Régi szabály, hogy rögtönözni csak az tud, aki nem fél néha megbukni – Mucsi Zoltán és Széplábi Bori együtt? Ezt látni kell!
Nagy örömmel fogadtam a hírt, hogy új kabaré nyílt Budapesten, a Vörös Neon. A Mikroszkóp Színpad bezárása óta nincs igazán ilyen intézmény Budapesten. (Tudom, a Mirkoszkóp nem találkozott mindenki ízlésével, de ha lenne sok-sok kabaré a fővárosban és az országban, könnyebb lenne mindenkinek megfelelőt találnia.) A Dumaszínház persze olyasmi, de az ő estjeiken 90%-ban stand upot láthatunk, az egyéb kabaréműfajok nem igazán kapnak teret. Ami nekem a legfájóbb az persze az, hogy nem nagyon van olyan színház vagy tévé-, rádióműsor – az egy Rádiókabarén kívül –, ahová írni lehetne.
Pedig a kabaré ízig-vérig budapesti műfaj. Persze létezik kabaré másutt is a világon, de az a kombináció, ami a 20. század fordulójának német és a francia kulturális hatások alapján itt alakult ki, nem igazán. A kabaré az 1900-as évek pesti polgárságnak épp olyan alapintézménye, mint a kávéház. (Nem véletlen, hogy Fesztbaum Béla a Pesti polgár címet választotta saját, Pesti Színházban látható kabaréműsorának.)
Aztán a kommunizmus felszámolta a kabarét és a kávéházakat is, mint polgári csökevényeket. Intézményesített kabaré lényegében csak a Mikroszkóp Színpad maradt, a kabaré, mint olyan a tévébe költözött. Most pedig már a tévében sincs.
Na de most itt a Vörös Neon, ami így határozza meg önmagát:
"Mulató, ahogy azt ma, a húszas évek Magyarországán érdemes csinálni. Előadásainkkal értelmesen szórakoztatunk, programjainkkal felrázunk. Koncert, standup, kabaré, varieté, buli – és egy kellemes kávézó a belváros közepén! A célunk, hogy ÉREZD JÓL MAGAD!"
Mindenképp jó, hogy nyílt Budapesten egy ilyen hely, és szurkolok nekik, hogy sokáig működhessenek. Az ember a nyüzsgő Dob utcáról tulajdonképpen egy presszóba lép be.
A színházterem az emeleten van, ahol megállapíthattam, hogy a Vörös Neon a kabaré legrégebbi hagyományaihoz nyúlt vissza: a színháztérben asztalok vannak, és előadás közben folyamatosan lehet rendelni a bárból. Ez annyira régi hagyomány, hogy még Nagy Endre volt, aki 1908-10 körül megszüntette.
Mert hogy a Bonbonnière is ilyen volt, amikor a pesti kabaré alapító atyjának tekintett Nagy Endre átvette az irányítását. Csakhogy állandóan gondot okozott a részegeskedő vendégek helytelen viselkedése, ezért egy huszárvágással Nagy kirakatta a kávéházi asztalokat és színházi széksorokat tett helyettük a nézőtérre, fogyasztani csak az előadások szünetében lehetett, a büfében.
Persze érthető a Vörös Neon döntése, a pici, ránézésre max 50-60 ember befogadására alkalmas nézőtér pusztán jegybevételből nem valószínű, hogy eltartaná az intézményt. Szerencsére a mai pesti közönség tud viselkedni, ezért nem kell előadás közben rendbontástól tartani, legalábbis addig, amíg a polgári körök meg nem neszelik, hogy itt micsoda felforgató tevékenység folyik.
A Vörös Neon mögött az a Kultúrbrigád áll, akiknek az elmúlt bő 10 évben olyan politikus hangvételű, és ezért megosztó, sok indulatot kiváltó színházi előadásokat köszönhettünk, mint az Alföldi Róbert által rendezett Őrült nők ketrece, vagy a Mefisztó, aminek főszereplője volt. A rendszer mindent el is követett, hogy elűzze őket az Átriumból.
Nagyon helyes, a kabarénak az az egyik feladata, hogy piszkálja a mindenkori hatalmat –nem csak a kormányt, hanem általában a mindenkori elitet.
