10 híres utolsó mondat a történelemből
A történelem fekete, de tán legnépszerűbb lapjainak egyike a híres emberek utolsó mondatait tartalmazza. Vannak közöttük elég pontosan dokumentáltak, és olyanok is, amelyekről a mai napig tart a vita. A honvedelem.hu tíz katonai vonatkozású utolsó mondatot és annak körülményeit szedte össze.
Még élek!
Bár sikeres hadvezérnek (pedig nevét is a legionáriusoktól kapta, gyerekkorát pedig katonák között töltötte) csak nagy bátorsággal nevezhető, uralkodása alatt mégis Caligula császár volt az Első Római Katona. Katonai cselekedeteiről nem maradtak fent legendák (szóljon javára, hogy Észak-Afrikában valóban hódított meg területeket), annál inkább kegyetlenkedéséről és elborult elméjéről.
Időszámításunk után 37-ben lépett trónra, s négy évig tartó ámokfutása a mai napig kedvelt témája a művészeknek. A kincstárat teljesen kiürítette, véreskezű uralkodása pedig a minden addigi mértéket felülmúló gyilkolási hullámról marad emlékezetes. Ezt elégelte meg az a praetorianusokból álló csoport, amely Cassius Chaerea vezetésével 41. január 24-én lemészárolta az uralkodót, amikor az éppen az ő ünneplésére szervezett cirkuszi játékokra ment. Gúnyos humora még ekkor sem hagyta el. Számos tőrdöfés után mondta ki kivégzőinek utolsó szavait: „Még élek!”
A bizarr
Jan Žižka a huszita mozgalom legkiemelkedőbb hadvezéreként vonult be a történelembe. Kiváló vezetői képességei mellett gyakorlati tapasztalata is bámulatra méltó volt. Az ő útmutatásai nyomán kezdték el a husziták nagy sikerrel alkalmazni a szekérvárakat és bázisként a magaslati pontokat. Zsigmond király többször is meg akarta vásárolni hűségét, ám nem volt az az összeg és cím, amiért Žižka árulóvá vált volna és befejezte volna hadjáratát.
A sors fintora, hogy nem harci sérülésbe halt bele, hanem a pestisbe, amikor Přibyslav várost ostromolta 1424 októberében. Utolsó mondatánál talán csak annak utóélete bizarrabb: „Bőrömből csináljatok dobot, és verjétek meg, valahányszor a husziták hadba mennek!” Bár több forrás badarságnak tartja a legendát, mások szentül hiszik, hogy valóban így történt. A dobot állítólag Žižka hasának bőréből el is készítették, és csatákban használták. A legenda szerint Berlinben veszett nyoma.
Magasztosan
1759 szeptemberében került sor a brit−francia gyarmatháború egyik kiemelkedő epizódjára. Az Ábrahám-hegyi csata néven is ismert ütközetben a tét Québec elfoglalása volt Kanadában. A britek egy darabig farkasszemet néztek a franciákkal, majd James Wolfe tábornok úgy döntött, cselhez folyamodik. Katonáit úgy szállította át a Szent Lőrinc-folyón, hogy a franciák végig azt hitték, saját honfitársaik közelítenek feléjük.
Az angolok így könnyen elérték az erődöt, ahol a vad mészárlás után Québec megadta magát, ezzel gyakorlatilag brit fennhatóság alá került. Az ütközet súlyos veszteségeket követelt mindkét oldalon: nemcsak a francia vezér, Louis-Joseph de Montcalm tábornok, de James Wolfe is halálos sebet szerzett. Utóbbinak legalább annyi elégtétele volt, hogy még megérte a győzelmet. Ezt kommentálta utolsó mondataival is: „Menekülnek? Akkor boldogan halok meg.”
A csók
Nelson brit admirális kiemelkedő alakja volt a hadtörténelemnek. Hírnevét 1798 augusztusában alapozta meg, amikor tönkreverte Egyiptom partjainál a francia hajóhadat, ezzel el is intézve Napóleon távlati terveit a térséggel kapcsolatban. 1805. október 21-én Trafalgarnál, Dél-Spanyolország partjainál találkozott a spanyol−francia armadával. A franciák úgy döntöttek, inkább visszatérnek a biztonságos kikötőbe, ám Nelson − éppen a fordulási manővert kihasználva – nekik rontott.
A győzelem tökéletes volt, de Nelson zászlóshajója, a Victory fedélzetén halálos lövést kapott. Utolsó mondata körül sok ellentmondás van a mai napig. A legújabb elfogadott verzió szerint Nelson az „Istennek hála, megtettem a kötelességemet!” szavakkal búcsúzott a világtól.
Ennél sokkal érdekesebb az a változat, amely makacsul tartja magát. Eszerint az admirális hű tisztjének, Hardy kapitánynak intett ezzel a mondattal: „Csókolj meg, Hardy!” (Kiss me, Hardy!) Bár akkoriban a férfiak közötti csók nem a mai jelentésével bírt, mégis sokan csodálkoztak, hogy Nelson így köszönt el földi pályafutásától. Amennyiben ennek a verziónak van valóságalapja, azoknak lehet igazuk, akik szerint félreértés történt. A keleten rengeteg időt eltöltő Nelson a „kiss me” helyett valószínűleg a „kismet” szót használhatta, amely több keleti nyelven a sorsot vagy annak valamilyen szinonimáját jelenti. A mondat tehát így hangozhatott: „A sors, Hardy!”
A zavarodott
Az „Amerika embere” titulussal is emlegetett Simon Bolivar a dél-amerikai függetlenségi mozgalom legendás vezére volt. Irányította a Nagy-Kolumbia néven ismert államot, majd Perut és Venezuelát is. Alakját mai napig legendák és mítoszok övezik, csakúgy, mint utolsó szavait.
A katonai vezető 1830-ban halt meg tuberkulózisban, utolsó mondata pedig azóta is sok fejtörést okoz az egyenes beszéd kedvelőinek: „A fenébe! Hogy jutok ki valaha is ebből a labirintusból?”
Valamit mondani kell
Francisco „Pancho” Villa, Mexikó történelmének híres és hírhedt alakja tudta, mivel tartozik a történelmi utókornak. A banditának és forradalmárnak 1915-ben kezdett leáldozni csillaga, amikor teljes kudarcba fulladt hadjárata a szövetségi hadsereg ellen. Villa ekkor újabb rablóakciókba kezdett, és átruccant a határ túloldalára, ahol amerikai településeket fosztogatott. Óriási hibát követett el, amikor néhány amerikai állampolgárt is megölt, emiatt ugyanis hajtóvadászatot indítottak ellene − szerencséjére eredménytelenül.
Villa azonban belefáradt az egészbe, így alkut kötött a szövetségi kormánnyal: visszavonul a harcoktól, ha cserébe békén hagyják és egy kis jövedelmet is biztosítanak neki. 1920-ban létrejött az alku, ám Villa nem érte meg a békés öregkort. 1923. július 20-án kocsijában lőtték le. Hogy ki állt a kivégzés mögött pontosan, azt a mai napig heves viták övezik, de számunkra most nem is az a lényeges, hanem Villa utolsó mondata. A mexikói legenda pontosan tudta, mit vár tőle az utókor, érezte, hogy illendő lenne valami pátosszal telit mondani, amit a történelemkönyvek idézhetnek. Miután semmi nem jutott eszébe (ami haldoklás közben nem meglepő), végül ezek a szavak hagyták el utolsóként száját: „Ne engedjétek, hogy így legyen vége. Mondjátok nekik azt, hogy mondtam valamit…”
Aki nem akarta elhinni
Mata Hari neve mindenkinek ismerős. A holland születésű bártáncosnő óriási karriert futott be német kémként. 1915-től az angol és francia kémelhárításnak már erősen gyanús volt a francia főtiszteket ujja köré csavaró hölgy, ezért elrendelték folyamatos megfigyelését. A tehetséges nő ekkor már mind a francia, mind a német vezérkarból „tartott” szeretőket, így az is bizonytalanná vált, hogy kinek kémkedett.
Végül le tudták kapcsolni: állítólag azzal buktatta le magát, hogy kihallgatásán kikottyantotta a saját kódnevét. Bírósági tárgyaláson ítélték sortűz általi halálra. Az ítéletet Párizsban, 1917. október 15-én hajtották végre. Minden idők leghíresebb kémnője nem egészen érthette a dolgot, mivel a feljegyzések szerint utolsó szavai ezek voltak: „Ez hihetetlen!”
A frappáns
Sir Winston Churchill, a brit hadsereg tisztje, politikus és miniszterelnök, a második világháború egyik legmarkánsabb alakja 1965. január 24-én hunyt el Londonban. Lenyűgöző személyiségének mítoszát maga is jócskán táplálta (erősen eltúlozta például saját alkoholfogyasztási szokásait), ám kétségtelen, hogy szállóigék tucatjai maradtak az utókorra tőle.
Halála előtt is hű maradt önmagához. Élete vége felé több agyvérzést is kapott, végül kómába esett, amelyből többé nem ébredt fel. Érezhette a közelgő csapást, mert utoljára ennyit mondott, hamisítatlan stílusában: „Úgy untat ez az egész.”
Aki hű maradt magához
Patton tábornok az egyik legimádottabb és leggyűlöltebb főtiszt volt a második világháborúban. Stílusa éppúgy megosztotta a közvéleményt, mint halála, amellyel kapcsolatban ma is tucatnyi konspirációs teória kering. Annyi bizonyos, hogy azon a végzetes vasárnapon, 1945. december 9-én reggel Hobart Gay vezérőrnaggyal utazva, Mannheim mellett összeütközött kocsija egy amerikai teherautóval.
Nem tűnt súlyosnak a baleset, Patton mégis kétségbeejtő állapotba került: nem tudta mozgatni a végtagjait, valószínűleg a gerincveleje sérült meg. Bár kórházba szállították, 11 nappal később belehalt sérüléseibe. Utolsó szavait közvetlenül a baleset után mondta Gaynek, a maga hamisítatlan stílusában: „Rohadt dolog így meghalni!”
Az optimista
Minden idők egyik legabszurdabb és legtöbbet idézett utolsó mondatát katonaként John Sedgwick tábornok, az amerikai polgárháború északi főtisztje mondta ki a spotsylvaniai csatában, 1864. május 9-én. Sedgwick fittyet hányt arra az egyszerű tényre, hogy az általuk védett bírósági épületet folyamatos tűz alatt tartják az ellenséges csapatok, és minduntalan kilépett a biztonságos fedezékből.
Értelme nem sok volt a cselekedetének, emberei folyamatosan kérlelték is, hogy húzódjon vissza, de a tábornok gúnyosan kioktatta őket. Egyik ilyen kikandikálása alkalmával aztán fejlövést kapott. Utolsó mondatát sem sikerült végigmondania: „Micsoda? Ilyen távolságból még egy elefántot sem tudnának elta…”
Forrás: honvedelem.hu
Ha tetszett az összeállítás, nyomj egy lájkot!
