KULT
A Rovatból

Schell Judit: "Ha nem megy, akkor vissza kell tudnom adni ezt a pozíciót"

A színésznő számára is új szerepkörbe került: Kálomista Gábor felkérte, hogy Csányi Sándor távozása után legyen ő a Thália Színház művészeti vezetője. Az új kihívásról kérdeztük.


- Először is arra kérem, hogy kicsit tegyük helyre a színházi pozíciókat, mert nem biztos, hogy mindenki átlátja a Thália működését. Mi egy művészeti vezető dolga?

- A Thália Színházban a művészeti vezető egy speciális pozíció. A művészeti vezető dolga általában meghatározni a repertoárt, megbeszélni a rendezőkkel a szereposztást. Megmondja ki ér rá, ki mennyit dolgozik abban az évadban. Ami többlet a Tháliában, hogy itt a PR, a marketing és a közönségszervezés is az én feladatom lesz. Természetesen minden területen vannak szakembereink, de én fogom össze. Egyébként ez színházanként változik. Sok helyen művészek az igazgatók, akik művészeti kérdésekben otthon vannak, számukra az ügyvezetés a teher.

- Az, hogy valaki adott esetben mennyire zseniális színész vagy rendező, nem jelenti automatikusan azt, hogy való színházigazgatónak, vagy akár művészeti vezetőnek. Ön hogy látja ezt?

- Ez még most fog kiderülni, való igaz, hogy én is kíváncsi vagyok, hogy fog menni. Nyilván vannak elvárásaim magammal szemben, vannak elképzeléseim, mit hogyan szeretnék a jövőben, de meglátjuk. Ha nem megy, akkor vissza kell tudnom adni ezt a pozíciót.

- Lehet, hogy nagyon laikus kérdés. Több interjúban is elmondta, hogy ez egy merőben váratlan, és új feladat az Ön számára. Ilyenkor nincs késztetés, hogy kicsit szerepként fogja fel, és kvázi eljátssza?

- Nem, bennem soha nincs, én az élet semmilyen területén nem tudok „színészkedni”. Néha szokták mondani, hogy akkor te biztos jól tudsz a magánéletben hazudni. De én a színpadon sem hazudok. Ezt nem szerepnek fogom fel, hanem munkának, amelynek nagyon sok rétege van, éppen ezért rendkívül érdekel, inspirál. A felkérés után két napot gondolkodtam, hogy mi legyen. Megkérdeztem a családomat, olyan szakmabelieket, akiknek fontos a véleménye. De azóta nagyon jól érzem magam, érdekelnek ezek az új területek, meg akarok ismerkedni új dolgokkal.

- Ez valahol egy skizofrén helyzet. Ön osztja ki a szerepeket, ezek egy részét nyilván el is szeretné játszani. Nincs kísértés?

- Nekem soha nem voltak szerepálmaim, és nincs bennem annyira erős exhibicionizmus, hogy mindent eljátsszak és mindenképpen önmagamat mutogassam. Próbálok egyensúlyt tartani, ahogy az élet minden területén, hogy maradjon idő mindenre, a magánéletemre is, a színészetre és az új pozícióra is.

- Ha egy színház művészeti igazgatója részt vesz egy próbafolyamatban, mint színész, zárójelbe lehet tenni, hogy ő a főnök? Nem áll fenn az a veszély, hogy például a rendező nem mer ugyanúgy rászólni, ha kell?

- Szerintem rendezője is válogatja, de nem hinném, hogy amiatt ne szólnának rám, vagy azért ne adnának bizonyos típusú instrukciót, mert én lettem a művészeti vezető. Az lenne a legrosszabb, ha emiatt bármilyen differenciálás lenne.

- Milyen tervei vannak rövid- és hosszútávon a színházzal, illetve mennyire kapott szabad kezet Kálomista Gábortól?

- Tulajdonképpen abszolút szabadkezet kaptam. A jövő évadot még Csányi Sándor rakta össze. Ami új és ami engem nagyon izgat, az a Thália Télikert benépesítése. A Mikroszkóp Színpad átépül, és oda szeretnénk egy közösségi teret létrehozni, egy multikulturális helyszínt, ahová be lehet jönni előadás előtt egy-két órával. Élő zenét szeretnék, galériát, rá lehet hangolódni az előadásra.

- A kabaré világában kezdtem a pályámat, és még volt szerencsém a Mikroszkóp Színpadon is fellépni mint stand up-os. A Mikroszkópot sokan kritizáltak különböző okokból, hol jogosan, hol kevésbé jogosan, de mégis, nem véletlen, hogy itt állították fel Hofi Géza szobrát. Az újonnan nyíló Thália Kertben akarnak bármilyen formában tisztelegni az intézmény múltja előtt, lesz helye a humornak az új játszótérben?

- Ha a kabaré nem is, a nagyszínpad arculatát egyértelműen a vígjátékok, tehát a humor határozzák meg. Magát azt a kabarét, ami a Mikroszkópon volt nem hiszem, hogy újraélesztenénk.

- Nem is feltétlenül ugyanazt, de mondjuk úgy, azt a műfajt, amit Hofi képviselt.

- Szerintem azt a műfajt Hofi tudta egyedül, amit ő képviselt.

- Színész barátaim szoktak panaszkodni, hogy a mai színházi gyakorlatban hiányoznak az úgynevezett pedagógiai szerepek, amikor egy színészre szándékosan osztanak olyan szerepet is, ami nem feltétlenül az ő fő zsánere, pontosan azért, hogy a határai feszegetésével fejlődhessen. A Tháliában van ilyen jellegű törekvés?

- Ez nagyon nehéz kérdés. A lehetőségeinket behatárolják a vígjátékok, a minőségi szórakoztatás. Olyan értelemben tehát nem, hogy nem tudunk mindenféle műfajban megmerítkezni, amire szükség lenne az ilyen jellegű színészneveléshez. Ugyanakkor a bohózat a színház alapja, abban elmerülni és megtanulni az alapokat az mindenképpen a színésznevelésről is szól.

- Hogy érinti az új feladat az egyéb munkáit? Ugyanúgy láthatjuk azért a Csak színház, és más semmiben vagy a Dal zsűrijében?

- A Dalra még nem kaptam meg a felkérést, de nagyon jól éreztem magam ott, úgyhogy lehet, hogy lesz folytatása, ha úgy gondolják ők is, hogy jövőre is szeretnének ott látni a zsűritagok között. A Csak színház négyben pedig én már tavaly kértem, hogy kicsit vegyenek vissza engem a történetből. Ha nincs ez a pozíció, akkor is szerettem volna kicsit többet otthon lenni a gyerekeimmel, és többet pihenni a nyáron.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk