KULT

Para plüssrobotok kínozzák a szereplőket és a nézőket – értetlenül állunk Az Öt éjjel Freddy pizzázójában sikere előtt

Vajon miért gerjedt rá ennyi néző egy olyan filmre, amely anno nagy eséllyel a mozikat kihagyva egyenesen a videótékák polcain landolt volna? Megpróbáljuk megfejteni az okokat.


Egy bizonyos Scott Cawthon nevű videójátékfejlesztő 2014-ben állt elő a Five Nights at Freddy’s című játékával, amelyben egy családi pizzázólánc egyik egységének éjszaki őreként kellett túlélnünk a játékidőt, mivel az étterem robotikus kabalabábjai éjjel életre keltek, és nem éppen a jó szándék vezérelte őket. A horrorjáték olyan nagy népszerűségre tett szert pillanatok alatt, hogy azonnal elkezdték fejleszteni a folytatásokat is, 2021-ig bezárólag kilenc új rész jött ki, és idén decemberre ígérték a Five Nights at Freddy's: Help Wanted 2 című tizediket.

Ha pedig a gamereknél valami nagy siker, arra előbb-utóbb Hollywood is rárepül, jelen esetben egész korán, hiszen tíz éves sincs még a franchise. Jason Blum főként kis költségvetésű horrorokban utazó, Blumhouse Production nevű cége csapott le a megfilmesítési jogokra, és ezúttal sem csináltak rossz üzletet.

A 2009-es Parajelenségek volt az első nagyobb dobásuk, majd olyan további, kevés pénzből összehozott kasszasikereket mutattak be, mint pl. az Insidious-franchise, a Sinister (2012), A bűn éjszakája-filmek, a Széttörve (2017), az Oscar-díjas Tűnj el! (2017), a Boldog halálnapot-filmek (2017-2019), az új Halloween-trilógia (2018-2022), a Mi (2019), A láthatatlan ember (2020), a Fekete telefon (2021), a M3GAN (2023), vagy legutóbb Az ördögűző – A hívő (2023). Nem sok száz milliós bevételű filmek ezek (bár időnként az sem kizárt), ám, mivel olyan kevés büdzséből készültek, nem ritka, hogy akár megtízszerezik a beléjük fektetett pénzt.

S így történt ez az Öt éjjel Freddy pizzázójábannal is, sőt, talán még a Blumhouse-nál sem gondolták legvadabb álmaikban sem, hogy a 20 millió dollárból összeeszkábált mozgóképes verzió 80 millió dolláros nyitóhétvégét produkál csak az Egyesült Államokban, s így Emma Tammi (A szél) rendezése mindössze három nap alatt megkeresi a gyártási költségeinek négyszeresét. Két hét után pedig világszinten már majdnem 220 milliós bevételnél tart a „családi horror” (PG-13-as besorolást kapott, tehát 13 éven aluliaknak nem ajánlott, de azért bemehetnek rá), vagyis már több mint tízszeres a megtérülés (persze a marketingköltségek még lejönnek belőle).

Na de minek köszönhető, hogy minden idők ötödik legnagyobb októberi nyitóhétvégéjét produkálta ez a nagy sztárok nélküli, olcsóbb megoldásokkal operáló horrorocska? Az úgynevezett „videójátékos átok” az utóbbi időben nem ült rá a hollywoodi megfilmesítésekre, hiszen bár korábban jellemző volt, hogy ha a konzolokon valami nagy sikert aratott, az élőszereplős vagy animációs mozgóképen megbukott, az utóbbi időben ez megfordulni látszik, és egyre nagyobb sikereket aratnak az ilyen filmek (pl. Rampage: Tombolás, Pokémon: Pikachu, a detektív, Sonic, a sündisznó 1-2, Uncharted), a Super Mario Bros.: A film idén például egészen az 1,3 milliárd dolláros bevételig menetelt.

Nos, az Öt éjjel Freddy pizzázójában azért nem szakít ekkorát, mindenesetre ahhoz képest, hogy mennyit feccöltek bele, óriási eredmény ez a Blumhouse-nak, a hatalmas érdeklődés pedig talán az eredeti játékok, a halloweeni hétvége és az alacsonyabb korhatár-besorolás kombójának köszönhető.

Jason Blumék pedig természetesen máris készítik elő a folytatás(oka)t. Jaj nekünk! Bizony, ez a hír a film tükrében nem túl jó, vagy legalábbis reméljük, a következőkben összeszedettebb és kreatívabb forgatókönyvekből dolgoznak majd.

A sztori itt is az éjjeliőrként a Freddy Fazbear’s Pizzában dolgozó Mike Schmidtre (Az éhezők viadala-filmek Peetája, vagyis Josh Hutcherson) fókuszál, aki egyedül gondoskodik a húgáról, Abbyről (a sajna nem túl tehetséges Piper Rubio megformálásában), miután a szüleik meghaltak. Ráadásul egy gyerekkori trauma is kísérti, ugyanis szemtanúja volt, ahogy a kisöccsét egy ismeretlen férfi elrabolja. Freddy pizzázójában (amely már évek óta zárva van, a tulaja mégis őrizteti éjszakánként) az új meló unalmasan telik, mígnem a robotfigurák éjjel életre nem kelnek…

Egész ígéretesen indul a film az elénk tárt rejtéllyel: valószínűleg nem véletlenül Mike-ra bízták rá az épület őrzését, van valami kapocs közte és a hely titka közt, de a forgatókönyv ezt sokáig nem fedi fel.

A robotok (Freddy, a mackó, Bonnie, a nyúl, Foxy, a róka és Chica, a csirke) is egész félelmetesek eleinte, főként, hogy az alkotók üdvözlendő módon passzolták a CGI-t, és tényleg megépítették a film valódi főszereplőinek animatronikus gépeit, amik így valóban kézzelfoghatók, úgy érezzük, ott vannak, és bármikor elkaphatják az előlük inaló embereket.
Igaz, látható tohonyaságuk és nem mutatott gyorsaságuk nem túl összeegyeztethető... Ráadásul a szkript (amiben maga Scott Cawthon is benne volt vastagon) foglalkozott a szereplők motivációival, háttérsztorijával is.

Majd, amikor a 3. éjszakán a bébiszitter nélkül maradt Mike kénytelen Abbyt is magával vinni a pizzázóba, gallyra vágják az egészet. Elindul egy teljesen másféle film: szellemgyerekekkel és egyéb nonszenszekkel megtűzdelt értelmetlen katyvasz lesz az egészből ostoba, sokszor oda nem illő párbeszédekkel, ráadásul az Elizabeth Lail (Te)által játszott rendőrnő, Vanessa kezdeti báját is teljesen tönkreteszik.

Szóval ekkor már sürgősen ki kell kapcsolni az agyat, és maximum abban reménykedhetünk, hogy Freddyék szereznek majd nekünk üléshez szegező parapillanatokat.

De ez sem jön össze, a misztikusság megszüntetésével ugyanis a cammogó robotok sem túl félelmetesek már, ezért kapaszkodó nélkül marad a néző, aki így nem a sztori megoldását, hanem a végefőcím szkrollozását várja egyre jobban.

Mindössze két éve jött ki Nicolas Cage gyanúsan hasonló sztorival felvértezett filmje, a Willy mesevilága (2021), ami szintén nem egy matyóhímzés, de annak épp egy szótlanul szórakoztató Nicolas Cage-dzsel volt többje. A videójátékok rajongóit pedig talán majd kiengesztelik a folytatásokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: