40-szeres túlerővel szemben harcoltak a szigetvári hősök
"Fényes ösvényen az ég tengerén
Túl magas Kárpátok bérceinél
Őriznek minket jó hőseink
Csillag tüzek körül
S őrizzük mi bátor tetteik
Rendületlenül."*
Az idős Szulejmán szultán irdatlan serege átkelt a Szabácsnál vert hadihídon, és Zimonynál táborozott, amikor a hír érkezett, hogy Zrínyi Miklós megtámadta az egyik vonuló menetoszlopot, és komoly zsákmányt ejtett. A szultán ekkor Szigetvár felé fordította a tekintetét és a roppant seregét.
Zrínyi IV. Miklós
Pontos adat nem áll rendelkezésünkre, hogy mikor született, így marad a feltételezés -1508 körül. Édesapja Zrínyi III. Miklós, édesanyja Karlovics Ilona volt. A Subic nemzetség jeles tagja, akik már IV. Béla királyunknak is segítséget nyújtottak a tatárjárás alatt. 1347-től a zrini kastély után Zrínyinek kezdték hívni őket.
Barabás Miklós: Zrínyi Miklós (1842)
A családi hagyományokat követve nem csak a harcban tűnt ki, hanem azzal is, hogy 1542-ben horvát bánná nevezte ki I. Ferdinánd (az egyik) magyar király. Ő volt az első Zrínyi, aki bán lett, a Subic nemzettség már többet is adott előzőleg. A Frangepán Katalinnal kötött házassága révén óriási vagyonra és földbirtokra tett szeret, amit a török hódítások folyamatosan veszélyeztettek. Élete folyamatos harccal telt. 1529-ben Bécsnél küzdött a török ellen, 1542-ben Somlyónál, 1556-ban Kostajnicánál, majd Babocsánál verte meg őket. 1557-től szigetvári kapitány, majd 1561-től királyi tárnokmester lett. A tisztségéről 1566 elején önként mondott le, mivel Magyarországon állomásozó német csapatok parancsnokai semmiben sem támogatták a török ellenes harcát, sőt ha lehetett akadályozták. A horvátok is megrovással illették, hogy addig, amíg Magyarországot védelmezi, addig Horvátország prédául marad a muzulmánok számára. Ő erre azt felelte: „azért kell igaz magyaroknak lennünk, hogy jó horvátokká válhassunk.” (Tehát a magyar már akkor is egy viselkedést, egy létezésformát mutatott inkább, mint származást. Ny.Gy.)
Hatalmas birtokai lévén mindennel foglalkozott. Szarvasmarha, arany és ezüst kereskedelemmel, főként Itáliába. Területein még a rabszolga adás-vételt is engedélyezte, valószínűleg jó pénzért. Meg volt ár az oka. Minden bevételét, erejét és tudását az ország védelmére fordította.
Amikor a szultáni sereg átkelt a Száván Zrínyi Miksától I Ferdinánd utódjától azt a parancsot kapta, hogy derítse fel, és támadja meg a török menetoszlopokat. Zrínyi 3000 gyalogost, és 6000 könnyű háti lovas katonát kért a hadműveletek végrehajtásához, amit nem kapott meg. Így amikor a muszlim haderő ellene vonult saját erején kívül csak a Bécs védelmére a Győr alatt felsorakozott mintegy húszezres császári hadra számíthatott.
A török előőrsök már augusztus első napjaiban feltűntek a vár alatt, de a szultáni fősereg csak néhány nappal később érkezett meg a 100 ezres hadával és 300 ágyúval. Zrínyi kellőképpen fogadta őket. Vörös zászlók jelezték a bástyákon, hogy a támadók csak a vérük árán juthat fel oda. A gróf kitört a várból és az előőrsből hatvan törököt foglyul ejtett, akiket a karóba húzatott a falakon, megüzenve a szultánnak, hogy vele nem lehet tárgyalni.
"- Én Zrínyi Miklós gróf megígérem a Mindenhatónak, azután őfelségének és ennek a szerencsétlen vidéknek, azután nektek, akik összegyűltetek, hogy bármi történjék is, akár jó, akár rossz titeket sohasem foglak elhagyni, hanem veletek fogok győzni és meghalni.
- Esküszünk, és szentül fogadjuk, hogy hűségesek és szófogadók leszünk, mindenben engedelmeskedni fogunk. Felajánljuk, hogy úgy a legyőzetést, mint a halált elszenvedjük.
Az esküvel a várban eltűntek a nemesi előjogok. Mindenki katona volt ezek után. Megszűntek a békebeli törvények, egy Isten és uralkodó volt ezután: Zrínyi Miklós gróf. A kapu elé pedig egy nagy fakeresztet állítottak, mutatván a töröknek: a védők felkészültek a kereszthalálra.
A francia követ jelentése szerint, a török táborban a nagy létszám ellenére sok volt a fegyelmezetlen rabló, gyülevész népség. Az utat Szigetig az emberek és a jószágok hullái borították, és a tábor is - a szultán sátrait kivéve - borzalmas állapotban volt. Valószínűleg vérhas pusztíthatott közöttük. De a tűzerő, és a túlerő is nagyon nagy volt még így is, a mintegy 2300 fős védősereggel szemben. (Kiszámították, hogy egy katonának 66 négyzetméternyi területet kellett védenie, amíg Egerben tizennégy évvel korábban ez 33 négyzetméter/fő volt.) Az áradat körbefogta az erősséget, és megkezdődött az ostrom. A tüzérség rontani kezdte a falakat, az aknászok pedig ástak, és megindult a várat körülvevő vizesárok lecsapolásának kísérlete is.
Sziget erőssége földvár volt, például Eger kővárával szemben. A földvárakat fa, döngölt föld, és vesszők és sár elegye alkotta, ami rugalmassága miatt jobban ellenállt a tüzérségi lövedékeknek. Zrínyi intézkedésére a vár udvarán lévő kövezetet felszedték, hogy a becsapódó ágyúgolyók ne pattanjanak meg rajta. A fákat kivágatta, mindent gyúlékony dolgot pedig vizes marhabőrökkel takartatott le. A készletek kiválóan fel voltak halmozva. Négy! hónapra elegendő élelmiszer és hadianyag állt rendelkezésre, és a vár védői – akikkel ott voltak az asszonyok és a gyerekeik is – felkészültek arra, hogy a végsőkig tartsák a posztjukat. (Alapy Gáspár vicekapitánynak kilenc gyereke és a felesége tartózkodott a várban. Képzelhetjük, ez milyen pluszt adhat egy katonának…)
„Kézzel, verítékkel építettek
Vérrel és fegyverrel védelmeztek
Békében éltek, büszkén haltak
Ha látták halni kell
Áldozattá szépült életük
Nem felejtjük el.”*
Augusztus kilencedikén ki kellett üríteni az újvárost. Nem lehetett tovább tartani ezt a részét az objektumnak. Zrínyi és a védősereg az óvárosba vonta vissza az erőit. A törökök a kiszáradó tómederben töltéseket emeltek, így osztva meg még jobban a védelem erejét. Tíz napig sikerült tartani az óvárost, amikor a lendületes muszlim roham bevette azt. Eddig a magyar kitörések is szinte mindennaposak voltak. A visszavonulást nem sikerült rendezetten végrehajtani, így a védők nagy része, mintegy ezerötszáz ember az óváros védelme közben elesett.
"Ez a vár az én szívemet égeti, így azt kívánom: ez is tűzben égjen!" Szulejmán levele a védőkhöz
Az oszmánok elbizonytalanodásához elég lett volna, ha a török haderő hírt vesz arról, hogy a császári had megindult Szigetvár felmentésére. De a császári had, Miksa szigorú parancsára egy lépést sem tett az ostromlott vár felé. A helyzet reménytelenné vált. Megmaradt pár száz katonájával Zrínyi a belső várba húzódott vissza.
Történt egy váratlan fordulat. Szeptember ötödikéről hatodikára virradó éjszaka meghalt Magyarország pusztítója, és rossz szelleme a 71 éves Szulejmán szultán. Tartva az ostrom lendületének megtörésétől, és a janicsárok esetleges újabb lázadásától a halálát titokban tartották. (A hadjárat során többször voltak forrongások az elmarad zsold kifizetése miatt.) A török aknászok ekkor robbantották fel aláfúrva azt a tornyot, amiben a védelem a lőporkészletét tartotta. A tűz, a füst és a pusztítás elképesztő volt.
Szeptember hetedikére a felgyújtott palánkvár már mindenhol lángolt. A belső várnak csak egy kis vizes árka volt, így nem lehetett már tartani. Kétszáz vitéznek és körülbelül négyszáz asszonynak és gyereknek kellett választania: vagy bent égnek, vagy kitörnek. Zrínyi gyorsan határozott. Selyemruhát öltött, a két zsebébe 100-100 aranyat tett, – hogy aki majd kifosztja, ne panaszkodjon, hogy nem volt a grófnál semmi – páncélt nem húzott, csak szablyát fogott és egy kerek pajzsot, még sisakot se tett fel. A törökök már várták a csapóhídnál a magyar kitörést. A gróf az élre állt, lecsapódott a kapu, és a magyar kartácstűz rendet vágott a törökök között. Zrínyi egy pasát és még néhány tisztet levágott, amikor egy golyóval a jobb halántékában sikerült leteríteni őt. A törökök értetlenül álltak, hogy a magyar vitézek se páncélt, se sisakot nem öltöttek magukra. Nem, mert meghalni mentek, nem fogságba esni…
Peter Krafft: Zrínyi Miklós kirohanása (1825) – Nemzeti Galéria
Szigetvár 42 napig tartotta magát. A 2300-as védőseregből csak néhány túlélő maradt. A támadó muzulmán sereg veszteségeiről a budai pasa 18 ezer szpáhit, és 7 ezer janicsárt említ. Ez összesen 25 ezer török, a hadseregük elitje veszett oda. Elmondhatjuk, hogy a csatát elvesztettük, de a háborút, amit túlélésnek is hívhatunk, megnyertük. A mai napon emlékezzünk Sziget hőseire, akik meghozták értünk ezt az áldozatot!
„Kérem, Öregisten, áldásodat
Mennyei Országban tartásodat
Tisztító vízen túl magasló
Lélekőrző Fán
Békében szálljanak lelkeik
Jó Hadak Útján.”*
Forrás:
Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Szulejmán hadjárata 1566.
Zsolnai Gábor: Zrínyi korának haditettei.
Horváth Gábor: Sziget a viharban.
*Az idézet Sólyomfi Nagy Zoltán fohász a hősök lelkéért c. verséből való.
Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!
