Közveszélyes fegyverré vált, hatóság elé került a kalapdivat
Nem mehetünk el szó nélkül egy nagy horderejű esemény közelgő évfordulója mellett. Ugyanis száztíz éve, hogy életbe lépett a székesfővárosi rendőrfőkapitány rendelete a női kalapviselés szabályozásáról.
Hétről hétre Budapest
2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.
A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.
A szabályozás közelebbről a kalaptűkről szólt, amikkel a hölgyek az egyre terebélyesebb, cserélhető toll- és virágkompozíciókkal ékesített kalapkölteményeiket az ezerféleképpen feltornyozott, pótlásokkal kiegészített frizurájukhoz rögzítettek.
A hosszú hegyes fémpálcákról ugyanis kiderült, hogy akaratlanul is közveszélyes fegyverekké válhatnak, főleg a város zsúfoltabb helyein.
A sajtó olyasféle balesetekről tudósított, mint ami például az Andrássy úton történt az omnibuszon, ahol egy zökkenőt követő hirtelen fejrándítást egy fiatalember szeme világa bánta. Hasonló hírek érkeztek Európa nagyvárosaiból is, de a tengerentúlról is: Illinois állam parlamenti épületébe 1909 tavaszán ezerhatszáz szüfrazsett nyomult be jogait követelve, és eközben az egyikük „szuronynak beillő kalaptűje” úgy összehorzsolt egy szenátort, hogy az „kis híja, hogy vérmérgezést nem szenvedett.” Az incidens törvényalkotásra késztette az államférfiakat – no, nem éppen a női választójogról, hanem a helytelen kalaptűviselés súlyos pénzbírsággal büntetéséről.
hirdetés
A rendőrfőkapitány rendelete, 1911
A gyors intézkedés érdekében az 1881. XXI. számú, a fővárosi rendőrségről szóló törvénycikk 8. paragrafusát alkalmazták, mely szerint "oly esetekben, melyekre nézve sem törvény, sem kormányrendelet vagy fővárosi szabályrendelet intézkedést nem tartalmaz, s melyekből a fővárosi rendőri területen tartózkodók élet- vagy testi biztonsága, egészsége, személyes szabadsága vagy vagyonára nézve közvetlen veszély támadhatna, nemcsak jogában, hanem kötelességében is áll a rendőrségnek ideiglenes és bizonyos meghatározott helyre és időre szóló intézkedéseket tenni, s e végből bizonyos cselekményekre szoritó vagy azoktól eltiltó kötelező rendeleteket kiadni".
A Kakas Márton című élclap karikatúrája a kalaptű elleni hatósági akció megindítása után, 1910. december 25. p. 25.
Budapesten a jelenség ellen 1910 decemberében dr. Füredi Mór, ügyvéd, újságíró, fővárosi törvényhatósági tag interpellált dörgedelmesen a közgyűlésben. „A művelt nyugat” példáira hivatkozva követelte a jogszabályi rendezést: „Ha mindenhol lehet ez ellen cselekedni, cselekedjenek itt is (…), elvégre,
ha a divat volt annyira élelmes, hogy rá tudta tukmálni a nőkre a borzasztó sátorokat és kucsmadézsákat, ezeknek megerősítését is más módon csináltassa meg velük a hatóság, ha kell, akár szíjakkal.”
A polgármester a rendőrhatósághoz fordult, dr. Boda Dezső főkapitány pedig gyorsan intézkedett. Szakértekezletet hívott össze hivatalában, ahol áttekintették a nemzetközi joggyakorlatot, meghallgatták a hölgyek majd az iparosok és a kereskedők képviselőit. Utóbbiak mintákat is hoztak szemléltetésre a termékeikből. Rövidesen városszerte kiplakátozott rendelet írta elő, hogy pénzbírság terhe mellett
Bűnügyi nyilvántartó részleg a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságán.
A rendőrség központja a mai Széchenyi tér 7-8. száma alatti, a Vigyázó Ferenc és a Zrínyi utcák által határolt tömbben, a korábban Ullmann-palotaként, majd Európa szállóként ismert épületében.
Itt fogadta dr. Boda Dezső főkapitány a kalaptű-kérdés megvitatására összehívott szakbizottságot. A kép 1905-ben készült, ahol ekkor még csak helyettes főkapitányként szolgált. A ranglétra legalsó fokáról a csűcsra 1906-ban ért el, vezetése számos reformot vezettek be, például országossá fejlesztették a bűnűgyi nyilvántartási rendszert, meghonosították az ujjlenyomatok rögzítésének, újraszabályozták a prostitúció és a fiatalkorúak bűnözésének a kezelését.
„a női kalapok megerősítésére csak olyan kalaptűk használhatók, amelyeknek hosszúsága a kalapfej átmérőjének megfelel. A tűnek a kalapfejen túlterjedő hegye a közönség testi épségének védelmére alkalmas védőgombbal látandók el.”
Egyidejűleg a városvezetés felszólította iskoláit, hogy az immár a serdülő lányok körében is terjedő kalapmániától tiltsák el a növendékeiket.
Azt lehetne gondolni, hogy ez a jelentősen fellendítette a védőgombok forgalmát.
A nők azonban többnyire sem sikkesnek, sem olcsónak nem tartották a védőeszközöket, viszont kényelmetlennek a kalaplevételkor mindenkor szükséges szerelgetést.
Így az apró műipartermékek idővel a kirakatban porosodtak, az intézkedés végrehajtását pedig csendben többé-kevésbé elszabotálták. A kalaptűk ügyét a divattrendek háború utáni megváltozása vette le végleg a napirendről.
Hölgy divatos kalapban, 1908. Kottaborító
Divat-salon. Divat- és szépirodalmi közlöny, 1910
Sobri Jóska (Forrás: 
