X-Faktor: Vajon a mentorokat kiképzik arra, hogyan kell szadizni a versenyzőket?
Eljött a Mentorház ideje: most is dupla adást kapunk, szombat és vasárnap. Az első nap Laci és Bogi csapatából választották ki azt a 3-3 embert, akik ott lehetnek az élő showban.
Bujtor Barbara vonult elsőként a mentorok elé, és nem vacakolt, Salt ’N’ Pepa Whatta Manjével próbálta beénekelni magát az élőadásba. A mentorokban maradtak kétségek, ahogy Laci megfogalmazta elvárásait: szenvedély legyen, ne szenvedés.
Nagyon sok mindent nem mozdított meg bennem az előadás, igaz, a magam részéről az eredetiben sem érzek olyan borzasztó sok szenvedélyt.
Herbie következett, Warren G.-től hozta a Regulate-et. Herbie-t nagyon bírom az első perctől, most is jó volt az előadás, bár kevésbé tetszett, mint eddig.
De megnéztem az eredeti Warren G. klipet is, az még annyira se érintett meg, mint Herbie előadása, úgyhogy valószínűleg megint csak arról van szó, hogy a rap nem az én műfajom.
Petinek, Boginak és Lacinak tetszett, Alexnek egyáltalán nem, hiteltelennek érezte. Hazaküldené. Laci megköszönte Alex véleményét, de hozzá tette azt is, hogy nem érdekli.
Burai Renátó a mentorház nagy meglepetése.
A srácnak jó hangja van, de azért eddig elég sterilek voltak számomra az éneklései.
Ezúttal Dánielfy Gergely Azt mondtad című dalát hozta, és mintha átszakadt volna belül valami gát, jöttek az érzések, volt benne erő, szenvedély. Alex felállva tapsolt, és meg is jegyezte: Szerintem így kell énekelni!
Még Puskás Peti is lelkes volt, pedig az éneklés előtt megjegyezte, hogy „Jön egy a versenyző, akit nagyon nem kedvelek.”
Zdroba Patrik ugyebár az egyik olyan induló, aki már járt itt, és a Mentorházban esett ki. Akkor Peti és Alex Laci véleményével szembemenve Takát juttatta tovább Gigi csapatából.
Patrik a székes körben megfogadta Laci tanácsát, hogy dívaslágerek helyett a '80-as, '90-es évek férfi rockdalait hozza. Akkor a Europe-tól a Final Countdownt énekelte el hibátlanul, most pedig a Bon Jovitól hozta az Alwayst. Mégpedig olyan jól, hogy ezen a ponton azt mondtam: ő biztos továbbjut.
Azután persze eszembe jutott, hogy ez nem tehetségkutató, hanem az X-Faktor, itt semmi sem biztos.
Mariah Mamáról egy dolog mindenképp kiderült most:
Ha nem ökörködik, érdektelenné válik.
Énekelni nem nagyon tud, viszont vitathatatlanul jelenség. Inkább a Dumaszínház féle Félőrültek Fesztiválján volna a helye.
Anti bácsi volt a 25 felettiek kategóriájában az utolsó próbálkozó. Sosem találjátok ki, mit hozott: Bródyt. Ezúttal a Ha én rózsa volnék következett, és Anti bácsi ezúttal hibázott: belezavarodott a szövegbe.
Alexnek egyáltalán nem tetszett, mert mint mondta „már láttam kétszer”.
Tehát rájött arra, amit én már múlt héten megírtam.
A tábor csoportfeladatától eltekintve mindig ugyanazt csinálta: hozott egy Bródy-dalt. Laci viszont azt mondta, vannak számára dalötletei, és csak remélem, hogy nem a Bródy összesre gondol.
Anti bácsi bármennyire megnyerő jelenség, nem derült ki róla, hogy Bródy-dalokon kívül elő tud-e adni mást is. Legalább egy kis Dinnyés Józsefet benyomhatott volna a változatosság kedvéért, azzal talán nem lép ki a komfortzónájából.
Következett a szokásos pszichodráma, amikor a mentor homlokát ráncolva próbálja eldönteni, kit visz tovább, kit küld haza, és ki az a két versenyző, akit a mentortársak elé lök.
Újabb költői kérdés:
A mentorokat kiképzik arra, hogyan kell szadizni a versenyzőket, amikor megmondják nekik, továbbjutnak-e?
A kiesőkkel most már kíméletesebbek, viszonylag rövid úton megmondják nekik, hogy szevasz. De a továbbjutókat és a vigaszágasokat megkínozzák.
Laci Patrikot és Renátót vitte egyenes ágon, Barbarát és Herbie-t hazaküldte, Anti bácsi és Mamát pedig a kollégákra bízta. Mama helyett én inkább Herbie-t választottam volna, de abból a szempontból mindegy, hogy az Alex és Peti vitájában mérleg nyelvévé előlépő Bogi Anti bácsira tette a voksát.
Anti bácsi mindenképpen érdekes színfolt a műsor történetében. Ő nem popcorn-sztáralkat, nem látom, ahogy stadionokat tölt meg, vagy falunapokon csápol neki a tömeg. Inkább egy kapolcsi alter vagy retro udvarban tudnám elképzelni, vagy egy füstös kocsma kisszínpadán.
Következett a lányok kategóriája, vagyis Bogi került a középpontba, aki így summázta Ars Poeticáját: „Azt akarom látni, hogy akarják.”
A magam részről inkább azt szeretném hallani, hogy tudnak énekelni, de nyilván nem is leszek soha mentor az X-Faktorban.
