KULT
A Rovatból

"A közönségtől kapott szeretetből építkezünk" – interjú a 15 éves Ocho Machóval

Megjárták a Sziget nagyszínpadát, legnépszerűbb daluk 25 millió lejátszásnál tart a YouTube-on, most pedig felejthetetlen születésnapi koncertre készülnek.


Május 12-én tartja 15. születésnapi buliját a Barba Negra Trackben az Ocho Macho zenekar. A nyolctagú csapat folyamatos építkezéssel jutott el mostani népszerűségéig, de a Nagy-Szín-Pad verseny három évvel ezelőtti megnyerése különösen nagyon lendített rajtuk.

Erről is mesélt Kirchknopf Gergő frontember, valamint szóba került az is, mitől válhatott legnagyobb slágerükké a Jó nekem, vágynak-e spanyol nyelvterületre, és alapvetően bulizenét játszó együttesként mekkora szerintük a szövegeik jelentősége.

– Hogyan alakult ki a zenekar fúvósokkal és latin életérzéssel felturbózott hangzásvilága? Milyen hatások értek benneteket, kik voltak az előképeitek?

– 2003-ban Kőszegen, egy családi ház pincéjében, egy baráti társaság zenélgetett céltalanul a saját örömére. Amikor én is odatévedtem megbeszéltük, hogy megtanulunk kb. 40 dalt mindenki ízlésvilágából. Így lett a nagy eklektika, amit a mai napig viszünk tovább, hiszen még mindig hisszük, hogy a zene nem akar kategorizálódni a mi életünkben. 

– A szombathelyi származásotok mennyire hangsúlyos számotokra, milyen erős szálakkal kötődtök a városhoz?

– Mára már azt kell mondjam, nagyon "innational" a zenekar, ami alatt azt értem, hogy anno Kőszegen alakultunk, de ma már a tagok fele Budapesten száll be a buszba, annak ellenére, hogy zalaegerszegi, zalalövői, hajdúszoboszlói. A másik fele pedig Kőszeg-Szombathelyről indul. Mégis mindannyian kötődünk Kőszeghez és Szombathelyhez, itt vagyunk igazán otthon.

Barátaink pontosan tudják, mennyi nehézségen vagyunk túl, mennyi munkával jár a “siker”. Persze ezek édes gondok, de a nehézségek okoztak azért borús időszakokat is bőven. Ettől függetlenül hiszünk a szamárlétrában és alázattal dolgozunk tovább.

– Három éve nyertétek meg a Nagy-Szín-Pad versenyt. Visszatekintve mennyit lendített a karriereteken ez a győzelem?

– Nagyon örömteli érzés volt szembesülni az általunk sem ismert ténnyel, hogy mennyien szavaztak ránk, mennyien szeretik a zenénket. A médiamegjelenések löktek egy nagyot, az – amúgy már egész jól működő – gépezeten, új erőre kaptunk. A Nagy-Szín-Pad miatt az ország olyan szegleteibe is eljutott a zenekar híre, ahol korábban nem ismertek bennünket.

– Milyen sarokpontokat tudnál még kiemelni az elmúlt 15 évből, aminek eredményeképp ma ott tartotok, ahol?

– Ahogy már említettem, ránk nem jellemző a siker megfogalmazása és üldözése, inkább a munkába, a zenélésbe vetett hit. Természetesen azért így is begyűjtöttük a pofonokat, de ezekből tanulva igyekszünk tudatosan tervezni a jövőnket. Fontos állomás volt minden hazai és külföldi fesztivál is.

Például amikor 2011-ben a SZIN-ről mentünk Ausztriába a Sunsplash (Wiesen) fesztiválra, ahol Gentleman előtt játszhattunk, megérte a sok kilométert. Vagy amikor egy erdélyi koncert után színpadról le és utazás Sopronba a Volt fesztiválra.

