KULT
A Rovatból

Para plüssrobotok kínozzák a szereplőket és a nézőket – értetlenül állunk Az Öt éjjel Freddy pizzázójában sikere előtt

Vajon miért gerjedt rá ennyi néző egy olyan filmre, amely anno nagy eséllyel a mozikat kihagyva egyenesen a videótékák polcain landolt volna? Megpróbáljuk megfejteni az okokat.

Link másolása

Egy bizonyos Scott Cawthon nevű videójátékfejlesztő 2014-ben állt elő a Five Nights at Freddy’s című játékával, amelyben egy családi pizzázólánc egyik egységének éjszaki őreként kellett túlélnünk a játékidőt, mivel az étterem robotikus kabalabábjai éjjel életre keltek, és nem éppen a jó szándék vezérelte őket. A horrorjáték olyan nagy népszerűségre tett szert pillanatok alatt, hogy azonnal elkezdték fejleszteni a folytatásokat is, 2021-ig bezárólag kilenc új rész jött ki, és idén decemberre ígérték a Five Nights at Freddy's: Help Wanted 2 című tizediket.

Ha pedig a gamereknél valami nagy siker, arra előbb-utóbb Hollywood is rárepül, jelen esetben egész korán, hiszen tíz éves sincs még a franchise. Jason Blum főként kis költségvetésű horrorokban utazó, Blumhouse Production nevű cége csapott le a megfilmesítési jogokra, és ezúttal sem csináltak rossz üzletet.

A 2009-es Parajelenségek volt az első nagyobb dobásuk, majd olyan további, kevés pénzből összehozott kasszasikereket mutattak be, mint pl. az Insidious-franchise, a Sinister (2012), A bűn éjszakája-filmek, a Széttörve (2017), az Oscar-díjas Tűnj el! (2017), a Boldog halálnapot-filmek (2017-2019), az új Halloween-trilógia (2018-2022), a Mi (2019), A láthatatlan ember (2020), a Fekete telefon (2021), a M3GAN (2023), vagy legutóbb Az ördögűző – A hívő (2023). Nem sok száz milliós bevételű filmek ezek (bár időnként az sem kizárt), ám, mivel olyan kevés büdzséből készültek, nem ritka, hogy akár megtízszerezik a beléjük fektetett pénzt.

S így történt ez az Öt éjjel Freddy pizzázójábannal is, sőt, talán még a Blumhouse-nál sem gondolták legvadabb álmaikban sem, hogy a 20 millió dollárból összeeszkábált mozgóképes verzió 80 millió dolláros nyitóhétvégét produkál csak az Egyesült Államokban, s így Emma Tammi (A szél) rendezése mindössze három nap alatt megkeresi a gyártási költségeinek négyszeresét. Két hét után pedig világszinten már majdnem 220 milliós bevételnél tart a „családi horror” (PG-13-as besorolást kapott, tehát 13 éven aluliaknak nem ajánlott, de azért bemehetnek rá), vagyis már több mint tízszeres a megtérülés (persze a marketingköltségek még lejönnek belőle).

Na de minek köszönhető, hogy minden idők ötödik legnagyobb októberi nyitóhétvégéjét produkálta ez a nagy sztárok nélküli, olcsóbb megoldásokkal operáló horrorocska? Az úgynevezett „videójátékos átok” az utóbbi időben nem ült rá a hollywoodi megfilmesítésekre, hiszen bár korábban jellemző volt, hogy ha a konzolokon valami nagy sikert aratott, az élőszereplős vagy animációs mozgóképen megbukott, az utóbbi időben ez megfordulni látszik, és egyre nagyobb sikereket aratnak az ilyen filmek (pl. Rampage: Tombolás, Pokémon: Pikachu, a detektív, Sonic, a sündisznó 1-2, Uncharted), a Super Mario Bros.: A film idén például egészen az 1,3 milliárd dolláros bevételig menetelt.

Nos, az Öt éjjel Freddy pizzázójában azért nem szakít ekkorát, mindenesetre ahhoz képest, hogy mennyit feccöltek bele, óriási eredmény ez a Blumhouse-nak, a hatalmas érdeklődés pedig talán az eredeti játékok, a halloweeni hétvége és az alacsonyabb korhatár-besorolás kombójának köszönhető.

Jason Blumék pedig természetesen máris készítik elő a folytatás(oka)t. Jaj nekünk! Bizony, ez a hír a film tükrében nem túl jó, vagy legalábbis reméljük, a következőkben összeszedettebb és kreatívabb forgatókönyvekből dolgoznak majd.

A sztori itt is az éjjeliőrként a Freddy Fazbear’s Pizzában dolgozó Mike Schmidtre (Az éhezők viadala-filmek Peetája, vagyis Josh Hutcherson) fókuszál, aki egyedül gondoskodik a húgáról, Abbyről (a sajna nem túl tehetséges Piper Rubio megformálásában), miután a szüleik meghaltak. Ráadásul egy gyerekkori trauma is kísérti, ugyanis szemtanúja volt, ahogy a kisöccsét egy ismeretlen férfi elrabolja. Freddy pizzázójában (amely már évek óta zárva van, a tulaja mégis őrizteti éjszakánként) az új meló unalmasan telik, mígnem a robotfigurák éjjel életre nem kelnek…

Egész ígéretesen indul a film az elénk tárt rejtéllyel: valószínűleg nem véletlenül Mike-ra bízták rá az épület őrzését, van valami kapocs közte és a hely titka közt, de a forgatókönyv ezt sokáig nem fedi fel.

A robotok (Freddy, a mackó, Bonnie, a nyúl, Foxy, a róka és Chica, a csirke) is egész félelmetesek eleinte, főként, hogy az alkotók üdvözlendő módon passzolták a CGI-t, és tényleg megépítették a film valódi főszereplőinek animatronikus gépeit, amik így valóban kézzelfoghatók, úgy érezzük, ott vannak, és bármikor elkaphatják az előlük inaló embereket.
Igaz, látható tohonyaságuk és nem mutatott gyorsaságuk nem túl összeegyeztethető... Ráadásul a szkript (amiben maga Scott Cawthon is benne volt vastagon) foglalkozott a szereplők motivációival, háttérsztorijával is.

Majd, amikor a 3. éjszakán a bébiszitter nélkül maradt Mike kénytelen Abbyt is magával vinni a pizzázóba, gallyra vágják az egészet. Elindul egy teljesen másféle film: szellemgyerekekkel és egyéb nonszenszekkel megtűzdelt értelmetlen katyvasz lesz az egészből ostoba, sokszor oda nem illő párbeszédekkel, ráadásul az Elizabeth Lail (Te)által játszott rendőrnő, Vanessa kezdeti báját is teljesen tönkreteszik.

Szóval ekkor már sürgősen ki kell kapcsolni az agyat, és maximum abban reménykedhetünk, hogy Freddyék szereznek majd nekünk üléshez szegező parapillanatokat.

De ez sem jön össze, a misztikusság megszüntetésével ugyanis a cammogó robotok sem túl félelmetesek már, ezért kapaszkodó nélkül marad a néző, aki így nem a sztori megoldását, hanem a végefőcím szkrollozását várja egyre jobban.

Mindössze két éve jött ki Nicolas Cage gyanúsan hasonló sztorival felvértezett filmje, a Willy mesevilága (2021), ami szintén nem egy matyóhímzés, de annak épp egy szótlanul szórakoztató Nicolas Cage-dzsel volt többje. A videójátékok rajongóit pedig talán majd kiengesztelik a folytatásokkal.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: