Takáts Eszter az egyik legszínesebb egyéniség a magyar zenei életben: több évtizede ír dalokat, amelyeket szólóban és időről időre változó nevű/tagságú zenekaraival egyaránt előad. Aktuális formációja 2016 elején állt össze, tavaly decemberben pedig egy nem kevesebb, mint 19 dalt tartalmazó dupla albumot adtak ki, ami egyike volt az év legjobbjainak.

Arról beszélgettünk, mit jelent számára a sztárság, miért van ennyire kevés női dalszerző itthon, illetve mennyire tartja magát budapestinek, miután lassan 10 éve a fővárosban él.

– Az új lemezed címe "Bocsáss meg!" lett. Üzenni akartál valakinek?

– Nem, ez ennél sokkal többet jelent, nem személyesen valakinek szól, hanem az ember önismereti útjáról. A megbocsátás, elengedés, feloldás erősen felszabadító tud lenni, amikor az ember tisztán tudja látni az okokat, amiért bizonyos helyzetekbe kerül, és meri vállalni a felelősséget, hogy ő ezeknek a kiváltásában mennyire van benne.

Az igazi felszabadulás az, amikor az ember nem másokat hibáztat, nem másoknak akar megfelelni, nem másokat majmol, nem viszonyít, nem vetélkedik, tudja, mi miért történik, és békébe kerül mindezzel.

Nem kell mártírnak lenni, de hibázni ér, és ezt el is lehet ismerni emberi játszmák nélkül. A dal erről szól, ezt tanítja, erre ébreszt rá.

– Elég ritkák a dupla albumok manapság. Te miért döntöttél emellett ahelyett, hogy két részletben adod ki?

– Sosem követtem a divatot és a divatirányzatokat, inkább a kézzelfogható, minőségi dolgokban hiszek. Biztosan el is lehetett volna ezt az egészet aprózni, de ez így egyben egy kompozíció, séta az "erdőben", a dalok láncszemek, amik nem véletlenül lettek így felfűzve, és ha már a hallgatót úgyis behúzom a világomba, akkor cserbenhagyásnak is érezném, hogy 4 szám után vége az utazásnak (4 szám ugye egy maxi lemez). Mondjuk a tavaly tavasszal megjelent EP nagyon kerek volt tematikailag, de ez számomra így hiteles.

Másrészt nem szívesen butítom le mp3-ra a dalokat, amiken a hangmérnök annyit dolgozik, hogy élvezhető hangzása legyen, akkor azt ebben a formában érzem a legminőségibbnek. Ilyenekben régimódi vagyok, könyveket is hagyományos módon olvasok, nem laptopról. Kocsiban meg különösen jó betenni egy CD-t a lejátszóba.

– Egykori zenésztársaid közül többen országos hírnévre tettek szert azóta a Punnany Massif révén, sőt a mostani felállásban is van átfedés. Te hogy állsz a sztárság/befutás témához? Nem szoktál gondolkodni rajta, hogy "mi lett volna, ha...?"

– Nagyon fontos és pozitív dolog, hogy ilyen széles a magyar zenei paletta, sok a kreatív, jó zenész, és ezekből a barátságokból, egymás koncertjeire való kíváncsiságból is sokat lehet inspirálódni, töltekezni. Büszkének kellene lennünk a sokszínűségre irigykedés helyett.

Nincs olyan, hogy "mi lett volna ha", mert folyamatosan úton vagyok, tágítom a mozgásteremet, nagyszerű emberekkel dolgozom együtt, sosem unatkozom, és stabilan jelen vagyok a zenei életben. Az számít, hogy a dolgomat csinálom örömmel, szenvedéllyel, hittel, nem az, hogy most éppen kinek a koncertjeire járnak el többen.

Külön kiemelném a kollégák barátságát, és támogatását is, különösen a Misztrálét, a Valami Swingét, illetve a baráti stábomat (Barabás Zsolt, Krajcsi Zsolt, Porkoláb Károly, akik videókat, fotókat készítenek), és természetesen Juhász Kristóf írót, alkotótársamat sem hagyhatom ki. A sztárság nem része a szótáramnak, vagy ha igen, akkor a kerületi állatorvosok, és autószerelők, vagy boltos nénik a sztárok számomra.

– A Takáts Eszter Beat Band két éve bomlott fel. Mennyire volt egyértelmű azután, hogy kikkel, milyen stílusban szeretnéd folytatni?

– Nem volt ebben semmi szándékos, megtörténtek a megfelelő találkozások, és helyükre kerültek a dolgok. A két éve alakult új felállással nagyon gördülékeny minden zeneileg és szervezésileg is, nagyon erős a közös hullámhossz, jó az összhang, mindenki odateszi magát a produkcióért, és nincsenek félreértések sem. Minőségi és oldott légkörben dolgozunk.

Giret Gábor basszusgitáros és a hangszerelés felelőse, Horváth Mihály szájharmonikás, de sokat segít szervezésben, fotózásban, videózásban, Kosztin László szólógitáros, akinek köszönhetően egyszer még lesz a dalaimnak kottás könyve, Czimerman Csaba dobos (Punnany M.), aki már a Rövidtáv lemezemen is játszott, és kivételesen lelkiismeretes és megbízható ember.

– Sokkal kisebb itthon a női dalszerzők aránya a férfiakhoz képest, mondhatjuk, hogy te a ritka kivételek közé tartozol azzal, hogy a számaid szövegét és zenéjét is magad írod. Szerinted mi az oka az egyenlőtlenségnek?

– Én azért ezt nem így látom, bár statisztikailag bizonyára így van, több olyan pozitív példát is látok a kevésbé felkapott és ismert, klubéletben megjelenő női dalszerzők között, ami ezt cáfolja.

Érdemes az embernek kutakodni, keresni, nemcsak arra figyelni, ami "beömlik az ajtón."

– Inkább saját élményekből építkezel, vagy máshonnan merítesz?

– Saját élményekből és intuícióból.

– Viszonylag kevés koncerted van. Mi tölti ki a napjaidat, amikor nem ezekre készülsz?

– Tervek megalkotása és megvalósítása, kommunikáció, pályázatok írása, web- és facebook oldal kezelés, kiajánlók, portfóliók, fotózások, videózások, interjúk, próbák, soron következő projektek megalkotása (jelenleg a Második puszi, mint az Első gyerekelőadás folytatása, és a még meg nem jelent rap-es dalok kislemezes megjelentetése), ügyintézések, szervezések, kooperációk. Tehát minden, ami a produkcióval kapcsolatos. Turnémenedzserre mindazonáltal szüksége lenne a zenekarnak, erre sem időm, sem kapacitásom nincsen, a beérkező felkérésekkel kapcsolatos intézni valók lefedik a maradék rést, keresek is egy erre szívesen vállalkozót "tegnapra".

– Több korábbi zenekarodban is sérelmezted, hogy nem tudtál kiteljesedni, mert mindig volt egy "legenda" melletted. Most elégedett vagy ezzel?

– Igazából sosem sérelmeztem egy "legenda" jelenlétét sem, pláne, hogy sokat köszönhettem nekik. Azonban nekem a saját utamat kell megerősítenem, és ebben függetlenítenem kell magam mindattól, ami ebben hátráltat. Például

attól még, hogy felnézek valakire és tisztelem, még nem kell mellette láthatatlanná válnom, hiszen ő sem ezt várja el, hanem egy szintén magabiztos, karakteres és kialakult, érett személyiséget.

De ahogyan a sztárság fogalma sincsen a szótáramban, így a "legenda" is mást jelent számomra, itt a kollegális és emberi viszonyok a lényegesek.

– Mekkora beleszólást hagysz a többieknek az ötletek kidolgozásába?

– Teljes körűt. A többiek pontosan érzik, mikor kell valamit alakítani, vagy meghagyni szerkezetileg az eredeti formájában, abszolút gördülékeny ez is.

– Lassan 10 éve költöztél Budapestre. Teljesen fővárosinak tartod már magad, vagy kicsit megmaradtál pécsinek?

– Pécsi is vagyok, zalaegerszegi is, most már lassan pesti is, szerencsére könnyen alakítok ki home-feelinget, ez kapóra jön a gyakori utazások során. De ugyanúgy hazamegyek Lille-be (Franciaország), Agárdra, Orfűre.

Párkapcsolatban monogám, szép helyeken való tartózkodásban poligám vagyok. Alapvetően ott vagyok otthon, ahol ott vagyok.

- Egy ideje gyerekműsorral is fellépsz. Elég nagy a konkurencia ezen a téren, mivel lehet kitűnni és egyedinek lenni?

– Nagy adag Monthy Python-i humorral, amit a gyerekelőadás tekintetében a szerző Juhász Kristófnak köszönhetünk, aki az előadások során ezeket színészként is előadja, mi meg könnyesre röhögjük magunkat a spontán szövegújításain, gyakorlatilag folyamatosan dől belőle a sziporka. És vannak egyedi készítésű bábjaink, amiket Kristóf kezdett barkácsolni, aztán beszállt a tervezésbe és kivitelezésbe Bagdi Katalin szentendrei iparművész, aki örömünkre elvállalta a Második Puszi bábjainak elkészítését is.

- Milyen eredményekkel, sikerekkel lennél elégedett az idei évben?

– Most a lemez népszerűsítése, széleskörű megismertetése a cél, azután a közönségem ideális koncertre járási igényeinek felmérése, egy turnémenedzser megtalálása, Második puszi, kislemez a rap-es dalokból, újra kiutazni Franciaországba, és szépen tovább építkezni azzal a türelemmel, és áldott munkaritmussal, ami a jelenlegi, harmonikus és elfogadó, szeretetteljes munkatársakkal létrejött.

A következő budapesti koncert március 16-án lesz a Muzikum klubban, bővebb infók hamarosan a Facebookon.