„Inkább választom a halált, mint a gyűlöletet” – Szentesi Éva megírta utolsó nyilvános bejegyzését
Szentesi Éva szombaton tette közzé utolsó nyilvános blogbejegyzését, amelyben bejelentette: mostantól csak az előfizetők olvashatják írásait. A bejegyzés címe is erre utal: „Utolsó nyilvános bejegyzés”. A kommentelési lehetőséget szintén csak számukra tartja fenn.
A bejegyzés elején arról ír, hogy
Innen távozva, délután egy órakor megnézte az oldalát, ahol egy kommentelő azt írta, hogy unja már a „rákról szóló kontentet”, és szerinte az író sokat keres vele. Ez az élmény indította el benne a döntést, hogy lezár egy korszakot.
Szentesi úgy fogalmazott: „Tudom, nem szabad reagálnom. Tudom, mit várnak el tőlem, hogyan viselkedjek, ismerem a mondatokat, hogy ne foglalkozz vele, ismert vagy, tűrjed, ezt sok közeli barátom is elmondta már. Ismerem az összes elvárást, és ezzel a segítő szándékú nyomással tovább mélyítik a fájdalmat.” Hozzátette, hogy
De szerinte teljesen kizárni lehetetlen. „Ha nem veszek róla tudomást, akkor is létezik, beszivárog.”
Azt is leírta, miért döntött a változtatás mellett: „És most eldöntöttem, hogy szembenézek vele, hogy nem engedem gyűlni tovább, mert ez mérgez engem, mert ez rosszabb bárminél, mert elfáradtam benne, mert inkább választok rákot, kezeléseket, műtéteket, halált, mint azt, hogy elviseljem.”
A bejegyzésben visszatekint az elmúlt tíz évre, összefoglalja írói pályafutását, betegsége történetét, és arról is ír, hogyan hatottak rá az évek során kapott gyűlölködő kommentek. Azt írja,
„Olyan érzés, mintha elveszítenéd a kapcsolatot önmagaddal. Csontig hatol, sőt, csont belsejébe váj, nem szűnik meg, szégyent érzel, és dühöt, tehetetlenséget, elkeseredettséget, védtelenséget.”
Szentesi szerint a társadalmi elvárás az, hogy ne reagáljon a bántásokra, de ez szerinte hosszú távon nem működik. „Tudod, mit kell tenned, hiszen elmondták, mindenki ezt várja: ne vegyél róla tudomást, és akkor nagyszerű vagy. De amikor évek óta zajlik, módszeresen beléd taposva, amikor tudod, hogy erre nincs törvény, ezt megtehetik, mert valamiféle aljas, sunyi módon joguk van hozzá, név és arc nélkül is, akkor széttárod a karod, próbálod megérteni a miérteket, lehajtod a fejed és kétségbe vonod a létezésed jogát.”
Több platformon is letiltotta, de az illető továbbra is folytatja a támadásokat. „Sőt, egyre magasabb és magasabb fokozatra kapcsol” – írja. Úgy látja, ezek a személyeskedő támadások nem fognak megszűnni, és másokat is érintenek.
Írása végén így fogalmaz: „Nevezhetsz/nevezhettek bárminek, tehetségtelennek, butának, harsánynak, ostobának, olyannak, akiben csak a betegség érdekes, tudjátok/tudd, hogy ti vagytok a tályog az eleven húsban, eddig martok, kés vág ki benneteket/téged, újra visszanőttök/nősz, de én már nem fogok félni, ha újra érzem a testemben azt a különösen aljas hidegséget.”
A bejegyzés zárásában kiemeli: „Egy dolgot nem vehettek/nem vehetsz el: hogy sokkal többen szeretnek, mint azt elképzeltétek/elképzelted. Ennek van ereje, ez az oltalmat adó víz a pusztításotokra/pusztításodra, és mától egy időre még bentebb húzom az ajtóm.”
(via sassy.hu)
