jordánia területén talált, több mint 200 holttestet rejtő sír kézzelfogható bizonyítékot szolgáltat arra,

hogyan tarolta le a Justinianus-kori vagy Iusztinianoszi pestisjárvány a mediterrán városokat, és hogyan kényszerített egy mozgásban lévő, sokszínű népességet egyetlen, tragikus temetkezésbe.

Az amerikai vezetésű kutatócsoport eredményei szerint a sír egyetlen, katasztrofális esemény nyomait őrzi, nem pedig olyan temetőét, ami lassan, évtizedek alatt telt meg – írta a The Guardian.

A 6. és 8. század között tomboló pestisjárvány milliókat ölt meg a Bizánci Birodalomban.

A most vizsgált Dzserasz városa a járvány egyik epicentruma volt, egy nyüzsgő kereskedelmi központ, ahová a birodalom minden szegletéből érkeztek emberek.

A kutatók a holttestek fogaiból nyerték ki a DNS-t, amivel egyértelműen azonosították a gyilkos kórokozót, a Yersinia pestist.

„A korábbi beszámolók magát a kórokozót azonosították. A dzseraszi lelőhely ezt a genetikai jelzést emberi történetté formálja arról, kik haltak meg, és a város miként élte meg a válságot” – mondta Rays Jiang, a tanulmány vezető szerzője, a Dél-Floridai Egyetem docense.

A kutató szerint a lelet megmutatja, hogy a járványok nemcsak biológiai események, hanem társadalmi traumák is.

„Ez segít megérteni a pandémiákat a történelemben megélt egészségügyi eseményeket, amelyek így csak szövegekben feljegyzett járványkitörések.”

A tömegsírban férfiak, nők, idősek és fiatalok maradványait is megtalálták.

Az áldozatok sokfélesége azt mutatja, hogy a város lakossága rendkívül mobilis volt: rabszolgák, zsoldosok, kereskedők éltek és haltak meg itt egymás mellett. A járvány azonban csapdába ejtette őket, hasonlóan ahhoz, ahogy a Covid-19 idején leállt a világ. „Az emberek mozognak. Utaznak, sebezhetők, és normál esetben szétszóródnak, felbolydulnak. Itt a válság terelte őket össze” – tette hozzá Jiang.

A felfedezés egy régi tudományos vitára is pontot tehet.

„Egy egész filozófiai irányzat épült arra, amely szerint az első pandémia nem is történt meg”

– magyarázta a kutató.

A tagadók azzal érveltek, hogy sem a népszámlálási, sem a gazdasági adatok nem mutatnak összeomlást, és eddig nem került elő egyetlen tömegsír sem.

„Csakhogy az első pestisjárvány valójában könnyen kibogozható. Megvan a Yersinia pestis mint kórokozó; van egy tömegsír és vannak testek – bizonyítékaink vannak rá, hogy megtörtént”

– szögezte le Jiang.

Szerinte a történelem nem mindig látványos összeomlásokból áll. „Hogy a társadalom vagy az intézmények összeomlottak-e, az külön kérdés. Lehet, hogy egy betegség végigsöpör, anélkül hogy forradalomra, lázadásra vagy rezsimváltásra lenne szükség annak bizonyításához, hogy valóban végigsöpört.”

A Iusztinianoszi pestis (i. sz. 541–750) az első a három nagy, történetileg feljegyzett pestisjárvány közül, amelyet a Yersinia pestis baktérium okozott. A második a 14. századi Fekete Halál, a harmadik pedig a 19. század végén, 20. század elején Kínából kiinduló pandémia volt.

A Iusztinianosz-kori járvány a Bizánci Birodalom központjából, Konstantinápolyból terjedt el a birodalom kereskedelmi útvonalain keresztül, és a becslések szerint a Földközi-tenger térségének lakosságát akár 25–50%-kal is megtizedelhette.

A járvány nevét I. Iusztinianosz bizánci császárról kapta, aki maga is elkapta a betegséget, de túlélte.

A dzseraszi (Jerash) lelet azért is kiemelkedő, mert a mediterrán régióban eddig kevés közvetlen régészeti bizonyítékot találtak a járvány pusztítására. Míg Észak-Európában, például Angliában és Németországban már tártak fel a korszakhoz köthető pestises tömegsírokat, a birodalom központi területeiről hiányoztak a hasonló, egyértelmű leletek. A dzseraszi sír genetikai bizonyítékai megerősítik a korabeli írásos forrásokat, például Procopius történetíró leírásait, aki a járvány borzalmairól és a temetetlen holttestekről számolt be Konstantinápolyban. A felfedezés így segít összekapcsolni a történelmi szövegeket a kézzelfogható régészeti és biológiai valósággal.