Előfordul, hogy négy bulink van egymás után az ország különböző szegletében. Az ilyen „túrákon” kifacsaródunk, nagyon elfáradunk, de minden percét élvezzük és feltölt minket a közönségtől kapott energia!

– A Jó nekem a mai napig a legnépszerűbb slágeretek, a YouTube-on összesen már 25 millió megtekintés felett jár. Mit gondolsz mit tud ez a dal, ami miatt eljuthatott erre a szintre?

– Azt szoktam mondani, hogy ez a dal már önálló életet él. A mai napig kapjuk a feldolgozásokat, amit csak azért nem hallgatok meg, mert szeretném az eredeti dal lelkületét megőrizni magamban és úgy színpadra vinni. Sokat köszönhetünk a Jó nekemnek, kétségtelen, hogy viszi a zenekar hírét és hozza az embereket a koncertekre. Pedig ez egy egyszerű dalocska, de talán ez a titka is egyben. Nem kell mindig túlmagyarázni a dolgokat. Hiszem, hogy ez a dal fentről jött és velünk, rajtunk keresztül üzen valamit.

– Mennyire lebeg azóta előttetek, amikor új számokat írtok, hogy ezt a sikert meghaladjátok? Célotok egyáltalán?

– Soha meg sem fordult a fejünkben. Hála Istennek, a 90 perces koncerteken a közönség velünk énekli a többi dalt is és bizony mára már jól át kell gondolnunk, hogy mi fér bele az adott esti repertoárba és mi nem. Így viszont tudunk akár 4 állomáson keresztül egyfajta megújulásban, frissességben maradni.

Ha újat alkotunk, nem szeretnénk hasonlítani egyetlen korábbi dalunkhoz sem. Minden dal születése egy különleges élmény, mi csak segítjük a világrajövetelét.

– Nyolcan vagytok a zenekarban, mennyire demokratikus a közös munka? Kompromisszumos döntéseket hoztok, vagy frontemberként te mondod ki a végső szót, ha valamiben nem juttok közös nevezőre?

– Mára már elfogadtuk egymást és megvannak a feladatkörök. Úgy szoktam fogalmazni, hogy demokratikus diktatúra van, hiszen vannak helyzetek, amikor az idő nem engedi meg, hogy nyolcan döntsünk. Szerencsére a többiek megbíznak bennem és a tudásom legjavával próbálok ilyenkor dönteni. 

– Alapvetően bulizenét játszotok, mekkora jelentősége van ezt figyelembe véve a szövegeknek? Fontosnak tartod, hogy a közönség ne csak táncoljon a dalaitokra, de azonosuljon is azok mondanivalójával?

– A vidám zenei stílus nem jelenti azt, hogy ne figyelnénk és reagálnánk a környezetünkre, a világunkra. Azt gondolom, az elmúlt években a négy nagylemezen több komolyabb témát is boncolgattunk. A legjobb ihlet pedig mindig a MOST és a jelen történések. Mindig kint van egy antenna, ami ezeket az adásokat fogja.

Az évek során nagyobb hangsúlyt fektettünk a dalszövegeinkre, szeretnénk üzenni ezeken keresztül, de a zenénkhez hozzátartozik a kikapcsolódás, az önfeledt szórakozás is.

Az emberek túl vannak terhelve, jár nekik is az igényes élőzenére táncolás. Minket maximálisan feltölt a közönség mosolya és a tőlük kapott szeretet. Mi ebből építkezünk.

– Volt már alkalmatok spanyol nyelvterületen zenélni? Ha nem, szerepel a terveitek között akár egy spanyolországi, akár egy latin-amerikai turné?

– Igen, volt szerencsénk Madridban koncertezni a Pancho (Puskás Ferenc emlékére írt) dalunk kapcsán. Egy madridi zenekar talált akkor ránk a myspace-en és így hoztunk össze egy spanyol-magyar bulit. Óriási volt. Természetesen örömmel mennénk latin-amerikai turnéra, de azt gondolom, hogy nekünk elsősorban itthon van dolgunk. Még rengeteg mosolyt szeretnénk begyűjteni... :-)

– Mire számíthat a közönség a május 12-i jubileumi koncerten? 

– A felejthetetlen, egyedi koncertélmény mellett különleges hangzással, látványos fénytechnikai- és látványelemekkel, vendégfellépőkkel (többek közt Deniz, KRSA, Dannona) és további meglepetésekkel kedveskedünk majd a vendégeknek. Rég nem játszott dalokra, áthangszerelt slágerekre, leporolt és felújított dallamokra lehet számítani ezen az estén, de természetesen az új, Dönts! című lemezünkről is játszunk majd, amely időközben aranylemez lett.

– A Sziget nagyszínpadát már kipipálhattátok, ez alighanem a hazai zenekarok jó részének legnagyobb álma. Vannak még ehhez hasonló ambícióitok? El tudjátok képzelni magatokat például az Arénában?

– Így van, a Sziget nagyszínpadán állni egy óriási, fenomenális, felejthetetlen élmény volt.

Ha egyszer eljutunk az Arénába egy önálló koncerttel, akkor az lesz az az este, amikor beteljesedik a legnagyobb álmom.

De már most szólok, hogy utána minimum egy héten belül a próbatermeben szeretnék lenni és további dalokon dolgozni!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Bakacsi Béla
A népszerű táncdalénekes felejthetetlen dalai mellett menedzserként többek között Presser Gáborral, Koncz Zsuzsával, Zoránnal és az R-Go-val is együtt dolgozott. 83 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. szeptember 23.



83 éves korában elhunyt Bakacsi Béla táncdalénekes, zenei menedzser – tudatta a művész Facebook-oldalán a lánya.

Bakacsi Béla 1942-ben született Újpesten. 1961-ben tűnt fel a Ki mit tud?-ban, ahol kategóriájának győztese lett. A következő évben képviselhette hazánkat a Helsinkiben megrendezésre kerülő Világifjúsági Találkozón (VIT) is. 1966-ban az elsőként megrendezett Táncdalfesztivál közönségdíjasa lett.

A 70-es években főleg külföldön kamatoztatta tehetségét. A rendszerváltás után megalapította az Akkord Kulturális Szolgáltató Irodát, koncertszervezéssel és menedzseléssel foglalkozott 2011-ig. Közben rövid ideig könnyűzenei könyvkiadással is. Együtt dolgozott többek között Komár Lászlóval, Zoránnal, Szigeti Ferenccel, Koncz Zsuzsával, Presser Gáborral és a Locomotiv GT-vel, a Fonográf együttessel, a V’Moto-Rockkal, a Hungáriával és az R-GO–val is.

Bakacsi Béla számos feldolgozást is énekelt: olyan dalokat ismerhettünk meg magyarul az előadásában, mint a mint a Quando-quando, O Sole Mio, Quando m'innamoro, a My Way vagy az Ave Maria.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Colin Farrell, Margot Robbie és a nulla kémia esete – A Mágikus, merész, meseszép utazás se nem mágikus, se nem merész, és a meseszéptől is távol van
Talán a Modoros, mesterkélt, mézesmázos utazás találóbb cím lett volna. Legalább a jó szándék megvolt…


A csak szimplán Kogonada művésznéven futó, szöuli születésű, amerikai rendező-forgatókönyvíró (aki Park Joong Eun néven született) új filmjét sokan várták, mivel számtalan videóesszéjével, rövidfilmjével, valamint az első két egész estés darabjával, a 2017-es Columbusszal és a 2021-es Búcsú Yangtóllal rengeteg rajongót szerzett a független filmes szférában. Ráadásul most nagy stúdiófilmet (Sony) forgathatott két világsztárral (Colin Farrell és Margot Robbie), méghozzá egy olyan zsánerben (romantikus fantasy), amelyhez abszolút megvolt az érzékenysége, és ami képileg is tágas játszóteret biztosít számára.

A Mágikus, merész, meseszép utazás lehetett volna a következő Az élet csodaszép (1946), Nagy hal (2003), Ház a tónál (2006) vagy Időről időre (2013).

Úgy tűnik azonban, hogy Kogonada csak akkor jó, ha ő maga írja a saját sztorijait, most először fordult elő ugyanis, hogy más szkriptjéből dolgozott: Seth Reiss eredeti forgatókönyve adta fel a leckét rendezőnknek, akinek bele is tört a bicskája a papíron minden bizonnyal mágikusnak tűnő, a vásznon azonban keményen feszengős giccsbe forduló történetbe.

David (Farrell) épp egy esküvőre készül, ám a kocsija kerékbilincset kap, egy gyanúsan elhelyezett röplap pedig egy furcsa autókölcsönzőbe vezeti, ahol Phoebe Waller-Bridge és Kevin Kline egy igen kínosan jópofizó, de legalább rettenetesen humortalan jelenetben rátukmálnak egy régi autót s hozzá egy GPS-t. Az esküvőn David megismerkedik Sarah-val (Robbie), és rögtön fellángol köztük valami, aminek persze ilyen gyorsan még nem engednek, így más férfi megy fel az est végén Sarah szobájába. Másnap azonban lerobban a lány kocsija, a személy szerint Davidhez beszélő GPS pedig arra utasítja, hogy vegye fel őt, majd különböző, a természetben álló ajtókhoz irányítja őket, amelyeken belépve valamelyikük múltjában találják magukat, az életük egy-egy fontos pontján, ami érzelmileg anno nagy hatással volt rájuk.

Szóval a címbeli utazás ezt a kis túrát fejezi ki, amelynek során egyik ajtótól autóznak a másikig, azokban újraélik életük egy korábbi fejezetét, két ajtó között pedig eszmét cserélnek az élményeikről, magukról, a párkapcsolataikról, a családjukról, az élethez való hozzáállásukról.

S talán mindeközben szövődik köztük valami komoly, ami már régen kijárt volna nekik.

Leírva tényleg nem fest rosszul, ebből azért valóban ki lehetett hozni valami mágikusat, merészet és meseszépet, ráadásul két csúcsszínészt sikerült megnyerni hozzá, akik amúgy bármit el tudnak játszani. Vagy mégsem? A kémiát, vibrálást kettejük között legalábbis nem sikerült érzékeltetniük…

A film első fele kifejezetten kellemetlen jelenetekkel bombázza a nézőt. Érezni, hogy Kogonada próbálja ezt az egészet megtölteni varázslattal (kapásból el kell engedjük a valóságot, szóval, ha valakinek ez nem megy, már itt elveszett), de inkább csak modoros és mesterkélt képsorok sorjáznak megállás nélkül.

Az iskolai musicalszcéna talán a csúcs, ami annyira cuki és jópofa akar lenni, hogy egyszerűen nevetségessé válik.

Mindennek tetejébe valamilyen furcsa oknál fogva a forgatókönyv tele van trágár beszéddel (lehet, hogy ezt akarta jelenteni a címbeli merész?), a káromkodásokat azonban egy ilyen műfajú film idegen testként veti ki magából, és csak fokozza a nézőkben már erősen felgyülemlett zavartságot.

Szerencsére azért pozitívum is akad, hiszen Kogonada egyáltalán nem tehetségtelen filmes, ő még egy ilyen félrement projektben is képes megvillanni, még ha csak egy rövid időre is. A Mágikus, merész, meseszép utazás második fele már sokkal nézhetőbb, ha úgy tetszik, jobb, mint az első, ekkorra kezdenek elfogyni a kínos cukiskodások és álbölcsességek, valamint a felesleges trágárkodás, sőt, időnként néhány egészen szép és megható jelenetet is kapunk.

Az egyik ilyen, működő drámai mélységgel bíró, jól megírt pillanat a kórházi beszélgetés David és az apja (Hamish Linklater) között, David születésekor.

Vagy említhetnénk még Sarah és az anyja (Lily Rabe) közös jelenetét is. Szomorkásak, de őszinték, és nem hatnak álságosnak. Kár, hogy nem ilyenekkel volt tele a film.

A Mágikus, merész, meseszép utazás az év egyik nagy, akár Oscar-várományos filmje is lehetett volna az alkotókból kiindulva, épp ezért nagy csalódás, hogy végül egy ízig-vérig giccses és hamisan merengő, a nézőkből foggal-körömmel könnyet kicsikarni próbáló kudarc lett belőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Pogány Induló új klipjében Marsi Anikó is feltűnik
Szirmai Marcell hatalmas stábbal készült új produkciója máris komoly nézettséget ért el, és a legfelkapottabb zenék toplistájára került.


A szegedi születésű Szirmai Marcell, művésznevén Pogány Induló új klippel jelentkezett. A Fonogram- és Artisjus-díjas magyar rapper egy nap alatt máris felkerült a legfelkapottabb zenék listájára, kedd este már a harmadik helyen állt.

Legújabb, sokszereplős klipjében egy rövid időre feltűnik Marsi Anikó is, aki egy tévéhiradóban beszélt arról, hogy Szirmai Marcell egy borfesztiválon "vállalhatatlanul" viselkedett.

A kommentelők szerint a dal és a klip is "zseniális, brutál, ütős" lett.

VIDEÓ: Pogány Induló - Lelkem, Nyugodj!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a búcsú ideje! A Downton Abbey: A nagy finálé lordjai, ladyjei és személyzete utoljára rabolják el a szívünket
A 2010-ben indult sorozat után 15 évvel megérkezett a mozifilmes franchise harmadik, egyben záróepizódja, a rajongóknak pedig jó hír: örömkönnyek hullanak majd a mozikban!


2010-ben indult világhódító útjára a Downton Abbey című sorozat, amely Julian Fellowes kreálmánya, a színészből forgatókönyvíróvá vált alkotóé, aki korábban olyan filmek szkriptjeiért volt felelős, mint pl. a 2001-es Gosford Park (ez volt az első mozifilmje, és rögtön Oscar-díjat kapott érte a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában), a Hiúság vására (2004), a Cserbenhagyás (2005), Az ifjú Viktória királynő (2009), Az utazó (2010) vagy a 2013-as Rómeó és Júlia. Vagyis tisztán látható, hogy a kosztümös, történelmi darabok és az angol arisztokraták életének bemutatása szó szerint előkelő helyet foglaltak el az érdeklődési körében. A Downton Abbey megalkotásához minden bizonnyal a Gosford Parkból vett ihletet, tekintve, hogy abban is egy angol nemesi ház mindennapjaiba nyertünk betekintést az arisztokrata család és a cselédek szemszögéből, bár ott egy Agatha Christie-szerű gyilkossági ügy volt a középpontban, szóval egy vérbeli „ki tette”-film pergett a szemeink előtt, a Downton Abbey mindebből csak a közeget vette át.

A 2010 és 2015 között hat évadot megélt széria gyorsan óriási rajongótáborra tett szert, így, amikor bejelentették, hogy a sorozat lezárulta után négy évvel, 2019-ben egy egész estés Downton Abbey-film kerül a mozik vásznaira, a fanok repesni kezdtek a boldogságtól.

A Crawley família és udvartartásának sztorija folytatódik! Nem is volt meglepő, hogy az első mozifilm óriási sikert aratott: a 13 millió dolláros költségeire világszinten 194,6 milliót keresett csak a vásznakról.

Három évet kellett várni a folytatásra, amelynek mozis szereplésének az időközben lezajlott Covid-járvány nyilván nem tett jót, de a Downton Abbey: Egy új korszak (2022) még így is összegyűjtött 92,6 millió dollárt. S mivel úgy tűnik, a magyaron kívül, úgy tűnik, az angol igazság is három, ezért Crawley-ék sem kerülhették el a trilógiává duzzadást, így újabb három év után most került mozikba az utolsó epizódnak ígért A nagy finálé.

