KULT
A Rovatból

Nézők a teljes idegösszeomlás szélén, korcsolyázás olajon, macska a hátizsákban – Az Argylle: A szuperkém nem is olyan szuper

Valami baj van Matthew Vaughnnal. A Kingsman: A titkos szolgálat óta egyre gyengébb filmekkel jelentkezik, az Argylle: A szuperkémmel pedig egyértelműen elérte eddigi karrierje mélypontját.


Időről időre (nem is oly ritkán) kapunk a mozik vásznaira egy-egy kémsztorit, éppúgy komolyat, mint poénkodós-akciósat. James Bond kezdeti sikerei óta megállíthatatlan ez a szubzsáner, és szerencsére nem kevés ide tartozó remekmű is készült az elmúlt több mint hatvan évben. Például épp a Guy Ritchie producereként induló, majd szintén rendezővé avanzsáló Matthew Vaughn értő kezei alatt, aki az Arany Málna-győztes Hullámegy (2002) után szakított Ritchie-vel, hogy elkészíthesse első saját filmjét, ez lett a 2004-es gengsztersztori Daniel Craiggel, a Torta. Igazából az is egy Guy Ritchie-menet volt, csak a humor nélkül, de abszolút működött így is, és kevésbé hatott majmolásnak.

Majd Vaughn különféle filmes műfajokat pécézett ki magának, hogy (immár nem kevés humorral) kifordítsa/kiparodizálja azokat, s ezzel egyben a zsáner egy kivételes, mára kultikussá érett darabját tegye le az asztalra.

Ennek tükrében került a fókuszába a fantasy (Csillagpor – 2007), a szuperhősfilm (Ha/Ver – 2010) s egy nagy franchise-os kitérő után (az X-Men: Az elsőkkel sem mondott csődöt, sőt) nem utolsósorban a kémfilm is, amelynek egyik legemlékezetesebb szösszenetével, az akkor már Oscar-díjas Colin Firth-ből akciósztárt faragó, egyben a csodálatos Taron Egertont a világgal megismertető Kingsman: A titkos szolgálattal (2014) kedveskedett nekünk.

A Kingsman nagy sikerén felbuzdulva Vaughn első ízben franchise-ban gondolkodott, s a következő hét évben csak ezzel volt elfoglalva: készített hozzá egy még egész kellemes folytatást (Kingsman: Az Aranykör – 2017) és egy nem túl jól sikerült előzményt (King’s Man: A kezdetek – 2021), amelyek után már egyértelműnek tűnt, hogy Vaughn elmondott mindent, amit a kémekről el tudott/el akart. De nem, maradt még valami a tarsolyában, s ezúttal Jason Fuchs eredeti forgatókönyvéből pakolta össze az Argylle: A szuperkémet egy vérbeli sztárparádé asszisztálásával. Lássuk a sztorit!

Argylle (Henry Cavill) valóban egy szuperkém, aki után bomlanak a nők, és aki fél kézzel elintézi a gonosztevőket két társával, a kütyüs kolleginával, Keirával (Ariana DeBose) és a muszklis Wyattel (John Cena).

Legutóbb például az eléggé szexi és nem kevésbé veszélyes Lagrange (Dua Lipa) nyomában loholtak, amikor kiderült, hogy Argylle és a többiek nem is léteznek, ők csupán regénykarakterek, egy bizonyos Elly Conway (Bryce Dallas Howard) nevű írónő agyának világsikert arató szüleményei.

S itt kapcsolunk át az egyébként eléggé bugyuta, kikarikírozásnak tűnő kémsztoriból a valóságba, amelyben természetesen Elly kerül bajba, akit bérgyilkosok hada akar elintézni, ám segítségére kel egy igazi kém, Aidan Wilde (Sam Rockwell), akivel fordulatok garmadája között próbálják felderíteni, hogy mi veszélyt jelenthet egy ijedős kis írónő a szupergonosz szervek számára.

A sztoriba ennél jobban nem mennénk bele, mivel, ha lehet erényt említeni a filmnél, akkor azok a valóban nagy meglepetést szerző csavarok, bár az is kétségtelen, hogy Vaughnék ezt is túlzásba viszik, és az ötödik nagy leleplezésnél már csak unottan legyintünk.

A történetet olvasva sokaknak eszébe juthat A smaragd románca (1984) vagy épp a két évvel ezelőtti Az elveszett város (2022), és nem véletlenül.

Sőt, egy ponton még Renny Harlin Utánunk a tűzözönje is eszünkbe villanhat, így elmondható, hogy az Argylle: A szuperkém egy nem túl eredeti elképzelés vaughnosra hangszerelt remixe, sajnos azonban ezúttal nem igazán passzolt össze e két hozzávaló.

Kezdjük azzal, hogy a film nem néz ki túl jól, a CGI néhol kifejezetten harmatos, annyira, hogy már kidob minket az akciózás élményéből. Apropó, akciók. Vaughn ebben kifejezetten erős volt mindig (a Kingsman templomi mészárlása a műfaj egyik örökbecsű csodája), ezúttal azonban e szempontból is félrementek a dolgok, a bunyós jelenetek, amelyekben Elly szemében Aidan és Argylle folyamatosan kicserélődnek, eléggé fárasztóak és idegesítőek, s nyoma sincs a Ha/Ver vagy a Kingsman laza brutalitásának.

A fentiek tükrében minden bizonnyal kiderült, hogy film marketingje egy kissé félrevezetőre sikeredett, tekintve, hogy nem Henry Cavill és Dua Lipa itt a főhősők, akik csupán időnként tűnnek fel, hanem Bryce Dallas Howard és Sam Rockwell.

S bár az üdvözlendő, hogy Vaughn e két, nem éppen akciósztárnak beillő színészt választott ilyen szerepekre, s egyben az is volt a szándék, hogy kellőképp különválassza a regénybeli idealizált kémvilágot az igazitól, végül ebben sem járt sikerrel. A való élet épp annyira kémregényes, elemelt és parodisztikus, mint Conway könyveiben.

S így, néhány vaughnosan vicces, abszurd és szórakoztató jeleneten kívül (a színes füstös, táncos tölténybalett a folyosón és a korcsolyázós lövöldözés az olajon), valamint a sztárparádé (a fentieken kívül feltűnik még Bryan Cranston, Richard E. Grant, Catherine O’Hara, Sofia Boutella és Samuel L. Jackson) ellenére az Argylle: A szuperkém egy óriási csalódás, amely nem működik sem kém-, sem akciófilmként, sem pedig komédiaként. Azért lehet, előremutató volt a forgatókönyvíró személye, Jason Fuchs ugyanis eddig olyan alkotások szkriptjét tette le az asztalra, mint a Jégkorszak 4: Vándorló kontinens (2012), a Pán (2015) vagy a Látlak (2018)…

Vaughn azonban, úgy tűnik, egyelőre nem áll le, egyszerre tervez folytatást a Kingsmannek (Kingsman: The Blue Blood) és a King’s Mannek (King’s Man: The Traitor King), valamint egy Courage című sci-fit is fontolgat. Reméljük, az utóbbi mellett dönt!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET: