Zságer Balázs: A civilizációra már csak egy elveszett törzsként tekintek
A természet jelentette a legfőbb inspirációt a Žagar új lemezéhez, amely olyan, mint egy pszichedelikus erdei túra. A Woods, Spirits & Sorcery zenéjével szinte teljesen elhagyták a megszokott dalformát, koncertjeik is izgalmas, az improvizációt sem nélkülöző zenefolyammá váltak. Zságer Balázzsal az új lemezről és az augusztus 23-i Electric Rituals című koncertről beszélgettünk, ahol különleges vendégekkel és vizuállal lépnek fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
- Hat év telt el a legutóbbi lemezetek óta. Mi minden történt közben a zenekar életében?
- Nagyrészt koncertezéssel teltek az elmúlt évek. Úgy döntöttünk, hogy előbb színpadra állítunk egy új koncertrepertoárt és csak utána adunk ki albumot. Közben csináltam egy filmzenét is, az Éjszakám a nappalod c. nagyjátékfilmhez, meg igazából különböző iránykeresésekkel foglalkoztunk, hogy mit is szeretnénk a könnyűzenei piacon továbbra folytatni.
A popzene klisés formulái már nem nagyon izgattak minket, megpróbáltunk új utakat keresni, amik főképp nekünk jelentenek valamit.
Másrészről pedig nem szeretek úgy lemezt kiadni, hogy nincs mit mondanom, ahhoz mindig kell egy olyan élmény anyag, egy olyan hiteles inspiráció, amit érdemes egy korongra rögzíteni.
- Hogyan fordultatok most ebbe a folyamatzenés irányba?
- Már a kezdetekkor, a négy tagú Žagar is instrumentális zenekar volt. Lehet, hogy nem voltak ennyire összefésülve a számok, de már akkor is a kötetlen szerkezetekkel való játszadozás izgatott minket. Aztán jött az Eastern Sugar meg a Wings of Love, amik szélesebb ismertségre tettek szert és ezáltal kicsit elsodródtunk a kezdeti iránytól. Úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy most találunk vissza oda, de talán már egy sokkal tapasztaltabb és érettebb zenei megközelítéssel.
- Akkor tulajdonképpen leróttatok egy kört, visszatérve a gyökerekhez.
- Igen, sokan mondják, hogy az új lemez inkább hasonlít az korai Žagarhoz, annak ellenére, hogy hangszerelésében sokkal szerteágazóbb és néha akár a world musicot és a tribalt érinti hangzásában, viszont a filozófia és az attitűd inkább ahhoz hasonlít, ahogy indult ez a zenekar.
- Hogyan találtál most vissza ezekhez a természet inspirálta témákhoz, amik a lemezen többfele is előfordulnak?
- Kicsit meguntam a létezés városi formáját. Egyre többet jártam ki a természetbe, az erdőbe, utaztam a tengerhez. Például amikor külföldön nyaraltunk a barátnőmmel, végig néztük az apály-dagályt vagy csak kimentünk egy erdőbe éjszaka és figyeltük hogyan jön fel a Hold, hogy lesz a közelgő szélből vihar, hogyan hallgatnak el a madarak és adják át a helyett a rovaroknak a ’hangversenytermet’.
Azt vettem észre, hogy a természet sokkal komplexebb és tökéletesebb egység, mint amit az ember valaha létre tud hozni.
A városi ember azt hiszi, hogy mindent kontrollálhat, de sokkal több alázatot kéne mutatnia a természet felé, de ezzel is már rég elkésett. A civilizációra már csak egy elveszett törzsként tekintek.
- Ezeket az inspirációkat hogyan kezdtétek végül dallá formálni?
- Egyrészt elkezdtem rengeteg vázlatot készíteni, és egyre több olyan organikus hangszert használni, mint az afrikai balafon, az indiai szitár vagy az arab Ney. Másrészt ahogy említettem is, elkezdtünk egyszerűen új számokat játszani a koncerteken. Ezek a közönség előtt formálódtak és mi is koncertről-koncertre, a visszajelzések és az érzéseink alapján változtattunk szerkezeteken és a hangzáson, így mire rögzítettük őket, addigra már sokadik életüket élték ezek a számok.
- Melyik változott a legtöbbet az idők során?
- A Mind Awake Body Asleep és az Anata Wa Watashi c. trekkeket elég sok verzióban játszottuk már a fellépéseken és végül egy ikszedik változatban kerültek fel a lemezre. De már a lemezbemutató óta is újabb köntöst kapott élőben egy-egy szám. Izgalmas mikor egy zenéről újabb és újabb rétegek válnak le, mégis a lényege, a magja nem változik. Emellett nálunk mindig fontos volt az improvizáció és hogy adjunk esélyt a véletlennek.
A közönség is érzi, hogyha valami a mostban történik és annak ő is a részese.
- Több vendégművész és különleges hangszer is szerepel a lemezen. Kik ők és hogyan jöttek létre ezek a kapcsolódások?
- Gozlán Fatima darbukán, djembén és különböző egzotikus fúvós hangszereken játszik, mint pléldaul az arab ney. Ő volt talán az első olyan zenész, akivel kicsit tágítottuk ezt a zenei horizontot. Az énekesnőnk, aki már állandó vendég a koncerteken a nigériai származású Bukky, illetve a New York-i Brooklyn Gypsies énekese Carmen Estevez két számban is énekel az új albumon. Nekik is köszönhetjük, hogy lett egy kicsit egzotikusabb, orientális hangzása a lemeznek. Emellett Tóth Szabolcs szitáron játszik és Barabás Lőrinc is trombitál egy-egy dalban.
- Hamarosan a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adtok különleges koncertet. Mesélnél kicsit arról, mit várhatunk az Electric Ritualstól?
- Megpróbáltuk úgy összerakni a hangszerelést, hogy igazán érdekes és színes legyen a műsor. Az említett zenészeken túl ott lesz még velünk Bakai Márton, aki öthúros hegedűn játszik majd illetve a szenegáli Ibro Fall aki a balafon és a djembe mestere. Főleg az utóbbi lemez anyaga, de régebbi áthangszerelt zenék is várhatóak és lesznek olyan új, kicsit improvizatív részek is ebben a műsorban, amik még sehol nem jelentek meg. Látványban is próbálunk egy rendhagyó vizuált mögénk rakni, ennek Biljárszki Maxim lesz a felelőse. Megpróbáljuk belekomponálni a margitsziget fáit is a látványba.
