KULT
A Rovatból

„Soros György és Orbán Viktor békét kötnek” – drMáriás kiállítása az Esernyős Galériában

Fertelmesen mulatságos, de sajnos igaz


Fotók: Facebook/drMáriás

Utálatos közhely, hogy a történelem ismétli önmagát, először tragédiaként, majd komédiaként jelenik meg. Így aztán az emberiség nevetve búcsúzik tőle. Egy Karl Marx nevű, sokat idézett, de kevésbé értett 19. századi gondolkodó mondta, és aligha hitte volna, hogy a 20. században ez hányszor és hányféle alakban fog bekövetkezni. Különösen Kelet- és Közép-Európában. Nem véletlen, hogy az abszurd, a groteszk műfajának legjobb képviselői Franz Kafkától Parti Nagy Lajosig ebben a régióban születtek és alkottak, mint ahogyan drMáriás is, akinek az óbudai Esernyős Galériában megnyílt kiállítása is tökéletes lenyomata ennek a világnak, amely józan ésszel nehezen felfogható.

Soros György és Orbán Viktor békét kötnek – ez a tárlat címe, és egyik központi alkotásának is, amely van tovább is: „hogy közös erővel virágoztassák fel Magyarországot, amiért jutalmul a Paradicsomba jutnak a Nemzeti konzultáció műtermében”. E tengerikígyónyi cím a klasszikus szürrealistákat idézi, maga a festmény pedig azokat a népies falvédőket, amelyek nagyanyáink konyháját díszítették „nem adlak másnak, nekem rendelt az Isten” és hasonló feliratokkal. A két glóriás alak, akik bő harminc éve tényleg az ország felvirágoztatása érdekében találtak egymásra (legalábbis azt hittük), a szívet reptető madárkák, a színes virágok pompásan illusztrálják azt a „nemzeti szellemet”, amit le akarnak nyomni a torkunkon, holott sem a nemzetihez, sem a szellemhez semmi közük. De láthatjuk Szűz Schmidt Máriát a kisded Ungár Péterrel – csoda, hogy még nem indítottak vallásgyalázó pert a művész ellen. Aztán Szijjártó Pétert, aki űrhajón indul Jézus keresésére, no és újra a miniszterelnököt, aki az Európai Parlamentben üdvözült mosollyal megmenti Baby Yodát – mindegy, hogy kitől, a lényeg a megmentés, ellenség van rogyásig Strasbourgban és Brüsszelben, Baby Yoda pedig tetszés szerint behelyettesíthető a nyugdíjasoktól a munkanélkülieken át a migránsfélő magyarokig.

A harsány színek közül előbukkanó, képregény-szerű figurákon hatalmasakat röhöghetünk – ha már a hajdan legendás pesti politikai viccek kihaltak – csak az a röhej, hogy mindez nem vicc, mert mi megyünk házhoz azért a bizonyosért. Az Engels, a hajléktalan című képen egy hajdan szépnek hitt eszme (és a benne hívők) sanyarú sorsát látjuk. Az utolsó vacsora a járvány megállítása előtt Leonardo műtermében, amelyre talán nem mindenki figyel fel, mert viszonylag kisméretű, a középpontban természetesen újra csak Orbán Viktort mutatja, és körülötte „barátai, tisztelői” Donald Trumptól Vlagyimir Putyinig, Lévai Anikótól Mága Zoltánig. Ellentétben azonban az itáliai Mester remekművével, itt nem történik utalás arra, hogy ki fogja elárulni a „Megváltót”.

A profán tiszteletlenség mellett drMáriás a maga szellemes módján kalapot emel az elmúlt évszázad ikonikus festői és más személyiségei előtt olyan asszociációs rendszerrel, amelyek időnként már átlagon felüli műveltséget kívánnak: központi helyet kap Marilyn Monroe alakja, aki az Álmoskönyv olvasása után szeret bele Krúdy Gyulába. Matisse műhelyében Freud Picasso lelkét elemzi, Woody Allen pedig Schiele rettegő alakjaként szembesül önálló életre kelt klarinétjával. Feltűnik Ady Endre, és a „kommunizmus gyilkosainak” fura allegóriájában John Lennon, Elton John és Michael Jackson. Ezekkel a játékokkal a művész arra is ösztönöz bennünket, hogy ne felejtsük el mindazt az örökséget, amelytől a legmodernebb korban is emberek tudtunk maradnak, és bízzunk abban, hogy azok, akik most csak utalás-szerűen jelennek meg, akkor is velünk lesznek, amikor a mostani főszereplőknek tán már a nevükre sem fognak emlékezni.

drMáriás kiállítása október 9-ig látható az Esernyős Galériában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk