Nem kellett az Iron Maiden-póló
Olvasztótégely. Ezzel tudnám a legjobban jellemezni a tegnapi őrületet, azaz az Iron Maiden budapesti koncertjét. Rá kellett jönnöm a sokadik zúzda zenés koncertélményem után, hogy ebben a műfajban nem számít a nem, a kor, a munkakör vagy épp a társadalmi hovatartozás.
Mert csak felkapod a vadonatúj vagy épp a kukából visszamentett bandapólódat, és már jössz is a tömegbe csápolni és rázni a hajadat. Engem is beolvasztottak, pedig nem volt könnyű dolguk, mert pár napja még Szabó Balázs Bandájára ringatóztam az Akváriumban.
És már rég volt, amikor a loncsos hajú bátyám CD-it elcsentem, csakhogy pörögjön valami a discmanemben. Uszkve 4 éves voltam, amikor átszűrődtek a gyerekszobánkba az első Maiden-akkordok a nagyobb fiútestvéreimtől. Akkor még nem értettem, hogy miért hallgatjuk ezt a mesekazettáim helyett, azt meg pláne nem, hogy miért növesztik a hajukat a fiútestvéreim, tanulnak meg gitározni és dobolni, majd alapítanak pár haverral összeállva egy rockbandát.
Most már értek mindent. A tegnapi koncerten kilóra meg lettem véve, újra növeszteni fogom a hajam, már tudom, melyik farmeromat szaggatom szét, és már hangosan ízlelgetem a leendő heavy metal zenekarom nevét.
- mert akarsz te is úgy ugrálni órákon keresztül most és majd 50-60 éves korodban, ahogy ők teszik,
- mert szeretnél olyan frekvencián hangot kiadni, mint az énekes Bruce Dickinson,
- mert akarod látni a gigantikus méretű, mozgó, csontváz (Eddie-) figurákat, hogy aztán örökké kísértsenek álmaidban,
- mert csak a saját szemednek hinnéd el, hogy a zenekar tagjai egyszerre viselnek frakkot, hawaii-nadrágot és Maiden-pólót,
- mert öngyújtó helyett jobb híján mobilfénnyel akarsz világítani, és együtt akarod énekelni a több ezer másik emberrel a Fear of the darkot,
- mert el akarod kapni a dobos Nicko McBrain összes csuklópántját a koncert végén.
Fear of the dark - ahogy a tömeg énekli
Aces High - lángszórókkal kísérve
Seventh Son of a Seventh Son - és Eddie
Ő az együttes kabalafigurája. A lemezborítókon őt láthatod, de a koncerteken is megelevenedik. Derek Riggs alkotta meg Eddie figuráját, és több mint 60 borító-illusztrációt készített az Iron Maiden számára. A koncerteken, ahogy említettem, gigantikus méretben masíroz végig a színpadon, vagy csak egyszerűen kiemelkedik a függöny mögül, és te csak annyi látsz, hogy egy csontváz a kezében tartja azt a magzatburkot, amiben egy új élet, a hetedik fia mozog.
Archív fotó: Peter Hutchins – Flickr
The Evil That Men Do
The Trooper
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!