A Vörös Neonnak nincs fix társulata. Sokféle előadás látható a jazz koncerttől a dragshow-n át a kabaréelőadásokig. Mi most a Trigger kabarét választottuk, ami a műsorleírás szerint "a Híradó javított kiadása". Már csak azért is érdekelt éppen ez a kínálatból, mert meglehetősen eklektikus a szereplőgárda:
Széplábi Bori az elmúlt egy-két évben vált igazán ismertté a közösségi médiában azzal, hogy politikával átitatott szövegeket énekel ismert dallamokra. Márton András amellett, hogy színész, volt már asztalos, műfordító, cégvezető és diplomata – a műsorba az utóbbi miatt került be. Mucsi Zoltán neve nem szorul sok magyarázatra, ahol ő megjelenik, ott röhögve lesz.
Az előadás lelke, Zsedényi Balázs az, akiről eddig nem igazán hallottam. A neten rákeresve azt látni, hogy eddig leginkább producerként, produkciós munkatársként kapcsolódott a Kultúrbrigád előadásaihoz. Az sajnos a plakátról és a leírásból sehol nem derül ki, hogy az előadást ki írta, ezért megkérdeztem: Ugrai István dramaturg, aki szintén a Kultúrbrigád produkcióinak meghatározó alakja.
Ami tetszik a Trigger kabaréban, hogy próbál mai, modern formanyelvet találni.
A koncepció szerint az egész est egyfajta híradóparódia, ahol Zsedényi, mint műsorvezető vezet be minket a legfontosabb bel- és külpolitikai történésekbe. Igen ambiciózusan olyan friss történések is szóba kerülnek, mint a hétvégi gyermekvédelmi tüntetés.
Igazán szimpatikus vállalás, de nem igazán működik, több okból sem. Az egyik: úgy nem lehet stand upolni, hogy végig látványosan súgógépről olvasod a szöveget. És ha már mindenképp olvasnod kell, akkor a súgógépet leteszed valahova, mert így végig a közönség feje fölé beszélsz, nulla kontaktussal.
Tudom, mennyire nehéz feladat, hogy két nappal korábbi eseményre reflektálj viccesen, és még ne is olvasd, de hát meg kell oldani. Hofi délután látott valamit a híradóban, este már elmondta a színpadon. Aztán vagy bejött, vagy nem, mert az is benne van a pakliban. Régi szabály, hogy rögtönözni csak az tud, aki nem fél néha megbukni. És persze nem véletlen, hogy többnyire azok csinálnak ilyet, akik maguknak írják a poénokat.
Vannak jó ötletek és poénok, például amikor Zsedényi ironikusan úgy próbálja beállítani a tüntetést, mintha az kormánypárti demonstráció lett volna, kifigurázva ezzel a részrehajló médiumok ferdítési hajlamát.
De voltak érthetetlen blokkok is, például többször is mutattak részleteket a szlovák parlamentben egymással lökdösődő képviselőkről, amit Zsedényi azzal a kommentárral kísért, hogy lám, exportáltuk a politikai kultúrát Szlovákiába. Ami ebben a formában kicsit igazságtalan, hiszen bár sok rosszat el lehet mondani a kormányról, a parlamentről és a politikai kultúráról, nálunk (még) nem verekednek a képviselők egymással az országgyűlésben. És nagyon poént sem sikerült találni rá.
Kicsit olyan volt az egész, mintha valaki megirigyelte volna Pottyondi Edina és Rainer-Micsinyei Nóra kommentárvideóit, vagy a Loupe Színházi Társulás híradó paródiáit, és valami hasonlóval próbálkozna, csak hát valamiért mégsem működik, mert nem elég írni néhány vicces megjegyzést, azt el is kell adni. Szükséges hozzá egy egyéniség, ami vagy van, vagy nincs.
Nem célom bántani Zsedényi Balázst, de látszik, hogy nem rutinos humorista. Van színpadi jelenléte, képes szépen, érthetően beszélni, de ahhoz még kevés, hogy a hátán vigyen egy ilyen előadást. Hiányoznak azok az apró gesztusok, mimikák, hangsúlyok, időzítések, amitől egy közepesebb szöveg is frenetikus sikert arathat, hiányukban viszont egy zseniális monológ is megbukhat. Rowan Atkinsonnak van fiatalkorából egy száma, ami lényegében abból áll, hogy iskolaigazgatóként neveket olvas fel. Még csak nem is különösebben vicces neveket. De attól, ahogy felolvassa, a közönség megszakad a röhögéstől.
