Pintér Béla: Nagyon nehéz írni. De nekem ez a feladatom
- Minden évben új bemutatókkal kell előállnotok, olykor egy évben két darab is születik. Nem tesz görcsössé ez a fajta írási kényszer? Vagy ontod magadból a darabokat?
- Nagyon nehéz írni. De nekem ez a feladatom. Autót szerelni is nagyon nehéz, mindenkinek nehéz a munkája. Attól függetlenül, hogy mennyire volt jó egy alapötlet, nagyon nehezen motiválom magamat. Mindig is ez volt a nehezebb. Tizenvalahány éve is, ha megkérdezték, hogy a három dolog, az írás, játszás és rendezés közül melyik a legnehezebb, mindig az írást neveztem meg. De hát ez természetes, hisz itt a semmiből kell létrehozni egy majdani későbbi előadás alapját, amelyre majd támaszkodik a rendező és a színész. Ez a nagy kihívás az életemben, hogy meg tudjak felelni ennek az egyre súlyosabbá váló feladatnak: olyan darabtémát találni, ami kellően motivál.
- Woody Allen azt mondta, az, hogy egyszerre megírja, megrendezi és eljátssza a filmjeit, az nem háromszor olyan nehéz, hanem háromszor olyan könnyű. Te hogy vagy ezzel?
- Amennyiben jól írta meg az író, akkor nagyon könnyű dolga van a rendezőnek. Ha történetesen nem írja meg olyan jól, akkor rendezőként már nagyon nehéz dolgom van, és akkor az ember szidja az írót – jelen esetben saját magamat. Színészként pedig, ha azt látom, hogy egy előadás nem megy olyan jól, akkor szidom az írót és a rendezőt – megint csak saját magamat. Ha viszont jó, akkor rácsodálkozom, hogy lehet, ezt talán nem is én írtam és rendeztem.
- Mennyire lehet szétválasztani a három Pintér Bélát? Van olyan ambíciód, hogy színészként jelenj meg más darabokban, vagy mondjuk, Shakespeare-t rendezz kőszínházban?
- Az utóbbit semmiképpen. Az, hogy én mások által rendezett darabokban játszom, az evidencia volt a társulat megalapítása előtt, de nem tudom, mostanság menne-e. Ha kapnék egy kellően motiváló feladatot, akkor szívesen megpróbálnám. De két mondatos mellékszerepekre nem mennék el.
- A TAO rendszer megszüntetése titeket is nehéz helyzetbe hozta. Az új rendszerben kaptok támogatást?
- Ebben a pillanatban két pályázatunk is elbírálásra vár: az egyik az éves működési, amire 24-25 millió forintot szoktunk kapni, a másik pedig a TAO kompenzáció. Kíváncsian várjuk, megkapjuk-e azt az összeget, amitől elestünk.
Az meglehetősen pánikba ejtett minket, amikor az évad közepén elvették a TAO támogatást, hiszen arra számítva kalkuláltuk az egész éves költségvetésünket.
A józan ész határain belül jegyárat emeltünk, gázsit kellett csökkentenünk, és tartok tőle, hogy a TAO-kompenzáció nem fogja teljes egészében pótolni a költségvetésből kiesett összeget.
- 20 éves a társulat. Engem az a pillanat nagyon érdekelne, amikor egy alkotó a társai elé áll azzal, hogy akkor ő most előlép társulat vezetővé. Azonnal találtál ehhez partnereket, vagy kemény munkával el kellett fogadtatnod a „Pintér Béla és Társulata” ötletét?
- Ez nagyon egyszerűen zajlott. Miután létrehoztunk különböző pályázatokból két-három előadást, ami nagyon jól sikerült, mindenki látta, hogy milyen jó darabokat írok és rendezek. A Pintér Béla és Társulata nevet csak a harmadik darab, a Sehova kapuja után vettük fel, mert mondták, hogy kéne egy saját név, ami alatt a Pintér Béla által írt és rendezett darabok futnak, hogy több pénzre tudjunk pályázni. Így született meg ez a „meglepő” név, hogy Pintér Béla és Társulata. Tehát nem úgy történt, hogy én előálltam, hogy márpedig saját társulatot akarok. Én nem azzal győztem mag a kollégáimat, hogy volt egy társulati koncepcióm, hanem hogy évről évre jó előadásokkal rukkoltam elő. Társulati ülést is idén tartottam először, amikor el kellett mondanom, hogy gázsit kell csökkentenünk.
- A társulat mire készül idén?
- Decemberre tervezzük az új bemutatót, ami egy drogos anyuka kálváriájáról fog szólni. Most is operában gondolkozom, régi zenésztársam, Kéménczy Antal segédkezik ebben. Utána elmegyek Amerikába, a baltimore-i operában fogom megrendezni A bajnokot. Idén felfedeztünk egy úgy helyszínt is, az Újpesti Rendezvényteret, elég sokat fogunk ott játszani.
Velem pedig most vasárnap találkozhatnak a nézők a Könyvfesztiválon, Kővári Orsolyával beszélgetünk az Új Drámák kötetről.


