Tolcsvay László: Én 32 éve minden előadáson játszom és énekelek. Ez most is így lesz.
Tolcsvay László és testvére, Tolcsvay Béla által jegyzett Magyar Mise ősbemutatója 1987. július 12-én volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A különleges, nagyívű rockoratórium most, 32 évvel a bemutató után, augusztus 20-án tér vissza a Margitsziget fái közé, a nemzeti ünnep alkalmából pedig bemutatják az Új Magyar Rapszódiát is. A zeneszerzővel, Tolcsvay Lászlóval beszélgettünk a művekről.
- Ugyanúgy cseng Ön számára a Magyar Mise 32 évvel a bemutató után is?
- A mű változatlan formában hangzik el minden egyes koncerten. Most is csak az előadó gárda lesz új.
Ha arra gondol, hogy mit jelentett 1987-ben a Magyar Mise és mit üzenhet ma, akkor természetesen már értem, hogy mire gondol. De nem tudom megmondani, mert én a zeneszerző, még hozzá olyan, aki játszik is a saját művében, mindig a legodaadóbb előadásmódra inspirálom a többieket is. Így a figyelmemet az előadás és nem a hatás köti le. Természetesen az évek során megtapasztaltam azt a szeretetet a közönség részéről, ami egy-egy koncert közben kialakult. Remélem, hogy ez az ünnepi előadás megérinti majd az emberek lelkét. Hiszen, ez a szakrális üzenete. A zenében az a csodálatos, hogy minden muzsikus a saját lelkét, hangját, egyéniségét adja egy közösen létrehozott hangzásba, ami csak akkor és ott létezik.
- A Magyar Mise igazán rendhagyó módon ötvözte a műfajokat. Ugyanez a változatosság várható az Új Magyar Rapszódiától is?
- Az Új Magyar Rapszódia, egy szimfonikus zenekarra, egy nagy létszámú zenei apparátusra írt kompozíció. Azért választottam ezt a zenei formát, hogy szabadon mondhassam el mindazt, amit szerettem volna.
- Hogyan jött az ötlet az Új Magyar Rapszódiához? Mik inspirálták az életéből, az országból a megírását?
- Bán Teodóra a Szabadtér művészeti vezetője, igazgatója kért fel, hogy írjak erre az ünnepre egy új művet. Ő kérte fel az Operaház zenekarát, és így egy olyan feladat elé állított, aminek nem lehetett ellenállni. Ez ajándék egy zeneszerzőnek.
Sokféle érzés, gondolat szabadult fel bennem, ezért választottam a rapszódia műfaját. Kialakult egy zenei irány, egy program, amit később a komponálás közben követtem. A létrejött kb. 30 perces mű egyszerre egy időutazás, és egy lélek belső utazása - szándékaim szerint. Az időutazás: az Őshaza, az Ígéret földje, a Vándorlás, az Újhaza, a Letelepedés, a Küzdelem, a Veszteség, és a Remény káprázatát követi. A lélek pedig, az Eredet, a Vágy, a Cselekvés, a Boldogság, az Elbizonytalanodás, a Konfrontáció, és a Megvilágosodás állomásait.
Természetes, hogy gondoltam a történelmünkre, de gondoltam a saját életemre, és a jövőnkre is. Alapvetően az érzéseimet muzsikáltam el.
- Mennyire kapcsolódik össze a két mű?
- Más a kettő, hiszen a Misében énekelünk, a Rapszódia instrumentális. A Mise különböző zenei műfajok ötvözésével, a liturgia tételeit követve jut el egy összhang megteremtéséhez. A Rapszódia, pedig az ami, rapszódia.
- Egy fiatal zeneszerzővel, Ott Rezsővel dolgozik együtt az Új Magyar Rapszódia hangszerelésén. Milyen a közös munka?
- Én eleve összhangzásban gondolkozom, így is komponálok. Most is egy olyan anyagot adtam Rezsőnek, ami a teljes tematikán túl, már komplett zenekari hangzásokat tartalmazott. Ő igen érzékeny, nagyon empatikus és tehetséges kolléga, aki számtalan meglepő színnel gazdagította az egyes zenei részeket.
- Van olyan, hogy egy dal, zenei mű próba közben még változik, vagy már a kottán elnyerik végső verziójukat a dallamok?
- Ez mindig más. Például egy új színdarab az alkotás fázisában, sok változáson megy át. A próbák során is alakulhat, de egyszer csak elkészül. Kottában, csak a musical-eket, és a nagyobb lélegzetű darabokat írom le, így ezek általában nem változnak az évek alatt, bármelyik színházban is játsszák őket. Néha azért előfordul, hogy mégis itt-ott változtatok rajta, vagy egy új dal, aláfestő zene kerül bele egy-egy előadásba. A dalokat, főleg azokat, amiket én énekelek, vagy annak idején a Fonográf, illetve a Tolcsvay Trió játszott, nem kottáztam le. Csak esetleg utólag, ha kell.
Az én generációm fejből játszott, mindent. A mai napig.
Megjegyeztük az énekszólamokat, a játszani valót, de még azt is, amit a muzsikus társunk játszott ugyan abban a nótában. Ha évekig nem játsszuk együtt, akkor is néhány próba alatt előjön minden.
- Az Új Magyar Rapszódia komponálása hogyan zajlott, milyen hangszereket használ zeneszerzéskor?
- Zongorázom, és computerben rögzítem több sávon, így már az összhangzást is meg tudom idézni. Bennem mindig többszólamban indul el egy–egy zenei gondolat. Ez a legizgalmasabb fázis, amikor valami csak a képzeletemben van, de aztán hangokká formálódik.
- Elkezdődtek már a próbák az Operaház zenekarával? Milyen volt először élőben hallani? Ennyi bemutató után is még van Önben izgalom a premierekkor?
- Hogyne volna izgalom, anélkül nincs! Nem adják ezt „ingyen”. Nem, még nem kezdődtek el a próbák, de Kocsár Balázs főzeneigazgató úrral, aki vezényelni fogja a Rapszódiát, egy pár alkalommal már átnéztük a partitúrát. Ő igen konstruktív volt, és javasolt nagyon hasznos dolgokat. A kottázó software ugyan képes megszólaltatni a hangjegyeket, de hát az mégsem az, mint amikor majd igazi muzsikusok fogják ezt megtenni. Nagyon várom már.
- Az első kérdésre visszacsatolva: az új gárdában is nagyon tehetséges énekesek lépnek fel. Mit szólt hozzá, amikor először hallotta őket a Magyar Misében?
- Örülök nekik, sokat várok tőlük. Már volt próbánk, külön a kórussal és külön a szólistákkal, nagyon ígéretes. Ez az előadó gárda így még nem muzsikált együtt. Én 32 éve minden előadáson játszom és énekelek. Ez most is így lesz. Nekik újdonság volt, és pont ez a jó. Azt remélem, hogy átérzik majd a Magyar Misét és megtöltik a saját tehetségükkel. Biztos vagyok benne, hogy a szólisták, Miklósa Erika, Janicsák Veca, Sándor Péter, Szemenyei János, Gábor Géza, valamint a rockzenészek, népzenészek, és a szimfonikus muzsikusok, Werner Gábor karmester vezényletével a maximumot fogják nyújtani.