Hogy igazam van, legjobban a közönség reakcióján mérhető. Volt heherészés, nem unatkoztak a nézők, de az első igazán nagy nevetésre egészen a második rész második feléig kellett várni, amikor megérkezett Mucsi Zoltán. Rajta látszik, hogy a kisujjában van ez a fajta szórakoztatás. Szinte meg sem kell szólalnia, elég felhúznia a szemöldökét, és már is nevetünk rajta. És ez az, amit nem lehet tanítani.
Nem nevettek igazán Széplábi Bori dalain sem. A kuplék akkor működnek jól, ha nagyon fülbemászó a dallamuk, a szöveg egyszerű, könnyen érthető, de tele van csattanóval. Bori dalai ennél szofisztikáltabbak, könnyebb befogadni őket a videómegosztókon, otthon ülve, ahol jobban tud az ember figyelni a szövegre, és kijönnek a finomságok. Pedig Széplábi alapvetően jó, remekül működik nála az angyalian ártatlan arccal előadott irónia. Most a karácsonyi ünnepkörhöz illő dalokat választott, ez alapján feltételezem, hogy előadásról előadásra variálhatja, mit énekel.
A szünet után, a második részben jöttek a híradó "szakértői". Elsőként Márton András mint "külpolitikai szakértő". Lényegében a diplomata éveiből mesélt vicces sztorikat Bill Clintonról, Hugh Hefnerről, és megosztotta véleményét a Trumptól kért, de nem megkapott "védőpajzsról" is. Tulajdonképpen egy szórakoztató interjúról beszélhetünk.
Majd jött a már emlegetett Mucsi, mint politikai elemző, a "digitális polgári körök koordinátora". Ez volt kétségtelenül az előadás fénypontja. Mucsi igazi profiként, hitelesen hozta a figuráját, csípőből lőtte a poénokat. Erős volt a kontraszt Zsedényivel, aki még itt is többször a súgógépre sandított, nem egyszer elnevette magát Mucsin, és meglehetősen matt volt hozzá képest. Pedig egy kabaréelőadásban azért nem árt, ha a kérdezőnek is van humorérzéke. Ha valaki hallotta már Fábryt vagy régebben Verebest interjút készíteni a Rádiókabaréban, tudja, miről beszélek.
Még valami. Az előadás előtt bejátszott "eligazító" szövegben elmondták, hogy itt a közönség is része lesz az előadásnak.
Az viszont tetszik, hogy vaku nélkül szabad fotózni, sőt, rövid videók is készíthetőek, az egyetlen kérés, hogy a megosztásoknál említsük meg a Vörös Neont.
A Vörös Neont, mint új intézményt nagyon üdvözlöm. A repertoár kellően változatos, a Téli álom előadásról például jókat olvastam. Öröm, hogy nyílt egy ilyen intézmény és drukkolok nekik, hogy megtalálják a hangjukat és a közönségüket.
A Trigger kabaré is jó irányba indult a modern, mai hangvétellel, tulajdonképpen egy jó előadás rengeteg eleme megvan benne, de kéne némi finomhangolás. Esetleg bevonni egy kabaréban jártassággal rendelkező alkotótársat, rendezőt. Jó ötlet, hogy az előadás jelentős része aktualitásokra reflektál, ezért estéről estére más. Simán lehet, hogy a következő sokkal jobban sikerül.
Közéleti kabaréra szükség van. Egy egészséges demokráciában fontos, hogy lehessen kritizálni, akkor is, ha valaki nem feltétlenül ért egyet a kritikával. Nem utolsósorban segít kiengedni a gőzt. Elviselhetőbbé tenni azt, amiben élünk. Viszont ami negatívum még a Trigger kabaréban, hogy nagyon egyoldalú. Nyilvánvaló, hogy a humor alapvetően ellenzéki műfaj, de azért ha már konkrét politikusokkal viccelődünk, lehetne bőven kritizálni az ellenzék arcait is Márki-Zaytól Karácsonyon át Magyar Péterig.
Ezzel együtt bíztatlak, menjetek el a Vörös Neonba, nézzétek meg a Triggert már csak Mucsi és Széplábi miatt is. Támogassuk a Kultúrbrigádot, mert fontos misszióba fogtak, a kezdeteket kísérő gyerekbetegségeket pedig majd kinövik. És ki tudja, lehet, hogy az én vagyok túlságosan boomer, és Ti halálra fogjátok röhögni magatokat rajta. Volt már ilyen.
