10 feledhetetlen pillanat a magyar válogatott vb-selejtezős történetéből

A magyar labdarúgó-válogatott első hazai világbajnoki selejtezőjét október 7-én pénteken játsszuk Svájc ellen. A Groupama Arénában a mérkőzésre már jó előre elfogytak a jegyek, a szurkolók pedig alig várják, hogy elkezdődjön a találkozó. A csapat Feröer-szigetek ellen kezdte meg a szereplést idegenben, ahol egy nem túl izgalmas mérkőzésen 0-0-s döntetlen született. Az első hazai meccs előtt összeszedtünk tíz emlékezetes pillanatot, érdekességet a magyar válogatott vb-selejtezőinek történetéből.

1. Az első selejtezők

A magyar válogatott először az 1934-es világbajnokságon indult, amit Olaszország rendezett. Ez volt az első, ami előtt rendeztek selejtezőket, így nekünk is át kellett esnünk ezen. Először Bulgáriával mérkőztünk: simán, két 4-1-es eredménnyel ütöttük ki őket. Aztán a tornán Ausztria verte ki a magyarokat a negyeddöntőben.

A magyar válogatott első selejtezőjét Szófiában játszotta 1934. március 25-én, a történelmi első gól Sárosi György nevéhez fűződik, igaz, ő csak az első magyar gólt szerezte, ekkor ugyanis már vezettek a bolgárok Dimitar Baykushev találatával.

Sárosi György

2. „Jönnek a csehszlovákok”

Az 1970-es világbajnokság selejtezője örökké emlékezetes marad az idősebb futballszurkolók számára. A csoportunkban Írország, Dánia és Csehszlovákia szerepelt, a közvélemény sima továbbjutást várt, ehhez képest végül pontazonosság lett az első két helyen Magyarország és Csehszlovákia között. Ekkoriban még nem az egymás elleni eredmény döntött, amiben pedig jobbak voltunk, hanem semleges pályán kellett a két csapatnak döntenie arról, ki jut ki a mexikói vb-re. Az 1969. december 3-án, Marseille-ben tartott mérkőzés lett a magyar futball egyik nagy „sorscsapása”, ugyanis megdöbbentően sima, 4-1-es vereséget mértek ránk akkori északi szomszédaink.

Szepesi György legendássá vált mondata, a „jönnek a csehszlovákok” azóta szállóigévé vált, ahogy ekkor terjedt el a később több mérkőzésre is elkoptatott „magyar futball Mohácsa” kifejezés is.

Ez volt az első alkalom, hogy a magyar válogatott elbukott a selejtezőkön, ugyanis a két korábbi tornán, amin nem vettünk részt, el sem indultunk.

Szepesi György legendássá vált mondata:

3. Egy selejtező, amikor nem európai csapattal játszottunk

Ma is létezik a világbajnokság esetében az interkontinentális pótselejtező, ami azt jelenti, hogy két földrész egy-egy csapatának egymás ellen kell kiharcolnia a kvalifikációt. Az európai selejtezőknél ma már nincs ilyen, de nem volt ez mindig így, 1977-ben hiába nyertük meg a csoportunkat a Szovjetunió és Görögország előtt, pótselejtezőt kellett játszanunk Bolíviával. A dél-amerikai ország csapata sosem képviselt nagy játékerőt, mégis nagy volt a nyomás, hiszen ezelőtt egymás után két világbajnokságról is hiányzott a magyar csapat. Aggodalomra azonban végül nem volt ok: az első mérkőzést október 29-én 6-0-ra nyertük a Népstadionban, de a formalitássá váló visszavágót is behúztuk 3-2-re, így újra utazhattunk a vb-re.

VIDEÓ: A Bolívia elleni 6-0-s győzelem góljai:

4. Az utolsó nagy siker

Ki ne tudná, utoljára 1986-ban vett részt Magyarország a világbajnokságon, ahol már az első meccsen szertefoszlottak a nagy remények, a Szovjetunió 6-0-ra döngölte földbe a magyarokat. Irapuato lett a magyar futball következő Mohácsa, de mi most koncentráljunk a selejtezőkre, egyrészt azért, mert ez a cikk témája, másrészt ott jóval szebb élmények érték a szurkolókat.

Nem is akármilyenek, akkor már ugyanis nem tartoztunk a világelitbe, de a selejtezők során feltornáztuk magunkat a titkos esélyesek közé.

Az emlékezetes menetelés során Ciprust oda-vissza vertük, sikerült győzni Hollandiában (ők 1988-ban Eb-t nyertek!), végül egy sokak számára felejthetetlen mérkőzésen Bécsben nyertünk 3-0-ra, ezzel bebiztosítva a mexikói szereplést.

VIDEÓ: Ausztria - Magyarország 0-3:

5. A mélypont

1986 óta hiába várnak a szurkolók a szereplésre, rengeteg nagy kudarcot kellett átélni, nemcsak vb, hanem Eb-selejtezőkön is. Ha a vb-selejtezőket nézzük, akkor a legrosszabb teljesítmény kétes dicsősége az 1994-es kvalifikációs sorozatnak jár: Görögország, Oroszország, Izland és Luxemburg társaságában volt a magyar csapat, de sok köszönet nem volt benne.

A csoport negyedik helyén zártunk, amire volt példa később is, de a százalékos mutató ekkor volt a legalacsonyabb, a megszerezhető pontoknak mindössze a 31%-át sikerült megszerezni, a legtöbben talán arra emlékeznek, hogy az akkoriban mindenki által lesajnált Izland oda-vissza verte a válogatottat.

Azóta nagyot fordult a világ, Európa-szerte ismerik és elismerik az izlandi focit, a szigetország csapata nyolc közé jutott az idei Eb-n.

6. Egy komikus gól nyomában

Az 1998-as torna selejtezőiben Norvégia, Svájc, Finnország és Azerbajdzsán voltak az ellenfeleink, és bár Norvégia nagyon elhúzott és simán nyerte a csoportot, az utolsó mérkőzés előtt még volt esély a pótselejtezőt jelentő második hely megszerzésére. Igazi ki-ki meccs volt Helsinkiben, ahol nekünk a döntetlen is elég lett volna, de a finnek megszerezték a vezetést a 62. percben. A győzelemmel ők lettek volna a másodikak, a szakadó esőben lejátszott meccs 91. percében azonban egy olyan jelenetsor történt, amire azóta is nehéz magyarázatot találni:

Az egészen abszurd öngól azt eredményezte, hogy a magyarok mégis megszerezték a második helyet, jöhetett a Jugoszlávia elleni pótselejtező, amiben azonban nem volt sok köszönet.

7. A jugoszlávok egy hétre jöttek hazánkba

Csank János csapatára a finnországi döntetlen után tehát sorsdöntő mérkőzések vártak 1997 október-novemberében, az ellenfél a nagyon erős jugoszláv csapat volt.

Arra persze senki sem számított, hogy a két meccs összesítésben 1-12 lesz, az Üllői úton lejátszott első mérkőzés egészen sokkoló volt, már az első 10 percben három volt közte, a félidőben pedig már ötnél jártak a jugoszlávok, a végeredmény 1-7 lett.

Ekkor terjedt el a fenti mondás, de a visszavágót sem úsztuk meg 5 kapott gól alatt. Nem is pont a mérkőzések ennek a párharcnak a legemlékezetesebb momentumai, hanem a magyar szövetségi kapitány félidei nyilatkozata a hazai meccsen.

VIDEÓ: Csank János nyilatkozata a magyar-jugoszláv félidejében:

8. A legnagyobb győzelem és vereség

A magyar válogatott a vb-selejtezős történelmének legnagyobb arányú győzelmét jó régen, 1938. március 25-én aratta, amikor Görögországot verte 11-1-re az MTK pályáján.

Annak a selejtezőnek a további érdekessége, hogy a görögök még a meccs előtt lemondtak arról, hogy visszavágót rendezzenek, utólag talán ezt nem is bánták annyira.

Bár adná magát az előző pontban említett jugoszlávok elleni 1-7 legnagyobb vereségnek, de még ennél is volt rosszabb és arra még a legfiatalabbak is biztosan emlékeznek. 2013. november 11-én ugyanis a teljesen szétesett magyar válogatott 8-1-re kapott ki Amszterdamban a hollandoktól, a súlyos vereség Egervári Sándor állásába is került.

VIDEÓ: Devecseri Szilárd emlékezetes öngólja a holland-magyaron:

9. Hol vagyunk otthon?

Mivel pénteken hazai pályán játszunk, adja magát a kérdés, hogy pontosan hol is játszotta a magyar válogatott a vb-selejtezőit. Sokan biztosan rávágnák, hogy a Népstadionban, átnevezése után Puskás Ferenc stadionban és ez persze legnagyobb részben igaz is lenne, révén messze a legtöbb meccset ott játszottuk. A magyar válogatott összesen 56-szor játszott hazai pályán vb-selejtezőt, ezekből 44-et a ma Puskás Ferenc nevét viselő stadionban.

A Puskás Ferenc Stadion a felújítás előtt

A harmincas évek két hazai selejtezőjét az MTK pályáján játszották le, majd a Népstadion 1953-as átadását követően egészen 1993-ig összesen kétszer fordult elő, hogy nem ott lett volna a meccs, mindkétszer az Újpest Megyeri úti pályája volt a helyszín: 1961-ben az NDK-t, 1972-ben pedig Máltát vertük a IV. kerületben. A kilencvenes években népszerű lett a Fradi Üllői úti stadionja is, az 1994-es és az 1998-as tornák selejtezőin összesen négyszer játszottunk ott, közte a már emlegetett Jugoszlávia elleni 1-7-tel. 2000-2001-ben felújították az Újpest pályáját, ezért aztán a 2006-os vb selejtezőinek 5 hazai meccséből négyet is az immár Szusza Ferencről elnevezett stadionban játszottunk, de aztán a válogatott visszatért a Puskásba.

A kétezres évek elején felújított Szusza Ferenc Stadion

Tehát a Népstadion után a legtöbbször, hatszor, Újpesten, négyszer Ferencvárosban és kétszer az MTK-pályán játszott a válogatott, vidéken idáig egyszer sem. Most azonban fordulni fog az állás, a Puskás Stadion átépítése miatt a mostani sorozat minden meccsét a Groupama Arénában, tehát a Fradi-pályán játssza majd a Storck-csapat.

10. Na, és Svájccal játszottunk-e már?

Figyelmesebb olvasóink akár a cikkből is tudhatják erre a kérdésre a választ, hiszen említettük már az 1998-as selejtezőket, ekkor Svájc is a csoportunkban volt, idegenben kikaptunk 1-0-ra, hazai pályán pedig 1-1-es döntetlen született. Azonban még korábban is selejteztünk pénteki ellenfelünkkel, 1981-ben is idegenben volt az első meccs, akkor 1-1 lett, a Népstadionban azonban 3-0-ra nyertünk. Ez utóbbit nyilván minden szurkoló azonnal aláírná most is.

Forrás: Magyarfutball.hu