Para plüssrobotok kínozzák a szereplőket és a nézőket – értetlenül állunk Az Öt éjjel Freddy pizzázójában sikere előtt
Egy bizonyos Scott Cawthon nevű videójátékfejlesztő 2014-ben állt elő a Five Nights at Freddy’s című játékával, amelyben egy családi pizzázólánc egyik egységének éjszaki őreként kellett túlélnünk a játékidőt, mivel az étterem robotikus kabalabábjai éjjel életre keltek, és nem éppen a jó szándék vezérelte őket. A horrorjáték olyan nagy népszerűségre tett szert pillanatok alatt, hogy azonnal elkezdték fejleszteni a folytatásokat is, 2021-ig bezárólag kilenc új rész jött ki, és idén decemberre ígérték a Five Nights at Freddy's: Help Wanted 2 című tizediket.
A 2009-es Parajelenségek volt az első nagyobb dobásuk, majd olyan további, kevés pénzből összehozott kasszasikereket mutattak be, mint pl. az Insidious-franchise, a Sinister (2012), A bűn éjszakája-filmek, a Széttörve (2017), az Oscar-díjas Tűnj el! (2017), a Boldog halálnapot-filmek (2017-2019), az új Halloween-trilógia (2018-2022), a Mi (2019), A láthatatlan ember (2020), a Fekete telefon (2021), a M3GAN (2023), vagy legutóbb Az ördögűző – A hívő (2023). Nem sok száz milliós bevételű filmek ezek (bár időnként az sem kizárt), ám, mivel olyan kevés büdzséből készültek, nem ritka, hogy akár megtízszerezik a beléjük fektetett pénzt.
S így történt ez az Öt éjjel Freddy pizzázójábannal is, sőt, talán még a Blumhouse-nál sem gondolták legvadabb álmaikban sem, hogy a 20 millió dollárból összeeszkábált mozgóképes verzió 80 millió dolláros nyitóhétvégét produkál csak az Egyesült Államokban, s így Emma Tammi (A szél) rendezése mindössze három nap alatt megkeresi a gyártási költségeinek négyszeresét. Két hét után pedig világszinten már majdnem 220 milliós bevételnél tart a „családi horror” (PG-13-as besorolást kapott, tehát 13 éven aluliaknak nem ajánlott, de azért bemehetnek rá), vagyis már több mint tízszeres a megtérülés (persze a marketingköltségek még lejönnek belőle).
Na de minek köszönhető, hogy minden idők ötödik legnagyobb októberi nyitóhétvégéjét produkálta ez a nagy sztárok nélküli, olcsóbb megoldásokkal operáló horrorocska? Az úgynevezett „videójátékos átok” az utóbbi időben nem ült rá a hollywoodi megfilmesítésekre, hiszen bár korábban jellemző volt, hogy ha a konzolokon valami nagy sikert aratott, az élőszereplős vagy animációs mozgóképen megbukott, az utóbbi időben ez megfordulni látszik, és egyre nagyobb sikereket aratnak az ilyen filmek (pl. Rampage: Tombolás, Pokémon: Pikachu, a detektív, Sonic, a sündisznó 1-2, Uncharted), a Super Mario Bros.: A film idén például egészen az 1,3 milliárd dolláros bevételig menetelt.
Jason Blumék pedig természetesen máris készítik elő a folytatás(oka)t. Jaj nekünk! Bizony, ez a hír a film tükrében nem túl jó, vagy legalábbis reméljük, a következőkben összeszedettebb és kreatívabb forgatókönyvekből dolgoznak majd.
A sztori itt is az éjjeliőrként a Freddy Fazbear’s Pizzában dolgozó Mike Schmidtre (Az éhezők viadala-filmek Peetája, vagyis Josh Hutcherson) fókuszál, aki egyedül gondoskodik a húgáról, Abbyről (a sajna nem túl tehetséges Piper Rubio megformálásában), miután a szüleik meghaltak. Ráadásul egy gyerekkori trauma is kísérti, ugyanis szemtanúja volt, ahogy a kisöccsét egy ismeretlen férfi elrabolja. Freddy pizzázójában (amely már évek óta zárva van, a tulaja mégis őrizteti éjszakánként) az új meló unalmasan telik, mígnem a robotfigurák éjjel életre nem kelnek…
Egész ígéretesen indul a film az elénk tárt rejtéllyel: valószínűleg nem véletlenül Mike-ra bízták rá az épület őrzését, van valami kapocs közte és a hely titka közt, de a forgatókönyv ezt sokáig nem fedi fel.
Majd, amikor a 3. éjszakán a bébiszitter nélkül maradt Mike kénytelen Abbyt is magával vinni a pizzázóba, gallyra vágják az egészet. Elindul egy teljesen másféle film: szellemgyerekekkel és egyéb nonszenszekkel megtűzdelt értelmetlen katyvasz lesz az egészből ostoba, sokszor oda nem illő párbeszédekkel, ráadásul az Elizabeth Lail (Te)által játszott rendőrnő, Vanessa kezdeti báját is teljesen tönkreteszik.
De ez sem jön össze, a misztikusság megszüntetésével ugyanis a cammogó robotok sem túl félelmetesek már, ezért kapaszkodó nélkül marad a néző, aki így nem a sztori megoldását, hanem a végefőcím szkrollozását várja egyre jobban.
Mindössze két éve jött ki Nicolas Cage gyanúsan hasonló sztorival felvértezett filmje, a Willy mesevilága (2021), ami szintén nem egy matyóhímzés, de annak épp egy szótlanul szórakoztató Nicolas Cage-dzsel volt többje. A videójátékok rajongóit pedig talán majd kiengesztelik a folytatásokkal.
