Oscar 2022: A rendező, a halott feleség szeretője és a sofőrangyal – Vezess helyettem
Tavaly Cannes-ban tűnt fel Hamagucsi Rjúszuke Vezess helyettem című háromórás csendes drámája, amely, bár az Arany Pálmáról lemaradt, végül magáénak tudhatta a legjobb forgatókönyv, a FIPRESCI és az ökumenikus zsűri díját is. Majd következett a hónapokon át tartó diadalmenet, amelynek során nem kevesebb, mint 66 különféle elismeréssel gazdagodhatott a világ minden táján. Eddig kilenc szakmai és kritikusi grémium találta Hamagucsi filmjét a legjobb nemzetközi, idegen nyelvű alkotásnak, köztük Austinban, Chicagóban, az Independent Spirit Awardson, a Gotham Awardson, St. Louisban, Torontóban, a BAFTA-n és a Golden Globe-on is.
De vajon mivel érdemelte ki mindezt ez a türelmet keményen próbára tevő, három óra hosszú, lassan folydogáló dráma? Ennek próbáltunk utánajárni.
A Vezess helyettem történetének középpontjában a színész-rendező Kafuku Jaszuke (Nisidzsima Hidetosi) áll, aki forgatókönyvíró feleségével, Otóval (Kirisima Reika) együtt élik furcsán melankolikus életüket. Különféle történeteket találnak ki, főként szex és autókázás közben, ez a rítus fontos a számukra. Majd Jaszuke in flagranti éri a nejét, aki épp egy fiatal ismert színésszel, Kósival (Okada Maszaki) csalja meg őt.
A színház irányelvei szerint ráadásul Jaszuke biztonsági okokból nem vezetheti saját imádott piros Saab 900-asát, így mellé rendelnek hivatásos sofőrként egy Miszaki nevű szótlan, fiatal lányt (Miura Toko). Jaszukének kezdetben kényelmetlen és mindennapi rutinjából kizökkentő élmény, hogy saját kocsijának utasává válik, ám idővel összecsiszolódik a 23 éves, szintén gyászoló ifjúval.
Benne van az alkotás öröme és az azzal járó stressz, a meg nem értés, avagy a kommunikáció nehézségei (ebben a Ványa bácsiban ugyanis Jaszuke egyszerre alkalmaz japán, kínai, sőt néma, koreai jelnyelvvel kommunikáló színészt is, akik úgy játszanak együtt, hogy nem értik egymást, így egyszerre folynak a próbák japánul, angolul, kínaiul és koreaiul is), az elszigetelődés, a magány, a féltékenység, a bosszú, a megbocsátás és még hosszan sorolhatnánk.
Több szálon futnak tehát az események, Jaszuke és Kósi között éppúgy érdekes (és a cselekmény komótossága ellenére feszült) dialógok peregnek, mint Jaszuke és a Miszaki között a kocsiban. Apropó, kocsi! A kis piros Saab abszolút főszereplővé válik a Vezess helyettemben, ugyanis a teljes játékidő tetemes részét töltjük a belsejében, miközben sofőr és utasa átszelik vele Hirosima külső és belső kerületeit, egy ízben pedig egy nagyobb, napokon át tartó vidéki utazást is beiktatnak.
Érdemes tehát kellően kipihenten leülni a film elé, hogy figyelmünk ne lankadjon az embert próbálóan hosszú képsorok közepette, amelyekben többnyire egy-két ember diskurál, vagy sztorikat mesélnek egymásnak (amiket azonban nem látunk megelevenedni a vásznon, maradunk a kocsiban, a szobában, a mesélő és a hallgató intim zónájában).
A Vezess helyettem épp ezért ordít a nagyvászonért, a mozikban tud igazán érvényesülni, ahol a néző minden idegszálával a látottakra és a hallottakra tud koncentrálni, e film esetében ugyanis kifejezetten fontos, hogy ne kösse le más a figyelmünket, és ne nyomjunk pause-t minden telefoncsörgésre, kétbetűs kitérőre (WC) vagy partnerünk/gyerekünk/lakótársunk hozzánk szólására.
Hamagucsi Rjúszuke, dacára csupán a sztoriban is bemutatott nyelvi és nemzeti különbségeknek, mégis egyetemes képet nyújt az emberi érzésekről és úgy általában az életről. Hagyjuk, hogy vezessen minket!
