„Többet látott a természetből, mint bármelyik ember valaha” – A 100 éves David Attenborough 10 legnagyobb hatású filjmje
David Attenborough 100 éves! 1926. május 8-án látta meg a napvilágot, csupán 17 nappal II. Erzsébet királynő után. Egyidős a televíziózással, amit amúgy a születése utáni évben találtak fel, és akkor startolt el a karrierje (az ’50-es években), amikor a kis képernyő kezdett beszivárogni az emberek otthonaiba. Az első műsorát alig tízezren követték figyelemmel, 2019-ben az Our Planet – Bolygónk csodáit pedig már csak az első hónapban 33 millióan a Netflixen. Alastair Fothergill, a BBC egyik fejese azt mondta róla, hogy
Természetesen ebben a korban Attenborough már gyakran gondol a halálra, egy interjúban pedig azt nyilatkozta, reméli, a távozása gyors lesz. Elmondása szerint ugyanis a legnagyobb félelme, hogy öregkorára elbutul, és tehetetlen lesz. Ez szerencsére nem következett be, hiszen mit neki egy évszázad, továbbra is aktív, csak idén már három új projektje jelent meg (Wild London, A Gorilla Story, Making Life on Earth: Attenborough’s Greatest Adventure). A fantasztikus jubileumra mi pedig összeszedtük e csodaember 10 legnagyobb hatású filmjét (sorrend nélkül), amelyek puszta létezése jobb hellyé teszi ezt a világot, amelyben élünk.
Zoo Quest (1954-1964)
Bár Attenborough első sorozata ma már egy letűnt korszak relikviája (rossz minőségű kép, nincs helyszíni hangfelvétel, ráadásul Attenborough a londoni állatkert munkatársait kísérte, akik állatokat fogtak be, hogy visszavigyék őket Nagy-Britanniába…), mégis megmutatja a kezdő, huszonéves műsorvezetőt, aki már akkor született tehetség volt.
ahol többek között Attenborough és egy idegenvezető egy orangutánt követnek nyomon a sűrű dzsungelben.
Élet a Földön (1979)
„Ez a mérföldkőnek számító dokumentumfilm Attenborough első lépése volt abban a véletlenül kialakult, de mélyreható, egész életen át tartó küldetésben, amelynek célja a természeti világ megítélésének, meghallgatásának és megértésének újragondolása” – írta Gabriel Tate a The Telegraph-ban az Élet a Földönről. Attenborough a filmben 40 országba utazik el, több mint 500 fajról készít felvételeket, miközben mesteri módon meséli el bolygónk életvilágának történetét. A nagyratörő, 13 részes sorozat csodáját a figyelemre méltó széles látókör és intimitás közötti egyensúly adja.
Most, több mint négy és fél évtizeddel később Attenborough találkozása egy ruandai gorillacsoporttal például továbbra is hihetetlenül izgalmas élmény.
Az élő bolygó (1984)
Ez az ambiciózus projekt azt igyekszik bemutatni, hogy a bolygó geológiai élete hogyan alakítja a rajta élő lények biológiáját, és hogy a Föld miként változott az idők során. Kevésbé az állatokra, inkább az olyan helyszínekre helyezi a hangsúlyt, amelyekről a sci-fi-írók álmodoznak. A logisztikai szempontból legnehezebb helyszínek közé tartozott Szudán, ahová a stábot repülővel kellett szállítani, annak ellenére, hogy sem kifutópályák, sem utak nem voltak. Egyes témák még nagyobb kihívást jelentettek: a produkciós csapatnak például két évet kellett várnia egy vulkán kitörésére, és minden más forgatást le kellett állítaniuk abban a reményben, hogy a vulkán még mindig lángol, amikor odaérnek.
A növények magánélete (1995)
A time-lapse-es felvételek és a nagysebességű fotozás már nem volt új dolog, amikor A növények magánélete című sorozatot forgatták, de ez volt az első széria, ami ezeket széles körben alkalmazta.
A növények más időskálán élnek, és bár az életük rendkívül összetett és gyakran meglepő, a nagy része láthatatlan az emberek számára, hacsak a hónapok vagy akár évek alatt zajló eseményeket másodpercek alatt nem mutatják be. Sok hagyományos természetfilmhez hasonlóan ez a sorozat is szinte egyáltalán nem használ számítógépes animációt. A sorozat egyben a gombákról is szól, bár – amint azt ki is emelik – ezek nem tartoznak a növények birodalmába.
A kék bolygó (2001)
Egy újabb technikai áttörés: ez a díjnyertes, nyolcrészes sorozat a világ óceánjainak történetét mutatja be, és víz alatti felvételek segítségével olyan tengeri életformákat tár fel, amelyeket még soha nem láthattunk.
A kék bálnák, az orkák és a delfinrajok csak néhány példa azok közül a fajok közül, amelyeket természetes élőhelyükön mutattak be (a homárfelvételek egy kis részét pedig akváriumban vették fel, hogy ne zavarják meg a természetes szaporodási folyamatot). Sok más Attenborough-sorozathoz hasonlóan az utóbbi 25 év sem csökkentette a sorozat vonzerejét.
Attenborough narrációja nyugodt, világos és tömör, hagyja, hogy a képek és a zene tartsák fenn a figyelmünket. Lehet, hogy nincsenek benne a legújabb sorozatok megkapó HD- vagy drónfelvételei, de ez a sorozat ezek nélkül is megváltoztatta a természetfilmek arculatát. Nézzük meg utána a folytatást, a 2017-es A kék bolygó II-t is!
Bolygónk, a Föld (2006)
A kék bolygót övező kedvező visszhang annyira elsöprő volt, hogy a BBC felkérte Attenborough-t egy hasonló léptékű sorozat elkészítésére, ám ezúttal az egész bolygót helyezve a középpontba, nem csak az óceánokat.
Akár légi felvételeket, akár mikroszkópos kamerákat használtak, a 11 epizód – amelyek mindegyike egy-egy különböző, egyedi élőhelyre összpontosított – lenyűgözően gyönyörű képeket és hasonlóan fantasztikus felfedezéseket (a The Last of Us rajongóinak például érdemes megnézniük a gombák által irányított zombi hangyákat) ötvözött. A folytatások, a Bolygónk, a Föld II (2016) és III (2023) is méltó módon vitték tovább a sorozat küldetését.
A fagy birodalma (2011-2012)
A fagy birodalma szeretettel szemléli az Északi-sarkvidék és az Antarktisz lakóit, ezeket az ellenséges tájakat. A történet az egyik sarkról a másikra ugrálva mutatja be nekünk a cselszövő pingvineket, az úszó csigákat, a jegesmedvéket és a farkasokra rontó bölényeket. Mindeközben az akkor 84 éves Attenborough szokatlan módon nemcsak narrátoraként, hanem idegenvezetőként tűnik fel. A fagy birodalma varázsa nem csupán abban rejlett, hogy elmesélte nekünk, hogyan veszélyezteti a globális felmelegedés a Föld sarkait, hanem abban is, hogy
A 2022-2023-as folytatást, A fagy birodalma II-t pedig sokan még hatásosabbnak mondják.
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon (2020)
Attenborough 2020-ban már közel 70 éve munkálkodott azon, hogy megnyissa számunkra a természet csodáinak kapuit, ezt a tényt pedig arra használta fel, hogy rávilágítson: mennyire megváltozott a Föld ez idő alatt.
Attenborough visszatér benne néhány régi kedvenc helyére, és szívszorító ürességet talál ott, ahol korábban még pezsgő élet volt. A Covid-járvány első évében mutatták be, így időszerű figyelmeztetés volt egy olyan embertől, aki talán többet látott a Föld csodáiból, mint bárki más a világon. Nem egy tipikus Attenborough-film, amelyben többek között azt is felvázolja, hogy egy 2020-ban született gyermek mit élhet majd át élete során. Igazán lehangoló és megdöbbentő élmény, ugyanakkor a film rengeteg megoldást is kínál a jelenlegi környezeti válságokra, csak alkalmazni kellene őket.
Prehisztorikus bolygó (2022-2025)
A Prehisztorikus bolygó messze nem az első műsor, amely megpróbálja a rég kihalt óriásgyíkokat a képernyőn újra életre kelteni, de eddig talán a legjobb. Természetesen a készítőknek bizonyos mértékben szabadjára kellett engedniük a fantáziájukat, ettől függetlenül a paleontológusok szinte egyöntetűen dicsérik a sorozatot a pontosságáért és természethűségéért.
A Prehisztorikus bolygó a legfrissebb őslénytani kutatások alapján ábrázolja a kréta korszak állatait, méghozzá tudományos pontossággal. A számítógéppel generált képeket a The Moving Picture Company fejlesztette ki, a cél pedig az volt, hogy minden fotórealisztikus legyen, akárcsak a cég korábbi produkciói, A dzsungel könyve (2016) és Az oroszlánkirály (2019).
Wild London (2026)
Egy friss film is felkerülhetett a listára, mivel máris egy instant klasszikus. Ebben filmben London vadvilága tárul fel előttünk, például a Tottenham utcáin egymással kegyetlenül szembeszálló rókák, vagy a metróval tudatosan ingázó galambok.
A műsor egy olyan Londont mutat be, amely a helyiek számára ismerős, de a képernyőn ritkán látható: a közösségi kertek, a temetők és a külvárosi parkok élővilága kerül itt a középpontba, amelyek a várost kiváló lakóhellyé teszik. A kétkedők pedig talán meggondolják magukat Attenborough saját kijelentése nyomán, miszerint ő biztosan nem akarna máshol élni.