Sajnos időközben a sorozat és a filmek egyik legnépszerűbb karakterét, a Lady Violet Crawley-t alakító Maggie Smith 2024. szeptember 27-én, 89 évesen elhunyt, így a harmadik részben már nem tudott részt venni, s hozzájárulni csípős beszólásaival a nagy egészhez.

A nagy finálé azonban természetesen nem feledkezett meg róla, és tisztelettel adózik több jelenetben is a karakter s egyben a kétszeres Oscar-díjas színésznő előtt.

Az új sztori szerint egyébként 1930-ban Londonban a Crawley család – Mary (Michelle Dockery) – kivételével megnézi a Guy Dexter (Dominic West) főszereplésével készült új Noel Coward-darabot (Arty Froushan). A színfalak mögött találkoznak Dexterrel, Cowarddal és a korábbi Downton-i komornyikkal, Thomas Barrow-val (Robert James Collier), aki most Dexter asszisztense és élettársa. Másnap a Crawley család Lady Petersfield (Joely Richardson) bálján tartózkodik, amikor hírt kapnak Mary és Henry Talbot válásáról. Lady Petersfield arra kényszeríti Maryt, hogy azonnal távozzon, mert a királyi család tagjai is várhatók, és egy elvált nő ne hozzon szégyent a házára.

Robert (Hugh Bonneville) és Cora (Elizabeth McGovern) visszatérnek Downton Abbey-be, míg Mary a Grantham Házban marad, hogy fogadja Cora bátyját, Harold Levinsont (Paul Giamatti) Amerikából. Haroldot Gus Sambrook (Alessandro Nivola), egy pénzügyi tanácsadó kíséri, aki állítólag megmentette Haroldot az anyagi csődtől azzal, hogy a Wall Street-i tőzsdekrach előtt kivonta a befektetéseit a tőzsdéről.

Sambrook és Mary azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz, és hamarosan az ágyban kötnek ki.

A társaság ezután Downton Abbey-be utazik, ahol Harold Cora megdöbbenésére elárulja, hogy rossz befektetésekkel elszórta az anyjuk vagyonát. Így Downton megmaradt pénzét szeretné befektetni, hogy megtérüljenek a veszteségei, és visszafizethesse az adósságát Sambrooknak.

És ez még csak az alapsztori, hiszen ahány karakter, annyi sors és annyi történet, márpedig karakterből van elég a Downton Abbey-ben. Olyan sok, hogy egy mozifilm 124 perce alatt nem is juthat elegendő idő mindenkire, így nem is tud igazi mélységbe menni Fellowes forgatókönyve. Amit azonban a franchise rajongói megszoktak és megszerettek, azt tokkal-vonóval hozza így is. Kellemes néznivaló marad A nagy finálé, amelyben nem sok konfliktus adódik, de ha mégis, azok is viszonylag gyorsan megoldódnak. Negatív karakterből sem találni sokat, ebben a világban szinte mindenki kedves és szimpatikus, a nemesek jól bánnak a cselédekkel, és megbecsülik őket, akik szintén felnéznek a munkaadóikra.

A Downton Abbey sikere és népszerűsége nem is feltétlenül a szenzációhajhászásban és a hatalmas fordulatokban keresendő.

Sokkal inkább abban, hogy a nézők megszerették ezeket a karaktereket, így szívesen lesnek bele a mindennapjaikba, és úgy érezhetik, mintha ők is családtagok lennének, akár az arisztokraták, akár a személyzet berkeiben.

A nagy finálé sem hoz forradalmat a franchise-on belül, nincs benne semmi olyasmi, amit ne láttunk már volna a sorozat hat évada vagy az eddigi két mozifilm alatt, mégis széles mosollyal nézik majd végig a rajongók, mert az a bizonyos Downton Abbey-varázslat ezúttal is tisztán érezhető a kastély falai között.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk