KULT
A Rovatból

Sztárban sztár: „Az összes szinglinek elmegy a kedve az élettől, ha ezt a számot hallja”

A zsűri változatlanul nem meri értékén pontozni a produkciókat, lényegében minden a közönségen múlik. Kritika.

Link másolása

Ezúttal Miley Cyrus Flowersét énekelték a versenyzők, ki tudja, miért. A szerkesztők ma is csavartak a szabályokon. Új elem a párbaj, erre még nem volt példa a műsor hazai történetében. A versenyzők párba rendeződve ugyanazt az előadót jelenítik meg, és a zsűritagok 1-1 pontot adhatnak annak, aki szerintük jobb volt.

Öltözködés terén most Lékay-Kiss Ramónáról kell szót ejteni, akinek a bal válláról valaki letépte a ruhát, de a stylistoknak megtetszett és úgy hagyták.

Valkusz Milán érkezett a színpadra mint Redfoo az LMFAO elektro-hop duóból. (Ha hozzám hasonlóan nem tudod, mi az az elektro-hop, ne aggódj, nem nekünk való.) Milán felvezető kisfilmjében felvillantottak részleteket a Valmar duó kezdeteiről, amikor még (úgy nevezett) slágerekre tátogtak.

Talán mindenki jobban jár, ha Milán ma is marad a tátogásnál. Az LMFAO dalai nem hiszem, hogy a nehezen énekelhető klasszikusok sorát gazdagítanák, csak hát Redfoo végig őrült tempóban táncol. Milánnak elég hamar fogyni kezdett a levegője, és ez hallatszott az éneklésén is.

Ennek ellenére a zsűri állva tapsolt neki. Kivéve Tóth Andit, nem hiába mondom már egy ideje, hogy ő a legjobb zsűritag. Jó, a buli és a kinézet tényleg rendben volt, de ennyi.

Ehhez képest Kökény Attila teljesen elájult, szerinte ez a Sztárban sztár. Kis intermezzo történt: még a produkció alatt a rendőrnőnek öltözött táncosnő egy noteszt és egy bilincset tett le Marics Peti elé a pultra. Peti pedig összebilincselte magát Kökény Attilával. Tilla kicsit megijedt, mert mint kiderült, nincs hozzá kulcs.

Attila szerencsére így is le tudta szedni a bilincset, mondván, és idézem:

„Ebben van rutinom, te hülye”, ami azért felvet kérdéseket, de inkább ne firtassuk.

Milánnak a gyengébb produkció ellenére nem volt oka panaszra, még a „szigorú” Tóth Andi is 9 pontot adott neki, a többiek pedig 10-esekkel szórták meg.

Véleményem szerint Sipos Tomi most volt a legjobb a műsorban. Barry White, a „szerelem rozmárja” nagyon karakteres, ennek ellenére nem könnyű hitelesen utánozni. Tominak sikerült. Ment is az 50 pont, amivel egyetlen probléma, hogy Tomi nem csak 1 ponttal volt jobb Milánnál. Jobb zsűri az első fellépőt középre lövi be ponttal, és hozzá képest ad többet vagy kevesebbet a többieknek.

Ebben a műsorban végül is adekvát azt énekelni, hogy „Még nem veszíthetek”. Schoblocher Barbara szerint Jimmy megénekelte azt a fájdalmat, amit sokan éreztek, de nem tudtak kifejezni. Amiben lehet valami, annyival egészíteném ki, hogy

belőlem ezt a fájdalmat maga Jimmy váltja ki.

8 oktáv ide, tehetség oda, Zámbó Jimmy az az előadó, akivel engem vallatni lehet.

Barbara tökéletesen átélte a figurát, és az éneklés is nagyon közelített. Hogy mégsem volt tökéletes, az abból látszik, hogy nem akartam hozzávágni valami nagy és kemény tárgyat a tévéhez. De azért így is 50 pontot ért.

Gubik Petra az egyik favoritom a műsorban. Nagyon kíváncsi voltam, mit tud kezdeni Beyoncéval és a Single Ladiesszel. Ebbe a dalba jó pár éve Nika bicskája beletört, mert a sok ugrálásban elfogyott a szufla. Petra derekasan végigtolta, bár voltak részletek, ahol nem kellett énekelnie, ami azért könnyebbség. Egész jól megoldotta, de azért legyünk őszinték, nem volt Beyonce.

Feltétlenül meg kell örökítenem az utókor számára Marics "Coelho" Péter bölcsességét:

„Az összes szinglinek elmegy a kedve az élettől, ha ezt a számot hallja, mert megjön a kedve a nőkhöz.”

Köszönjük, Péter.

Az biztos, hogy láttunk Petrától ennél jobbat, és kicsit furcsállom amikor a zsűri arra hivatkozva ad magas pontot, hogy nehéz volt a feladat. Tudom, tudom, ez csak egy show, nem kell komolyan venni. De azért legalább Tóth „Szigorú” Andi adhatott volna 9-nél alacsonyabbat.

Trap kapitány produkciója alatt néha az volt az érzésem, visszacsúszik Rátonyi Róbertbe. Nem mondom, hogy Soltész Rezső búskomorságáról lenne híres, de azért sosem vigyorgott így. Igaz, ha valakit esetleg túlságosan lázba hozott a szexiskedő Gubik Petra, most garantáltan elmúlt.

Sajnos élemedett korom okán én még láttam a tévében azt a Táncdalfesztivált, ahol először énekelte el a bongyorhajú énekes ezt a dalt, és a produkció tökéletesen visszahozta azt a retro érzést, ami akkor persze még nem is volt retro.

Soltész Rezsőre amúgy kicsit haragszom azért, amit az Allways Look on the Bright Side of Life című örökbecsűvel művelt, de Molnár Tibitől nem sajnálom az 50 pontot.

Oláh Ibolya eddig nagyon menetelt, de Lady Gaga kicsit a gagáján akadt. Persze, szeretnék én ilyen szinten előadni bármit, de ő maga tette nagyon magasra a lécet, és azt most szerintem nem ugrotta meg. Nem igazán jött meg Lady Gaga hangja. A zsűri is így érezte, mert rekordalacsony, 42 pontot adtak Ibinek.

A mókának persze közel sem volt vége ezzel, hiszen jött még három párbaj. Gubik Petra és Schoblocher Barbara Christina Aguileraként énekelték a Candymant. Ami nem a legszerencsésebb párbajdal, nehéz követni, hogy épp ki énekel.

Látszik, hogy rövid idő volt felkészülni, a koreográfia sokszor nem volt szinkronban a két hölgynél.

Összességében Petrát kicsit merevnek éreztem, Barbara volt az, aki együtt élt a dallal, szőröstől-bőröstől belebújt. Jogosan nyerte 4:1-re a párbajt.

Trap kapitány és Valkusz Milán Scooter medleyt kaptak. No ez megint nem igazán az én műfajom, de nekem Tibor alakítása jobban bejött. A zsűri fordítva látta, Milán 4 pontot kapott, Trap kapitány egyet.

Oláh Ibolya és Sipos Tamás a Holligans frontemberét, Csipát kapta. Mindkettejüknek testhezálló feladat volt, mégis, Ibi valamivel jobban hozta a zsigeri rock 'n' rollt. Ibi szemmel láthatóan ki is adta minden energiáját, meglehetősen enerváltan fogadta a zsűri dicséretét, és hogy 4:1 arányban megnyerte a párbajt.

Olyan történt, mint még soha, Schoblocher Barbara nyerte az adást úgy, hogy korábban többször került a kiesőzóna közelébe.

Valkusz Milán és Oláh Ibi simán továbbjutott, a zsűri 3:2 arányban megmentette Gubik Petrát – amit innen is köszönök nekik –, a nézők pedig Molnár Tibit marasztalták. Így kizárásos alapon Sipos Tomi számára ért véget a verseny.

Még egy csavar maradt a végégre, kiderült, hogy az elődöntőben is két feladatot kapnak a játékosok, és az egyiket maguk választhatják ki. Az biztos, hogy lesz Måneskin és Wolf Kati. A részletekért íme:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk