KULT
A Rovatból

Új horrorklasszikus született? – Megnéztük a M3gan című filmet

James Wan és Akela Cooper legújabb ijesztgetése meg fogja változtatni a horror világát? Lesz-e M3ganból akkora sztár mint, Annabelle-ből? Meglátjuk, melyik rémálombaba lesz a nyerő.
B. M.; képek forrása: Rotten Tomatoes és YouTube - szmo.hu
2023. január 12.


Link másolása

A bevezető utóbbi kérdésére a választ csak az idő tudja megmondani, az elsőre viszonylag könnyen lehet felelni. Új klasszikus lenne a M3gan? Nem. Mert annyira nem őrült, hogy a nézővel maradjon megtekintése után is, viszont annyira nem is jó, hogy kiemelkedjen az átlaghorrorok közül.

Hiába a sok pozitív visszajelzés, nem elég félelmetes a film. Így mint horrorfilm, nálam elvérzett.

Ámde mint fekete komédia vagy paródia, majdnem működik. Lássuk, miért!

Szerencsére a film nagyon szórakoztató lett. Nem egy modern klasszikus, mint mondjuk az Eleven kór volt 2021-ben. (Akárki-akármit mond, az a film egy nemzeti kincs, annyira elborult, beteg agymenés, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom.) A M3gan nem elég jó ezekhez a jelzőkhöz.

Meg kell érteni M3gan piaci helyzetet: kellett a stúdiónak egy eladható horrorkarakter, akit fiatalabb nézőknek is el lehet adni.

A trailer nagyon populáris volt a TikTok-on, ezért az alkotók erősen beleszóltak a rendező kreatív döntéseibe, és visszavettek az erőszakból, hogy alacsonyabb korhatár-besorolást kapjanak. A pénzügyi stratégia zseniálisan működik: TikTok-on, Youtube-on, igazából bármilyen social media felületen lehet már találkozni M3gan tartalommal, tánccal, vagy „hogyan készült” videóval.

Ennek egész egyszerűen az lett az eredménye, hogy külföldön a filmet PG13-as korhatárba, azaz idehaza a 16-os és 12-es korhatár közé lőtték be,

így nagyon sok emberhez eljutott a hátborzongató baba története. Tartja magát az a pletyka is, hogy létezik a filmből egy véresebb, 18+ -os változat, amit majd meg fognak osztani a nézőkkel a film későbbi életciklusában.

Nem kérdés, hogy emiatt a korhatár-kérdéskör miatt hatalmas siker lesz a M3gan. De miért nem elég jó? Szintén a korhatár-besorolás tehet róla: nem elég véres és ijesztő, inkább csak zavarbaejtő. Ne értsetek félre, a főgenyó kinézete szuper, és elég beteg módon mozog ahhoz, hogy azért felálljon tőle a néző hátán a szőr.

A film főleg jumpscare-ekkel dolgozik, amik nagyon bénák,

néha ugyan eltalálja a hangulatot, de tekintettel a fiatalabb nézőkre, nem nagyon látunk semmit a durvább akciókból.

A filmet Gerard Johnstone rendezte, akinek ez a második nagyjátékfilmje, James Wan és Akela Cooper pedig a forgatókönyvet írták, és ők adták a pénzt a produkcióra. Valószínűleg elég szorosan fogták Johnstone kezét a projekt kivitelezése közben.

Kíváncsi lennék egy olyan verzióra a filmből, amit Wan rendezne,

én kedvelem a stílusát. Kimondottan ügyes kézzel bánik a horror- és akciózsánerrel, kreatív a kameramozgásokkal, ügyes kitakarásokkal dolgozik. De Johnstone sem rontotta el, igazi iparosmunkát rakott le az asztalra.

A történet borzasztóan egyszerű és kitalálható: Cady és szülei síelni mennek a hegyekbe, de egy szörnyű balesetben meghalnak, így Cady a nagynénje, Gemma gyámsága alá kerül, aki nincs felkészülve egy ilyen kihívásra. Nemcsak stresszes munkája miatt nem engedheti meg magának a gyermeknevelést, hanem lelkileg sincs felkészülve erre a helyzetre. Mivel játéktervező, és pont egy mesterséges intelligencia által irányított játékbabán dolgozik, a szerencsétlen véletlennek köszönhetően el tudja kezdeni a tesztelést az unokahúgán.

Épeszű ember, már ebből látja, hogy mennyire felelőtlen, buta és alkalmatlan karakterekkel van tele a film.

Viszont ezt nem hibának rónám fel, mert emiatt rengeteg szórakoztató esemény is történik. Hangosan nevetett a moziban a terem egy rendőr beszólásán egy haláleset kapcsán, ami morbid, oda nem illő és rosszindulatú volt. Ezen a téren visszaköszön az Eleven kór, csak a trancsírozást kifelejtették, nagy bánatomra.

Természetesen minden kitalálható, az első perctől az utolsóig. De kompetensen van felépítve a film, vicces beszólásokkal, alapvetően jó színészi játékkal. Violet McGraw ügyes volt Cady szerepében, Allison Williams is jól hozza a felelőtlen Gemmát. A filmben nem találni egy normális karaktert sem, aki logikusan cselekszik, talán M3gan volt az egyetlen épkézláb gondolkodó a vásznon. Egyébként M3gan mozgását nagyon eltalálták,

minden elismerésem Jenna Davis színésznőnek, aki a maszk mögött dolgozott.

A szinkronban az egész mozi alatt irritálóan mondják ki M3gan nevét, mert ez egy rövidítés (Modell 3-as Geneatív Android) és nem pedig tulajdonnév, ezért magyarosan Megannak mondják, az angol név helyes kiejtése helyett, ami borzasztó.

Egyébként komoly pszicho-horrort is készíthetnének a filmből, az elképzelhetetlen veszteség feldolgozása, a tragédia miatti korai felnövés traumája, a kötődés egy élettelen tárgyhoz, ami aztán megpróbál megölni, a mesterséges intelligencia „lázadása” témakörökben.

Ezek a témák nem egy Chucky-jellegű filmbe valóak és mégis, a film közelebb áll a Gyerekjáték-horrorfilmek hangulatához és atmoszférájához, mint egy komoly gondolatokkal teli pszicho-thrillerhez.

Nem azt mondom, hogy jobb lenne, ha komolyan vették volna magukat az alkotók, de teljesen más lenne a végeredmény. Ha egy kicsit jobban eldobják az agyukat a készítők, és átmennek a Gonosz halott-szintjére, akkor egy horror-vígjáték klasszikust tettek volna le az asztalra. Reménykedem, hogy a folytatásban majd egy magasabb korhatáros és őrültebb M3gannal találkozunk, mert biztosan lesz folytatás. Ezek a kis költségvetésű horrorfilmek általában már az első hét bevétele alapján sikeresek.

A képi világ működik, M3gan életre keltése főleg praktikai effektekkel történt, ami nagyon jót tesz a filmnek és a büdzsének. Csak ott használtak számítógépes effekteket, ahol muszáj volt: például a robot szeme és a mimikája esetében. A zene szórakoztató, a poénok működnek,

az előzetesben is látható táncikálással pedig valószínűleg olyan trend indul meg a social media-platformokon, mint a Wednesday-tánc esetében, ez pedig komolyan hozzá fog tenni a sikerhez.

Ha nem számítunk semmi kiemelkedőre, akkor egy könnyed kis januári borzongást kapunk. Nem ettől lesznek álmatlan éjszakáink. Én jól szórakoztam a rajta és úgy gondolom, hogy M3gant igen is oda lehet ültetni Annabelle mellé a polcra.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: