KULT
A Rovatból

Sztárban sztár: Marics Peti vagy nagyon szerelmes, vagy nagyon nagy gázsit kap

Tóth Andi többször szembeszállt zsűritársaival a pontozásnál, két versenyző kiesett, de több remekül teljesítő sztár is veszélybe került.


Az ötödik adást az El Clásico tiszteletére Camila Cabello Don’t Go Yetjével indították a megmaradt versenyzők, majd belibbent a retinaégető öltönyben pompázó Tilla és indult az agyzsibbasztó bazsalygás a zsűrivel.

Ebből túl sok érdekeset nem tudok kiemelni, legfeljebb annyit, hogy Kökény Atilla megígérte, Valkusz Milán produkciója alatt felkéri lambadázni Tóth Andit, aki kegyesen felvette Attilát a táncrendjébe.

Egy tökéletes világban ez nem érdemelne említést, de a műsor első kb 10 percének ez volt a csúcspontja, ami azért sokat elmond.

Andit egyébként nem akarom bántani, egyre inkább úgy érzem, hogy ő az egyetlen a zsűriben, aki azt próbálja csinálni, amiért ott van, de erről majd később.

Ezzel együtt ki kell még térnem Andi öltözködésére: ezúttal csupaflitter sellőnek öltöztették. Azt már megszoktuk, hogy a stylistok imádnak hülyét csinálni a show műsorok hölgy szereplőiből. Az viszont új elem, hogy ott ül a szóban forgó hölgy párja is.

Szegény Marics Petit rendre Andihoz öltöztetik, ami önmagában nem is lenne baj, én is szeretek összeöltözni a feleségemmel. Meg hát nincs is beleszólásom. No de hogy Peti hajlandó volt flitterkesztyűt húzni, hogy passzoljon szíve választottjához… maradjunk annyiban, hogy ez a fiú vagy nagyon szerelmes, vagy nagyon nagy gázsit kap. (Persze a kettő egyszerre is igaz lehet.)

Volt szabálymódosítás is. Nem tudom, eredetileg is így tervezték-e, vagy a nézettségi adatok tükrében döntöttek úgy, felpörgetik kicsit a műsort, minden esetre ebben az adásban már nem egy, hanem két versenyzőt küldtek haza.

Kamarás Iván nyitotta az egyéni produkciók sorát. Karel Gott érdekes figura. Kíváncsi lennék, ki tud a Lady Karneválon kívül akár csak egy slágert említeni tőle. A nagyon tájékozottak még tudják, hogy ő énekelte a Maja a méhecske főcímdalát, de ennyi.

Iván hozta a kötelezőt. Nekem néhol kicsit paródiába hajlott a produkciója, nem vette teljesen komolyan magát, de azért itt is kiviláglott, mennyire remek színész. A hangutánzás sem volt tökéletes, de mindenképp jó hangulatot csinált.

A zsűri mindig fogadkozik, hogy szigorú lesz, ezért Iván „csak” 48 pontot kapott 50 helyett.

Amikor megtudtam, hogy Oláh Ibolya Pikotarót kapja, azt gondoltam, a szerkesztőknek végképp elment az esze.

Lássuk be, képtelenség annyira kitágítani az „énekes” és „zenész” szavak értelmezését, hogy Pikotarto beleessen.

Nincs is rászorulva, hisz a japán úriember alapjában véve komikus, PPAP című YouTube slágere óriási trollkodás.

No de mit tud kezdeni ezzel Magyarország egyik legjobb énekesnője? Mint kiderült, mindent. Ibi ugyanis nemcsak szuper énekesnő, de nagyszerű előadó is (a kettő nem minden esetben ugyanaz).

Nagyszerű humorral teljesítette a feladatot, nem csinált belőle paródiát, igaz, az előadása végégre becsempészett egy kis saját ízt, ami szigorúan véve kilóg a műsorból (amelyben az elvárás az eredeti előadó és klip szolgai leutánzása lenne), de az egész mégis annyira rendben volt, hogy le a kalappal.

Számomra Ibi jobb volt Kamarás Ivánnál, de a zsűritől csak 47 pontot kapott.

Kis kitérő. Alapjában véve nem értek egyet Sheldon Cooperrel és John Cleese-zel abban, hogy az etnikai humor a létező legviccesebb humor, ugyanakkor azt sem gondolom, hogy kivétel nélkül minden esetben muszáj megsértődni rajta.

Lékai-Kiss Ramóna azonban alighanem új rekordot állított fel az egyetlen megszólalással megsértett népek számában. Értékelését ugyanis azzal kezdte, hogy „ez se nem kici, se nem ócó”. Egyrészt a kínaiakkal kapcsolatban ez a poén már annyira elcsépelt, hogy közhelyszámba megy. Másrészt Pikotaro japán.

Oké, nem állítom, hogy egy távol-keleti úriemberről ránézésre meg tudom mondani, melyik országból érkezett, no de a zsűri nemcsak azért kapja a gázsiját, hogy ott üljön és heherésszen, hanem hogy felkészüljön egy-egy adás előtt.

Sipos Tomi igazán testhezálló feladatot kapott. Alice Cooper sem tartozik a sokslágeres előadók közé. Hey Stupid, és ha egy zenei szerkesztő nagyon fel akar vágni, akkor még ott a Poison. Slussz. (Tudom, van még sok nótája, de a rádiókban ezeket nem nagyon játsszák.) Andi szigorúnak bizonyult, csak 7 pontot adott. Figyelemreméltó tény, amire felhívnám a többi zsűritag figyelmét, hogy nem szakadt le az ég.

Kiss Ernő Zsolt Harry Styles alakításába nem tudok belekötni, megoldotta a feladatot. Amiért mégsem igazán tett nagy hatást rám, az nem Ernő hibája, hanem Harry Stylesé. Habár Marics Peti szerint Styles a mai kor egyik legnagyobb pop ikonja, számomra az As It Was tömény unalom, mind a dal, mind az előadásmód.

Ha Ernő nem tudott magával ragadni az csak azért van, mert visszaadta az eredeti fílinget.

Kökény Attila szerint ez volt Ernő eddigi legjobb produkciója. 47 pont röppent.

Molnár Tibi a műsor egyik nagy felfedezettje számomra, de szerintem nem vagyok ezzel egyedül. A Boney M együttes egyik arcát, Bobby Farrellt kapta feladatul, ami azt jelenti, valójában egyszerre két személyt kellett eljátszania, hiszen Farrell helyett valójában Frank Farian, a banda producere énekelt, mint az közismert.

A Raszputyinban a tánc alighanem nagyobb kihívást jelentett, mint az ének, de Trap kapitány mindenképp megérdemelten zsebelte be az 50 pontot.

Gubics Petra is az idei év egyik favoritja, ehhez kétség sem fér, bár kérdés, a múlt heti Rúzsa Magdi után hova lehet még emelni a lécet. Azariah-val nem sikerült, de ez aligha róható fel Petrának. Ez az a feladat, amit nőként nem lehetett ennél jobban megcsinálni.

Valkusz Milán Lambada előadása merüljön a feledés homályába. Szegénynek valószínűleg esélye sem volt, és itt meg kell jegyeznem, Kökény Attila valóban felkérte lambadázni Andit, de azért nem vitte túlzásba.

Soblocher Barbara Liza Minellije megosztotta a zsűrit. A többség nem győzött hozsannázni, és szórni a 10 pontokat. És itt kell visszacsatolnom Tóth Andira. Ő az egyetlen, aki próbál tényleg valós szakmai érveket mondani az értékeléseiben, és nem fél lepontozni.

Ő elmondta, hogy Barbara eddigi produkcióihoz képest ez bizony nem sikerült olyan tökéletesre, és árral szembe úszva 8 pontot adott.

Félreértés ne essék. Nagyon színvonalas Cabaret interpretációt láttunk és hallottunk, de Liza Minelli hangja és előadásmódja csak nyomokban volt felfedezhető.

Közeledett a vég. Gyorsan megtudtuk, hogy Oláh Ibi az adás első. Következett az első kieső. Kamarás Iván és Sipos Tomi kapta holtversenyben a legkevesebb pontot az összesítések alapján. Köztük végül az döntött, ki kapott több szavazatot a nézőktől – Tomi megmenekült.

Következett a másik kieső „megtalálása”. Itt már minden úgy ment, ahogy eddig. Az utolsó hármasból – Molnár Tibi, Schoblocher Barbara és Kiss Ernő Zsolt – a zsűri 4:1 arányban Barbit mentette meg, a nézők pedig Trap kapitányt. Így Ernőtől búcsúztunk.

Jövő héten újabb csavar következik, a szólóprodukciók mellett ugyanis párbajokban is színre lépnek a versenyzők. A párbajok részleteit hét közben fogják csepegtetni, addig is nézzétek meg, ki milyen feladatot kapott:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: