MÚLT
A Rovatból

10 tragikus tény Lajkáról, az első kutyáról, akit az űrbe küldtek

A szovjetek évtizedeken keresztül titokban tartották Lajka kiképzésének és halálának gyomorforgató részleteit.
Forrás: Listverse - szmo.hu
2017. január 15.


Link másolása

Lajka utazása az űrbe az emberiség történelmének meghatározó pillanata volt. Bizonyíték volt arra, hogy miket érhetünk el, és a hihetetlen eredmény megkönnyítette a további nagyszerű teljesítmények megvalósítását.

Lajka azonban csak egy egyszerű kutya volt, aki semmit nem értett a küldetéséből. Számára életének utolsó hetei félelemben teltek, utolsó pillanataiban pedig nem értette, mi történik körülötte és rettegett. Pedig ha a történelem másképp alakult volna, akár haza is térhetett volna.

10. Lajka kóbor kutya volt

Az űrprogram előtt Lajkának nem volt otthona. Keverék kutya volt, akit Moszkvában találtak, a szovjetek ugyanis kifejezetten olyan kutyákat kerestek, mint Lajka. Míg az amerikaiak majmokkal próbálkoztak, addig a szovjetek könnyebbnek tartották a kutyák űrkiképzését. Külön csapatuk volt, amelyik kóbor kutyákat gyűjtött be az utcákról. Úgy gondolták, hogy ezek az állatok olyan nehézségeket éltek már túl, ami miatt kezelni tudják majd az űrben tapasztalható nehéz körülményeket. Valójában nem is Lajka volt az első kutya, akit az űrbe küldtek, hanem Albina, de ő "csak" a félútig repült el, onnan pedig élve tért vissza. Ő lett Lajka tartaléka. Mushka is azokhoz a kutyákhoz tartozott, akiket elkezdtek kiképezni, azonban ő annyira megrémült a felkészítés során, hogy még az ételéhez sem nyúlt többet.

9. Tudták, hogy meg fog halni

Albinával szemben mindenki tudta, hogy Lajka nem fog élve visszatérni. A szputnyik nem volt alkalmas a biztonságos visszatérésre, így a terv az volt, hogy Lajka pár napig kering a világűrben, majd mérgezett étellel eutanáziában részesül. Természetesen a Szovjetunión kívül ez senkinek nem tetszett, a britek tüntettek a küldetés ellen. Voltak olyanok is, akik minden nap 11 órakor egy perces néma csenddel tiltakoztak Lajka küldetése ellen.

A szovjetek persze nem értették a felháborodást, mivel szerintük egyedül az számított, hogy a küldetés az emberiség érdekeit szolgálja. Ennek ellenére lehet, hogy Lajka kiválasztása mégis kegyetlenség volt, egyesek szerint ugyanis Albinát akarták kiküldeni, azonban ő egyszer már bizonyított, ezért Lajkának kellett mennie helyette.lajka1

8. Siettették az űrhajót

Lajka halála elkerülhető lett volna, legalábbis az eredeti terv szerint haza kellett volna térnie. A szovjetek azzal dicsekedtek, hogy mindene meglesz ahhoz, hogy biztonságban visszatérjen. Hruscsov miatt változott a program, aki Lajka utazását propagandaként látta, és a tökéletes időpontra szerette volna időzíteni az utazást. A terve az volt, hogy a Szputnyik 2-t a Bolsevik Forradalom 40. évfordulóján lövik ki, a tudósokat pedig sürgette, hogy addigra minden készen álljon. Emiatt több tervet félre kellett dobni, a négy hét csak arra volt elég, hogy élőlényt küldhessenek az űrbe, arra nem, hogy kitalálják, hogyan hozzák vissza.

7.A kutyák hosszú heteket töltöttek egyre kisebb ketrecekben

A Szputnyik 2 alig volt nagyobb, mint egy mosógép. Lajkának még megfordulni se volt helye, ezért már előtte úgy szoktatták, hogy kiláncolták. Csak arra volt helye, hogy leüljön vagy lefeküdjön, mást nem tudott csinálni. Hogy felkészítsék a helyhiányra, Lajkát a többi kutyával együtt egyre kisebb ketrecekbe zárták be. Volt hogy 20 napig kisméretű ketrecben tartották.

A bezártság miatt a kutyáknak székrekedésük lett, és akkor sem tudtak könnyíteni magukon, amikor hashajtót kaptak. A tudósok hamar rájöttek, hogy csak úgy tudják végigcsinálni a programot a kutyákkal, ha annyira sokáig vannak bezárva szűk helyekre, hogy a végén elfelejtik, hogy másképpen is éltek korábban.lajka2

6. Egy nappal az utazás előtt az egyik tudós hazavitte Lajkát a gyerekeihez

A kilövés előtti napon Dr. Vladimir Yajdovsky hazavitte Lajkát a gyerekeihez. Az előtte lévő négy hétben ő állt hozzá a legközelebb. Ő is tagja volt a csapatnak, amelyik befogta a kutyát, majd ő edzette, és személyesen választotta ki a programhoz. A tudós azért vitte haza Lajkát, hogy a kutya élete utolsó napján a földön megismerje, milyen egy szerető családnál élni.

„Valamivel kedveskedni akartam neki” – nyilatkozta a tudós- „Olyan kevés ideje volt hátra.” Ő is ott volt azok között, akik utolsó útjára kísérték. Miután betették az űrhajóba és rázárták az ajtót, tudták, hogy most látták utoljára.l1

5. Lajka rettegett

Lajkát aznap még nem küldték az űrbe, három napig várnia kellett, mielőtt kilőtték. Valamilyen hibát találtak ugyanis az űrhajón, amit meg kellett javítani, a kutya emiatt fagyos hidegben töltötte el ezt az időt, miközben mozogni sem tudott. A tudósok mindent megtettek, hogy gondoskodjanak róla, például egy légkondicionáló csövét dugták be hozzá, hogy melegen tartsák, és folyamatosan figyelték. Végül 1957. november 3-án lőtték ki.

Amint elindult az űrhajó, Lajka pánikolni kezdett, a szívverése és a légzésritmusa háromszorosa volt a normálisnak, nem értette, mi történik vele. Amikor súlytalanná vált, kezdett megnyugodni, a szívverése lelassult, azonban soha többé nem volt olyan, mint a Földön.lajka03

4. A halála rettenetes volt

A küldetés után évekig azt állították a szovjetek, hogy Lajka az első napját túlélte, csak később ette meg a számára odakészített mérgezett ételt, ami után békében elhunyt. Az igazság csak 2002-ben derült ki, amikor az egyik tudós, Dimitrij Malashenkov elárulta, hogy Lajka 7 órán belül meghalt és kínzó fájdalmakat élt át. A hőmérsékletet szabályozó rendszer nem működött rendesen, úgyhogy a hajó egyre melegebb lett, hamar elérte a 40 fokos meleget. Lajka ekkor újra pánikba esett.

A Földön mindig megnyugtatták a kutyát, ha stresszessé vált a kiképzés, azonban ezen a ponton a tudósok csak lentről tudták követni, mi történik. Annyit láttak, hogy egyre gyorsul a szívverése, majd egyáltalán nem jött visszajelzés.

3. Darabokra hullott a visszatérésnél

Öt hónap után a Lajka koporsójává vált Szputnyik visszatért a Földre. Végigszáguldott az égen, az Egyesült Államokban kisebb pánikot okozva. Többen UFO-nak hitték 1958. április 14-én a repülő testet, ami egyszer csak vörössé vált, leszakadtak róla részek, majd felismerhetetlenné vált. Ez volt a Szputnyik 2., ami még a levegőben felrobbant, így Lajka teste soha nem ért földet.lajka4

2. Mushka is meghalt nem sokkal később

Nem sokkal később Mushkát is az űrbe küldték egy rakétával más kutyák, patkányok és növények társaságában. Ekkor a kozmikus sugárzás hatásait vizsgálták a tudósok. Nekik eredetileg haza kellett volna térniük, azonban visszafelé a lassítást végző egyik alkatrész tönkrement. A szovjeteknek fogalmuk nem volt róla, hol fog landolni, attól tartottak, hogy amerikai területen.

A szovjetek azt állították, hogy a rakéta a visszatérésnél kigyulladt, azonban robbanóanyagok is voltak a fedélzeten, amiket felrobbantottak annak érdekében, nehogy az amerikaiak kezébe jussanak titkaik.

1. Nem tudtunk meg túl sokat

„Minél több idő telik el, annál inkább sajnálom” – nyilatkozta Oleg Gazenko, a csapat egyik tudósa – „Nem szabadott volna ilyet tennünk. Nem tanultunk eleget az egészből ahhoz, hogy jogos lett volna az állatok halála.”

Lajka utazása az űrbe inkább szimbolikus volt, mint tudományos. Bizonyíték volt arra, hogy az űrbe lehet küldeni egy élőlényt, és főleg arra, hogy erre először a szovjetek voltak képesek. Az viszont, hogy nem hozták vissza, őket minősíti. Egy lengyel tudós szerint Lajka halála mindenképpen nagy veszteség volt a tudomány számára, még akkor is, ha részben legalábbis miatta indult be az űrutazás. Négy évvel később az első ember, aki az űrbe ment, Gagarin, már élve tért vissza.

Képek: Wikimedia / Wikipedia

Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Hitler egykori főhadiszállásánál rejtélyes csontvázakat találtak
Felnőttek és gyerekek maradványaira is bukkantak, ráadásul a kezek és a lábak hiányoztak.

Link másolása

Kéz- és lábnélküli csontvázak kerültek elő Adolf Hitler egykori keleti fronti főhadiszállásánál, a Farkasveremnél, a mai Lengyelország területén – írja az MTI.

A helyszínen öt csontvázat azonosítottak: három felnőtt, egy csecsemő és egy gyerek maradványaira találtak rá, méghozzá Hermann Göring, a Luftwaffe egykori parancsnokának villájában.

A leleteket egy amatőr régészekből álló csoport fedezte fel, sőt megtörténhet, hogy a maradványok nem a második világháború idejéből származnak, talán később temették őket oda.

Az ügyben a hatóságok nyomozást indítottak, eredményt azonban még nem született.

A Farkasveremként elhíresült búvóhely a Harmadik Birodalom elsőszámú főhadiszállása volt a keleti fronton. A komplexumot maguk a nácik próbálták lerombolni 1945-ben, amikor visszavonultak az előrenyomuló Vörös Hadsereg elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET: