Új szörnyek, új rejtélyek, de egyértelmű válaszok még mindig sehol a túlélőhorrorban – Kiút 4. évadkezdés
A From azon ritka sorozatok közé tartozik, amelyeket kifejezetten jó nézni, még akkor is, ha gyakran fogalmunk sincs, pontosan mit is látunk. Ez a furcsa kettősség már a kezdetek óta meghatározza az élményt: egyre bővülő rejtélyek, újabb és újabb fenyegetések, miközben a válaszok makacsul váratnak magukra. A negyedik évad nyitánya sem szakít ezzel a hagyománnyal és tovább mélyíti a bizonytalanságot és növeli a téteket.
Egy furcsa kisvárosba keverednek, ahonnan nincs kiút (innen is a magyar cím: Kiút). Az erdő közepén álló fatörzs, az örökké ismétlődő útvonal, majd a felismerés, hogy éjszaka emberi alakot öltő szörnyek vadásznak rájuk, mind azonnal megteremti azt a nyomasztó atmoszférát, amely azóta is a széria védjegye. A túlélés szabályai egyszerűek, de kegyetlenek: sötétedés után mindenki zárkózzon be, olyan házakba, ahol talizmánok vannak, különben nincs kegyelem. Senkinek sincs, se gyereknek, se öreg hölgyeknek.
A From azonban nem pusztán egy túlélőhorror. Sokkal inkább egy folyamatosan táguló, nehezen körülírható rejtélyhalmaz, amelyben a hangulat gyakran fontosabb, mint a konkrét magyarázat. A történet előrehaladtával egyre több furcsaság kerül felszínre, de ezek ritkán állnak össze egy koherens egésszé.
Ez a megközelítés óhatatlanul eszünkbe juttatja Damon Lindelof sorozatának világát. Nemcsak a rejtélyek rétegzettsége miatt, hanem azért is, ahogyan a karakterekkel bánik. A készítők nem félnek attól, hogy népszerű szereplőket írjanak ki, és bár a főbb figurák egyelőre viszonylag biztonságban vannak (voltak), a mellékszereplők sorsa kiszámíthatatlan. Ez folyamatos feszültséget teremt, hiszen itt tényleg bárki áldozattá válhat, nincs kivételezés.
A negyedik évad nyitánya egy korrekt harmadik szezonzárás után érkezik, és gyorsan jelzi, hogy a tétek tovább emelkednek. Az előző évad végén felbukkanó új fenyegetés, a rejtélyes „sárgaöltönyös ember” már az első epizódokban komoly hatással van az eseményekre.
Közben a régi szálak sem maradnak elhagyatottan. Fatima története például egyre összetettebbé válik, és olyan irányokba indul el, amelyek már szinte a valóság határait feszegetik. Az időutazással való játék, ha még csak finoman is, de egyre hangsúlyosabbá válik, ami ismét a Lost örökségét idézi. Ez a narratív irány izgalmas lehetőségeket rejt magában, de egyben kockázatos is: könnyen bonyolulttá válhat, ha nem kapunk hozzá megfelelő kapaszkodókat. Márpedig eddig a sorozat nem olyannak tűnik, mint aki könnyen ad kapaszkodót.
A From egyik legnagyobb erőssége továbbra is az atmoszféra. A díszletek, a fényképezés és a hangulatkeltés mind hozzájárulnak ahhoz az állandó, fojtogató érzéshez, amely végig kíséri az epizódokat. Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett sem, hogy a tempó gyakran egyenetlen. Sok jelenetben a karakterek egyszerűen csak vitatkoznak, kiabálnak, beszélgetnek egymással, miközben a cselekmény alig halad előre. Ez időnként frusztrálóvá teheti az élményt, különösen azok számára, akik konkrét válaszokra várnak.
Ennek ellenére van valami furcsa vonzereje a szériának. Talán éppen az, hogy sosem ad teljes képet. Mindig marad egy újabb rejtély, egy újabb fenyegetés, egy újabb kérdés, ami miatt nehéz abbahagyni. Ráadásul a készítők ügyesen gondoskodnak arról, hogy a szereplőgárda folyamatosan frissüljön: ha valakit elveszítünk, hamar érkezik helyette egy újabb „busznyi” áldozatjelölt, akik új dinamikát hoznak a történetbe.
Nem meglepetés, a From negyedik évadának kezdete pontosan azt nyújtja, amit a rajongók várnak: tovább mélyülő rejtélyeket, erős hangulatot és egyre növekvő téteket. Ugyanakkor a sorozat továbbra sem hajlandó egyértelmű válaszokat adni, ami egyszerre teszi izgalmassá és frusztrálóvá.
Akik egyszer elkezdik keresni a Kiutat, továbbra is nézik a sorozatot.
