KULT
A Rovatból

Tragédia a nemi erőszakért bosszút álló lány története – Ígéretes fiatal nő

Oscart is kapott az a film, ami minimum napokig hat a nézőjére, miután megnézte.

Link másolása

Emerald Fennell, a film rendezője - egyébként színésznő is, ő volt A Koronában Kamilla - és forgatókönyvírója valóban ígéretes fiatal nő. Oscart kapott a film eredeti forgatókönyvéért például. Főhőse, Cassandra (Carey Mulligan elképesztő alakításában) azonban épp az ellenkezője, és ebben a filmben minden az ellenkezője, vagy éppen a legváratlanabb ahhoz képest, ahogy sejtenénk. Az Ígéretes fiatal nő cím irónia, és irónia és keserűség, na meg éjsötét humor hatja át a filmet is.

Nem fogunk megkönnyebbülni utána, ennyit elárulhatok, viszont olyan mélyen megérint és megráz és felráz, ahogy az Oscar-szezonban egyetlen film sem.

A sztori szerint Cassie nappal egy cukrászdában dolgozik, fagyiszínekbe öltözve, szalaggal a hajában cupcake-ek között. A szüleivel él, harmincas nő. Éjjelente azonban miniszoknyába öltözik, felkeni a legvörösebb rúzsát, ellátogat egy bárba, ahol szétesve összeszed egy pasit. Mindig másikat.

A csavar csak ott jön, hogy valójában nincs szétesve, egy kortyot sem ivott, és mindezt bosszúból teszi. Egy komoly tragédia árnyékolja be traumaként az életét, amiért férfiakon vezeti le haragját.

Hogy hogyan, azt nem spoilerezzük el. Mindeközben szuper ritmus, berántós sztori, zseniális soundtrack tartja fenn a figyelmünket. Igazi popkulturális ínyencség is egyszerre. Pl. Britney Spearstől a Toxic az egyik alaptémája a score-nak is:

Érdekes az is, hogy a film egyik bájos jelenetének aláfestő zenéje is ironikus, ugyanakkor ártatlan is egyben, és épp az a Paris Hilton énekli, aki Spearsszel együtt komoly traumákat szenvedett el és mára a nyilvánosság előtt is áldozati státuszba került.

A rape and revenge-filmek, azaz a nemi erőszak és azt követő női bosszút ábrázoló filmek már jó évtizede "divatosak", de jó sok trash is van belőlük a komoly alapdarabok mellett. Az egyik legfontosabbnak a Vádlottakat tartom - ezért Jodie Foster meg is kapta az első Oscar-díját - , például mert az áldozathibáztatást vérlázító őszinteséggel ábrázolja.

Emellett a téma mellett nem megy el Az ígéretes fiatal nő sem, de leginkább azt mutatja be, mennyire mélyre lehet süllyedni, ha egy erős morális iránytűvel bíró, de érzékeny nő érintett a nemi erőszakban. Hogy mit tud művelni egy ígéretes személyiséggel - Cassie orvosnak tanult - a feldolgozatlan, traumatikus gyász, hogy mit tud művelni egy emberrel a kiszolgáltatottság és eltaposottság, a leuralás átélése, ha nem tud gyógyulni és nem kap segítséget. Ha nincs jóvátétel, ha nincs büntetés, és ha addig dolgozik benne a trauma, amíg vissza nem harap, mint egy kígyó a saját farkába, és önmagát kezdi kínozni.

Az ígéretes fiatal nő az önbíráskodásról nem mint legitim reakcióról, hanem mint törvényszerű önsorsrontó folyamatról beszél.

Cassie sorsa végtelenül tragikus, és nincs olyan pillanat, ami ne következne törvényszerűen az előzőből, akármennyire is földbe döngölnek minket egyes pillanatok. Emésszük csak meg, ezt üzeni a film rendezője, ahogy azt meg kell emésztenie minden meg nem hallgatott, vagy el nem hitt áldozatnak. És Emerald Fennell azt is állítja, hogy oké, megtörtént a #meetoo, változik a világ - de ő így látja, hogy most ez lesz egy ígéretes, meg nem hallgatott fiatal nővel még 2021-ben is. Van még hova fejlődni.

Ez az egyik személyes történetem, és a legtöbb nőnek van minimum egy, ha nem neki, akkor a barátnőjének: 1996-ban félelmemben, hogy lekésem az első nyári munkámat, beültem egy autóba, 16 évesen, naivan, ami egy bekötőútra vitt a célállomás helyett. Még gyerek voltam, vakon megbíztam egy ismeretlenben. Kiugrottam, nem volt központi zár. De mindennek van következménye, erről szól Emerald Fennell filmje is.

Ha most mindenkinek eszébe jut a saját története, és hogy mit kellett volna tennie vagy nem tennie, már jó. Még mindig túl sokan vannak, akik elhallgatják.  Egy férfi barátom is megnézte ezt a filmet, és utána ezt írta nekem: " Írtam is a Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene csoportnak, hogy felajánljam a szolgálataimat." Na, az ilyen reakciók miatt érdemes ilyen filmeket csinálni.

Mozibemutató: május 20. Forgalmazza a UIP.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: