KULT
A Rovatból

„Unalmas, amatőr kínzáspornó” – az utóbbi tíz év egyik legrosszabb filmje a Micimackó: Vér és méz

A Micimackó horror verziója nem más, mint egy egyszerű, ugyanakkor kreatív alapötletből megvalósított unalmas, amatőr kínzáspornó. Kritika.
B. M.; képek forrása: imDb és YouTube - szmo.hu
2023. március 05.


Link másolása

Miután 2023-ban a Micimackó licensze közkincs lett, egy csapat szemfüles alkotó kapott az alkalmon, és megpróbálták elsőként kihasználni a könnyű pénz lehetőségét. Rhys Frake-Waterfield volt az egyik főelkövető. Ő az egyik ügyvezető producer, mi több, írta és rendezte is ezt a borzalmat. Sajnálom, nem tudtam tovább magamban tartani, mit gondolok erről a „műremekről”: égetnivaló!

A Micimackó horrorverziója nem más, mint egy egyszerű, ugyanakkor kreatív alapötletből megvalósított unalmas, amatőr kínzáspornó.

Az egész produkció büdzséje talán a magyar tévéfilmek szintjén mozoghat. A maszkok gyengék, a történet unalmas, a fényképezés olykor moziminőségű, de vannak olyan pillanatok, amikor követhetetlen, mi történik a vásznon. Ez nem mozifilm, sőt… nem is igazán értelmes film.

Hogyan került a mozikba ez a rettenet? Nagy valószínűséggel azért, mert nincs elég hollywoodi sikerfilm, ezért mindent felvesznek a filmszínházak. Arról ne is beszéljünk, hogy a Micimackó név nemzetközileg elismert, és sokan nem tudják, hogy már nem csak kizárólag a Disney kezében van a karakter joga, így sokakat könnyen megtéveszthetnek vele.

A horrorral pedig bármit el lehet adni,

így egyértelmű, hogy itt bizony teljesen mindegy, hogy a kritikusok mit mondanak, elkerülhetetlen a siker. Hiába gyenge a film, a mikróbüdzséjét be fogja hozni, sőt biztos vagyok benne, hogy hasznot fog hozni a készítőknek. Egy biztos, sokan fognak beszélni róla.

Egy jó részt tudok kiemelni, az is az elején lévő bizarr rajzfilmes etap. Ezt is valószínűleg az alacsony költségvetésnek köszönhetjük, mert nem tudták leforgatni a prológust. A bevezetés ad némi reményt, egészen, amíg nem vált a film élőszereplős változatra. Ekkor szétesik minden. A színészek, akikkel találkozunk, mintha most jöttek volna a Családi titkok forgatásáról.

Itt mindenki egyformán béna: teljesen mindegy a kamera melyik oldalán áll.

Nem nagyon találkozunk ismert nevekkel a stáblistán, főleg feltörekvő modellek és lecsúszott tévészínészek alkotják a gárdát.

A forgatókönyv amúgy érdekesen indul: a Százholdas pagonyban az éhségtől megkergült állatok végső elkeseredésükben megeszik Fülest, és beleőrülnek. Az emberek hibája minden, bár nem magyarázzák, miért okolják őket, főleg Róbert Gidát, és bosszút esküsznek Füles emlékére. Ezt követően a történet átmegy egy gyenge „nyaraló az erdőben” típusú klisés slasherbe. Egy csapat lány együtt nyaral a Százholdas pagonyban lévő házban, hiába olvasható az újságokban és hírekben, hogy a környék veszélyes.

Semmi sem akadályozza meg potenciális áldozatainkat, hogy aláfeküdjenek Micimackó pofonjainak.

Ők jönnek, látnak és meghalnak, nem túl változatosan, ugyanakkor néha egészen véresen. Ami az egyik legröhejesebb az egészben: mindenki kedvenc macija úgy osztja a kegyetlen pofonokat, mint egy strici a Hollywood Boulevard-on. Nagyon vicces, hogy a „halálos fogása” egy béna visszakezes nyakleves. Mondjuk, mivel egy medve-ember hibridről van szó, mindezt kegyetlen erővel teszi.

Mindenről lerí, hogy olcsó és silány. A gyilkosok maszkja egy bénább Halloween-jelmez szintjén mozog. A díszletek, a legolcsóbb erdő és ház klisét erősítik. A 80’-as években sikeres VHS-trashfilmek mondása volt, hogy ha nincs díszleted, menj ki az erdőbe, vagy a sivatagba, ez a két megoldás a tuti nyerő.

Az alkotók is tudták, hogy amit készítettek, elég gagyi lesz, és bár próbálták magukat komolyan venni, nem sikerült…

A kötelező elem, a félmeztelen csajok azért fellelhető itt is, és mindenki megnyugodhat, mielőtt a szép lányok meghalnak, a vadállat gyilkosaink előtte jól levetkőztetik őket, legalább derékig. Teljesen logikus.

Ez egyébként mind-mind akár megbocsátható is lenne, ha szórakoztatóan lenne béna a Micimackó. De nem. Unalmasan ügyefogyott: 40 perc, mire történik valami érdemleges, addig csak lötyög a történet. Ha a nyolcvanperces játékidő alatt nem lennének céltalan lassítások, talán egyórányi se lenne.

Még Zack Snyder is elismerően biccentene ezen a lassításmennyiségen.

A forgatókönyv egyébként egy hihetetlenül kiszámítható és gyenge formulát követ. Új jelenet, áldozat gyanútlanul lézeng, elkapják, megkínozzák, „hőseink” megtalálják, majd együtt menekülnek tovább, hogy másokat is megtalálhassanak, és közben egyesével elhulljanak. Ez egymás után háromszor is megtörténik a rövidke játékidő alatt.

Ami mellett pedig nem tudok elmenni, hogy a filmnek nincs lezárása: egyszer csak elindul a vége főcím egy véres akciódúsabb jelenet kellős közepén. Ha tippelnem kellene, elfogyhatott a büdzsé.

Elmondható, hogy nemcsak minden motivációt és értelmet mellőz a Micimackó: Vér és méz, hanem a klasszikus filmes bevezetés-tárgyalás-befejezés hármast is. Ne nézze meg senki, ez 100% idő- és pénzpazarlás. Nem viccesen, hanem feleslegesen gagyi slasher horror.

A készítőknek már most odaadnék minden díjat az éves Arany málnán, de lehet, hogy még a „szakmai” zsűri se fogja filmnek tekinteni ezt a terméket.

Ne dőljön be senki a címnek, ezt pusztán egy csapat pénzéhes amatőrfilmes gyenge próbálkozása a könnyű jövedelem reményében.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: