Varró Dániel: Az én anyámnak nem tyúkja van, hanem laptopja, ezért arról írok
– A saját művek írásához képest a fordításokat mennyire fogod fel afféle megélhetéshez szükséges „kötelező rosszként”?
– Egy kis igazság biztosan van ebben, de alapvetően azért nagyon szeretek fordítani is. Abban hiszek, hogy egy fordítás akkor működik jól, ha megpróbálom kicsit a képemre formálni, beleadva a személyiségem egy darabját is. Ráadásul a legtöbb költőhöz hasonlóan nálam is hullámokban jön az ihlet, emiatt is jó, ha egy termékenyebb saját időszak után egy fordításon dolgozhatok, aminek az alapjai ugyebár adottak.
Mostanában azért kezd eltolódni a hangsúly a saját művek felé, hiszen bőven vannak még költői terveim, és idén 42 éves leszek. Akárhogy is nézzük, az én koromban a legtöbb rendes magyar költő már halott volt, szóval jobb, ha nem halogatok... Maguktól nem íródnak meg a nagy művek.
Lackfi Jánossal Kapolcson, a Kaláka Versudvarban
– Könnyen tudsz megrendelésre, előre megadott témában és határidőre írni?
– Ha olyan a téma, amihez amúgy tudok kapcsolódni, akkor nem érzek nagy különbséget.
Amikor szoftverfejlesztésről szóló versekre kaptam felkérést, azért elgondolkodtam, mennyire lesz könnyű dolgom, de aztán meglepően simán ment. Végül is városi gyerek vagyok, magamtól sem virágokról, madárfüttyről és hasonlókról szoktam írni, inkább arról, ami a mindennapok során körülvesz.
Egyébként olyan téren még segít is, ha megadják a témát, hogy így nincsenek bennem arra vonatkozó kételyek, jól választottam-e, és ez most vajon hány embert fog érdekelni... Ezt kérték, megcsinálom. A határidőre pedig azt mondják, hogy a legnagyobb múzsa, amiben szintén van igazság.
– A fellépéseid mekkora része gyerek-, illetve felnőttműsor? Van hozzáállásbeli különbség számodra a kettő között?
– Mostanában több a gyerekprogram, egyedül és Molnár Gyurival ketten is gyakran hívnak iskolákba, könytárakba, fesztiválokra. Mivel nekem is kicsi gyerekeim vannak, ebben talán jobban képben vagyok, hogyan kell egy húron pendüni velük. De azt is ugyanannyira szeretem, amikor egy felnőtt közönségnek mutathatom meg a költészet játékosabb, vidámabb arcát.
– Az Örvényeshegy Piknik apropóján beszélgetünk most. Tavaly rendezték meg először a fesztivált, már akkor is felléptél, idén pedig visszahívtak. Hogy emlékszel vissza rá?
– Nagyon kellemes emlékeket őrzök róla: gyönyörű a helyszín, és mind a helyiek, mind a közönség rendkívül barátságos volt. Ja, és nagyon jókat ettünk! (nevet) A felnőtt műsorunk csodálatosan sikerült, zajos sikert aratott. A gyerekeknek a zárónapon léptünk fel, akkorra már kevesebben maradtak ott. Idén viszont remélhetőleg másképp lesz, annál is inkább, mert két különálló gyerek- illetve családi programot adunk majd elő Gyurival, éppen gyereknapra időzítve.
A tavalyi Örvényeshegy Pikniken
– További tervek? Mi áll az első helyen a megírandók között?
– Most az Operaháznak dolgozom egy fordításon, a Szöktetés a szerájból című Mozart-operához kértek egy új magyar verziót, a Zeneakadémián bemutatott Varázsfuvola-fordításom sikerén felbuzdulva. Ami a saját terveimet illeti, egy nagyon izgalmas, nagyobb lélegzetű gyerekkönyvvel szeretném folytatni, de erről egyelőre nem árulnék el részleteket. Ha minden jól megy, jövő őszre talán végzek vele.