Via The Guardian

https://www.theguardian.com/world/2024/feb/05/mass-grave-jordan-justinian-plague-pandemic


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Milliárdos gázsi és botrányok: Dieter Bohlen 72 évesen sem bír magával, most is felforgatja a német tévét
Dieter Bohlen a nyolcvanas évek európai pophangzásának egyik megteremtője, aki később producerként és a tévés tehetségkutatók kíméletlen, de vitathatatlanul szórakoztató zsűritagjaként is a csúcson tudott maradni.


A Pop-Titán 72 évesen is újraírja a saját legendáját: alig pár hete, december végén vette feleségül 18 éve tartó szerelmét, Carinát, tavasszal pedig megújult zsűrivel tér vissza a képernyőre a német tehetségkutatóban, a DSDS-ben – és azt ígéri, ezúttal semmit sem hagynak a régiben.

Dieter Bohlen 1954. február 7-én született Berne-ben. Bár egyetemi diplomát szerzett közgazdaságtanból, a zene már a hetvenes évektől kezdve mozgatta. Az igazi áttörés 1984-ben jött el, amikor Thomas Andersszel megalapította a Modern Talkingot.

A duó berobbant a köztudatba, és egymás után öt olyan slágert szállított, amely vezette a német slágerlistát: a „You’re My Heart, You’re My Soul”, a „You Can Win If You Want”, a „Cheri, Cheri Lady”, a „Brother Louie” és az „Atlantis Is Calling” örökre beírta magát a poptörténelembe. A formáció 1987-es első feloszlása után Bohlen producerként folytatta, és ő írta például Chris Norman 1986-os óriási slágerét, a „Midnight Lady”-t, ami szintén hat héten át vezette a német listákat.

2002-ben indult a Deutschland sucht den Superstar (DSDS), amelynek Bohlen évtizedekre a legfőbb arcává és zsűrielnökévé vált.

Egy rövid, 2021-es szünet után visszatért, idén tavasszal pedig a 22. évaddal folytatódik a történet, teljesen megújult zsűrivel. Bohlen mellett a rapper Bushido és az énekesnő Isi Glück foglal majd helyet. „Mindent megfordítottunk” – üzente Bohlen a visszatérés kapcsán. Az RTL csatorna szerint, amely a show-t gyártja, a koncepció egyértelmű. „Három erős karakter, három különböző világ, egyetlen zsűri” – fogalmazott Inga Leschek, az RTL programigazgatója. A feladatról Bushido is elmondta a véleményét: „Ez egy megtiszteltetés.”

A show üzleti szempontból is óriási jelenség. Az Ebiquity adatai szerint a DSDS 2018-ban 60,1 millió euró, azaz mai árfolyamon körülbelül 22,9 milliárd forint bruttó reklámbevételt termelt. A sajtóban megjelent, nem hivatalos értesülések szerint Bohlen gázsija a csúcson évente elérhette a 2,5 millió eurót (körülbelül 953 millió forintot). A 2023-as évadban komoly botrányt okozott, amikor az egyik versenyzőnek, Jill Lange-nak a következő kérdést tette fel:

„Csináltál valami normálisat is? Vagy csak leérettségiztél, és utána dugattad magad?” A jelenet nagy felháborodást keltett, és az RTL végül kivágta a vitatott részt az adásból.

A Modern Talking körüli vita sem csitul. Bohlen és Thomas Anders között évtizedek óta tart a vita arról, valójában ki is énekelte a legendás slágereket. „Minden dalt először én énekeltem fel, Thomas utánaénekelte” – nyilatkozta a Bildnek Dieter Bohlen. Anders ezt rendszeresen cáfolja, a kettejük közötti adok-kapok a német bulvársajtó visszatérő eleme.

Bohlen magánélete is fordulatot vett. December 31-én, a Maldív-szigeteken vette feleségül Carina Walzot, akivel 2006 óta alkotnak egy párt. Az érzelmes pillanatról később így mesélt: „Két percig csak sírtam” – mondta a Bildnek. A szertartást januárban Németországban, Nenndorf városában is hivatalossá tették egy polgári esküvővel, Carina pedig felvette a Bohlen vezetéknevet.

Forrás


Link másolása
KÖVESS MINKET: