The Wall: Waters magyarul beszélt
Mindent elmondtak már róla, amit lehetett. Járt nálunk többször is, legutóbb a kicsit kevésbé monumentális díszlettel az Arénában 2011-ben. Most pedig a stadionturnén újra itt, a Puskásban épült fel a Fal, az a szimbólum, amely a rocktörténelem talán legnagyobb hatású, máig élő, sőt, talán ma még aktuálisabb jelképe.
Annak idején, majd 35 éve, csak néhányszor adták elő a concept-albumra épülő előadást, majd a film nyűgözte le a Pink Floyd rajongóit, végül Waters keltette életre a legendát.
Egy amatőr felvétel a tegnapi koncertről
Ez az a koncert, ahol elvileg nem érnek meglepetések, nem is érhetnek, óramű pontossággal kell mindennek úgy zajlani, ahogy azt annak idején megálmodták, és ahogy most színpadra állították. Ha az interneten rákeresünk, számos akár idei koncert felvételét találhatjuk meg, gyakorlatilag mind hasonló, ugyanaz a koreográfia, díszletek, és persze hangra pontosan ugyanaz a zene.
De épp ez az, amit mindenki elvár, ezért megy ki, ezért fizet sok-sok pénzt akár: hogy lássa azt, amit esetleg már látott, megnézhet bármikor a neten, de ott, abban a két és fél órában mégis olyasminek lesz tanúja, ami egyszeri és megismételhetetlen.
Mert hát azért mégsem minden koncert egyforma, mégis eltér Waters a lemeztől, mégis vannak a koncerten olyan betétek, amelyeket csak itt lehet hallani, és persze a vetítéseknél is vannak különbségek, itt is többször olvashattunk magyar feliratot a falon. A „Mother, should I trust the government?” kérdést például elég sokan értették, a válasz pedig ott volt a falon magyarul is.
Szalai Attila rajza
Egy teljes felvétel egy másik helyszínről
Ami viszont mindenképp egyedi és kicsit vicces is volt: a Pink Floyd egykori basszusgitárosa több mondatot is elmondott magyarul, ami valljuk be, elég kemény feladat lehetett, és aki az „igazságosságért” szót ki tudja mondani nem magyar anyanyelvűként, feltétlen minden dicséretet megérdemel.
Egyébként Watersre jellemző, hogy kissé didaktikusan, szájbarágósan – ugyanakkor persze hatásosan – önti ránk a háború utáni baloldali generációk pacifista, antikapitalista és mára kissé modernebbé válva, antiglobalista jelképeit, szlogenjeit.
Ez persze már az eredeti koncepcióban, és a Pink Floyd-életműben is hangsúlyos szerepet kapott, a háború utáni nemzedékek elidegenedése, elveszettség-érzése sok helyütt felbukkan, és nem csak a The Wall szövegeiben.
A látványvilág és a hangorgia mellett, ha figyeltünk egy kicsit, újra megcsodálhattuk, milyen elképesztő technikai arzenált rakott össze erre az előadásra is Waters. A 18 stadionon végigzúgó turnén olyan hang- és videótechnika, olyan effektek és egyéb megoldások vonulnak fel, amelyek méltóak a Pink Floyd maximalista hagyományaihoz.
Fölösleges agyondicsérni a show-t (mert ez nem egyszerű koncert, hanem nagyszabású előadás, egyszerre színház, performansz és persze zene), inkább álljon itt néhány mondat a kritikákból:
"A valaha volt legjobb show. És pont." - New York Post
"A Fal előadása hibátlan. Mindenkinek látnia kellene, mielőtt meghal."
- Philadelphia Inquirer
"A mű még erőteljesebb, mint amikor készült." - The Independent
"A Fal a méret és az ambíció diadala... a rock csúcsa." - The Times, London
"Az biztos, hogy óriási élményt kapsz a pénzedért." - The Telegraph
"A Fal a legtökéletesebb m,ű amit valaha láttam, szemmeresztő, elgondolkodtatóan provokatív animációival és képi megoldásaival."
- London Evening Standard
"Képtelenség nem a show élményének hatása alá kerülni." - The Guardian
Nyomj egy lájkot, ha kedveled a Falat!
