Premier: Zselenszky teljesen egyedül rögzítette legújabb, zenekari hangzású albumát
Török-Zselenszky Tamás: ELHALLÁS
Csenddel, hittel állok ki, szólok, hogy bánt, amit a világgal teszünk. Könyveimben is igyekszem olyan alternatív világnézetet, létprogramot, hozzáállást, létezési módot felvázolni a közösség számára, amely gyógyíthatja a bolygót, és mégsem kívánja meg, hogy mindent kidobjunk az ablakon ahhoz, hogy ez kivitelezhető legyen. Akik meghallgatnak egy-egy lemezt, elolvasnak egy könyvet, ezzel találkozhatnak. Ez nem számonkérés, nem magas lóról okoskodás, nem lenéző pozíció, hanem együttérzés, segítség-felkínálás, szeretettel... a közös, nagy pácban együtt szűkölésben. Nagy gond, ha a teljes működésünk kimerül a diagnosztizálásban. Hübrisz. Már attól válunk ellenszenvessé és eredménytelenné. Egyharmad diagnosztizálás, egyharmad világgyógyítás közösségvállalásban és szeretetben, és egyharmad magánélet, amellyel a legkevesebbet ártunk, és amelyben a legtöbbet teljesedünk. Szeretni tanulni, hálásnak lenni tanulni jöttünk a Földre. Együtt. Azok a frankó arcok, akik előbb megtanulják ezt, minthogy a gyerekeik tanítanák meg nekik.
Török-Zselenszky Tamás: SZÍNLEG
A közélet, politika, vallás állapotát jellemzem ebben. A felelősségvállalás teljes hiánya, a színvonal szakadékba hullása. Talán sikerült érzékeltetnem a siralmas helyzetet. Általában a zenés munkásságomat használom diagnosztizálásra, és a könyveket gyógyításra. Magamban teszek rendet, szeretek, hálával művelek írást, zenét... házasságot. Hálás vagyok. Ez minden.
Török-Zselenszky Tamás: FALS
1920 - 2020. Trianoni békediktátum százas évforduló. Ez ihlette a szöveget. A magam módján, ezzel a dallal emlékezem, és sajgok. Nincs bal, nincs jobb... csakis fölfelé vagy lefelé van. Aranyközép vagyok, de szeretem a népemet, a hazámat, és fáj, ami nekik fáj... érint, ami őket érinti. Minket érint, nekünk fáj. Hiszek a feltámadásban. Emlékezem, drukkolok... és könyveimmel járulok hozzá a nép újra nemzetté teljesedéséhez, a tömeg újra bölccsé minősüléséhez, az üres dogmák szeretettel megteléséhez. Hazaszerető vagyok magam is; nem úgy, hogy másokat utálok, hanem úgy, hogy a hazát szeretem.
Török-Zselenszky Tamás: ODÚJÁRAT
A lemez dalainak torzított gitársávjait egy Erhard mester által készített alkatrészekből Sopronban, Smici (Moby Dick) által összerakott broadcaster 'Lensky custommal játszottam fel. Azonban ebben a dalban, a Nem című dalban, és a Hajnali c. dalban is egy Erhard archtop szerepel, aminek 20-as, 30-as évekbeli hangja van, azonban mai tisztasággal, és az Erhardféle tökéletességgel kiegészülve. Szebben is lehetne rajta játszani, de az nem illene a lemezre... hehe! Mindkét gitárt a barátaimtól, családomtól kaptam ajándékba. Megígértem nekik, hogy cserébe idén is lesz lemez... és igyekszem minimum kétévente kijönni eggyel, hogy a jövő nemzedékeknek örökségül hagyjam. Így, az Ő segedelmükkel, és a kiadóm, Gergely segítségével, valamint édes feleségemmel összefogva, elmondhatjuk, hogy együtt hagyjuk a jövőre az évente gyarapodó hagyatékot. Hála azoknak, akik elősegítik, és hála azoknak, akik értő hallgatósága voltak, lesznek.
A dalszöveg egy szerelmes monológ. Utazás a szerelmesek benső világában.
Török-Zselenszky Tamás: NEM
A menekültáradattal kapcsolatosan próbáltam egy egyszerű, de frappáns megszólalást eszközölni. Fontos tisztázandó dolgaink közé tartozott, amit ebben a szövegben egyértelműsítettem. Mindenkit szeretek, de a tévedéseit senkinek sem. Az enyémeket sem... és ezektől igyekszem megtisztulni... de igyekszem másokéitól is. Azonban, az, hogy nem szeretem a tévedéseit valakinek, az még nem jelenti azt, hogy Őt utálom. Ha nem értünk egyet, pl., az nem jelenti azt, hogy ne beszélgessünk... vagy, hogy utáljuk, kerüljük egymást. Egészséges társadalomban ez evidencia lenne.
A dal végén az a két mondat kábé annyit tesz, hogy marhára mindegy, az emberek miket képzelnek az igazságról; mert a végén úgysem az Ő igazságuk világol, és él majd, hanem az abszolút valóé.
Török-Zselenszky Tamás: SZOKHATÓ
Tipikus sablon dumák, amelyekkel a háborús bűnöket magyarázzák. De érthető, hiszen hogyan máshogyan tudnának egyáltalán létezni ezek nélkül a sablonok nélkül. Áldott az a generáció, amelynek nincs szüksége ezekre a sablonokra.
Török-Zselenszky Tamás: HEIL MOB
Bűnre épült társadalmak hozhatnak-e szent gyümölcsöket? "Lopnak, rabolnak, jóóóó, de legalább nem a külföld, hanem inkább ők lopjanak, mint más." Máris készül a megalkuvók pokla a földi menny helyett. Ragozzam? Ott van a szövegben. Ebben a dalban a környezeti krízisről beszélek, meg arról, hogy a külső istenek nem sajátjaim... az enyém benső Isten. A tömeg démon, és tömegmegvilágosodás, - megvilágosítás nincsen. Csakis megvilágosodott személyek alkothatnak aztán egy nem-tömeget, hanem potens közösséget. A tömeg csak irányítható, felhasználható csürhe. Nemzetté kell lennünk... megint!
Török-Zselenszky Tamás: NEM ÉRINT
Az ármány a külhoni érdek. Az áldozat Magyarország. Ez egy hazaszólás, szólongatás. Parázs a gebének. A boszorkánytanya kerítéséig még én viszem... onnantól, remélhetőleg már Ő visz engem. Együtt fog csak menni, aminek mennie kell.
Török-Zselenszky Tamás: DEEPFAKE A. D.
Ez az egy dal csúnya szavakat is tartalmaz, csak 18 éven felüliek hallgassák! Hehe.
A Helsinki-szindróma az, amikor a túszok a fogva tartóiknak drukkolnak. A Münchausen by proxy szindróma az, amikor a szülő mérgezi a gyerekét azért, hogy annak szüksége legyen őrá. Levágja a lábát, hogy rá kelljen támaszkodnia. Kiszúrja a szemét, hogy tőle függjön, merre járhat, mit tapasztalhat, mozdul-e egyáltalán. Ez az egy mondat elmond mindent a mindenkori közéletről, amely a kettő szindróma együttes működésén alapul.
A másik jellemző kortünet, hogy adatok, hírek készülnek a valóság helyett, amik aztán egy archívumba kerülnek, és amikor a jövő régészei majd visszanézik ezeket, csak azt látják, hogy "tyű, de hát itt minden annyira rendben volt. Miért dőlt romba mégis minden?" Ahogy az első dalnál is elmondtam, a fő mondandóm, hogy lehet itt kérem hamisítgatni... de a mennynek, a pokolnak akkor sem lehet. El lehet hitetni a kiszolgáltatottakkal, meg magunkkal is, hogy jót cselekszünk, amikor rosszat cselekszünk... de kivétel nélkül mindenkinek elérkezik a számadás jelen valósága.
Török-Zselenszky Tamás: HAJNALI
Amikor egy esküvőn már mindenki hazaindul, csak egy utolsó táncot táncol az ifjú házaspár, akkor lehetne betenni ezt a dalt a lejátszóba. Ez egy vendégelkergető, romantikus hajnali. Természetesen a saját házasságunk ihlette, és nem szabad meghallgatni amúgy, mert csak a feleségemnek szól.
