Schell Judit: "Ha nem megy, akkor vissza kell tudnom adni ezt a pozíciót"
- Először is arra kérem, hogy kicsit tegyük helyre a színházi pozíciókat, mert nem biztos, hogy mindenki átlátja a Thália működését. Mi egy művészeti vezető dolga?
- A Thália Színházban a művészeti vezető egy speciális pozíció. A művészeti vezető dolga általában meghatározni a repertoárt, megbeszélni a rendezőkkel a szereposztást. Megmondja ki ér rá, ki mennyit dolgozik abban az évadban. Ami többlet a Tháliában, hogy itt a PR, a marketing és a közönségszervezés is az én feladatom lesz. Természetesen minden területen vannak szakembereink, de én fogom össze. Egyébként ez színházanként változik. Sok helyen művészek az igazgatók, akik művészeti kérdésekben otthon vannak, számukra az ügyvezetés a teher.
- Az, hogy valaki adott esetben mennyire zseniális színész vagy rendező, nem jelenti automatikusan azt, hogy való színházigazgatónak, vagy akár művészeti vezetőnek. Ön hogy látja ezt?
- Ez még most fog kiderülni, való igaz, hogy én is kíváncsi vagyok, hogy fog menni. Nyilván vannak elvárásaim magammal szemben, vannak elképzeléseim, mit hogyan szeretnék a jövőben, de meglátjuk. Ha nem megy, akkor vissza kell tudnom adni ezt a pozíciót.
- Lehet, hogy nagyon laikus kérdés. Több interjúban is elmondta, hogy ez egy merőben váratlan, és új feladat az Ön számára. Ilyenkor nincs késztetés, hogy kicsit szerepként fogja fel, és kvázi eljátssza?
- Nem, bennem soha nincs, én az élet semmilyen területén nem tudok „színészkedni”. Néha szokták mondani, hogy akkor te biztos jól tudsz a magánéletben hazudni. De én a színpadon sem hazudok. Ezt nem szerepnek fogom fel, hanem munkának, amelynek nagyon sok rétege van, éppen ezért rendkívül érdekel, inspirál. A felkérés után két napot gondolkodtam, hogy mi legyen. Megkérdeztem a családomat, olyan szakmabelieket, akiknek fontos a véleménye. De azóta nagyon jól érzem magam, érdekelnek ezek az új területek, meg akarok ismerkedni új dolgokkal.
- Ez valahol egy skizofrén helyzet. Ön osztja ki a szerepeket, ezek egy részét nyilván el is szeretné játszani. Nincs kísértés?
- Nekem soha nem voltak szerepálmaim, és nincs bennem annyira erős exhibicionizmus, hogy mindent eljátsszak és mindenképpen önmagamat mutogassam. Próbálok egyensúlyt tartani, ahogy az élet minden területén, hogy maradjon idő mindenre, a magánéletemre is, a színészetre és az új pozícióra is.
- Ha egy színház művészeti igazgatója részt vesz egy próbafolyamatban, mint színész, zárójelbe lehet tenni, hogy ő a főnök? Nem áll fenn az a veszély, hogy például a rendező nem mer ugyanúgy rászólni, ha kell?
- Szerintem rendezője is válogatja, de nem hinném, hogy amiatt ne szólnának rám, vagy azért ne adnának bizonyos típusú instrukciót, mert én lettem a művészeti vezető. Az lenne a legrosszabb, ha emiatt bármilyen differenciálás lenne.
- Milyen tervei vannak rövid- és hosszútávon a színházzal, illetve mennyire kapott szabad kezet Kálomista Gábortól?
- Tulajdonképpen abszolút szabadkezet kaptam. A jövő évadot még Csányi Sándor rakta össze. Ami új és ami engem nagyon izgat, az a Thália Télikert benépesítése. A Mikroszkóp Színpad átépül, és oda szeretnénk egy közösségi teret létrehozni, egy multikulturális helyszínt, ahová be lehet jönni előadás előtt egy-két órával. Élő zenét szeretnék, galériát, rá lehet hangolódni az előadásra.
- A kabaré világában kezdtem a pályámat, és még volt szerencsém a Mikroszkóp Színpadon is fellépni mint stand up-os. A Mikroszkópot sokan kritizáltak különböző okokból, hol jogosan, hol kevésbé jogosan, de mégis, nem véletlen, hogy itt állították fel Hofi Géza szobrát. Az újonnan nyíló Thália Kertben akarnak bármilyen formában tisztelegni az intézmény múltja előtt, lesz helye a humornak az új játszótérben?
- Ha a kabaré nem is, a nagyszínpad arculatát egyértelműen a vígjátékok, tehát a humor határozzák meg. Magát azt a kabarét, ami a Mikroszkópon volt nem hiszem, hogy újraélesztenénk.
- Nem is feltétlenül ugyanazt, de mondjuk úgy, azt a műfajt, amit Hofi képviselt.
- Szerintem azt a műfajt Hofi tudta egyedül, amit ő képviselt.
- Színész barátaim szoktak panaszkodni, hogy a mai színházi gyakorlatban hiányoznak az úgynevezett pedagógiai szerepek, amikor egy színészre szándékosan osztanak olyan szerepet is, ami nem feltétlenül az ő fő zsánere, pontosan azért, hogy a határai feszegetésével fejlődhessen. A Tháliában van ilyen jellegű törekvés?
- Ez nagyon nehéz kérdés. A lehetőségeinket behatárolják a vígjátékok, a minőségi szórakoztatás. Olyan értelemben tehát nem, hogy nem tudunk mindenféle műfajban megmerítkezni, amire szükség lenne az ilyen jellegű színészneveléshez. Ugyanakkor a bohózat a színház alapja, abban elmerülni és megtanulni az alapokat az mindenképpen a színésznevelésről is szól.
- Hogy érinti az új feladat az egyéb munkáit? Ugyanúgy láthatjuk azért a Csak színház, és más semmiben vagy a Dal zsűrijében?
- A Dalra még nem kaptam meg a felkérést, de nagyon jól éreztem magam ott, úgyhogy lehet, hogy lesz folytatása, ha úgy gondolják ők is, hogy jövőre is szeretnének ott látni a zsűritagok között. A Csak színház négyben pedig én már tavaly kértem, hogy kicsit vegyenek vissza engem a történetből. Ha nincs ez a pozíció, akkor is szerettem volna kicsit többet otthon lenni a gyerekeimmel, és többet pihenni a nyáron.
